LOKOMOTIVBLOG | A DVSC NEM HIVATALOS SZURKOLÓI OLDALA

Replay #10 – Álmodtunk egy világot, beléptünk a kapuján!

Történelmi lehetőség kapujában állt a DVSC azok után, hogy egy hete a szófiai odavágón 2-1-re legyőzte a Levskit a BL play-off körében. Tizennégy év után juthatott volna be ismét magyar csapat a BL főtáblára, miközben klubunk történetének legnagyobb sikerét könyvelhette volna el: a hatalmas respekt és nem csekély pénzjutalom mellett sztárcsapatok ellen mérkőzhettünk volna meg ősszel az elitsorozatban. Azon a bizonyos kapun pedig sikerült belépnünk, hazai pályán is legyőztük a Levski Szófiát, így ott vagyunk a csoportkörben!

A komoly mérkőzések előtt általában már órákkal a kezdés előtt gyomoridegem van, és rá tudok stresszelni arra, hogy mi lesz, ha ne adj’ Isten kikapunk… Most azonban egyáltalán nem voltam ideges. Nem tudom, hogy az előző esti jól sikerült iszogatás, vagy a csapatból áradó magabiztosság szülte-e azt az optimizmust és nyugalmat amit éreztem, de úton Budapest felé azon járt az agyam, hogy mi itt nem kaphatunk ki. Mi itt ma csodát fogunk tenni és bejutunk a BL csoportkörbe. Az idáig tartó menetelés azt az apró svédországi kisiklást leszámítva tökéletesnek volt mondható, jól sikerült az odavágó is, az ellenfél ismét lenézett minket és megint ráfaragtak. Nem történhet gond az összecsapáson! Jó érzés volt a kocsitól úgy végiggyalogolni a stadionig, hogy minden második ember egy “Hajrá Loki!” kiáltással köszönt, és ennél is felemelőbb volt a házak erkélyeiről buzdító helyi lakosokat hallgatni, akik egytől egyig bíztak a magyar sikerben. Tényleg nem történhet ma itt más, csak Loki siker!

A Puskás Stadionban 32-33 ezer szurkoló gyűlt össze, ami közel telt házat jelenetett, hiszen ennél több jegyet nem lehetett volna értékesíteni bizonyos lezárt szektorrészek miatt. Óriási érdeklődés övezte egyébként a mérkőzést, Debrecenből közel 20 ezren utaztak fel a találkozóra, a jegyeket szinte órák alatt elkapkodták a drukkerek. Árultak egyébként belépőket a fővárosban is, ezeket is szép számmal felvásárolták azok a szurkolók, akik szerették volna a magyar csapat csoportkörbe jutását kiszurkolni. Így aztán nem volt meglepő, hogy óriási tömeg hömpölygött a Dózsa György út környékén, sokan kétségbeesetten próbálkoztak jegyet szerezni a találkozóra. A debreceni B-közép egy hatalmas koreóval és kiírással készült a kezdés előtt. Bulgáriából nagyjából annyi vendégszurkoló érkezett, mint ahány debreceni egy hete helyet foglalt a szófiai vendégszektorban, tehát közel 300 Levski fanatikus biztatta a sajátjait.

Herczeg András egy helyen nyúlt bele a múlt heti kezdőbe, azt is csak kényszerből tette. Sajnos beigazolódott, hogy Máté sérülése súlyos, őrá ebben a szezonban már aligha számíthat a stáb. Így a szófiai meccsen helyette beugró Komlósi kedzdett a védelemben Mészáros mellett. Ratko Dostanic ellenben már több helyen is belenyúlt a csapatába, és főként a védelemben tette ezt. Minev átjött a bal oldalra a kimaradó Wagner helyére, bekerült viszont a védelembe a két marokkói légiós, Benzoukane és Rabeh, utóbbi helyett Genev maradt ki a csapatból. A középpályán is történt változtatás, az aprótermetű brazil Joaozinho került be Tasevski helyett a csapatba. A bolgárok megmaradtak a 4-4-1-1-es hadrendnél annyi változtatással, hogy Yovov behúzódott középre a szélről. A két gyors és technikás brazil szélsővel ezúttal is a széljátékot szerette volna erőltetni a vendégcsapat, akárcsak egy hete.

A visszavágót ezúttal egy dán játékvezető, Claus Bo Larsen dirigálta. A meccs eleje hasonlóan nagy iramban kezdődött, mint Szófiában, az első percben máris szögletet harcolt ki Czvitkovics, de Leandro beadását kifejelték a röviden a védők. Aztán az 5. percben meghűlt a vér az ereinkben, Sarmov egy kifejelt labdát 18 méterről kapásból tűzött kapura, a labda az oldalsó kapufa és a felsőléc találkozásánál csattant és pattant vissza a mezőnybe. Viszont rögtön az ellentámadásból Coulibaly cselezte be magát a tizenhatoson belülre, de a centerezését felszedte Petkov. Tovább vonva a párhuzamokat az odavágóval, ezt az egy percbe sűrített akciójelenetet leszámítva a mérkőzés első tíz perce mezőnyjátékkal és egymás kóstolgatásával telt, de többségében a bolgárok birtokolták a labdát. Viszont a 13. percben jött ismét a hidegzuhany a bolgár csapat számára: Komlósi vágott előre egy labdát, amit Rudolf tett mellel maga elé a jobb szélen, majd az alapvonalról elég sután adott középre, de a visszafutó Sarmovtól elpattant a labda, Coulibaly összeszedte, lekészítette Vargának, aki futtából 20 méterről kapásból lőtt nagy gólt jobbal, 1-0 ide! Ez kicsit megint a semmiből jött, mint Bodnár bombája egy hete, de kit érdekel?

A korai bekapott gól megint megfogta a Levskit, ugyanis próbálták volna korán ledolgozni a hátrányukat, az első tíz percben inkább ők birtokolták a labdát, de a gólt követően kiegyenlítetté vált a játék, viszont mindkét csapat sokat hibázott mezőnyben. A Levski megint inkább a széleken erőltette a támadásokat, mi pedig nagyon mélyen védekeztünk hátul, a két támadónk is a saját térfelünkön tartózkodott, amikor az ellenfél támadott. Hátul Komlósinak voltak szép szerelései, elöl Coulibaly és Rudolf többször is veszélyesen indult meg. A 21. percben Yovov 26 méteres szabadrúgását kellett kiütnie Poleksicnek, rajta volt a lövésen. Majd öt perccel később Hristov kapott labdát középen két védőnk között, kicselezte Komlósit és lőni is tudott, de célt tévesztett szerencsére. Nagyon sokat hibáztak a csapatok mezőnyben, rengeteg pontatlan, eladott labda volt mindkét fél részéről. A mérkőzés ezen szakaszában 39-61% volt a labdabirtoklás a Levski javára. Helyzetekig viszont egyik csapat sem jutott,  általában egy egy rossz passz, vagy egy gyenge lövés volt az akciók vége.

A 35. percben Bardon nyeste be Hristovnak a labdát, aki Mészáros mellett rá tudta perdíteni kapura a labdát, nem sokkal ment mellé. Közvetlenül utána Czvitkovics lódult meg a középpálya közepén, kitette Rudolfnak a tizenhatos bal sarkához a labdát. Középen nem nagyon volt érkező, illetve a védők is elkezdték őt kifelé szorítani, így jó tíz méterrel hátrébb jött a labdával. Végül addig forgolódott a kaputól 25 méterre, amíg észre nem vette, hogy senki nem támadja őt, így jobbal irtózatos nagy gólt akasztott a hosszúba, 2-0! Egy újabb olyan lövés, aminél a vendégek kapusa egyszerűen tehetetlen volt. Az, hogy ekkora gólokat lőttünk mindkét meccsen, hihetetlen önbizalomról tanúskodott. A magyar bajnokikon nem voltunk hozzászokva ekkora dugókhoz, ezért is volt meglepő, hogy ilyenekre is képesek a játékosaink. Bodnárról mondjuk tudtuk, hogy nagy lövő, de Varga és Rudolf ritkán vállalkozott ilyen távolságról.

Az első félidőt szinte végig dominálta a Levski, mi egyértelműen kontrákra rendezkedtünk be. Nagyon masszívan védekeztünk hátul, néhány hibát leszámítva nem volt probléma a védelmünkkel. Említésre méltó esemény pedig nem is történt Rudolf találata után, így a szünetben 2-0-t mutatott az eredményjelző. A Levski mezőnyfölénye helyzetekben kevésbé mutatkozott meg, mi pedig gyakorlatilag helyzet nélkül lőttünk két gólt. A szünetbeli statisztika nagyon árulkodó volt, a vendégek 63%-ban birtokolták a labdát, míg a passzok száma 57-154 volt – ez egyébként mindkét fél részéről alacsonynak minősül, de kétségtelen, hogy a mi passz számunk volt igazán beszédes, egyáltalán nem erőltettük a támadásokat, visszahúzódtunk a térfelünkre, és vártuk, hogy az ellenfél hibáiból kontrákat vezessünk.

A második félidő ugyanolyan ütemben zajlott, mint az első. A Levski birtokolta a labdát, mi védekeztünk, de nem alakult ki helyzet. A bolgárok elkezdtek rugdosódni, tíz perc alatt Czvitkovicsnak kétszer, Ramosnak egyszer pakoltak oda nagyon keményen. Az 58. percben ugyanazt a cserét hajtotta végre Herczeg András, mint az odavágón, Szakályt Dombi váltotta. Szakály most is eltűnt a mezőnyben, kevés jó megmozdulása volt. A 60. percben a Levski is cserélt, Joaozinho helyett Tasevski állt be. Két percre rá láthattuk az első kidolgozott Loki-helyzetet: Czvitkovics indította ügyesen a védők közt kilépő Dombit, aki a tizenhatos sarkánál bepasszolta középre Vargának a kifutó Petkov mellett a labdát, Józsi pedig el is tudta tolni a védője mellett a labdát, ám a visszafutó Petkov becsúszva blokkolta a lövést. A középpályán Varga egyébként Ramos-szal együtt óriásit melózott, mindketten remek szűrőmunkát végeztek. A 65. percben ismét nagy lehetősége volt a Levskinek, hogy faragjon a hátrányán, egy szöglet után Hristov 6 méterről fölévágta az elé kerülő labdát.

Ahogy telt az idő, a Levski játékosai egyre hitehagyottabbá váltak. Birtokolták a labdát, passzolgattak a térfelünkön, de egyszerűen nem tudták feltörni a védelmünket. A 71. percben Bardon fordult kapura, Poleksic védte a középre tartó lövést. Rögtön utána Yovov helyett Dimitrov állt be a Levskibe, aki egyből próbára is tette Poleksicet egy távoli lövéssel, de könnyedén ütötte ki kapusunk ezt a középre tartó lövést is. Hristov-Ortega csere következett a Levskinél a 77. percben, majd a 81. percben Czvitkovics-Fodor csere nálunk. Ezzel Leandro egy sorral előrébb jött, Fodor lett a balhátvéd. Azonban hiába Dstanic változtatásai, nem tudott helyzetet kidolgozni a csapata. Az utolsó cserénket a 88. percben használtuk ki, Rudolf helyett Oláh jött a véghajrára. Az utolsó negyedóra eseménytelenül pörgött le, a Levski játékosok lélekben már korábban feladták ezt a mérkőzést. A hármas sípszó azt jelentette, hogy tizennégy év után ismét van magyar csapat a Bajnokok Ligája főtábláján, a DVSC pedig történelme legnagyobb sikerét érte el ezen az estén!

Ez a meccs teljesen más mederben zajlott, mint az odavágó. Közel sem játszottunk olyan jól, mint Szófiában, nem biztos, hogy tudatosan rendezkedtünk be kontrákra és húzódtunk ennyire hátra. A Levski az elején éles volt, de a semmiből jött gólunk megint megfogta őket. Végig dominálták a bolgárok a mérkőzést, de komoly helyzeteket nem tudtak kidolgozni, csak átlövésekből és pontrúgásokból voltak gólszerzési lehetőségeik. Ha ránézünk a statisztikákra, akkor első blikkre azt szűrhetjük le, hogy nem volt egy színvonalas találkozó. Egyik csapat sem sziporkázott, de a mi mentségünkre szóljon, hogy nem nekünk kellett futni az eredmény után. A három legtöbbet futó játékos a mérkőzésen egyébként Ramos, Coulibaly és Varga voltak.

Osztályzatok

Vukasin Poleksic – 0
Néhány távoli lövéssel tették őt próbára, igazi ziccert nem kellett védenie. A védéseinél viszont általában nem kockáztatott és inkább öklözte a labdákat.

Bodnár László – 6
Ő képviselte a rutint a csapatban, hiszen játszott már a BL főtáblán. Most nem sült el a lába, ellenben hasznosan játszott, jól megoldotta a védőfeladatát.

Komlósi Ádám – 7
Őt tudnám legjobban kiemelni a védelmünkből, elképesztő mentései és közbelépései voltak, nagyon sok akciót állított meg.

Mészáros Norbert – 6
Komlósihoz hasonlóan jó munkát végzett, bár néha őt azért be tudták csapni a bolgár támadók. Panasz viszont nem lehet rá sem, nem engedtek komoly ziccert az ellenfélnek.

Leandro de Almeida – 6
Kiss Zoli hiányában ő volt a csapatkapitány, így a felelősség is nagyobb volt. Elöl most kevésbé villogott, hátul viszont jól megoldotta a feladatát.

Czvitkovics Péter – 6
Voltak most is jó indításai, a második gólnál is tőle indult az akció, a második félidőben pedig szintén szépen indította Dombit, amiből ziccer lett.

Luis Ramos – 7
Egyből be a mélyvízbe, és helyt is állt, de még hogy! Hatalmas melót végzett a középpályán, ő futotta a legtöbbet a mérkőzésen, és rengeteg támadást akasztott meg.

Varga József – 8
Csak szuperlatívuszokban lehet beszélni erről a srácról, ha valakit ki kell emelni a 6 BL selejtezős mérkőzés alapján, akkor az egyértelműen Varga Józsi. Nem csak a három gólja miatt, hanem az elvégzett munka és a folyamatos helytállás miatt, hiszen ne feledjük, hogy saját posztja mellett jobbhátvédként és baloldali középpályásként is láttuk őt, ahol szintén jól játszott. Amire viszont oda kellene figyelnie, hogy ne szedjen össze ennyi sárgát, a selejtezősorozatban öt meccsen négyet is begyűjtött – a Levadia elleni kinti meccset ki is hagyta eltiltás miatt, és most a csoportkör első meccsét is kénytelen lesz.

Szakály Péter – 4
Sajnos ezúttal is ő lógott ki lefelé a csapatból, egyszerűen nem tudott hozzátenni a csapat játékához a bal oldalon.

Rudolf Gergely – 7
Végre megvan az áhított gól, amire várt, hiszen ebben a szezonban eddig még nem sikerült betalálnia. Most viszont elsült a jobbos, pokolian nagy gól volt. Nagy kedvvel játszott az egész mérkőzésen, így tovább!

Adamo Coulibaly – 6
Ezúttal is hasznos tagja volt a csapatnak elöl, bár kevésbé tudott érvényesülni, mint az odavágón, de ennek az volt az oka, hogy nagyon visszahúzódtunk a térfelünkre, így neki is több védekezőfeladat jutott.

∼•∼

Dombi Tibor – 6
Ahogy az odavágónál is kiemeltem, rá mindig lehet számítani csereként, most sem szállt be rosszul, kis híján adott egy gólpasszt ezen a találkozón is.

Fodor Marcell – 0
Megkapta a lehetőséget egy ilyen fontos tétmérkőzésen, egy fiatal játékos számára hasznosak ezek a néhány percek is.

Oláh Lóránt – 0
Coulibaly érkeztével parkolópályára került, ez a néhány percnyi játékidő nem valószínű, hogy gyógyírt jelent a számára. Ha lesznek még erősítések a csoportkörre, akkor könnyen lehet, hogy még augusztus végéig távozik.

∼•∼

Herczeg András
Nem túlzás kijelenteni, hogy ezzel a meneteléssel beírta magát a Loki halhatatlanjai közé. Hatalmas munkát végeztek a teljes szakmai stábbal, óriási siker a csoportkörbe jutás!

Itt nézheted vissza a mérkőzést


—   A mérkőzés színvonala   –   Csapatunk teljesítménye   –   A bírói ítéletek   —

Gyengébb színvonalú mérkőzés volt, mint az odavágó, de nyilván sokat javított az összképen a több mint 30 ezres tömeg és a jó hangulat. Ugyanezt a színvonalat egy NB I-es bajnokin 2000 néző előtt biztos máshogyan értékelném. A Loki nem játszott most olyan jól, mint Szófiában, az eredmény mégis simább győzelmet sejtet, pedig nagyon nem volt ez így, főleg ha ránézünk a statisztikára. Egyáltalán nem fanyalgásból mondom, mert a Bajnokok Ligája csoportkörébe bejutni óriási tett, és teljesen hidegen hagy, hogy milyen játékkal értük el azt. Óriási, és talán jó ideig megismételhetetlen tett ez! A játékvezető nem vétett jelentősebb hibát, ám voltak fura ítéletei, és néha következetlenül fújt. A második félidőben amikor a Levski játékosok aprítani kezdték a mieinket, néhány sárga a zsebében maradt.

Azt gondolom, hogy soha nem fogjuk elfelejteni ezt az estét, és az álom még csak épp, hogy elkezdődött, a java csak most jön. Ősszel európai sztárcsapatok ellen mutathatjuk meg magunkat, kapunk hat további ajándék meccset, hogy bizonyítsunk a legjobbak között. Őszintén szólva nem nagyon érdekel, hogy kiket kapunk, a lényeg, hogy lássunk jó meccseket, és örülhessünk Loki góloknak. Az esetleges pontszerzés pedig csak a hab lenne a tortán!