LOKOMOTIVBLOG | A DVSC NEM HIVATALOS SZURKOLÓI OLDALA

Replay #11 – Játszik a Loki!

Sosem fogom elfelejteni azt az érzést, amit a Bajnokok Ligája-rájátszás visszavágója után éreztem. Azt az önfeledt, gyermeki lelkesedéssel teli eufóriát, hogy igen, megcsináltuk, ott van a DVSC, egy magyar csapat – ráadásul a kedvencem – a Bajnokok Ligája főtábláján, várhatjuk a sorsolást, várhatjuk a további 6 mérkőzést Európa elitjeinek mezőnyében. A sorsolásról, várakozásaimról, előzetes gondolataimról, no és persze mindezek után a 2009/10-es Bajnokok Ligája első mérkőzéséről olvashattok most összefoglalómban. Jöjjön, a DEBRECEN – LIVERPOOL!

CSOPORTKÖR SORSOLÁS

Először elevenítsük is fel egy kicsit a sorsolást, melyre augusztus 27-én került sor. A szurkolók már jó pár verziót összeállítottak fejükben a “legkönnyebb” ellenfelek közül válogatva, vagy épp a legnagyobb nevekből szemezgetve. Hiszen itt már minden mérkőzés ajándék egy olyan kiscsapatnak mint mi, azt nem sokan remélték, hogy reális sanszunk lehet bármely csoportban megelőzni egy csoportellenfelet.

Az UEFA együtthatók alapján történt a “kalapozás”, melyben mi szerepeltünk leghátul (1,633), a Barcelona pedig címvédőként legelöl (121,853). A mi kalapunkban volt még a ciprusi APOEL, a román Unirea Urziceni, az orosz Rubin Kazany, a svájci Zürich, az izraeli Maccabi Haifa, a belga Standard Liege, valamint a német Wolfsburg. Őket tehát nem kaphattuk. Az, hogy mennyire esélytelen is volt arról álmodozni, hogy legalább egy csoportriválist legyűrünk pontok tekintetében, jól mutatja a harmadik kalap 8 csapatának névsora:
Olympiacos, Marseille, Dinamo Kijev, Stuttgart, Fiorentina, Atletico Madrid, Bordeaux, Besiktas. Kegyetlenül erős névsor volt ez abban az időben.

A második kalapból a Lyon, Internazionale, Real Madrid, CSZKA Moszkva, Porto, AZ, Juventus és Rangers, az elsőből pedig a Barcelona, a Chelsea, a Liverpool, a Manchester United, az AC Milan, az Arsenal, a Bayern München és a Sevilla közül várhatott ránk 1-1. Az első kalap 4 angol együttese már előre azt jósolta, hogy 50% eséllyel lesz angol ellenfelünk a csoportban, de az összesen 4 spanyol, 3 francia, 3 olasz csapat közül is jó eséllyel horgunkra akadhatott 1-1 (hiszen már akkor is élt az a szabály, hogy egyazon csoportban egy nemzetből nem képviseltetheti magát több csapat).

A magam részéről három forgatókönyvet eszeltem ki: Barcelona, Juventus, Marseille, DVSC; Liverpool, Porto, Atletico, DVSC; illetve Sevilla, Rangers, Besiktas, DVSC (ez utóbbi egyébként a kalapok legkisebb együtthatóval rendelkező csapatai). Előbbi nagyon közel állt volna a szívemhez, a második az egyéb erős csapatok, akiknél az ellenfelekre is kíváncsi lettem volna, ha mondjuk az első verzió nem jön össze, a harmadik pedig papíron a lehető legkönnyebb opciónak ígérkezett. A Bayernt és Stuttgartot szerettem volna elkerülni, a németek mentalitása és játéktudása nem lett volna ínyünkre. A Manchester United sem vonzott, hiszen pár évvel korábban már játszottunk ellenük, most kapjunk inkább mást. Ezen kívül pedig az orosz-ukrán túráknak sem annyira örültem volna, inkább Nyugat-Európa klubjait szerettem volna látni a Puskás Ferenc-stadionban.

1. Kalap: LIVERPOOL

Az, hogy kiket szerettem volna elkerülni, bejött. De az, hogy kiket szerettem volna kapni, csak az első kalap esetén talált. A csoportunk elképesztően erősre, és sok szempontból az egyik lehető legrosszabbra sikerült. Elsőként megkaptuk a Liverpoolt, akik a Premier League-ben 2. helyen végeztek, fél évvel korábban a BL-nyolcaddöntőben összesítésben 5-0-ra mosták le a Real Madridot, a negyeddöntőben pedig 5-7-re maradtak alul a Chelsea ellen egy hihetetlen 4-4-es visszavágóval lezárva azt a BL-szezonukat. Az ő érkezésüknek örültem, bár nem sok kíméletre számítottam. Ráadásul már több (világ)sztár nem volt keretükben a 2005-ös BL győztes vagy 2007-es BL dötős csapatukból. Hogy csak néhány nevet említsek: Finnan, Riise, Xabi Alonso, Arbeloa, Hyypiä, Crouch, Djibril Cisse, Smicer, Luis Garcia, Djimi Traoré, vagy mondhatnám a 2005-ös Milan elleni 3-3 egyik nagy hősét, Jerzy Dudeket is.

2. Kalap: LYON

A második kalapból a majdnem első kalapba sorolt Lyon jött. A legrosszabb forgatókönyv ez volt. Egy nagyon erős francia csapat, akiknek itthon nincs nagy marketingértékük, a focit napi szinten kevésbé követő szurkolók pedig csak legyintenek majd rájuk, miközben a pályán esélyünk sem lesz ellenük. Lloris, Lisandro Lopez, Toulalan, Bastos, Cissokho, Pjanic, Gomis, Källström, Lovren, Lacazette neve nem tudom, kinek mit mond így tíz év elteltével, de bízom benne, ez a szűk felsorolás is érzékelteti, micsoda csapat volt az a lyoni.

3. Kalap: FIORENTINA

A harmadik kalap hasonló forgatókönyvvel szolgált, Fiorentina. Egy nagyon erős csapat egy topbajnokságból, akiknek a marketingértéke szintén nem túl nagy, és félő, hogy a szurkolók lebecsülik majd őket, hiszen “csak” a 4. legerősebb olasz csapatról beszélünk esetükben. Gilardino, Montolivo, Frey, Vargas, az ekkor még csak 19 éves Jovetic, Mutu, Zanetti, de Silvestri, Marchionni. 8 olyan játékosuk is volt, akik önmagukban többet értek, mint a mi teljes keretünk.

Egyébként Szima Gábor is hasonlóan gondolkodott, ő sem örült a sorsolásnak: “Nem nagyon örülök ennek a csoportnak, hiszen igazából a Liverpoolon kívül nem találkozunk nagy csapattal, ugyanakkor a Lyon és a Fiorentina ellen nincs sok esélyünk. Az esetleges továbbjutás szempontjából jobban örültem volna a H-csoportnak, hiszen az Alkmaar és az Olympiakosz ellen lett volna esélyünk, gazdaságilag pedig a C-csoport lett volna a legmegfelelőbb számunkra a Milannal és a Real Madriddal..”

Amiben bízhattunk a sorsolást látva, hogy az utolsó mérkőzések valamelyikére úgy érkezünk, hogy ott már olyan csapat jön, aki nem ad bele mindent, mert mondjuk már biztosan továbbjutott; illetve a Puskás Ferenc-stadionban az atmoszféra valódi 12. játékosként tud majd szolgálni. Az biztos volt, hogy a Levski ellen megmutattuk, nem vehetnek félvállról minket, így abba a hibába egyik csapat sem fog esni, mint korábban a Levski, vagy mondjuk a Hajduk Split. A sorsolást követően csak két kérésem volt: találjunk be legalább két hazai mérkőzésünkön, és az egyiken legalább egy becsületpontot szedjünk össze. Volt idő ezen gondolkozni és reménykedni, hiszen szeptember 16-ra írták ki az első fordulót, és a hazai mérkőzésekre a jegyek beszerzéséről is gondoskodni kellett egy hosszú-hosszú sorban állás keretében.

BAJNOKOK LIGÁJÁBAN A LOKI!

Bár a Levski meccsen már kaptunk BL-himnuszt, mezeket, körítést, de az még csak az előszoba volt. 2009. szeptember 16-án azonban csodálatos érzés volt az Anfield Road-on, a Liverpool otthonában látni felvonulni sajátjainkat, a Bajnokok Ligája csoportkörének első összecsapásán. A Debreceni VSC, Magyarország egyik legkeletibb csapata ott van Európa egyik legnyugatibb országában, az egyik legnagyobb angol együttes otthonában. De még csodálatosabb volt hallani, ahogy szól a Ria! Ria! Hungária! Hiszen ekkor nem csak Debrecent, de az egész országot, minden magyart is képviseltek a fehérmezeseink.

A Liverpoolt Benitez a Reina, Johnson, Skrtel, Carragher, Insua védelemmel, a Benayoun, Lucas Leiva, Gerrard, Riera középpályával és a Kuyt, Torres csatárpárossal vonultatta fel ellenünk. A kispadon Cavalieri, Voronin, F. Aurélio, Kyrgiakos, Babel, Mascherano és Spearing volt kész, hogy játékba lépjenek, amint szükség van rájuk. Ez az összeállítás egyébként megegyezett a legutóbbi PL mérkőzésükkel, Benitez tehát nem húzott váratlant és nem is pihentetett.

A Loki több kulcsjátékosára nem számíthatott. Sajnos nem léphetett pályára kisebb sérülés miatt Rudolf és Szélesi, második sárgája miatt Varga és Dombi, illetve az állandó Máté-Mészáros tengelyt is újfent a Komlósi-Mészáros kettősre kellett módosítani, mivel Máté a teljes szezonra kidőlt. Így a Poleksic, Bodnár, Komlósi, Mészáros, Fodor ötössel kezdett Herczeg András, ahol egyedül Fodor rutintalanságától tarthattunk, bár a Levadia elleni visszavágón nem lógott ki a csapatból, és a Levski ellen is beállt 9 percre. Az NB I-ben azonban ekkor még csak 16 végigjátszott mérkőzést tudhatott maga mögött, 4 év alatt (ebből 11-t már a Loki színeiben). Az ő játszatása azért volt különösen érdekes, mert Leandro visszatért és a pályára lépők közé nevezte őt Herczeg, aki talán így próbálta stabilabbá tenni a középpályánkat, hiszen rajta kívül még Ramos és a csapatkapitány Kiss is a középpályán inkább védekező feladatokkal volt ellátva. A támadásokért így 3 játékosunk: Szakály, Czvitkovics és Coulibaly felelt. A mi kispadunkat egyébként Pantic, Szűcs, Feczesin, Bernáth, Oláh, Katona, Laczkó foglalták el.

Ez átállást is jelentett az addig megszokott 4-4-2-ről a 4-1-4-1-re. Ezt tökéletesen rajzoltuk fel már a kezdést jelző portugál játékvezető, Proenca sípszavánál is. A Lokinak ez volt a 8. szezonja, amikor nemzetközi kupás szereplésbe kezdett, míg a Liverpoolnak ez volt a 8. szezonja, amit a megújult Bajnokok Ligája ’92-es indulása óta a Bajnokok Ligája csoportkörében kezdett. No, és mindannyiszor megnyerte a nyitómeccsét…

KEZDŐDJÖN A MÉRKŐZÉS!

A mérkőzés első perceiben egyből magához ragadta a kezdeményezést a Liverpool, kóstolgatták a védelmünk hosszú indítással és szélső betöréssel egyaránt. Ezek közül Benayoun volt az, aki egy ízben három játékosunk (Fodor, Szakály, Ramos) mellett is szép cselekkel vitte el a labdát, a passza viszont lesen találta meg Torrest, Mészáros jó ütemű kimozgása miatt. A lelátón azonban debreceni fölény volt, ami különösen a jó hírű liverpooli táborra nézve volt kissé degradáló. És ezt párszor még lehet le fogom írni, annyira jó érzés volt hallgatni a különböző rigmusokat, dalokat. A 6. percben Ramos buktatása után megköszönhette játékosunk, hogy nem kapott sárgát a csúnya elkésett belépő miatt, a megítélt szabadrúgásból pedig centikkel maradt le a kaputól öt méterre felugró Kuyt, így fel tudtunk szabadítani.

Egy percre rá sikerült először kicsit nekünk is megmutatni, hogy a pályán vagyunk, ekkor egy jó letámadást követően szereztünk labdát, Coulibaly azonban nem tudta áthámozni magát Skrtelen. A Benayoun-Johnson páros egyébként rendre nehéz helyzetbe hozta a balszélünket. Mintha tudatosan készültek volna arra, hogy Ramos még friss igazolás, Fodor pedig rutintalan, fiatal játékos. Azonban egy újabb labdaszerzést követően már szép passzokra is futotta tőlünk, a 8. perc megmutatta, mire számíthatunk a Lokitól: egy gyors kontrával mentünk el, Coulibaly indította saját térfeléről Cicót gyönyörű pörgetéssel, aki aztán még szebb mozdulattal, sarokkal tette azt a mögötte érkező Bodnárnak, aki a félpálya közepéről már ívelte is be azt a kapu elé. Milyen kár, hogy az Reina kezében landolt, nem Coulibaly fején.

A labdabirtoklási adatra felhívnám a figyelmet: 75-25%. Nem a mi javunkra. Nem véletlen, hogy Herczeg Andrást is olyan ingerültnek mutatta a kamera, ahogy nem sokszor láttuk. Nem játszottunk jól, talán túlságosan is tiszteltük a Liverpoolt, az Anfieldet és a Bajnokok Ligáját. A Liverpool támadásai rendre az utolsó passznál haltak el, de az is az ő hibájukból, nem a mi jó védekezésünkből fakadóan. Kaput Kuyt sem talált a 12. percben életerős lövése után, de így járt nem sokkal később Torres és Riera is. A 21. percben ismét egy kontrával próbálkoztunk, de jól zárt vissza a Liverpool, az ő ellentámadásukat pedig középen Fodor akasztotta meg túlzó eszközökkel, villant is a mérkőzés első sárgája. Gerrard távoli, kaput tévesztő lövése után pedig végre mi is megvillantunk és megszületett az első lövésünk. Ramos-Coulibaly-Bodnár-Kiss-Ramos-Leandro-Coulibaly útvonal végén Adamo lövését blokkolta szögletre Carragher, de a támadás szépen volt felépítve.

A szögletből a kipattanót Bodnár nem találta el jól, pedig veszélyes lövés is születhetett volna. De 25 perc játék után továbbra sem találták el a csapatok a kaput, bár a döntetlennel pedig melyikünk ne egyezett volna ki? Ilyenkor pedig rendre azt látjuk, a játékvezető unja meg hamarabb a dolgot, Proenca előbb tévesen fújta vissza Coulibaly labdaszerzését, majd a szabadrúgás túl gyors elvégzéséért a csapatkapitány, Gerrard kapott lapot, mert túl gyorsan végezték el a szabadrúgást. Itt az volt furcsa számomra, hogy a kezdőkörnél miért kérte ezt a sípmester?! Semmi nem indokolta. A felívelésének kipattanóját aztán ő maga tűzte kapura, először kellett védenie kapusunknak, bár talán nélküle is mellé szállt volna a labda. A 28. percben aztán már nem Poleksic, hanem egy nagyon komoly Liverpool támadás után Mészáros mentett tanárian.

A 30. percben is ő volt a kulcsfiguránk, de Coulibaly érdemeit is ki kell emelni, amikor labdát szerzett, jól passzolt fel csatárunknak, aki három védő között megtartotta, indította belőle Szakályt, aki pedig szintén így tett Mészárossal, aki végigkövette az akciót (hiába esett el előtte) és ez végül egy Loki szögletet eredményezett.

A kisszögletünk nem alakult túl jól, de támadásban maradtunk, és egy rossz felszabadítás után Czvitkovics lőhetett 18 méterről. Na de az milyen egy lövés volt! Reinának nagyot kellett nyújtóznia, hogy szögletre mentse a mérkőzés első kaput eltaláló, rövid sarokba tartó lövését.

Pár perc múlva aztán ismét Reina védést láttunk, Bodnár egy szabadrúgást lőtt rá laposan, veszélyesen – a félpálya közepéről. A túloldalon Riera is távolról lőtt, de ez sem talált kaput, a Liverpool nem játszott jól, a 25. perc után pedig mondhatjuk, hogy sokkal inkább mi kezdeményeztünk, és ezt jó volt látni, a labdabirtoklást javítottuk is, 35-65-re. Aztán Czvitkovics kapásból kilőtte a labdát az Anfielden, de Ramos előkészítése parádés volt, hallatszódott is a lelátóról, hogy JÁTSZIK A LOKI!

Nem tartom valószínűnek, hogy értették a pályán lévő liverpooli játékosok a rigmust, de mintha csak megelégelték volna, hogy momentumuk sincs, egyből kétszer is gólt szerezhettek volna. Bodnár sokadjára is túlságosan elöl ragadt, Komlósi pedig túl messze helyezkedett Rierától, aki mesteri indítást kapott, miután Coulibalytól valami káprázatos vetődéssel mentett. És bár a kipattanóra Kuyt érkezett, és a duplázás már átjutott Poleksicen, a visszaérő Mészáros felszabadított az üres kapu torkában!

Riera azért csak nem adta fel, és miután Kisst, majd Ramost is lerázat magáról, távolról lőtt, Poleksic újfent védett. Kiemelném Fodor munkáját, aki nagyon okosan figyelt a kipattanóra, és Torres elől szépen mentett. A szögletből Gerrard fejelhetett, ami azonban kapu fölé szállt. Pár perc alatt teljesen megváltozott a játék képe, sorra jöttek a Liverpool gólhelyzetei. A negyvenedik percben jártunk ekkor, de nagyon vártuk már a lefújást.

Nem véletlenül, éreztük, hogy baj lehet. Erről elsősorban Gerrard gondoskodott, aki azonban előbb egy távoli, majd egy közeli lövést is kapu mellé lőtt, főleg utóbbi volt ajtó-ablak helyzet egy lapos beadás után. Majd jött a félidő ráadás perce, amit azonban szerintem semmi nem indokolt. Nem volt sérülés, gól, tömegjelenet, sárgából is csak kettő, de a megszokás az már csak ilyen, a ráadást pedig nem bírtuk kihúzni. Torresnek passzolták fel a labdát, aki Mészáros csak kísért, távoli lövését nem tudta blokkolni, Poleksic azonban vetődve védett. Azonban róla középre pattant vissza a labda, Kuyt-ról Komlósi teljesen lemaradt, így ellenfelünk csatárának már nem volt nehéz dolga a kapuba helyezni a labdát. 1-0. A legrosszabb pillanatban kaptuk a gólt. Jöhetett a félidő.

MÁSODIK FÉLIDŐ

A második félidő csere nélkül folytatódott, nem változtattunk a játékunkon. Egyértelmű volt, hogy nem akarunk kinyílni, még több gólt kapni, és az első félidőben is sikerült gólhelyzetet kialakítanunk, ha pedig ez megismétlődik a másodikban is, lehet még keresnivalónk. De ha kapunk még egyet, azzal végleg eldől minden kérdés. A lelátón előbb Ramos és Kuyt összefejelésénél kaphattunk szívünkhöz, de hondurasi játékosunk tudta folytatni a játékot (Kuyt-nak meg egyébként is kutya baja volt), majd Fodor Johnson elé csúszásánál a tizenhatoson belül. Ez utóbbinál azonban helyesen döntött a játékvezető, hogy szögletet ítélt, bár ez esetben kijárt volna a színészi teljesítményért egy lap is.

Öt perc elteltével Czvitkovics próbálkozott távolról, lövése nem talált kaput. Az ellentámadásból Gerrard előbb kiosztott egy kötényt, majd látványosat esett Mészáros mellett, a játékvezető ezért sem adott tizenegyest – túlzó ítélet is lett volna szerintem. Mintha mindenki lövőkedvet ivott volna, de célzóvíz nélkül, ezután Ramos is lőtt távolról, de az annyira célt tévesztett, hogy a szögletzászlónál (!) még beérte egy csapattárs, visszatett labdáját Bodnár ívelte be pontatlanul. Pár másodperccel később bedobásból kapta Leandro a labdát, aki mellkassal (!) Coulibalyhoz tette a tizenhatoson belülre, Coulibaly két védő között visszapasszolta azt neki, Leandro pedig telibe trafálta Skrtel hátát (minden bizonnyal fölé megy, ha nincs ott a szlovák), az onnan kipattanó labdát pedig Kiss lőtte rá teljesen veszélytelenül. De legalább mi lövöldöztünk, és mindezt a Liverpool ellen!

Gerrard viszont ott folytatta, ahol abbahagyta, újabb lövés, ismét a kapu fölé, de csak centikkel. A helyzethez kellett a tizenhatoson belül Szakály elképesztő ügyetlenkedése és Mészáros borzalmas felszabadítása is. Aztán több percnyi üresjáratot szintén Gerrard tört meg, de Poleksicnek nem okozott gondot a védés. A Liverpool sokkal jobban visszazárt, kisebb energiákat fektettek a támadásépítésbe, ők is a biztonságra törekedtek, ami valahol érthető is: az a csapat, amelyik nem nyer ellenünk (különösen hazai pályán) óriási hátrányba kerülne a továbbjutás szempontjából.

A 65. percben Benayoun varázsolt kicsit, és verte meg egymás után Czvitkovicsot, Fodort, Ramost, ismét Fodort, majd Mészáros mellett lőtt, de a rövidbe tartó labdát Poleksic szögletre védte. Ramost ekkor ápolni is kellett, hordágyon vitték le, de nem konkrét sérülés miatt, egyszerűen a szervezete eddig bírta a mérkőzés tempóját. Jött helyette Laczkó Zsolt, ami kicsi átszervezéssel is járt. Ramos pozícióját Czvitkovics foglalta el, míg Czvitkovicsét a szélen Laczkó. Érdekes belegondolni, hogy így egyszerre volt a pályán három (!) balhátvédünk is, Leandroval, Fodorral és vele, Laczkó pedig ezzel a becseréléssel bal szélre került, ami miatt Szakálynak kellett oldalt váltania. Én ekkor már egyébként nem Laczkót hoztam volna be, de erről majd Herczeg András értékelésénél kitérek.

Az utolsó negyedórára úgy értünk, hogy a játék egyre unalmasabbá, langyosabbá vált. Sok hiba, pontatlanság tördelte azt mindkét oldalról, de többnyire a mi térfelünkön folyt a játék, a labdabirtoklásunk is a 35%-ot karcolta. Ekkor érkeztünk el a második félidő legnagyobb Loki lehetőségéhez. Egy levágódó lövést Szakály háttal a kapunak pörgetett Coulibaly irányába, aki egy esernyőcsellel próbálta átejteni a kapust, de közben beleakadt a lába Reináéba, így elesett. A játékvezető nem adott tizenegyest, hiába ordítottam torkom szakadtából, hogy TIZENEGGGYES – a gyét jó alaposan megnyomva és tenyerem égnek emelésével nyomatékosítva vágyam -, a visszajátszást megnézve sajnos jól döntött a játékvezető.

A szögletet laposan gurítottuk érkezőre Bodnárnak, akinek lövését azonban Carragher újabb szögletre blokkolta. De előtte még érkezett Szakály helyett Feczesin, akinek feje felett nem sokkal szállt el beívelésünk. A Liverpool is cserélt, Babel váltotta az első félidőben különösen aktív Rierát. Ekkor már csak tíz perc volt hátra, a Liverpool előnye pedig még mindig csak 1 gól volt. Nem tudom, gondoltuk volna-e előzetesen, hogy a hazai publikumnak izgulnia kell majd a mérkőzés hajrájához érve? Vagy azt, hogy majd néhányan kifütyülik közülük kapusukat, amikor kicsit időhúzás jelleggel hazapasszt kap védőtársától?

Ráadásul Coulibaly ismét helyzetbe került, Leandro szép kiugratásával azonban nem tudott leválni Skrtelről, így a lövése is erőtlenül gurult mellé. Pár perccel később viszont ismét láthattunk Liverpool-helyzetet. Fodor mellett futott el Babel (és játékosunk akár meg is kaphatta volna érte a második sárgáját, ha elkésett becsúszása után a liverpooli elesik), Torres középre tett labdájára egyedül Kuyt érkezett, azonban a labda kicsit mögé érkezett, így az átvétel sem sikerült. Róla azonban az így is Benayoun elé pattant, aki viszont fölé lőtte a helyzetet. Ezt megúsztuk.

A 87. percben Czvitkovics lőtt rá egy távoli szabadrúgást, kicsit önző módon, majd Maschernao érkezett Benayoun helyére. A játékos tapsot, a csere viszont füttyszót váltott ki, mert egyetlen hazai szurkoló sem számított rá a mérkőzés kezdetén, hogy a végén biztonsági játékra szorulnak majd. Ez pedig óriási érdeme az NB I-ből a “Premier League-be érkező” DVSC-nek. Babel azért még lőtt egyet, de szépen blokkoltunk. Aztán újabb cserével törte meg a játékot a hazai csapat, érkezett Aurélio a gólszerző helyére.

Három percünk maradt egyenlíteni, de valljuk be, erre mindettől függetlenül nem sok sanszunk volt, a Liverpool irányított és kézben tartotta a mérkőzés ezen részét is, mi pedig mintha még ekkor sem akartunk vagy tudtunk volna komolyabban rohamozni, még ekkor is csak 2-3 játékosunk tűnt fel a tizenhatos környékén. Feczesin kiharcolt még egy szögletet, de nem várta meg a társakat, talán attól félt, hogy a játékvezető lefújja hamarabb, a kisszögletet pedig bár be tudtuk ívelni, azt hatástalanították, ez pedig az utolsó momentuma volt ennek a különleges mérkőzésnek, amelynek során a csapatunk és szurkolóink is kitettek magukért, igazi büszkeséggel töltve meg mindannyiunk szívét – a vereség ellenére.

Osztályzatok

Vukasin Poleksic – 6
A gólról nem tehetett, az első félidőben két bravúrja is volt. Azonban sokat köszönhet a ma pontatlanabb liverpooli lövéseknek, több alkalommal csak “szemmel védett” és a beadásoknál is úgy tűnt, hogy vonalkapusként kezeli a helyzeteket.

Bodnár László – 6
Nagyon aktívan igyekezett kivenni a részét a játékból, sokat futott előre, majd vissza. A lövései ma pontatlanabbak voltak és beadásai egyike sem talált társat, de jelenléte és rutinja sokat hozzátett a csapat játékához.

Komlósi Ádám – 4
Nem akarom a nyakába varrni a vereséget, de a gólt igen. Kuyt nagyon csúnyán faképnél hagyta a kipattanónál, ahol nem véletlenül kapott korholást védőtársától. A vereség nem az ő sara, mert ha nincs ez a gól, akkor biztos vagyok benne, hogy a Liverpool is elszántabban játszik a második félidőben. A gólon kívül is sok apróbb-nagyobb hibát láttam tőle, az ekkor már 32-höz közelítő játékosunk láthatóan túl volt fénykorán.

Mészáros Norbert – 8
Hogy túlzó-e nyolcast adni egy védőnek egy vesztes mérkőzés után? Csapatszinten nézve, talán. De egyéni szinten ezt a mérkőzést egy rossz felszabadításon kívül tökéletesen hozta le Mészáros. Márpedig nem akárkikkel nézett farkasszemet, nem akárhol és nem akármilyen sorozat első találkozóján. Folyamatos gürizés, alázatos játék, felszabadítások tucatjai, mentés a gólvonalról, és néha még a támadásokból is kivette részét. Szerelései jó ütemben érkeztek, jól követte le emberét, a gólnál pedig nem csak Torrest, de Kuytot is majdnem sikerült blokkolnia, pedig utóbbi nem az ő dolga lett volna. Olyan melót tett bele ebbe a mérkőzésbe, amire igazán büszke lehet. Lehet, túl jó szívvel, de nálam ezzel megszolgálta a nyolcas, kiváló játék elismerést és a mérkőzés legjobbja plecsnit.

Fodor Marcell – 5
Rutintalanságához képest abszolút pozitívan értékelem játékát. Persze voltak hibái, de nem alibizett, ő is végig hajtott, próbálkozott beadásokkal, letámadással és szerelésekkel, amik hol összejöttek, hol nem, de ez egy ilyen szakma. Azt megköszönheti Babelnek, hogy nem állították ki róla, pedig ez nem volt egy sok szabálytalanságot hozó, durva mérkőzés – összesen 21 (!) szabálytalanság volt az egész mérkőzésen – az egyetlen lapunkat ő szedte össze.

Czvitkovics Péter –  6
Ő járt legközelebb a gólhoz, de a második félidőre már elfáradt. Nagy melót tett bele a meccsbe, támadásaink motorja volt, de ezen a találkozón kevés támadással próbálkoztunk, és még csak jó helyről járó szabadrúgással sem próbálkozhattunk. A kisszögleteket azonban továbbra sem értem, hiszen az ő technikai tudásával talán több lehetőséggel kecsegtetett volna, ha egyből beíveljük ezeket.

Luis Ramos – 5
Nagyon hiányzott a középpályáról Varga Józsi, hiába tett meg ő is mindent a csapatért. Sokszor el tudták vinni mellette a labdát, bár voltak szép labdaszerzései, amikkel igyekezett ezekért kárpótolni. Fodor Marci mellett talán neki volt a csapatból az egyik legnehezebb dolga. Nem is csodálom, hogy 65 perc játék után nem tudta folytatni.

Kiss Zoltán – 5
Csapatkapitányként neki kellett összefognia a társaságot, és észnél lenni. Ez gyakorlatilag azt jelentette, hogy betonbiztosan kellett megállnia a helyét a középpályán, nem nagyon mehetett tehát előre. Ezt megszenvedte kicsit csapatjátékunk is. Az ő játéka volt a legkevésbé látványos, de ő is szívét-lelkét beleadta a mérkőzésbe és rengeteget futott.

Szakály Péter – 4
Mondjátok rám nyugodtan, hogy Szakály-fóbiám van, de amennyire Mészárosnak ez csúcsmeccse volt, annyira gyenge produkciót nyújtott Szakály. A védelembe igyekezett besegíteni, és Coulibalnyak a meccs 79. percében szép labdát adott, de ezeken kívül gyakorlatilag mintha semmit sem csinált volna. Az pedig igen nagy luxus, mind csapatszinten, mind egyénileg. Hiszen összesen 3 olyan játékosunk volt, akinek a legfőbb feladata a támadás, és ebből ő az egyik. Tehát ha ő ebből kevesebbet vállal, kettő marad… Egyénileg pedig most megmutathatta volna magát a világnak, de ezt a lehetőséget már a selejtezők során sem igen használta ki, most pedig pláne igaz volt rá, hogy több alibi és “megúszás” volt ebben a produkcióban. Kár érte, ennél sokkal-sokkal több van benne.

Leandro de Almeida – 6
Szokatlan szerepkörben kellett játszania Coulibaly mögött, egyszerre segítve a támadásokat és a középpálya munkáját. Lehetőségeihez mérten pedig kiválóan helytállt. Olyan kényszerítőket, indításokat láttunk tőle, amit bármely támadó középpályás megirigyelne. Mindezt úgy, hogy a védekezésnél is kivétel nélkül mindig visszazárt. Nagyszerű teljesítmény volt.

Adamo Coulibaly – 6
Bár gólt nem szerzett és kevés gólhelyzetbe került, de egyrészt a Liverpool védőivel kellett szembenéznie, másrészt nem sokat volt nálunk a labda, jóval kevesebb támadást vezettünk, mint normál esetben. Harmadrészt pedig, még így is kiemelkedett a mezőnyből, minden támadásunknak hasznos tagja volt, olykor az egy-egy elleni szituációkat is képes volt megnyerni, a labdákat jól tartotta meg és készítette vissza, egyszóval egyáltalán nem rajta múlt a sikerességünk. Nagyszerű igazolás volt.

∼•∼

Laczkó Zsolt – 0
25 percet tölthetett a pályán, azt sem az eredeti posztján, odatette magát, voltak szép megmozdulásai, de csodát azért ő sem tehetett.

Feczesin Róbert – 0
Bő tíz percet kapott, ebbe egy majdnem-fejes, és a meccs végén egy szöglet kiharcolása fért bele. Sajnáltam, hogy csak tíz percet kapott.

∼•∼

Herczeg András
Alaposan felkészült az ellenfélből, és játékosait is alaposan felkészítette, mire számítsanak. Az első negyedórát leszámítva nem éreztem megilletődöttséget. A hiányzók pótlása igen komoly fejtörést okozhatott neki, ez a defenzívebb hadrend pedig érthető volt, bár Leandro előbbre küldését furcsálltam. Utólag azonban ez a döntése is remek volt, ahogyan az is, hogy nem nyíltunk ki, végig fegyelmezetten védekeztünk. Azonban van egy dolog, ami nagyon zavar. Ez pedig a kockázatmentesség. Jön a 65. perc, 1-0 a Liverpoolnak, látszik, hogy elégedettek az eredménnyel, és a kényszerű cserénél Laczkót hozzuk be. Miért nem álltunk át már ekkor a kétcsatáros játékra? Leandro visszamegy a középpálya közepére és mehet a klasszikus 4-4-2, vagy a gyémánt formációban 4-1-2-1-2. Ehelyett betettük középre Kiss mellé Czvitkovicsot, aki így hátrébb került az ellenfél kapujától, a védelmünk instabilabbá vált és kitettük szélsőnek Laczkót, aki sokkal inkább védő, mint támadó. Ehhez a kockázatmentességhez tartozik az is, hogy Feczesint Szakály helyére hoztuk be, így gyakorlatilag kinyírva a szélsőjátékot. Rendben, hogy Szakály már nem a helyén van és nem is játszik élete formájában, de hirtelen nem lett jobbszélsőnk, így Bodnárnak kellett előrébb lépnie, ezzel megbontva a hátsó alakzatot és elérve, hogy ilyenkor 3 (!) szélső védőnk legyen a középpályán: Leandro, Laczkó és Bodnár. Nem is csodálkoztam, hogy a cserét követően mindhárom veszélyes Liverpool támadás a jobb oldalunkról érkezett. Ezzel együtt a támadójátékunk is szétesett, Feczesin alig jutott labdához. A kockázatvállalás teljes hiányát mutatja továbbá az is, hogy Oláh hiába ült a padon, nem cseréltük be. Egyáltalán nem is éltünk a harmadik cserelehetőséggel. Mintha nekünk az 1-0 is tökéletes lett volna. Pedig mit számít, hogy 1, 2 vagy 3 góllal kapunk ki, mert a végén jön egy kontra. A vereség, az vereség, ugyanúgy 0 pont. De ha meg sem próbálunk kiegyenlíteni, akkor minek jöttünk? Akkor mi volt az eredeti cél? Hogy ne kapjunk ki “nagyon”? De ebben épp ez is a pláne, hogy ettől a kockázatvállalás-mentességtől függetlenül is, simán benne volt, hogy akár hármat is kapunk, a Liverpool azért igen sok lehetőséget puskázott el. Úgyhogy rendben volt a játékunk, rendben volt az eredmény, de az utolsó 20 perc bennem nagyon sok hiányérzetet hagyott, mert egy pillanatra sem éreztem úgy, hogy KI AKARUNK EGYENLÍTENI. Erre mi sem mutat rá jobban, hogy az utolsó szögletünknél Poleksic vitába is keveredett a stábbal, akik visszaparancsolták kapujába, ne fusson előre. Jó az, ha higgadtak vagyunk, de néha tökösnek is kell tudnunk lenni!

Itt nézheted vissza a mérkőzést


—   A mérkőzés színvonala   –   Csapatunk teljesítménye   –   A bírói ítéletek   —

Nagyon nehéz értékelnem a színvonalat, mert helyenként csodálatos dolgokat láttam, az első félidő mindenképp 5/4. Akciódús, helyzetekben gazdag félidő volt egy utolsó perces találattal, látványos megoldásokkal mindkét oldalon. A második félidő viszont patthelyzetet hozott: mi nem támadtunk, nehogy megpecsételődjön a sorsunk, a Liverpool pedig visszazárt, minek kockáztassanak, ha vezetnek. Ezen kívül megszaporodtak a pontatlanságok, suta lövések, a csapatok egymás hibáiból éltek.

A Liverpool játékát néhol még saját szurkolóik is kifütyülték, mi pedig nem voltunk elég tökösek ahhoz, hogy az utolsó tíz percben nyomás alá helyezzük a hazaiakat, túlságosan tiszteltük az ellenfelet és túlságosan örültünk neki, hogy egyetlen góllal megússzuk. Mintha elfelejtettük volna, hogy ez nem egy oda-visszavágós párharc, hanem csoportkör. Csapatunk teljesítménye nagyon pozitív volt, de az egyéni hibák, hiányosságok lehúzzák a magas pontot. A Liverpool nagyon erős ellenfél volt, ennek ellenére nem játszottunk alárendelt szerepet. Ennek fő oka, hogy a játékosok elképesztő hidegvérrel tartották be Herczeg taktikai utasításait, jól zártak vissza a védelembe, és ami különösen látványos volt: MINDENKI FUTOTT. Nem  számít, hogy Coulibaly egyedül viszi a labdát, fut mögötte 4-5 fehérmezes! Nem számít, hogy átjutottak a Ramos-Kiss tengelyen, mindkét játékos, de még a szélső védőink is futnak! Nem számít, hogy bedobás jön, egyből 4 játékos kéri a labdát, futva! Mindezt pedig a többség erőnléttel is bírta a 90 perc során! Ha egy mai NB I-es meccsen ennyi labda nélküli futást látnánk, bárki ellen lenne esélyünk, helyzetek sokaságát dolgozhatnánk ki csak azzal, hogy mondjuk van érkező a hosszún. A játékvezető az első félidőben több furcsa ítéletet is hozott, mégis jól vezette a találkozót. Nem volt nehéz dolga, a felek a focival törődtek elsősorban. A második félidőben három tizenegyesgyanús esetet is elengedett, szerintem mindegyiknél jól döntött.

ÖSSZEGZÉS

Túl vagyunk tehát az első mérkőzésen, ahol a Liverpool igen szezon eleji formában, néha már-már lustán játszott, bár ha kihasználják helyzeteiket, súlyosabb, 3-4 gólos győzelmet is arathattak volna. Hogy ez nem így lett, azt köszönhetjük elsősorban a Poleksic-Mészáros párosnak. A csapat büszkévé tette szurkolóit, akik igazán kitettek magukért a lelátón. Megnehezítettük a Liverpool életét, és ez ezen a szinten már önmagában ragyogó teljesítmény. Gólhátrányban sajnos nem igazán volt benne a meccsben, hogy egyenlíteni tudunk, ezzel egy kicsi hiányérzetet okozva, de lesz még lehetőségünk javítani, gólokat és pontokat szerezni a főtáblán. A Liverpool megérdemelten nyert, mi pedig újfent érezhettük: megérdemelten vagyunk ott a csoportkörben!

Csibu