LOKOMOTIVBLOG | A DVSC NEM HIVATALOS SZURKOLÓI OLDALA

Replay #12 – Egyszer fent, egyszer lent

A Liverpool ellen túlestünk a tűzkeresztségen, a Lyon ellen pedig a hazai pályás debütálásra készültünk a BL csoportkörben. Az angliai kirándulás kellemes meglepetés volt mindenki számára, így a vérmesebb szurkolók pontszerzésben reménykedtek a francia sztárcsapat ellen. Az viszont most végérvényesen kiderült, hogy ez már más kávéház: a minőségbeli különbség eltüntetése sokszor nüanszokon múlik, ebből ezen az estén most rosszul jöttünk ki. Elevenítsük fel, hogy mi történt a DVSC – Lyon összecsapáson!

Legutóbb a Levski ellen még csak 35 ezer szurkoló fért be a Puskás Stadionba, ám az MLSZ fejlesztéseinek hála a válogatott szeptember eleji selejtezőin már 42 ezer férőhely állt rendelkezésre, így a három csoportmeccsünkön is erre a számra bővült a kapacitás. A jegyek értékesítésével nem volt probléma, Debrecenben nagyon hamar gazdára találtak a ticketek (a klub szimpatikus módon nem kért horrorisztikus árat a belépőkért, ráadásul gondoltak a hűséges szurkolókra is, így csomagban, mindhárom mérkőzésre meg lehetett venni egyszerre a jegyeket), és a fővárosban is hamar elkapkodták a belépőket, így telt ház előtt fogadtuk a Lyont.

Sajnos továbbra is komoly sérüléshullám sújtotta a csapatot, főképp a hátsó alakzatunkat. Mátéra még hónapokig nem számíthat a stáb, most mellé a másik standard belső védőnk, Mészáros is kidőlt a sorból. Feczesin pedig még a Fradi ellen sérült meg súlyosabban, így ő sem volt bevethető. Rajtuk kívül kérdéses volt még Bodnár, Szakály, Rudolf és Szélesi játéka is, ám előbbi kettő a kezdőben, utóbbiak a kispadon helyet foglalhattak. A védelmünk tengelyét így a sosem látott Fodor-Komlósi páros alkotta, ami azért nem sok jóval kecsegtetett. Rudolf hiányában ezúttal Czvitkovics húzódott egy sorral előrébb, és kvázi Coulibaly mögött játszott árnyék éket. Laczkó pedig a középpálya bal szélén kapott lehetőséget, Szakály így áthúzódott a másik oldalra. Eltiltása után visszatért a csapatba Varga Józsi, így Ramos maradt most ki a kezdőből.

A Lyonnál két kulcsjátékos hagyta ki a találkozót sérülés miatt, Michel Bastos és Lisandro Lopez is fontos láncszeme a franciák támadójátékának. Claude Puel némileg érdekesen oldotta meg a pótlásukat, az ugyan nem volt meglepő, hogy elöl a másik támadó, Gomis kezdett, viszont a szélre bekerült Clerc, aki alapjában véve szélső védő. A Lyon kezdője így is félelmetesen erős volt, csupa rutinos, sok csatát megélt játékossal.

A találkozó a norvég Tom Hennin Övrebö sípszavára kezdődött el. Az már az első percben kirajzolódott, hogy ezúttal nem a Liverpoolban látott óvatosabb 4-1-4-1-et, hanem inkább egy 4-4-1-1-et játszott a csapat. Illetve arra a kérdésre is választ kaptunk, hogy Leandro és Laczkó közül ki játszik majd a középpályán, ez végül utóbbi lett. Nem kezdtük viszont jól a mérkőzést, az első helyzetből gólt szerzett a Lyon. Leandro fejelt ki szögletre egy beadást a 3. percben, aminél nem figyeltünk, Pjanic szemfüles módon a tizenhatos vonalán üresen ácsorgó Kallströmhöz ívelte a labdát, aki kapásból be is vágta, 0-1. A 7. percben Czvitkovics cselezte be magát a büntetőterületre, Reveillere-t egy lövőcsellel el is küldte, de a francia védő végül becsúszva szögletre mentett.

A Lyonnál Pjanic ügyesen mozgatta a csapatot, elöl Gomis okozott problémát a védelmünknek, a szélen Govou volt inkább aktívabb, ami abból is adódott, hogy a másik szélen egy szélső védő futballozott. A 11. percben megint Kallström veszélyeztetett, jó 30 méterről, jobb szélről tekert be egy szabadrúgást, senki nem ért bele és így lett veszélyes, Poleksic épphogy fogni tudta a gólvonal előtt a labdát. A 13. percben viszont már nem volt kegyelem, Kolmósi buktatta Govout 25 méterre a kapunktól, Pjanic pedig kegyetlenül bevarrta a szabadrúgást, kapusunk ismét tehetetlen volt, 0-2. Sajnos már a harmadik percben bekapott korai gól is megfogta a csapatot, amire ez most rátett még egy lapáttal.

Épp csak túlléptünk a félidő felén, amikor a vendégek a harmadik helyzetüket is gólra váltották: újabb szöglet jobbról, Pjanic tekerése most a rövidre ment, ahol Govou csúsztatott bele, Czvitkovicsről pedig a kapunkba pattant a labda, 0-3. Nagyon peches találat volt, újfent egy rögzített szituációból, mindenféle előzmény nélkül, ez aztán tényleg hideg zuhany. Az első 25 percben egyébként csak rögzített helyzetekből veszélyeztetett mindkét csapat, sajnos a vendégek hármat gólra is váltottak. Az érdemi dolgok innentől sajnos el is dőltek.

Az első helyzetünk a 26. percben adódott, Coulibaly szöktette Cicót a tizenhatoson belül, de kisodródva nem tudta Lloris mellett belőni. Három perccel később egy Leandro-Laczkó összjáték után utóbbi beadását Lloris szedte fel Czvitkovics elől. A 34. percben ismét egy Czvitkovics-Lloris párharcot láthattunk, egy jó félperces támadásépítgetés után tüzelt távolról, a Lyon tehetséges kapusa ezt is védte gond nélkül. Cicó mellett egyébként Leandro és Laczkó is nagyon éltek a bal szélen, utóbbi többször is ügyesen verte meg a védőjét és tudott beadni, kár, hogy ezekből nem tudtunk lövésig vagy fejesig jutni. A 42. percben Govou került lövőhelyzetbe a tizenhatosunkon belül egy védelmi hiba után (Bodnár és Komlósi hibázott, mindkettőt megesernyőzte), Poleksic most bravúrral védeni tudott. Ez volt az első kihagyott helyzete a Lyonnak… Nem sokkal utána nekünk is megvolt a lehetőségünk, hogy egy jó helyről elvégzendő szabadrúgásból esetleg szépíteni tudjunk, ám Czvitkovics a sorfalba lőtte 17 méterről a labdát. A hosszabbítás második percében még egy nagy Lyon helyzetet jegyezhettünk fel, Kallström ívelte át balról Clercknek a labdát, aki kb. az ötös sarkáról kapásból lőtt nem sokkal kapu mellé.

Kis párhuzam a Levski elleni budapesti meccsel: amennyire torznak tűnt a statisztika a 2-0-s győzelmünkhöz képest, most legalább ennyire volt meglepő a 0-3-as félidei eredmény. Végig kiegyenlített játékot láttunk, komoly helyzete egyik csapatnak sem volt, ám a Lyon bizonyította, hogy miért topcsapat, három rögzített szituációból szerzett gólt.

A szünetben Laczkót Rudolf váltotta, nem igazán értettem ezt a cserét mert Laczkó volt a legjobbunk az első félidőben, viszont Rudolf beállása örvendetes volt, őrá nagy szükségünk van elöl. Ezt hamar bizonyította is, ugyanis remekül szállt be a mérkőzésbe. A 48. percben Lenadro nyeste be Rudolf elé a labdát, Cris felvágta őt, de nem kaptunk büntetőt. Az ellentámadásból Gomis lőtt fölé 15 méterről. Az 51. percben Kallström a saját térfeléről nagyon szépen ugratta ki Gomist, aki a kifutó Poleksic mellett eltolta fejjel a labdát, majd átemelte Fodor fölött, 0-4. Kár érte, ez egy elkerülhető gól volt.

Az 55. percben hatalmas lehetőség adódott előttünk Rudolf 25 méterről kapásból tűzött rá egy elékerülő labdát, Lloris bravúrral tolta szögletre. A szögletet Rudolf a rövid saroknál állva a kapufára perdítette, szerencsénk sem volt. Puel is érezte, hogy ez a mérkőzés már a szebben van, így két kulcsjátékosát is korán lekapta a második félidő elején: Gomis és Pjanic helyett Ederson és Ganalons álltak be. A négygólos különbség ellenére is kiegyenlített mezőnyjáték folyt a pályán, bár a Lyon látványosan visszavett a tempóból és a két korábbi cseréjük is arra utalt, innentől inkább a hétvégi bajnokira tartalékolnak. A 64. percben újabb Lyon ziccert láthattunk, Clerc szöktette Govout a leshatáron aki Fodor mellől nagy erővel lőtt kapura, de Poleksic fejét találta el. A szögletet Makoun és Ederson együttesen fejelte valahogy kapura, épphogy mellément. A 68. percben Leandro kényszerítőzött Rudolffal, lapos lövése nem volt elég erős, Lloris megfogta.

A 70. perc után edzőmeccs hangulatúvá vált a mérkőzés, a vendégek nem szakadtak meg a pályán, mi pedig erőlködtünk, de ennyire tellett. Egy becsületgólt megérdemeltünk volna, főleg Rudolf és Czvitkovics próbálkoztak becsülettel a mérkőzés folyamán, de Lloris eszén nem tudtak most túljárni. A Lyon kihasználta harmadik cseréjét, Cissokho helyett a fiatal Kolodziejczak állt be a 77. percben, majd nálunk a 85. percben érkezett a menetrendszerű Szakály-Dombi csere. Szurkolóink eközben nem unatkoztak, a B-közép fantom gólörömöket szimulált, a végére “megfordítottuk” a mérkőzést. Sajnos az utolsó 20 perc unalomba fulladt, nem voltak helyzetek egyik oldalon sem. A végét viszont még megnyomták a csapatok: a 87. percben megint Cicó próbálkozott távolról, Lloris úgy védte a lövést, hogy a kipattanó labdát is meg tudta még fogni, mielőtt a gólvonal felé pattogott volna. Egy perccel később egy beadás után Ederson szabadon fejelt 10 méterről, de nem találta el a kaput. Az utolsó helyzet Kiss nevéhez fűződött a 93. percben, egy labdaszerzés után 22-23 méterről tüzelt, de Lloris ma mindent védett.

Sokszor igazságtalan a foci, a Levskit mi vertük meg úgy, hogy viszonylag keveset fociztunk, most mi voltunk annak a bizonyosnak a másik végén, hiába voltunk pariban a Lyonnal, hiába voltak komoly helyzeteink, a franciák megerőltetés nélkül arattak sima, négygólos győzelmet. Szégyenkezni valónk ettől függetlenül nem volt, legfeljebb amiatt kesereghettünk, hogy még mindig várnunk kellett az első csoportkörös gólunkra. De ami késik, az nem múlik…

Osztályzatok

Vukasin Poleksic – 5
Az első három gólnál kiszolgáltatott volt, a negyediknél fölöslegesen szaladt ki a kapujából olyan messzire, de igazából ott már mindegy volt. Viszont akadt több bravúros védése, Govouval szemben többször is megnyerte a párharcot.

Bodnár László – 4
Visszafogott teljesítményt nyújtott, hátul többször becsapták, elöl ezúttal kevésbé volt aktívabb, az ő oldalán keveset erőltettük a támadásokat.

Komlósi Ádám – 4
Nem voltak a helyzet magaslatán Fodorral, a második gól előtt ő szabálytalankodott, Gomissal és Govouval sem igazán bírt.

Fodor Marcell – 4
Nagyjából ugyanazt tudom leírni, mint Komlósinál, nyilván nem volt egyszerű helyzetben egy számára idegen poszton, ráadásul kevés rutinja is volt.

Leandro de Almeida – 6
Az egyik legjobbja volt a mezőnynek, stabil teljesítményt nyújtott hátul, miközben a támadásokból is aktívan kivette a részét.

Szakály Péter – 4
Ezúttal is színtelen-szagtalan játék, kevés labdát is kapott, és igazából az sem mentség, hogy most a jobbszélen játszott.

Kiss Zoltán – 5
Nem volt könnyű dolga a franciák nagyon masszív középpályás sora ellen. Az összképet tekintve nem volt rossz teljesítmény, a végén volt egy jó lövése is.

Varga József – 5
Nagyjából ugyanaz, mint Kiss Zoli, sokszor vette ki részét a támadásokból, mutatta magát, kérte a labdákat, nem volt ez rossz.

Laczkó Zsolt – 6
Az első félidőben szerintem a legjobb játékosunk volt, ezért nem is nagyon értettem a félidei cseréjét. Leandroval nagyon jól megértették egymást a bal szélen.

Czvitkovics Péter – 7
Végig aktív volt, lövések, cselek, passzok, ez kell egy irányító középpályástól. Lehet, hogy középen még jobb teljesítményre lenne képes hosszabb távon is.

Adamo Coulibaly – 5
Eltűnt most a mezőnyben, nem nagyon tudott érvényesülni a francia védők mellett, látszott, hogy ez azért már egy más szint.

∼•∼

Rudolf Gergely – 7
Vártuk már a visszatérését, nem véletlenül. Nagyon jól szállt be a meccsbe, a legaktívabb játékosunk volt a második félidőben, jó lövések, kapufa, szép cselek, végig nagy kedvvel játszott. Gólt érdemelt volna ezen az estén.

Dombi Tibor – 0
Megkapta a jutalmat, hogy pályára léphessen a Bajnokok Ligája csoportkörében hazai közönség előtt, nyolc perc alatt viszont nem tudott hozzátenni a mérkőzéshez.

∼•∼

Herczeg András
Meg volt kötve a keze a sérülések miatt, főleg a védelmet volt nehéz összerakni. Szerintem jól sakkozott, Czvitkovics középre tolása szerintem nagyon ült, Rudolf beállítása is kellett, bár én nem Laczkót hoztam volna le. A bennmaradt cserét viszont nem igazán értem.

Itt nézheted vissza a mérkőzést


—   A mérkőzés színvonala   –   Csapatunk teljesítménye   –   A bírói ítéletek   —

Összességében egy jó színvonalú találkozót láttunk, bár 0-4 után lényegében edzőmérkőzés hangulatúvá vált a játék képe. Viszont testközelből láthattunk, hogy milyen az, amikor az európai elitbe tartozó sztárcsapat kíméletlenül kihasználja a helyzeteit. A mieinket dicséret illeti, hogy nem adták fel négygólos hátrányban sem, de nyilván nem mutat jól ez a végeredmény. Egy becsületgólt megérdemeltünk volna. Övrebö volt az a játékvezető, aki az előző kiírásban a botrányos Chelsea – Barcelona elődöntőn fújta a sípot. Nyilván mindenki emlékszik rá, hogy akkor milyen hibákat vétett az angolok kárára, most mi is megtapasztalhattuk, hogy milyen az, amikor szisztematikusan az egyik csapat javára téved. Az áldozatok ezúttal mi voltunk, egy büntető mellett több be nem fújt faultot is számon kérhetünk rajta.

Nem volt most szerencsénk, mondanám, hogy gyorsan el kell felejteni ezt a meccset, de azért mégis csak ez volt az első hazai BL csoportkörös meccsünk, szóval azért mégis raktározzuk ezt el, és próbáljunk belőle tanulni. Jönnek most fontos feladatok a bajnokságban, majd októberben jöhet a két Fiorentina elleni mérkőzés. Bízom abban, hogy az olaszok ellen sikerül minimum gólt, gólokat szerezni, és talán a híres olaszos mentalitás visszaüt majd, ha esetleg lebecsülnének minket…