LOKOMOTIVBLOG | A DVSC NEM HIVATALOS SZURKOLÓI OLDALA

Replay #15 – Egy jó lövés…

Utolsó hazai mérkőzésünkre készültünk a Bajnokok Ligájában, ellenfelünk az angol sztárklub Liverpool volt. Az Anfield Roadon nagyon szépen helytálltunk az első fordulóban, most pedig arra készültünk, hogy megismételjük azt a játékunkat, és megpróbáljuk pontot szerezni Benitezék ellen. A Liverpool számára közel sem volt mindegy a végeredmény, ahhoz, hogy a továbbjutási reményeik tovább éljenek, mindenképp győzniük kellett. Ebből kerekedhetett volna ki egy jó meccs, de sajnos nem ez történt.

A Liverpool tehát győzelmi kényszerben érkezett Budapestre, de a sorsuk nem csak a saját kezükben volt, kellett ugyanis szurkolniuk a Lyonnak, hogy ne kapjanak ki Firenzében. Rafa Benitez nem számíthatott egyébként egyik legnagyobb sztárjára, Fernando Torresre, akit így a fiatal N’Gog helyettesített a támadósorban. Az angliai mérkőzéshez képest egyébként kimaradt még Skrtel, Benayoun és Riera is a csapatból, helyettük Agger, Maschernao és Aurelio kezdett ezúttal. Nálunk is voltak hiányzók, a legkomolyabb mindenképp Leandro, aki talán az egyik legfontosabb tagja csapatunknak. Fáradtság miatt Varga Józsi és Coulibaly sem játszott (utóbbi legalább a padon ott volt), debütált viszont a csapatban a Bajnokok Ligájában Mijadinsoki, aki Komlósi helyét vette át a védelem tengelyében, mint ahogy a kapuba is visszatért Poleksic. Így aztán egyetlen támadóval és két szűrővel igyekeztünk megfogni a várt liverpooli rohamokat.

Erre a mérkőzésünkre is egy jó nevű játékvezetőt kaptunk a holland Björn Kuipers személyében. A találkozót megelőzően egyébként az az érdekes helyzet állt fenn, hogy több rúgott gólunk volt, mint a Liverpoolnak, persze ezzel együtt sokkal több kapott is. Ezen a statisztikán igyekeztek tehát javítani a vörösök, amire nem is kellett sokat várni. Sajnos a ránk jellemző csoportkörös kezdést produkáltuk, az ellenfél gyakorlatilag az első lehetőségét gólra váltotta, természetesen pontrúgásból. Egy kis szögletet követően a hosszúra ívelt labdát Carragher fejelte be középre a sűrűjébe, N’Gog pedig egy elegáns mozdulattal, félig-meddig sarokkal perdítette a kapunkba öt méterről, 0-1. Óriási védelmi hiba volt, hogy teljesen üresen hagytuk a gólszerzőt az ötösünkön belül, és talán Poleksic is kimozdulhatott volna a kapujából.

Az első 15 perc egyébként liverpooli mezőnyfölénnyel telt, elvétve tudtunk csak labdát szerezni, a térfelünket pedig még kevesebbszer léptük át. Ám a vendégek fölénye helyzetekben kevésbé mutatkozott meg, támadásban ők is pontatlanok voltak. A mérkőzésre választott taktikánk egyértelműen az volt, hogy az elején próbáljuk elfojtani az angol csapat támadásait, és egy óvatosabb, kontrázós támadójátékkal szerettünk volna operálni. Ezen számításainkat keresztülhúzta a korai bekapott gól, emellett védekezésben nagyon határozatlanok voltunk, nem támadtuk meg a piros mezes játékosokat, hagytuk, hogy nyugodtan felhozzák a labdát, emiatt gyakorlatilag csak a mi térfelünkön folyt a játék. Herczeg András egyébként folyamatosan pörölt a játékosokkal a technikai zóna széléről, ő is érezte, hogy tompán játszik a csapat.

Nagyjából a 20. perc tájékán kezdtünk éledezni, ekkor már láttunk néhány ígéretes támadásépítést, de az utolsó passzok mindig pontatlanok voltak. Egyébként a Liverpool sem játszott jól, sok labdát elszórtak a térfelünkön, tényleg nagy kár azért a korai bekapott gólért, mert nagyon komolyan megnehezíthettük volna a dolgukat, ha sokáig nem tudnak betalálni. A 25. percben egyébként 71-29% volt a labdabirtoklás a vendégek javára… A 28. percben újabb helyzetet láttunk (az elsőt a gól óta), Kuyt átadása után N’Gog került helyzetbe, megtolta befelé Mészáros mellett és 16 méterről lőtt, Poleksic védte a középre tartó labdát, igaz kipattant róla, de szerencsére fel tudtunk szabadítani. Az első helyzetünkre a 33. percig kellett várni: Bodnár beadását Rudolf tudta lefejelni a földre a tizenegyes pont tájékán, de jócskán kapu mellé pattogott a labda. A beadásnál egyébként Johnson és Carragher is a másikra vártak, ezért tudott az alacsony termetű támadónk fejelni. A taktikánkkal egyébként az volt a legnagyobb gond, hogy Rudolf teljesen egyedül ácsorgott elöl, ő pedig közel sem olyan típusú támadó, mint Coulibaly, akire fel lehet lőni a labdákat, vagy be lehet indítani az üres területekre. A két szélen sem klasszikus támadó felfogású emberek játszottak nálunk, sem Szakály, sem pedig Laczkó nem tudott párharcokat nyerni, Czvitkovics pedig egyedül kevésnek bizonyult a középpályán, mint kreatív ember.

A 38. percben ismét N’Gog tette próbára Poleksicet, ezúttal egy lekészített labdát 20-ról tűzött rá kapásból, óriási bravúrral védett kapusunk. Aztán a 42. percben végre egy szépen felépített támadás után ismét Bodnár-Rudolf összjátékot követően veszélyeztettünk, támadónk ezúttal mélységben várta a középre adást, kapáslövése azonban Carraghert találta el. A félidő lefújása előtt még a mi kapunk előtt voltak veszélyes helyzetek, egy szöglet után ismét kavarodás alakult ki a tizenhatosunkon belül, de a röviden megcsúsztatott labdába nem tudott senki beleérni. A hátralévő percekben már nem történt említésre méltó esemény, 1-0-s vendégvezetéssel vonulhattak szünetre a csapatok. A Liverpool igazolta gyenge formáját, míg a mieink kissé hitehagyottan játszottak. Ha nincs az a korai bekapott gól, akkor alighanem egy békés 0-0-t láthattunk volna, így viszont mindenképp változtatnunk kellett, mert ezzel a felfogással esélyünk sem volt a gólszerzésre.

Ennek ellenére a szünetben nem cseréltünk, és a második félidő is hasonló mederben kezdődött, mint ahogyan az első zajlott. A játékrész első momentuma egy távoli Insua kísérlet volt, ami jócskán célt tévesztett, majd Gerrard fordult kapura az 54. percben, de a blokkról szögletre pattant a labda. A sarokrúgásból pedig ismét veszély alakult ki, Carragher lőtt gólt kis híján, de üggyel-bajjal fel tudtunk szabadítani. Majd ismét Gerrard kapott egy jó indítást, már épp lőni készült, amikor Mészáros sokadszor érkezett nagyon jó ütemben, és szerelt becsúszva. Az 59. percben ismét Gerrard villant, Poleksicnek kellett védenie a büntetőterületen belülről érkező lövést. Továbbra is egyoldalú volt az összecsapást, veszélyt egyáltalán nem jelentettek a támadásaink, mert hogy igazából nem is voltak támadásaink. Az első 15 percben gyakorlatilag a félpályát sem tudtuk átlépni.

Ezt elégelte meg Herczeg András, és a 62. percben pályára küldte Coulibalyt Szakály helyett. Ezzel a klasszikus 4-4-2-es felállásra álltunk át, Czvitkovics húzódott ki a lecserélt Szakály helyére. A 64. percben egy jobboldali beadást Kuyt fejelt a kapunk mellé 10 méterről, a meccs ezen szakaszában a vendégek igyekeztek egy újabb góllal végleg eldönteni a találkozót. Gerrard továbbra is próbálkozott tisztességgel, de kaput szerencsére nem talált. A nézőtéren hiába zúgott a “Mindent bele!”, sajnos ez sem sarkallta jobb játékra a mieinket. Rudolfot eközben kétszer is veszélyes helyen szerelték szabálytalannak tűnő eszközökkel, egyszer a tizenhatoson belül borította fel őt Insua, majd nagyjából a tizenhatos vonalán csúsztak rá hátulról, a játékvezető sípja mindkét esetben néma maradt.

Az utolsó negyedórára fordulva mindkét csapat cserélt. A vendégek lehozták egyetlen pályán lévő támadójukat, N’Gogot, aki helyett az izraeli Benayoun állt be (Kuyt lett így a center), míg nálunk a Fodor-Dombi cserével igyekezett Herczeg András támadóbbá tenni a csapatot (ezzel Laczkó lett a balhátvéd, Czvitkovics pedig átbattyogott a bal szélre). Coulibaly kétszer is helyzetbe került, de mindkét alkalommal lesen állt sajnos. A 81. percben Rudolf kapott egy indítást a jobb szélen, ám beadás helyett éles szögből kapura tűzte a labdát, ami meg is lepte Reinát, üggyel-bajjal tudta csak szögletre tornászni a labdát, ez volt az első komoly lehetőségünk! Rögtön utána Mascherano jó 40-ről lőtt, ám Poleksic magabiztosan védett. Aztán Czvitkovics egy hasonló távolságból elvégzett szabadrúgással próbált riogatni, de kísérlete jócskán fölé ment. Mivel a miénkkel párhuzamosan zajló másik csoportmeccsen a Fiorentina 1-0-ra vezetett a Lyon ellen, így ez az eredmény a mi meccsünktől függetlenül is a Liverpool kiesését jelentette. Az angolok nyilván ennek tudatában kissé leültek a találkozó hajrájára, amit ekkor lehetőségünk lett volna kihasználni. És bizony meg is volt erre a sanszunk. Az utolsó öt percre beszorítottuk a Liverpoolt a kapuja elé, sorra jöttek a beadások a szélről, több sarokrúgást is elvégezhettünk, nagy kár, hogy kapura egyik sem volt veszélyes. Érezte ezt Rafa Benitez is, aki cserékkel próbálta tördelni a játékot, előbb egy Aurélio-Dossena, majd egy Gerrard-Aquilani cserével frissített csapatán.

ÉS ENNEK ELLENÉRE MEG LEHETETT VOLNA A SLUSSZPOÉN! A játékvezető két percet hosszabbított, az óra pedig 91:50-et mutatott, amikor Coulibaly egy felívelt labdát megcsúsztatott Rudolf elé, aki valahogy kibirkózta magának a lehetőséget, és az ötös sarkáról az egyik angol védő közreműködésével kotorta vissza a labdát Coulibaly elé, aki a második hullámban senkitől sem zavartatva, gyakorlatilag a tizenegyespontról tűzhette kapura az elépattanó labdát, de Reinát lőtte telibe! Hihetetlen, elképesztő (és hiszitek vagy sem, így 11 év után visszanézve is a fejemet fogom, hogy ez kimaradt)! Ott maradt Coulibaly lábában a bravúrpontunk… Hogy végül mindkét csapat szomorúan ballagott le a gyepről, az annak volt köszönhető, hogy a Fiorentina megőrizte egygólos vezetését a Lyon ellen, így a Liverpool a győzelme ellenére már biztosan kiesett a csoportból – Budapesten.

Osztályzatok

Vukasin Poleksic – 6
A gólnál érzésem szerint kimozdulhatott volna a kapujából, így hogy a vonalon állva vetődött ki, nem sok esélye volt közbeavatkozni. Viszont ezt leszámítva jól védett most, sokszor tették őt próbára, főleg Gerrard, de magabiztosan védett végig.

Bodnár László – 5
Lekötötte az erejét a védekezés, így elöl keveset láthattuk, ennek ellenére az első félidő mindkét veszélyes helyzete előtt ő ívelt be középre. Összességében elfogadható volt a játéka.

Mészáros Norbert – 6
Őt választom a mérkőzés legjobbjának, mert kimagaslott a védelmünkből, többször is remek ütemben szerelt, sokszor kulcspillanatban. Hiányzott a jelenléte a korábbi csoportmeccseken.

Mirsad Mijadinoski – 5
Először láthattuk őt a pályán a BL-ben, és érzésem szerint nem is volt rossz, legalábbis Komlósi korábbi játékánál mindenképp biztosabb pont volt a védelemben.

Fodor Marcell – 4
Ő lógott ki ezúttal egyértelműen a hátsó négyesünkből, hátul határozatlan volt, párharcait elveszítette, többször el is adta a labdákat, a félpályát pedig szinte át se lépte.

Kiss Zoltán – 4
Nem játszott jól, nem tudott labdát szerezni, amikor pedig hozzá került a játékszer, akkor pontatlan volt. Hiába játszottunk két szűrővel, nem tudtuk nyomás alá helyezni a Liverpool támadó játékosait.

Szélesi Zoltán – 4
Nagyjából ugyanazt lehet elmondani róla, mint Kisstől, talány annyi kiegészítéssel, hogy azért egy válogatott játékostól, aki komoly nemzetközi rutinnal is rendelkezik, ennél jóval többet várna az ember.

Szakály Péter – 4
Ugyanazt a semmit láttuk tőle, mint a korábbi csoportmeccseken (leszámítva az egy gólpasszát a firenzei mérkőzésen). Gyakorlatilag észrevehetetlen volt ezúttal is.

Czvitkovics Péter – 4
Gyenge napot fogott ki ezúttal ő is, pedig a Lyon meccsnél említettem, hogy középen talán jobb játékra képes. Most megfordult mindkét szélen is, de sehol sem tudott maradandót alkotni.

Laczkó Zsolt – 4
Ő sem emelkedett ki a csapatból, pedig érzésem szerint a Lyon ellen jó húzás volt őt kezdetni a középpályán. Ezúttal viszont nem volt veszély a játékában.

Rudolf Gergely – 6
Az első játékrészben bántóan egyedül volt elöl, gyakorlatilag esélye sem volt mit kezdeni a védők szorításában. Coulibaly beállásával javult fel az ő játéka, onnantól játszhatott ismét szabadabb szerepkörben, és jöttek is tőle a veszélyes betörések, cselek, illetve egy szép lövés is. A végén pedig kis híján kibrusztolt egy gólpasszt Coulibalynak…

∼•∼

Adamo Coulibaly – 4
Még most is fáj, hogy a legvégén olyan sután találta el azt a labdát ziccerben. Ennél közelebb nem álltunk a pontszerzéshez a csoportkörben, és ez sajnos a lábában is maradt.

Dombi Tibor – 0
Picivel aktívabb volt, mint Szakály, de ez gyakorlatilag minden beállásánál elmondható, ő fel tudja általában pörgetni a jobb szélünket.

∼•∼

Herczeg András
Érzésem szerint nagyon megkeverte a kártyákat, nyilván Leandro és Varga hiánya komoly érvágás volt, illetve Coulibaly sem bírt volna 90 percet, így viszont túlságosan defenzív volt a csapatunk, védekezésben pedig nem voltunk elég határozottak. A cseréivel bele tudott nyúlni a meccs menetébe, kár hogy nem sikerült a pontszerzés.

Itt nézheted vissza a mérkőzést


—   A mérkőzés színvonala   –   Csapatunk teljesítménye   –   A bírói ítéletek   —

Nagyon gyenge színvonalú mérkőzés volt, bármelyik NB I-es meccs felvehette volna vele a versenyt ilyen tekintetben. A Liverpool nem szakadt meg a győzelemért, pláne annak tudatában, hogy a másik mérkőzés úgy alakult, hogy mindentől függetlenül kiesnek. Ehhez persze kellett egy ellenfél is, amely pedig nem tudott most felnőni a feladathoz, 60 percig gyakorlatilag kapura veszélytelenül fociztunk, és milyen a sors, így is pontot csíphettünk volna a két évvel korábbi BL döntős ellen, ha a legvégén pontosak vagyunk. Björn Kuipers a meccs nagy részében jól bíráskodott, amit egyedül fel tudok neki róni, hogy Rudolf hátulról buktatásáért nem ítélt nekünk szabadrúgást jó helyről a második félidőben.

Ezzel egy fantasztikus kalandnak értünk a végére. Ugyan van még hátra egy mérkőzésünk a Lyon ellen, de hazai pályán ez volt az utolsó BL mérkőzésünk. Jó érzés volt, hogy sikerült három topcsapatot elhoznunk Magyarországra, és sikerült helyt is állnunk. A hiányérzet csak amiatt lehet bennünk, hogy nem sikerült legalább egy pontot szereznünk. Ehhez egyébként éppen most, a Liverpool ellen álltunk a legközelebb, miközben a legjobb meccset egyértelműen a Fiorentina ellen játszottuk. Ez egy tanulóév volt, sok játékos komoly nemzetközi rutinra tehetett most szert, amiből később még profitálhatunk. Élvezzük ki minden percét a Lyon elleni mérkőzésnek, próbáljuk meg szépen zárni ezt a csodás menetelést!