LOKOMOTIVBLOG | A DVSC SZRUKOLÓI BLOGJA

Replay #16 – Záróakkord Lyonban

Az, hogy a DVSC a Bajnokok Ligája csoportkörében szerepelhetett, óriási dolog volt. Talán így tizenegy év elteltével, látva mennyire nehéz oda bejutni, még nagyobb tettnek értékeljük. És csapatunkra 2009. december 9-én várt még egy nagy kihívás: ugyanolyan büszkévé tenni minket, Loki-szurkolókat, mint az azt megelőző találkozókon. A feladat azonban talán nem is lehetett volna nehezebb, ahhoz a Lyonhoz látogattunk, akik idehaza négyet hintettek nekünk, és ma már tudjuk, milyen világsztárok bontogatták akkor szárnyaikat a francia csapatban. Elevenítsük fel együtt, hogyan zártuk BL-szereplésünket.

A találkozó előtt a Lyon már biztos továbbjutó volt (a Liverpool pontban még beérhette volna, de az egymás elleni eredmény az idegenben szerzett 91. perces Delgado találat miatt a Lyonnak kedvezett), az pedig már korábban eldőlt, hogy mi a csoport utolsó helyén végzünk, a Liverpool mögött. Az egyetlen kérdés az volt, hogy a Fiorentina, vagy a Lyon végez a csoport élén. Ez számunkra egyébként igen peches helyzet volt. Ha emlékeztek még, első BL meccsünk felvezetésében, a sorsolást elemezve abban bíztam, talán az utolsó meccsre úgy érkezünk, hogy ellenfelünk már fix helyen áll, így megengedhet ellenünk egy lazább meccset is. Nos, a vágyam nem teljesedett be. A Liverpool a Fiorentina ellen már nem kellett, hogy mindent beleadjon, de az olasz csapat ponthullajtásai esetén a franciák kerültek volna a csoport élére, akiknek így mindenképp menniük kellett a győzelemért. Sőt, ha a Fiorentina döntetlennel végez, a Lyon csak úgy lehet első, ha gólkülönbségét helyrehozza egy minimum háromgólos sikerrel… Azt pedig a Liverpool kevésbé engedhette meg magának, hogy otthon könnyelműen játsszák le utolsó csoportmeccsüket, így a franciák várható volt, hogy belekapaszkodnak majd ebbe a szalmaszálba.

A kezdőcsapatokban két sérülésből visszatérő csapatkapitány is volt az első Lyon elleni találkozóhoz képest, Cris, illetve Mészáros. A lyoni gárda a Lloris, Cissokho, Boumsong, Cris, Réveillére védelemmel, a Makoun, Delgado, Gonalons, Bastos, Govou ötös középpályával, elöl pedig Gomissal kezdett. A cserék közé nevezték csak a később beállt Källströmöt, Pjanicot és Lisandrot is. Legnagyobb hiányzójuk sérülés miatt Toulalan volt. Nálunk a kapuban Pantic, előtte a Laczkó, Mijadinoski, Mészáros, Bodnár hátvédsor sorakozott fel. A középpályán ezúttal Szakály, Ramos, Varga, Szélesi és Czvitkovics kezdtek, előttük pedig Coulibaly volt az egyetlen csatárunk. A kispadon Verpecz, Dombi, Feczesin, Komlósi, Bernáth, Kiss és Oláh voltak hadra foghatóak, a legnagyobb hiányzóink Rudolf Gergely és Leandro voltak, sajnos megsérültek, Poleksichez hasonlóan.

A becsületünkért és a tisztes BL-től való búcsúért mentünk tehát, no és természetesen Loki gólért, vagy akár gólokért. A felállásunk azonban a Fiorentina elleni mérkőzés első félidejére emlékeztetett, egy jóval defenzívebb csapatot küldött a pályára Herczeg András, ahol csupán három játékos főfeladata a támadás (Czvitkovics, Szakály és Coulibaly). Rudolf hiányában ez valahol érthető volt, de ha már nekünk “úgyis mindegy”, szívesebben néztem volna egy kétcsatáros játékot, de ebből a szempontból is meg volt kötve a keze vezetőedzőnknek, hiszen csak a hosszú kihagyás után most visszatérő Feczesinre és az NB I-es bajnokikon is egyre inkább mellőzött Oláhra számíthatott.

Pár perc puhatolózó játék után Cissokho teremtette meg az első helyzetet, Bodnárt csúnyán becsapva; de beadása centikkel Gomis feje felett szállt el. A Lyon egyébként nagyon profi módon őrizte a labdát, volt szakasz amikor két percen keresztül passzolgattak, mindig a legbiztonságosabb passzt választva. Komoly lehetőségig nem jutottak, mondhatni, beparkoltuk a buszt, így beadásaik, indításaik is rendre vagy pontatlanok voltak, vagy lefüleltük őket. A tizedik percben próbálkoztunk az első kontrával, Varga szépen tette tovább Coulibaly-hoz, aki viszont belevezette a labdát az utolsó védőbe.

A 13. percben aztán kapura lőttünk, Laczkó próbálta meg lemásolni Bodnár Levski ellen szerzett gólját, de lövése nem sokkal a kapu fölött szállt el. Két percre rá Coulibaly harcolt ki 30 méterről szabadrúgást, a beívelés helyett viszont félmagas lövést választott Czvitkovics, a kedvenc megoldásaim egyikét: úgy lőtt kapura, hogy az a berobbanó Coulibalynak akár passz is lehessen, és bár Coulibaly-nak egy leheletnyi hiányzott, hogy hozzáérjen a labdához, azt így is nagy bravúrral kellett szögletre tolnia Llorisnak! Az első helyzet tehát előttünk adódott, nem sokon múlt a vezetésünk.

Talán ennek is hatására aktívabban kezdtünk játszani, a kezdeti hazai nyomásból már semmi sem maradt, egyenlő felek párharcát láthattuk, és ahogy korábban a Liverpool és a Fiorentina otthonában is, úgy most is egyre erőteljesebbé vált a hazai szurkolók füttyszava. Ami aztán a bírókat érhette, mikor egy szabadrúgást Pantic Makoun elé tenyerelt, aki élt is a helyzettel, de a játékvezető les címén, teljesen jogosan érvénytelenítette a találatot, a 21. percben így maradt a 0-0.

Azonban ismét érett a francia nyomás, beadásaik veszélyesen érkeztek kapunk elé, Govou előtt egy jó lehetőség is adódott, de Pantic védte a középre helyezett lövést. A 25. percben viszont Varga eladta a labdát, Govou távolról gyengén lőtt, Pantic azonban még gyengébben védett, ugyanis már-már érthetetlenül éppen Gomis elé tenyerelte a labdát, amit a franciák csatára köszönt is szépen. Itt pedig már lesről sem volt szó, így máris vezetést szerzett a Lyon, 1-0.

A kvázi gólpassznak nyilván örült Govou, de a gól után gyakorlatilag azonnal le kellett cserélni, suta – de szerencsés – lövésénél úgy belerúgott a földbe, hogy megsérült. Talán ez a jelenetsor tökéletes látlelete volt a BL-csoportkörünknek: bármennyire is kihozzuk magunkból a legtöbbet, az ellenfeleink szerencsésebbek, tudatosabbak, és még amikor látszólag pechjük van, még abból is jó sül ki számukra a végére. Nem adtuk fel, Govou ápolásáig tíz emberrel játszott a Lyon, Czvitkovics beadását pedig éppen csak sikerült elrúgni a benn érkező Coulibaly elől – más kérdés, hogy csatárunk lesen tartózkodott. Beállt Pjanic, nos, ezzel sem gyengült a Lyon, sőt.

Az ezt követő percekben nem forogtak veszélyben a kapuk, ismét egyenlő partnerekként játszott a két csapat, a védelmek jól zártak össze. A 35. percben már a 3. szögletünket adhattuk be (a Lyon még nullát!), amiből ismét kialakult kisebb veszély, de a magasra perdülő labdát Lloris jól húzta le. A 39. percben az első (és mint utólag kiderült, az egyetlen) sárga is megszületett, Ramos kapta egy elkésett kemény belépő után.

A 43. percben Laczkó sokadik jó labdaszerzését követően most jó passzt is adott Coulibaly-nak, aki 18-ról gyengén lőtt, de legalább ismét próbára tette Llorist. Hogy mennyire kiegyenlített csata folyt, a statisztikákból is kitűnt, 54-46%-os labdabirtoklás mellett 4, illetve 3 lövés szerepelt a csapatok neveinél – mindkettő a Lyon javára. A félidő lefújását várva mégis a Lyon örülhetett újabb gólnak. Az egész csapat bealudt, Pjanic 40 méterről (!) passzolt szabadrúgásból a tizenhatoson belülre (!) az üresen (!) álló Bastosnak, aki még le is vehette a labdát, majd blokkoló játékos nélkül lőhetett az ötös sarkáról a hosszú alsóba, 2-0. Óriási védelmi hiba, ismét a legrosszabbkor, és ismét egy teljesen ártalmatlan szituációból. Bár ezt a Lyontól talán már megszoktuk.

A második félidőt csere nélkül kezdték a csapatok, majd Mijadinoski rossz passza után Gomis pimasz könnyedséggel küldte el gyufáért Mészárost, de hét méterről leadott lövését Pantic hatalmas bravúrral hárította. Az 52. percben Bernáth váltotta Bodnárt, ezzel most először kapott lehetőséget a BL-ben, ez a csere talán ennek is szólt, múltja miatt igazán megérdemelte ezt a lehetőséget. Bár helyzetekből megfogyatkoztak a csapatok, Mijadinoski maradt le egy beadásról, amit Gomis lőtt közelről az égbe. A francia játékos 8 perc alatt megduplázhatta volna csapata előnyét, Mijadinoski pedig 8 perc alatt segédkezhetett volna két Lyon-gólban… De nem csak ő játszott veszélyesen, ezért Ramos helyére egy újabb kemény belépő után gyorsan becseréltük Kiss Zoltánt, megint közel volt a kiállításhoz. A játékvezető nagyon kíméletesen bánt a lapokkal, mindkét csapatnál elnézve számos súlyosabb eset felett.

A lagymatag, helyzetek nélküli játékot mintha csak megunták volna a franciák, újabb gólt szereztek. Az 59. percben Gonalons keresztlabdáját Bastos kanyarította be középre, ami bár Gomisnak magas volt, érkezett Pjanic, és pont annyira csúsztatott bele lábbal a labdába, hogy az már védhetetlenül guruljon be kapunkba, 3-0. Ilyen a foci, ilyen, ha egy profi csapat szembetalálja magát egy lelkes, de hozzájuk képest számos szempontból amatőr csapattal.

Gyakorlatilag eldőlt a mérkőzés, a hazai szurkolók pedig már-már bontani kezdték a pezsgőt, hiszen a Liverpool a másik mérkőzésen vezetett. De a 63. percben Jorgensen egyenlítése azt jelentette, hogy a két csapat teljesen egálban volt még gólkülönbséget tekintve is (+8), a Fiorentina viszont több rúgott góljának köszönhetően ismét az élre került. Mit is jelentett ez a mi szempontunkból? A Lyon továbbra sem állhatott le, be is állt Lisandro Lopez. Húsz perc volt hátra, amikor végre megszületett az első lövésünk a második félidőben. Czvitkovics távoli kísérlete Cris fejéről vágódott szögletre. Egy percre rá viszont Mészáros egy beívelést vághatott volna be az ellenfél kapujába az ötösről, de nem találta el jól a labdát. A második félidő legnagyobb Loki helyzete volt.

Még cserélt egyet egyet a két csapat, Källström ott, Feczesin itt állt be Makoun, illetve Szakály helyére. Azonban nem ők, hanem Cissokho vált a következő főszereplővé, akit nem támadtunk meg, így a tizenhatoson túlról megszerezte a Lyon BL-történetének 150. gólját. Lövése akadálytalanul vágódott Pantic kapujába, érthetetlen, hogy miért nem támadtuk meg, Pantic pedig miért nem fogta a rövidet. Ez a gól egyébként azt is jelentette, hogy beértük a Dinamo Kijevet és Ferencvárost, akik szintén 19 kapott góllal estek ki ’95-ben a BL-ből, ez addig a legtöbb kapott gólnak számított a Bajnokok Ligája csoportkörében. (Azóta a BATE és a Legia Warsaw futott ennél is rosszabbat, 24-24 gólt kaptak a 2014-15 és a 2016-17-es szezonban.) 4-0, ezzel ismét a Lyon állt az élen, nem véletlen, hogy talán ennek a gólnak örültek legjobban a francia játékosok.

Kiss Zoli a mi oldalunkról is úgy gondolta, ha megy ez Cissokhonak, miért ne menne neki is. A rövid sarokba tartó labdát viszont rutinosan védte Lloris szögletre. A mérkőzés hajrájára érve aztán mindkét csapat megijedt kicsit, Coulibaly ütközött Llorissal, légiósunk kissé elkésett, nem látta a mögötte érkező kapust, összefejeltek, és mindkét játékos vérző fejjel terült el a gyepen, miközben egyik csapatnak sem volt már cseréje. Végül mindketten mosolyogva, pacsizva, turbánnal a fejükön folytatták a játékot. A hátralévő percekben már nem forogtak veszélyben a kapuk, és bár a Lyon 4-0-ra győzött, végül nem örülhettek őszintén, a Fiorentina ugyanis – bár a harmadik kalapból érkezett – Gilardino 95. percben szerzett találatával idegenben is győzött, így maga mögé utasítva a Lyont.

Osztályzatok

Dorde Pantic- 4
Az első gól nagyon a lelkén szárad, de a negyedik is találat is védhető lett volna, ha jól helyezkedik. A csapattársak nem könnyítették meg az életét, legalább másik két helyzetben góltól mentette meg a Lokit, de egy kapus nem engedheti meg magának a hullámzó teljesítményt.

Bodnár László – 4
Nagyon behúzott kézifékkel játszott, ő is kipukkadt decemberre, ezt a folyamatos terhelést és iramot ő sem nagyon bírta. Voltak szép megoldásai is, de a támadásokhoz már szinte egyáltalán nem tudott felzárkózni..

Mészáros Norbert – 4
Vezérként irányította a védelmet, de a második félidőben már őt is sokszor átjátszották. A második félidőben kihagyott helyzete fájó emlék lehet. Utólag okosabbak vagyunk mindig, de talán jobb teljesítményt nyújthatott volna Komlósi oldalán, akivel jóval többször játszott már együtt, mint Mijadinoskival.

Mirsad Mijadinoski – 3
Mivel a középpályán könnyen átjöttek rajtunk, nagyon nehéz dolga volt, de ezekből nem sokat tudott sikeresen megoldani. Lekésett a labdákról, többször rossz helyre passzolt. A vereség azonban nem az ő lelkén szárad, becsülettel küzdött végig.

Laczkó Zsolt – 5
Az első félidőben talán a legjobb játékosunk volt, több labdaszerzése, jó előrejátéka volt, egyaránt jelentkezett a támadásoknál és a védekezésnél is, gyakorlatilag mindenhol feltűnt. Néha élmény volt nézni érett játékát. A második félidőre azonban ő is elfáradt.

Luis Ramos – 3
Gyors sárgalap, aztán a második félidőben gyors csere, nehogy kiállítsák. Ebből az egy mondatból is kitalálható, hogy Ramosról van szó, középpályánk szűrői közül ő volt a legaktívabb. Futott, szaladt, de sokszor elkésett. De csupaszív játékát én így is megszerettem.

Czvitkovics Péter – 4
Volt néhány próbálkozása, de csak egy játékos volt a sok közül, viszont ő ennél többre lenne képes és neki igenis néha hátára kellene vennie a csapatot. Ez ma nem jött össze, ismét kemény dió volt a Lyon.

Varga József – 3
Az egész BL-sorozatunkban most játszott legrosszabbul “Józsika”, akit ennek ellenére az egész sorozatot végignézve a 3 legjobb játékosunk közé neveznék (talán Leandro és Rudolf mellett). Csúnyán eladott labdák (az egyikből gól is lett), hatástalan szűrőmunka, kevés bekapcsolódás a támadójátékba. Ez most nem volt jó meccse. Előfordul az ilyen is.

Szélesi Zoltán – 3
De Szélesi még Vargát is alulmúlta. Nem volt jó döntés az ő beállítása, nem éreztem úgy, hogy bármilyen értelemben is hordozott volna pozitívumot játszatása. Sőt, az egész BL-sorozatunkból nem emlékszem semmi kimagasló teljesítményre tőle, ennek ismeretében pedig kimondom, szerintem hibás döntés volt leigazolni.

Szakály Péter – 4
Az első félidőben jól játszott össze több alkalommal is Laczkóval, igyekezett aktívan kivenni a mérkőzésből a részét, de veszélyt nem tudott teremteni ő sem. Cseréje jogos volt.

Adamo Coulibaly – 4
Számos fizikai párharcba belement, egy jó részét ezeknek meg is nyerte testi adottságainak, jó labdafedezési képességének, és technikai tudásának köszönhetően. Megnehezítette a védők dolgát, de gólt nem tudott szerezni, a támadásokhoz nem volt elegendő társa, megtette amit tudott.

∼•∼

Bernáth Csaba – 0
A csapatért tett áldozatos munkájáért kapta ezt a 35 percet Herczeg Andrástól, hogy elmondhassa magáról, játszott a BL-ben. Tőlem is az ebből fakadó tiszteletemért kap csupán egy nullásat, mert bizony ez inkább rossz volt, mint jó. Elkésett szerelések, lemaradások, lassú játék. Ennek ellenére nagyon jó döntésnek tartom, hogy szerepet kaphatott.

Kiss Zoltán – 4
Talán a legjobb szűrőnk volt, még lövésre is futotta tőle. 30 percet kapott, de ez alatt is láttam tőle hasznos megoldásokat. Igaz, a Lyon játékosaival neki is nagyon nehéz dolga volt.

Feczesin Róbert – 0
Ő is lehetőséget kapott az utolsó csoportmeccsen. Ki tudja, ha nincs az a sérülése, most lenne egy-két BL-gólja, így azonban csak az elszalasztott lehetőséget látom benne. Ezen a meccsen már a piócás ember sem tudott volna segíteni, így ő is kevés volt, de legalább beállhatott.

∼•∼

Herczeg András
Mijadinoski és Szélesi kezdetése, valamint a defenzív formáció nem biztos, hogy jó döntés volt, Kiss Zoltánt nem hagytam volna ki a csapatból. Azt megértem, hogy jó formában lévő csatárokból nagy hiány volt, ezért megértem, hogy miért nem 4-4-2-t játszottunk. A második félidőben Bernáth beállítása nagyon jókor jött, pártolom, hogy lehetőséget adott neki, megérdemelte. Sajnos sem a becsületgól, sem a kisebb vereség nem jött össze, amiről kevésbé tehet. Arról viszont annál inkább, hogy az egész csoportkörben több mérkőzésen, így ezen is hiányoltam a bátrabb játékot.

Itt nézheted vissza a mérkőzést


—   A mérkőzés színvonala   –   Csapatunk teljesítménye   –   A bírói ítéletek   —

“Sok gólt, de nagyon sok védelmi hibát láttunk és kevés igazán klasszis teljesítményt.” Ezzel a mondattal kezdtem a Fiorentina elleni színvonalról szóló bekezdésem is, és ez most is érvényes. Azonban ahhoz képest most mi nem szereztünk gólt, különösebben jól pedig egyik csapat sem játszott. A Lyon csupán kihasználta a megingásainkat, mi pedig képtelenek voltunk felébredni és még egy utolsó, végső rohamot indítani a BL-csoportkör zárásaként. Elfáradtunk, az az igazság. És ez megpecsételte a színvonalat is, annak ellenére, hogy a meccs 40-50 percében egyenlő félként küzdöttünk a Lyonnal. Emiatt értékelem mégis hármasra a csapat teljesítményét. Egyszerűen van ekkora különbség a két csapat között. És értékelem, hogy sokgólos hátrányban is megmaradt a becsületünk, harcoltunk, igyekeztünk helyzetbe kerülni, nem kezdtünk el rugdosódni, nem kedvetlenedtünk el. Tisztában voltunk vele, kik vagyunk, honnan jöttünk, kiket képviselünk, és hogy vendégek vagyunk ebben a világban. És ez nagyon fontos. Florian Meyer jól döntött a Lyon lesgóljánál, de számos súlyosabb vétséget nem büntetett lappal, aminek hol mi, hol ellenfelünk örült. Coulibaly-val szemben viszont több szabálytalanságot sem vett észre, néha érződött, hogy hazai pályát fúj a kétes szituációkban.

Nem volt igazán méltó ez a zárás számunkra, de sokkal többre előzetesen nem is nagyon számíthattunk. Az igazság az, hogy az utolsó két találkozóra elfogyott a lendületünk, úgy éreztem, már csak kötelező jelleggel igyekeznek a játékosok, de mentálisan már nincsenek a topon. Az, hogy a meccsek 30-60 percében partnerei  egy nagy csapatnak, ezen a szinten nem elég. Az, hogy nem használjuk ki a helyzeteinket, hogy a védelem számos elkerülhető gólt kap, hogy nincs olyan találkozó, ahol ne lenne több kulcsjátékosunk is sérült, ezen a szinten még a legnagyobb klubok számára is egyenlő lenne a sima kieséssel. A Loki és vele együtt a magyar labdarúgás beleízlelt a nemzetközi labdarúgásba és ha nem is vérzett el, de kijózanító pofont kapott, mely helyre is tett talán mindannyiunkat és beárazta az NB I-et. Nem a 4-0 miatt és nem a 19 kapott gól vagy a 0 pont miatt. Hanem az esélytelenség és az óriási különbségek miatt a játékosok képességeit, a klubok profizmusát, az edzők tudását elnézve. Óriási öröm volt, hogy a BL-himnusz nekünk is szólt, hogy a legnagyobb 32 csapat között ott volt egy magyar klub neve is. És őszinte leszek, megkönnyeztem a búcsút. Egyszerre éreztem örömet, hogy itt lehettünk. És egyszerre éreztem szomorúságot, hogy most ennek vége. És ki tudja, mikor jöhet el annak az éve, amikor ismét ott lehetnek majd a magyar zászlók egy BL-induló magyar csapat szurkolótáborában. Mikor érezhetjük majd újra a meccsre utazva a reményt, az örömet, mikor dalolhatjuk kedvenc rigmusainkat, hol csapatunkat, hol hazánkat éltetve, dagadó büszkeséggel a szívükben… talán majd egy Európa-Bajnokságon… hamarosan!

SZÉP VOLT, FIÚK! MINDÖRÖKKÉ, HAJRÁ DEBRECEN!
Csibu


Epilógus

A Lyon végül előbb a Real Madridot (2-1), majd a Bordeaux-t (3-2) kiejtve története során először bejutott a Bajnokok Ligája elődöntőjébe, ezzel eddigi BL-történetének legjobb eredményét produkálva. Ott a Bayern München ejtette ki (0-4).

A Fiorentinát szintén a bajor csapat ejtette ki a legjobb tizenhat között, de csupán idegenben szerzett több találattal volt erre képes (4-4).A BL-t végül az Internazionale nyerte meg Milito góljaival. Csoportunkból Jovetic és Pjanic a góllövőlista 8. helyén zárt 4-4 szerzett találattal.

A Liverpool az Európa-Ligában folytathatta, ahol előbb a román Urziceni került az útjába (4-1), majd a Lille hiába nyerte meg az első mérkőzést, a visszavágón az angolok harcolták ki a továbbjutást (3-1). Hasonló forgatókönyv szerint léptek túl a Benficán is a legjobb nyolc között (5-3). Az EL-elődöntőjében az Atletico Madriddal kerültek össze, ahol a két 90 perc után (1-1) hosszabbításban hiába szerzett gólt Benajoun, Forlán gólja azt jelentette, hogy a spanyol csapat játszik a Gera Zoltán vezérletével az egyik legnagyobb meglepetéscsapatként a döntőbe jutó Fulham ellen. Azt a találkozót szintén a hosszabbításban döntötte el Forlan.

A DVSC elképesztő tavaszt produkált, a téli szünet nagyon jót tett a csapatnak, 15 mérkőzéséből 13-t megnyert, már zsebben éreztük a bajnoki címet, de az utolsó 3 fordulóban képtelenek voltunk nyerni, így az utolsó fordulóban a bajnoki címhez a Győr Vidi elleni győzelmére is szükségünk volt. De bajnokok lettünk (itt részletesebben is felelevenítheted, hogyan), pár nap múlva elhódítottuk a Magyar Kupát és a Szuperkupát is, pár hónap múlva pedig ismét csoportkörbe jutottunk, ezúttal az Európa-Ligában.
De az már egy másik történet…