LOKOMOTIVBLOG | A DVSC NEM HIVATALOS SZURKOLÓI OLDALA

Ízelítőt kaptunk abból, hogy mi vár ránk idén

Az NB II más kávéház, sokkal gyengébb a színvonal, gyengébbek a csapatok, és majd átgázolunk a mezőnyön – ilyen, és ehhez hasonló gondolatokkal találkoztam az elmúlt napokban a szurkolóinktól. Nos tény, hogy a két osztály között hatalmas minőségbeli különbség van, mi pedig való igaz, hogy a játékosállományt tekintve kimagaslunk a másodosztály mezőnyéből. Hogy ennek ellenére miért nem lesz sétagalopp az idei hadjáratunk, abból kaptunk most egy kis ízelítőt. DVSC – Budaörs összefoglaló + osztálynapló.

Az elmúlt hetekben számtalan pozitív változást tapasztalhattunk a klub életében. Most nem elsősorban a tulajdonosváltásra gondolok, bár kétségkívül az összes változás közül az volt a legfontosabb. Sok személyt cseréltek le a klub háza táján, és úgy tűnik, hogy az új vezetést tényleg mindentől szeretne megszabadulni, ami kicsit is a múltra emlékeztet minket. Na jó, nem mindentől, elvégre kibulizták, hogy a Tankcsapdás induló megmaradjon, így tehát Lukácsék a kiesés ellenére sem vonják vissza immár másodszor a szeretett dallamunkat. Ez tehát maradt, de nagyjából minden más ment a levesbe.

Ne szaladjunk ennyire előre. Szokatlan volt a meccsre menet ezúttal. Nem csak azért, mert nem egy NB I-es bajnokira készültem, hanem dacára a megszokott indulási procedúrámnak (~1 órával a kezdő sípszó előtti indulás), egyszerűen nem tudtam parkolót találni a stadionnál. Egészen elképesztő mennyiségű autó parkolt a Nagyerdőben, persze nem mindenki a meccsre igyekezett, de amióta kész az új stadion, ilyet még nem tapasztaltam, akkor sem, amikor tavaly nyáron 10 ezer néző előtt játszottunk a Torino ellen. Végül két kört kellett mennem az Ady Endre út – Nagyerdei körút – Oláh Gábor utca tengelyen, mire meg tudtam állni. Ez azért már előrevetítette, hogy nem 2-3 ezer néző fog lézengeni a stadionban.

A parkolási macera miatt sajnos elég későn is értem be a stadionba, már kivonultak a csapatok a gyepre, így jópár dologról lemaradtam, ami a meccs körítéséhez kapcsolódhatna. Nem tudtam például a büfét lecsekkolni, ami a beszámolók szerint tényleg pozitív irányba változott. Gyorsabb lett a kiszolgálás, lehet végre bankkártyával is fizetni, és a kellemes meglepetés a 300 ft-os sör volt. Ez már valami. A kapun belépve rögtön feltűnt, hogy új lett az eredményjelző dizájnja. Elsőre nem rossz, bár érzésem szerint van még mit csiszolni rajta. A piros alapon feketével írt betűk szerintem nem látszanak túl jól, illetve középen az a kivágott fekete téglalap az eredménynek szintén nem túl elegáns. Aztán ott volt az új mez. Az elmúlt napokban rebesgették szurkolói körökben, hogy lehet, hogy mezbeszállítót váltunk, és mi is beállunk a honi madaras sportmárka köreibe. Aztán jött a kellemes meglepetés, maradt az Adidas, viszont a dizájn új, és nem is néz ki rosszul! Talán hülyén hangzik, de egy igényes szponzorlogó tudná még jobban feldobni. Remélhetőleg hamarosan lesz majd mit kitenni a mez elejére. A szpíker sem a megszokott volt. Bár Horváth Zoltán hangjával már az előző szezonban is találkozhattunk többször, sokan hiányolták az őskövületnek számító Dobrai Zoltánt (aki nem ismerné, ~2005 óta ő volt a hang a mérkőzéseinken). Azt már csak a meccs végi Facebook postunk kommentzónájában szúrtuk ki, hogy tőle is megváltak, így 15,5 év után már nem ő lesz a szpíker.

Na de túl sokat beszéltem a körítésről, a meccsről pedig még egy sort sem írtam, pedig elvileg ez lenne a cikk lényege. A kezdőcsapatot tekintve akadtak vaskos meglepetések. Ilyen volt többek közt Szatmári kezdőcsapatba kerülése, illetve Korhut keretből történő kimaradása, bár ez abszolút logikus döntés annak tükrében, hogy számára alig két hete ért véget az előző szezon. Az újak közül Zöldesi, Poór, Sós és Tischler kerültek be, illetve most debütált a DVSC-ben a mindössze 17 éves Bényei Ágoston, ezúttal tehát ő volt az a 20 éven aluli fiatal, akinek bizalmat szavazott a szakmai stáb. A névsor alapján kitűnt, hogy háromvédős hadrendben kezdünk majd, ami számomra kissé meglepő volt, azt gondoltam, hogy ezt a taktikát csak az előző szezon végére találta ki Elemér, mivel a gyengécske védelmünk ezáltal stabilabbá válhatott. Most viszont nekünk kell majd a mérkőzések nagy részében kezdeményeznünk, így nem feltétlen szükséges hátra a plusz egy ember. Ráadásul úgy vettem észre, hogy sokan nem találták a helyüket ebben a rendszerben, és értelmetlen anomáliák alakultak ki a mérkőzés során (a legdurvább az volt, hogy Pávkovics rendszeresen feltűnt az ellenfél tizenhatosánál a jobb szélen, és ő adogatott be középre).

Az új mez elég frankó lett // dvsc.hu

Egyébként maga a meccs éppen olyan mederben zajlott, amilyenre számítani lehetett. Hatalmas mezőnyfölényben játszottunk már az első perctől kezdve, és az elején meg is voltak a lehetőségeink, hogy egy gyors góllal megroppantsuk az ellenfelet, amit utána további találatok és gálaelőadás követhet. Sajnos azonban ezek a lehetőségek kimaradtak, Sós Bence jeleskedett leginkább a helyzetek elpuskázásában, az első félidőben csak neki legalább 3-4 nagy lehetősége volt, de Tischler is kapu mellé fejelt két lehetőséget, és Bódinak is volt gólszerzési lehetősége. Ahogy csordogált a meccs, és nem tudtunk betalálni, a vendégek egyre inkább masszívabbá váltak. Nyilván erőt tudtak meríteni abból, hogy tartani tudják a 0-0-t, de mindeközben a kapunkra egyáltalán nem voltak veszélyesek, Zöldesinek talán egyetlen védeni valója sem volt a 90 perc alatt. Viszont a sok kihagyott helyzet miatt egyre inkább görcsösebbé vált a mi játékunk is, illetve talán némi fáradtság is felfedezhető volt a 60. perc tájékától. Ez egyébként a vendégjátékosokon hatványozottabban kijött, láthatóan magas volt nekik az az iram, amit mi diktáltunk; ez helyenként egyébként ténylegesen NB I-es ritmus volt, amihez a Budaörs nyilván nincs hozzászokva. Bognár György meglepően hamar ki is használta mindhárom cserelehetőségét.

Nálunk a szünetben Bárány beállításával próbált Kondás változtatni, ezzel átálltunk a háromvédős rendszerről a klasszikus 4-4-2-re. Ekkor Poór húzódott ki a védelem jobb oldalára, és őt láthattuk többször az ellenfél térfelén felbukkanni, ám az ő beadásai is pontatlanok voltak. Rengeteg szélről érkező beadással próbálkoztunk egyébként, voltak is érkezők, Tischler és az idő közben szintén beálló Szécsi is gólt fejelhetett volna, de Báránynak is akadt két ziccere, mindkét esetben túlcselezte magát, illetve Varga Kevin is kihagyott egy nagy helyzetet. A legbosszantóbb az volt, hogy egy alkalomtól eltekintve az ellenfél kapuját védő, ám DVSC játékosnak számító Kovács Pétert próbára sem tettük, egyszerűen nem találtuk el a kaput. Amikor viszont már kezdett neccessé válni a dolog, és úgy tűnt, hogy ma semmi nem fog összejönni, akkor egy szöglet után a rosszul kifejelt labdát Szatmári vette mellre, majd vágta be a kapuba irgalmatlanul. Kicsit hasonló szitu volt a Paks elleni véghajrához, ami viszont ott kifelé pattant a kapufáról, az most utat talált a hálóba…

A cikk elején beszéltem a változásokról, a gól ünneplése közben ért a következő meglepetés: a gólzenénk is megváltozott! A sajtófőnökünk kiemelte egy interjújában, hogy a Tankcsapda induló már összenőtt a Lokival és kéz a kézben együtt kell járniuk. Nekem ugyanez a véleményem a Mad – The concert gólzenéről, ami már több mint 15 éve csendül fel minden egyes gólunk után. Nyilván ezek sokadlagos “problémák”, és lehet, hogy csak engem zavar, de sokkal szívesebben hallgatnám azt a továbbiakban is. Vagy ha már adni szeretne a szurkolók véleményére a klub, akkor lehetne róla szavazást is kiírni, ahogy tették azt a Juventusnál is idén januárban, ahol nyolc év után szintén lecserélték a korábbi gólzenét (ha már váltani akarnak mindenképp, ezt sokkal inkább el tudnám képzelni nálunk is).

Úgy gondolom, hogy ez a mérkőzés rávilágított arra, hogy mi vár ránk az idei szezonban: az NB II-es mezőny 90%-a bekkelni jön majd a Nagyerdőbe, nagyon kevés csapat meri majd felvállalni ellenünk a nyílt támadójátékot. Ilyen esetben kőkeményen ki kell használni az adódó lehetőségeket, én minél hamarabb vezetést szerezni, különben ilyen szenvedős meccseink lesznek. Látni kell viszont azt is, hogy a keret sem állt még össze teljesen, egy Korhut Misivel, vagy egy egészséges Varga Józsival nagyobb minőség lesz ebben a csapatban, és az is látszik, hogy bőven elférne még egy gólerős támadó a keretben. Kondás is mintha keresné még a megfelelő hadrendet, erre enged következtetni, hogy a mérkőzés során is többfajta taktikával kísérletezgetett. Nyilván nem egyszerű átállni domináns futballra egy olyan felfogásból, ami az elmúlt 2-3 évünkben jellemzett minket az NB I-ben, amikor alapvetően a kontrákra és az ellenfél hibáira építettünk. Ez az NB II-ben nem fog működni ezek ellen a csapatok ellen.

Az új eredményjelző-dizájn. Talán még nem a végleges.

Azt gondolom, hogy ezen a mérkőzésen a három pont volt a lényeg, és nyilván a lelkünknek is jót tett volna egy többgólos siker, de senki ne gondolja, hogy át fogunk gázolni a mezőnyön. Nyilván lesznek majd sima győzelmeink is, de szerintem többségében ilyen típusú meccseket látunk majd. Hogy néhány pozitívumot kiemeljek, Bényei Ágoston játéka kellemes meglepetés volt, a fiatal középpályás nagyon bátran kivette a részét mind a védekezésből, mind a támadásépítésekből, ráadásul ő volt az egyik legpontosabban passzoló játékosunk. Szintén nem volt rossz Bárány debütálása, Tischler viszont nagyon darabosnak tűnt, míg Sós a sok kihagyott helyzet miatt válhatott volna negatív hőssé. Biztos vagyok benne, hogy lesz ez még jobb is. A körítés, a nézőszám és a hangulat egyébként NB I-es volt, remélhetőleg egy év múlva egy NB I-es csapat is társul majd ehhez.

Osztálynapló

Ahogy azt már korábban jeleztük, mostantól nem pontozzuk és értékeljük a játékosokat egyénileg. Ehelyett viszont kitaláltunk egy új értékelési szempontot, amit igazából nem is mi találtunk ki, hiszen a csakblogon fut ez a fajta értékelés már évek óta. Egy picit azért módosítunk rajta. A lényeg a következő: minden mérkőzés után megszavazhatjátok az adott találkozó három legjobb Loki játékosát. Mindezt sorrendben, tehát az első legjobb, a második legjobb és a harmadik legjobb játékos. Egy játékost csak egy pozícióra jelölhettek (valaki nem lehet az első és a második legjobb is), illetve egy helyezéshez egy játékos tartozhat (nem lehet x és y is a mérkőzés legjobbja). Az ilyen duplikációkat szűrni fogjuk. Értelemszerűen akit legtöbben tesznek az első helyre, az lesz a mérkőzés legjobbja. Mi minden helyezésért adunk pontszámokat, méghozzá a következőképpen: a legjobb 4 pontot, a második 2-t, a harmadik 1 pontot kap. Ezáltal lehetőségünk lesz a szezon végén egyfajta rangsort felállítani a játékosok között aszerint, hogy hányszor szavaztátok őket be a mérkőzéseken a három legjobb közé. Lesz egy frankó kis excel táblázatunk, amit rendszeresen vezetünk majd a szezon során, így nyomon követhetitek, hogy adott mérkőzések után kik voltak a legjobbak közé választva.


Lábjegyzet, avagy amit sokan még mindig eltévesztenek:

  • Sós, és nem Soós
  • Kosicky és nem Kosiczky
  • a Budaörssel játszottunk és nem a Budafokkal