LOKOMOTIVBLOG | A DVSC SZRUKOLÓI BLOGJA

Merjünk lőni!

Szombat este az NB II egyik legjobban várt rangadója jön. Ha a keretek értékeit, a feljutásért való fő esélyeket nézzük ez az a két csapat, mely jövő ilyenkor talán egy osztállyal feljebb fog viaskodni a pontokért. De mire számíthatunk, a gyengébb rajtot kifogó, és most edzőcserén átesett ellenfelünktől, no és mire számíthatunk a Lokitól? VASAS vs DVSC.

Kezdjük azzal, ami biztos: a találkozót Andó-Szabó Sándor vezeti majd, aki mindig is híres volt korrekt ítéleteiről… ja, nem. A hazai csapatot már nem Bene Ferenc, hanem az eddigi másodedző Tóth András fogja irányítani. A Vasas eddigi  meccséből csupán kettőt nyert meg, de csak egyszer, épp a hét közepén kapott ki, a Budaörstől. A gólszerzéssel nincs gondjuk (6 meccsen 12 gól, eggyel több mint amennyit mi szereztünk), de mellette 9 gólt kaptak, ami elképesztően sok. 13 csapatnak is kevesebb gólja van náluk, a Loki eddig összesen 2, azaz KETTŐ gólt kapott. Balajtival kell vigyázzunk leginkább (4 gólos), és az ellenünk mindig valami váratlant nyújtó Radóval, aki eddig egy meccsén sem szerzett gólt, pedig ötször is kezdőként lépett pályára.

További érdekesség, hogy bár az NB I-ben már 84-szer találkozott a két csapat egymással (33-19-32 a mérleg, a javunkra), az NB II-ben ez lesz az ELSŐ összecsapása a két klubnak. Ráadásul 2002 után 13 mérkőzésen játszottunk idegenben a Vasas ellen, és csupán egyszer kaptunk ki, ami Kondás Elemér első időszakának utolsó pillanata volt. 10 győzelem mellett 2 döntetlen és 1 vereség a mérlegünk, ami már-már mumus szint.

Ami engem érdekel majd a meccsen, hogy milyen játékot akarunk majd játszani. Megelégszünk-e az egyébként első pillantásra elfogadhatónak tűnő egy ponttal, mi történik, ha vezetést szerez a hazai csapat, és hogyan kezeljük azt a szituációt, hogy vendégként lépünk pályára. Ez utóbbi külön érdekes lehet, ha azt nézzük, hogy Kondás Elemérrel visszatérése óta összesen 1 idegenbeli győzelmet számlálhatunk (papíron 2, de a DEAC elleni meccset túlzás lenne idegenbeli találkozónak tekinteni). Ráadásul idén tökéletes meccse a Lokinak nem volt, a Budaörs ellen nem sokon múlt, hogy ne nyerjünk, a DEAC ellen a második félidőben eresztettünk le nagyon, Siófokon ellenfelünk megérdemelte a döntetlent, alig volt kidolgozott helyzetünk, a Szolnok ellen bár korán vezetést szereztünk, utána belealudtunk a meccsbe és egyéni villanásokra volt szükségünk a biztos győzelemhez, Gyirmóton bűnrossz játékkal kaptunk ki, a Szeged meccs első félideje pedig annyira pocsék volt, hogy nem gondoltuk volna, hogy ilyen nagy gólarányú győzelemmel jövünk ki belőle.

Márpedig, edzőváltás ide vagy oda, rossz forma ide vagy oda, a Vasas ellen idegenben végre tökéletes játékra van szükség. És elsődlegesen nem a játékosok felől közelíteném meg ezt a játékot, hanem taktikai szempontól. Miért?

  1. Eddigi 11 gólunkat 8 különböző játékos szerezte (Bárány, Tischler, Sós 2-2; Baráth, Ferenczi, Pintér, Bódi, Szatmári 1-1).
  2. A góljaink közül 3 érkezett ~5 méterről, 4 érkezett ~11 méterről és 4 találat ~16 méterről. Azaz a box széléről, vagy azon belülről hatékonyak vagyunk, azon kívülről viszont eddig nem tudtunk betalálni.
  3. 9 gólt szereztünk lábbal, 2 gólt fejjel. És ez nagyon fontos adat, majd később visszatérek még erre.
  4. Pontrúgás után egyetlen gólt szereztünk (Szatmári, szöglet), pontos beadás után 5 gólt (ebből egy lapos volt), 2 gólt akcióból. A maradék 3 gólunk akcióból született, de szükséges volt hozzá az ellenfél közreműködése, rossz labdába érése (Pintér gólja a DEAC, Tischler gólja a Siófok és Baráth gólja a Szeged ellen).
  5. A levegőben vívott párharcainkat nem tudjuk jó arányban nyerni. Budaörs: 50%, DEAC: 60%, Siófok: 45%, Szolnok: 47%, Gyirmót: 39%, Szeged: 45%. Átlag 47,6% (Ezzel szemben a Vasas mutatója az eddigi 6 meccsén: 65, 58, 54, 66, 55, 46, átlag 57,3%.)

A góljaink többségét tehát lábbal szerezzük, de nem egy konkrét játékost megjátszva. A korábbi évek tendenciájához képest a pontrúgásaink hatékonysága szinte nullára zuhant. Miért? Mert ennek a csapatnak NEM a beadások utáni gólszerzés az erőssége. Hogy miért, az már egy másik kérdés, hisz nyilván jó beadáshoz kell egy jó passz és kell egy jól érkező játékos is, aki párharcot tud nyerni a levegőben. Ha minden második beadásunk pontos is, és ebből minden második párharcot meg is nyerünk, akkor is már 4 beadás kell ahhoz, hogy egyáltalán még beszélhessünk arról, hogy veszélyt teremthetünk. Az InStat szerint eddig 57 gólszerzési lehetőségünk volt a hat meccsen, és ezek közül eddig KÉTSZER találtunk be fejjel, négyszer beadást követően. Nem véletlen, hogy rögzített szituációkból sem megy a gólszerzés. Ennek a csapatnak nem ez az erőssége.

A Vasast emiatt véleményem szerint ilyen típusú játékkal nem fogjuk tudni megverni. Jók a párharcnyerési mutatóik, nekünk pedig nagyon sok labdát kellene ahhoz a tizenhatoson belülre ívelgetnünk, hogy egyik-másik végül gólveszélyt jelentsen. Ellenben lapos passzokkal, távoli lövésekkel megzavarható a Vasas védelme. Bátran kellene vállalkoznunk távolabbról is, miközben rendezettek maradunk hátul. Az NB II-ben ráadásul ez lehet az első olyan mérkőzés, ahol ellenfelünk nem a “védekezzünk-kontrázzunk” és “jó az egy pont is” mentalitással fog játszani. Ezt ki lehet használni, ha pontosak és gyorsak vagyunk. Az új edző mindig adhat plusz löketet, a hazai pálya előnye a Vasassal lesz, és most ez számukra hatpontos meccs. Ha legyőznek minket, felzárkóznak hozzánk egy pontra, ha azonban kikapnak, majdnem olyan mélyen lesznek mint tavaly ilyenkor (akkor 2-2-3-mal álltak 7 fordulót követően, azaz 8 pontjuk volt), akkor pedig megint csak futhatnak majd az élmezőny után, ami ebben a mezőnyben nagy kihívást jelent.

A klasszikusabb 4-4-2-vel kezdenék, amiből át lehetne állni a mostanában tőlünk megszokottabb 3-4-3-ra is. Zöldesi elé a Korhut-Pávkovics-Szatmári-Kinyik négyest várom, a középpályára Ferenczi, Varga J., Bényei, Bódi négyest pakolnám fel és a két csatár Bárány és Tischler lenne. Probléma esetén Bárány-Sós, Ferenczi-Varga K. cseréket hajtanék végre.

De igazából teljesen mindegy, hogy ki játszik, a lényeg elsősorban az, hogy harapjon, küzdjön a csapat, legyen elképzelés a játékunkban, és ne hagyjuk kibontakozni a Vasas játékát. A győzelem nem lehetetlen, de sokkal többet kell tennünk majd hozzá az előző hét teljesítményeihez képest. Én nagyon fogok ennek szurkolni és remélem Tischler fejel egy mesterhármast, hogy jól megcáfolja ezt a sok szubjektív gondolatot, meg statisztikahalmazt, amit itt összehordtam. 🙂

Hajráááá, Loki!