LOKOMOTIVBLOG | A DVSC NEM HIVATALOS SZURKOLÓI OLDALA

A maszkos bál királya: Bárány Donát

Senki sem gondolta volna a 60. percben, hogy milyen gólfesztivált láthatunk a Nagyerdei Stadion első maszkos bálján, a DVSC – Ajka másodosztályú bajnoki mérkőzésen. A nyolc gólból ötöt mi szereztünk, Bárány pedig mesterhármassal tette emlékezetessé, hogy néhány nappal korábban 20 éves lett. A hektikus játékperiódusok miatt azonban nem teljes az elégedettség. De mi történt a 90 perc során, és vajon hogyan lehet értékelni a találkozót?

Gróf bemutatkozásán túl nagy meglepetést nem láthattunk a kezdőcsapatunkban. Kusnyír helyén továbbra is Kinyik lett a jobbhátvéd, a játékrendszerünk pedig a klasszikusabb 4-4-2-t ígérte, elöl Tischlerrel és Báránnyal, mögöttük a Ferenczi, Baráth, Varga, Bódi négyessel, illetve a Korhut, Pávkovics, Szatmári, Kinyik védelemmel. Kis Károly kezdőcsapata sem okozott meglepetést az ajkai oldalon. A kereteket és a hazai meccseink eredményességét elnézve többgólos Loki-sikert vártunk a lelátón, annak ellenére, hogy nem szabad elfelejtenünk, ez az NB II. Nagyon kemény, nehéz mérkőzések sorozata, jól védekező csapatokkal, akik mindent megtesznek, hogy minél tovább állják támadásainkat, és egy-egy ellentámadással gólt szerezzenek.

Az első 10 perc domináns Loki-fociját azonban meglepően jó ajkai játék követte. Bár az első félidő közepén előbb – az egyébként alig labdához jutó – Tischler közeli lehetősége maradt ki, majd egy másik szögletet követő bonyodalom végén Bárány került gólhelyzetbe, csatárunkat visszarántották, így nem szereztünk vezetést jelentő gólt. Sem a játékvezető Radványi Ádám, sem asszisztensei nem látták az esetet, így a síp néma maradt. Nem először és nem utoljára hibázott Radványi a meccsen, az ajkai szereléseket, lerántásokat nem torolta meg sárgával, és később talán Pávkovics könyökösénél is lehetett volna szigorúbb.

Három játékost emelnék ki ilyen-olyan okokból a csapatunkból az első félidőt látva. Az első Gróf, aki hatalmas ziccerben hárított, magabiztosságot sugárzott és először mutatkozhatott be, ráadásul tényleg pozitív fogadtatásban volt része, annak ellenére, hogy a fővárosból, többek között a Fraditól igazolt hozzánk egy évre. A második Kinyik, aki idei legrosszabb teljesítményét nyújtotta, ívelései besültek, passzai nem voltak igazán jók, és sokszor annyira előrefutott, hogy a kitámadó ajkai játékosok sorra az ő helyéről indították el akcióikat. Ha pedig mindez még nem lenne elég, arrogáns viselkedésével, mutogatásával, az ellenféllel való kakaskodásával a hazai közönség szimpátiáját is elveszítette. Maradjunk annyiban, nem tetszett a hozzáállása. A harmadik Bárány Donát, aki közel járt a gólhoz, de legfeltűnőbb az volt, hogy nem ismert elveszett labdát, mindenhol megjelent, agilitása példaértékű volt.

A félidő elején vártam volna pár cserét, végül Tischler helyére Szécsit küldte be Kondás Elemér az 54. percben. A mögöttem ülők beszélgetését elcsípve, valaki mondta, hogy ő 2-0-ás Loki sikert fogadott, de hol van az az egy… Nem volt benne a meccsben egy gól sem, nem hogy nyolc, de a 63. percben Bárány a tőle megszokott magabiztossággal megtámadta Hefflert, megszerezte tőle a labdát, majd a kapuig cipelte, hogy kegyetlenül kihasználja ziccerét. A vezetésünk pedig ismét áttörte a játékosoknál azt a bizonyos feszültséggel, türelmetlenséggel teli gátat. Az a Bódi például, aki addig csak pár jó szögletet mutatott, hirtelen gyorsaságban egy-egy beíveléssel kiosztott azonnal két gólpasszt. Az elsőt Bárány, a másodikat Kinyik fejelte be a kapuba. 9 perc alatt 3-0-ra vezettünk, kézben volt a meccs, már-már Kinyiknek is kezdtük elfelejteni az első félidőt, már csak le kellett volna pörgetni az időt, de a 75. percben Kondás Elemér egy csettintése mindent megváltoztatott…

…amikor lecserélte Korhut Mihályt. Nem bántom a döntéséért, hadd pihenjen Misi, 3-0-ra vezetünk, 15 perc van már csak hátra. Mégis mintapéldája ez a döntés annak, hogy egyetlen személy mekkora hatással lehet egy találkozóra. Továbbá rámutat, mennyire kulcsigazolás volt Korhut Mihály érkezése, és hogy Ferenczi János és Korhut között balhátvédként mekkora különbségek vannak. Történt ugyanis, hogy a 77. percben Csizmadia, a 80. percben pedig Zsolnai védhetetlen góllal hozta fel az Ajkát 3-2-re. A gólok a baloldalunkról érkeztek (ahonnan hiányzott már Korhut), a lövések előtt pedig Kinyik és Ferenczi nem támadták meg kellő határozottsággal a támadót. Pedig az ajkai támadások nem voltak addig sem vérszegények, nagy technikai ügyességgel adogatta a labdát ellenfelünk. Gólt azonban csak Korhut lecserélését követően tudtak szerezni.

Hiába vezettünk pár perce még hárommal, 10 perccel a vége előtt ez egyre fogyatkozott, mi pedig teljesen szét voltunk esve. Az Ajka kitámadt, és ezt használtuk ki, amikor Bódi labdaszerzése után Bárány ugratta ki tökéletesen Szécsit, aki a kapus lábai között lőtte meg a szezonban első találatát. Nagyon nagy szükség volt erre a nyugtatóra. Ekkor jött a teleshop reklámokból ismert Horst Fuchs, hogy az arcunkba üvöltse: “ÉS EZ MÉG NEM MINDEN! Ha most a helyszínen szurkol, ajándékba kap egy extra találatot!”

Két perccel később ugyanis Bódi újabb remek kiugratása ismét Szécsinek teremtett helyzetet, támadónk azonban most csak a kapufát találta el, ami azonban onnan Bárányhoz pattant, csatárunk pedig köszönte szépen, és megszerezte saját maga 3. gólját. Dr. Horváth Zsolt 15/16-os szezonban szerzett mesterhármasa óta vártunk erre az újabb bajnokin szerzett szép pillanatra. Radványi itt sem állt a helyzet magaslatán ettől függetlenül, Szécsi lesről indult ugyanis.

Horst Fuchs azonban a vendégeknek is tartogatott még egy ajándék meglepetést. Előbb fekete-fehérben láttuk lassítva, ahogy Kinyik lábát fájlalva vakarózik egy sort a tizenhatoson belül, majd színesben, ahogy Görgényi megmutatja, hogy használja ki az ilyen amatőr hibát egy profi labdarúgó és a rövidbe helyezett. 5-3, de minden jó, ha jó a vége. Bár voltak gyengébb egyéni teljesítmények, bár voltak olyan periódusok, amin sürgősen és ellentmondás nélkül változtatni kell, de az 5 rúgott gól és a győzelem mindettől függetlenül magáért beszél és megérdemli a csapat a tapsot.

Ahogy a második félidőben, úgy az elsőben is beszélnék azonban külön néhány játékosról. Kezdjük Báránnyal, aki egészen kiváló játékot, három gólt szállított, élmény volt nézni a megoldásait. Szécsi csereként beállva másfél gólból vette ki részét, idén első igazán értékelhető produkcióját nyújtva ezzel. Baráth és Bényei játéka a szokásos volt, örülök, ha pályán látom őket. Korhut mesterien védekezett végig. Gróf a kapott gólokról nem igazán tehetett, nem tartom fairnek, ha valaki a 3 kapott gól alapján hibáztatja őt. Legvégül pedig eljutottunk Bódi Ádámhoz, aki az első találatig szürkén játszott, azt követően azonban mind a 4 találatunkban komoly érdemeket szerzett, 2 gólpasszal és 2 kulcspasszal. Nálam ezért ő is kulcsjátékos volt a győzelem szempontjából.

Azt azonban, hogy ki volt a legjobb 3 játékosunk, döntsétek el ti és szavazzatok!

Szerdán idegenbe utazunk a vasárnap első győzelmét arató, edzőváltáson átesett Kaposvárhoz. Nagyon nehéz meccsre számítok, de remélem revansot veszünk az előző évi kudarcokért.

Hajrá Loki!
Csibu

Borítókép: dvsc.hu