LOKOMOTIVBLOG | A DVSC SZRUKOLÓI BLOGJA

Rekurziós hazai győzelem

Úgy néz ki, idén minden hazai meccsünk ugyanazon recept alapján íródik, és csinálhatunk bármit, folyton visszatérünk ugyanoda, ahonnan elindultunk. Persze ez nem baj, ha a kiindulópont jó, és az eredmény megfelelő. És naná, hogy jó, megint nyertünk 3-0-ra, és a mérkőzés szinte minden elemében hasonlított a többi hazai sikerünkre, amik közül egyedül talán csak az Ajka elleni gólzáporos utolsó negyedóra lóg ki. Nézzük, mit hozott nekünk a Dorog elleni találkozó.

Elsőnek hozott egy olyan helyzetet, ami miatt már megint kényszermegoldások alapján kellett összeállítani a kezdőcsapatot. Többek között Kusnyír, Korhut, Kundrák, Bényei Ágoston és Bárány sem állt rendelkezésre. Másodiknak hozott egy késő esti meccskezdést, innen is pusziltatom az MLSZ és az MTVA azon döntését, hogy vasárnap este 8-kor, 5-6 fokos hidegben játszatják a csapatokat. Szurkolókból így éppen csak átléptük a kétezret, a vendégszurkolók pedig a meccskezdéskor nem véletlenül kívántak szépeket a szövetségnek. Harmadiknak hozott egy középcsapatot, akiket kötelező volt verni. Negyediknek pedig hozott szülinapos játékost, Bódi Ádámot, aki 30 éves lett.

A kezdőcsapatunkat Gróf, Poór, Kinyik, Pávkovics, Ferenczi alkotta a védelemben, Bódi, Baráth, Varga és Dzsudzsák a középpályán, Sós és Bévárdi pedig a csatársorban. Az első félidő túl sok izgalmat nem tartogatott sem Bódi szép szabadrúgása előtt, sem azt követően. A dorogiak csak olyan szituációkból tudtak veszélyeztetni, amikor mi voltunk pontatlanok, vagy amikor hátul nem értették meg egymást játékosaink. Bódi különösen aktív volt, hátul többször is ő szerelt, de Pávkovics is kiemelkedően védekezett, Grófnak így komoly védenivalója nem is igazán volt. Igaz, a túloldalon mi sem szállítottuk a helyzeteket, tipikus nyögvenyelős meccs volt, egy jól védekező csapattal szemben, akik azonban néha talán keményebben is odaléptek a szokásosnál, Takács Tamás (nem, nem egykori játékosunk) viszont engedte a keményebb játékot.

A második félidőre a ma gyengébb napot kifogó Baráthot Pintér váltotta, Bévárdi helyére viszont meglepetésként Haris érkezett, hosszú sérülése után végre ismét láthattuk a pályán. A csapat mindenképp szeretett volna még egy találatot szerezni, de három nagy lehetőség is kimaradt. Előbb Sós a labdaszerzése után már csak a kapussal állt szemben, de rosszul helyezett, majd egy szögletet Pávkovics fejelt nem sokkal fölé, és egy szép Dzsudzsák lövést is láthattunk, de Tulipán a meccs védését bemutatva megmentette csapatát az újabb góltól.

A Dorog kezdett fáradni, egy-egy szögletnél tovább nem igazán jutottak, mi pedig újabb kettős cserével frissítettünk. A nem sokkal korábban nagyon csúnya szabálytalanságáért sárgát kapó Sós helyére Szatmári állt be, Vargát pedig Tischler váltotta. Ez a sok változtatás látványosan megkavarta a játékosokat, a hadrendünk inkább káoszosnak mint tudatosnak tűnt, Pintér a bal- majd a jobboldalon is feltűnt, Bódival váltva. Dzsudzsák bekerült Haris elé a középpályára, Tischler lett az egyetlen csatárunk. Hátul ráadásul Poór és Ferenczi között már 3 belső védőnk is játszott: Szatmári, Kinyik és Pávkovics.

Bár nem volt benne a meccsben, hogy kapunk egy gólt, nagyon jókor érkezett Ferenczi, aki egy labdaszerzés után tökéletesen csavarta Bódi fejére a labdát, aki míg az első félidőben hasonló helyzetből rontott, most betalált. Szülinapos játékosunk gólja eldöntötte az összecsapást, majd Poórt Szécsi váltotta, de ezzel nem volt vége az estének. Aki még bírta a hideget, láthatta a meccs gólját is, Pintér Ádám védhetetlenül csavarta kapuba a labdát, 3-0. Papírforma eredmény, nehézkes első félidővel és a második félidő végére kiszakadó gólzsákkal; 12 meccsen a negyedik három nullás sikerünk.

A címben említett rekurzió viszont annak szól elsősorban, hogy megint nem volt tökéletes a játékunk, nagyon megszenvedtünk a dorogiak ellen, gyakorlatilag csak az utolsó félórában érződött, hogy jobb csapat a DVSC. Hasonló volt a játék képe a Budaörs (1-0), a Szolnok (3-0), a Szeged (3-0), három nulláig az Ajka (5-3), a Kaposvár (1-3), és a Pécs (3-1) ellen is. De megtanultuk már, hogy ilyen ez az NB II, nem sétagalopp, türelmesnek kell lennünk és fel kell készülnünk rá, hogy senki nem adja majd könnyen a pontokat.

A győzelem mellett örömteli volt Bódi Ádám magára találása, két gólja, jó játéka, de szerintem Pávkovics védőmunkája is kiemelendő, ahogy Varga József, Ferenczi János és Pintér Ádám játéka is nagyon sok tapsot kapott az este során. Te kiket emelnél ki leginkább? Szavazz!

27 pontunkkal vezetjük a tabellát, de nem állhatunk le, jövőhéten nagy rangadó jön a Nyíregyháza ellen idegenben, majd az újabb válogatott szünet előtt a Győr-Kazincbarcika-Békéscsaba hármassal is összefutunk majd (és közben még MK meccsen is pályára lépünk a fővárosban). Ha ilyen csapategységet látok majd azokon a meccseken is, nem aggódom, jönnek majd az újabb sikerek!

Hajrá, Loki!

Csibu