LOKOMOTIVBLOG | A DVSC SZURKOLÓI BLOGJA

Izgalom az élet

Csakúgy mint a legutóbbi hazai mérkőzésen, most is egy bennmaradásért küzdő csapat látogatott a Nagyerdei Stadionba. De nem csak ők, mi is győzelmi kényszerben léptünk pályára három fordulóval a vége előtt. A Gyirmót-Vasas-Debrecen hármas hárompontnyi távolsága azt jelentett, ha biztosra akarunk menni, csak a győzelem elfogadható.

Ennek megfelelően jól kezdtünk, Bódi 5 perccel a kezdés után már kapuba talált, igaz, pár centis lesről. A kontrából a védelmünk azonban megint kapitulált, balról jött egy beívelés, Madarászt pedig teljesen üresen hagyta Pávkovics, aki így talppal bevette Kosicky kapuját. Erre egyszerűen nem találtam szavakat, nem is tudom mit éreztem volna a helyszínen, hiszen 7 hónap telt el azóta, hogy legutóbb nézők előtt rendeztek Magyarországon mérkőzést.

A kezdőnkben az eltiltott Kinyik helyére ezúttal Pávkovics mellé Korhut került, így mellette Ferenczi játszott, míg a védelem jobboldalát Bévárdi foglalta el. A Békéscsaba elleni 4-4 alkalmával több gólnál is nagyot hibázó Grófot Kosicky váltotta a kapunkban, míg a fiatalszabály kötelezettséget ezúttal nem Baráthra hanem Pintérre bízta a stáb, minden változtatással csak egyetérteni tudtam. Rajtuk kívül Varga, Dzsudzsák, Bódi, Szécsi és Bárány kezdett.

A bekapott gól után egészen a 23. percig kellett várnunk az első kaput eltaláló DVSC lövésre – bár előtte két Pintér beadás után is Bódi lövését blokkolták a védők – na de milyen lövés volt az! Pintér beadása egy védő segítségével jutott el a tizenhatoson kívül helyezkedő Dzsudzsákhoz, aki tolt rajta egyet befelé és jobbal védhetetlen lövést eresztett el. Bár nem volt különösebben helyezve, olyan erővel szállt, hogy a védelem tehetetlen volt. 1-1!

Két perccel később ráadásul Bárány tört be a tizenhatoson belülre, ott a szabálytalanság határát súrolva taszajtottak rajta egyet, Hanyecz Bence pedig a büntetőpontra mutatott. A tizenegyest Bódi magabiztosan értékesítette, a 27. percben így már a jóval megnyugtatóbb 2-1 állt az eredményjelzőn.

A mérkőzés azonban nem lett megnyugtatóbb, a Csákvár ugyanis előbb egy szép támadás után került ziccerbe, de Kosicky hatalmas bravúrral védte a középre tartó lövést, majd a 34. percben egy Kosickyről kipattanó szabadrúgást fejelt be Daru Bence a kapunkba, igaz, lesről. A 39. percben már a harmadik nagy védését mutatta be Kosicky Daru közeli lövésénél, Madarász pedig nagy szerencsénkre nem találta el a kapunkat a kipattanóból. A 40-41. percben végre mi is veszélyeztettünk, Varga lövését blokkolták, Bódiét pedig a kapus védte szögletre. Nagy szükségünk volt a félidei pihenőre, fogalmazzunk úgy, a játék képe alapján a döntetlen reálisabb eredmény lett volna.

A második félidőben mindenképp kellett még Loki-találat, a 47. percben pedig villámgyorsan be is találtunk. Ferenczi ívelt be jobbról, Bárány helyezkedett nagyszerűen és megelőzte a kapust, szépen helyezve a kapu közepébe. 3-1! Az 50. percben majdnem megismétlődött a jelent, de ezúttal centikkel lemaradt Ferenczi beadásáról Bárány.

Öt perccel később, a félidőben először veszélyeztetett a Csákvár, Mim rövidre tartó lövését óriási bravúrral hárította kapusunk. Az 57. percben Pintér helyére Baráth, majd a 66. percben Bárány helyére Sós, Bévárdi helyére pedig Kusnyír állt be. Ebben az időszakban ráültünk az eredményre, nem sok esemény történt a harmadik gólunk óta, hacsak a 68. perces blokkolt Szécsi lövést nem számítjuk. Ahogy pedig az ilyenkor lenni szokott, az ellenfél büntetett. Szélen gyönyörű Kocsis-cselek után a beadást Kosicky bár kiütötte, ott csak a csereként beállt Ganbayar állt, aki Ferenczi és Korhut között betalált a kapunkba. 3-2.

A gólt követően Haris váltotta Vargát, és már megint belekeveredtünk egy olyan szituációba, hogy hiába vezetünk több góllal is, a végén izgulnunk kell. Dzsudzsák szemfülességének köszönhetően majdnem megszereztük negyedik gólunkat, de Szécsi lövését blokkolta az egyetlen visszaérő hátvéd. A 82. percben ismét gólpassz értékű labdát láttunk csapatkapitányunktól, de az egyre fáradtabb Szécsi ezúttal sem tudta kihasználni a lehetőséget. A 88. percben is közel jártunk hozzá, hogy lezárjuk a meccset, de Dzsudzsák szabadrúgása a felső kapufáról kifelé pattant. A 3 perces ráadás egy újabb gyönyörű Dzsudzsák-Szécsi összjátékkal, de a helyzet kimaradásával kezdődött és sajnos Sós ismétlése sem hozott sikert. Baráth túl bátor kitámadása viszont egy nagyon veszélyes kontrát eredményezett, aminek a végén ismét Kosicky védésére volt szükségünk a vezetés megtartásához.

A meccs utolsó támadását aztán mi vezethettük, Sós a leshatárról kilépve levitte az alapvonalra a labdát, majd Szécsihez centerezett, aki végül, ha nem is egyszerűen, de csak betalált közelről, ezzel 4-2-re módosítva az állást és lezárva a találkozót.

Hát izgalomból ma sem volt hiány, óriásit sóhajtottam a meccs lefújásakor. Ugyanis 3-2 után benne lógott a levegőben nem csak a mi gólunk, hanem a Csákvár egyenlítése is. És elképzelni nem tudom, mi lett volna, ha az utolsó lövésük utat talál a kapunkba. Egyszerűen érthetetlen, hogy nagy előnyben mit csinálunk hétről hétre, zsinórban ez már a hatodik mérkőzésünk volt, amit nem tudtunk lehozni kapott gól nélkül. A gólhátrányból történő gyors fordításért és szép támadásokért dicséret illeti a csapatot, de el tudtam volna viselni, ha nem kell a végén izgulni, hiszen hiába játszott nagyon jól a Csákvár, ha fel akarunk jutni, nem hibázhatunk ennyit.

Nálam Kosicky volt a meccs legjobbja, annak ellenére, hogy a második gól előtt nem a legszerencsésebben ütött bele a labdába, de Dzsudzsák Balázs is közel járt a címhez, aki bár ma nem osztott ki gólpasszt, de lőtt egy gólt és vagy fél tucatnyi zseniális passzt is kiosztott, amik után nem ő tehetett róla, hogy nem sikerült betalálni. Bárány pedig a szép gólja mellett kiharcolt egy tizenegyest is. De dicsérhető Ferenczi is, akinek beadásaiban ma nagyobb veszély volt, Korhut pedig ahhoz képest, hogy szokatlan pozícióban játszott, megoldotta feladatát. De szavazd meg te, hogy szerinted kik voltak a legjobbak!

Már csak két forduló van hátra a bajnokságból és továbbra is igaz, hogy a kezünkben van a sorsunk, ha nyerünk a Szentlőrinc majd a Szombathely ellen, ismét az NB I csapataként köszönthetjük klubunkat!

Hajrá Loki, mindent bele!
Csibu