LOKOMOTIVBLOG | A DVSC SZURKOLÓI BLOGJA

Megint a végére a hagytuk

Déja-vu érzésünk lehet, hiszen már megint az utolsó forduló dönt a sorsunkról, mint ahogy az utóbbi években szinte mindig megszokott volt ez. Persze az évek során eltérő célokért küzdöttünk, mennyivel másabb volt 2019-ben úgy játszani a Paks ellen, hogy a bronzérem volt a tét, és mennyivel másabb volt tavaly szintén az atomvárosiak ellen úgy meccselni győzelmi kényszerben, hogy a bennmaradásunk volt a tét. Most ismét kellemesebb a teher, hiszen a feljutásunk és egyszersmind a bajnoki címünk a tét egy osztállyal lejjebb. Az ellenfél pedig ezúttal is egy dunántúli zöld-fehér csapat, a Haladás lesz.

Utólag belegondolva óriási mázli, ahogy a múlt heti eredmények számunkra kedvezően alakultak. Hiszen a Szentlőrinc elleni meccs félidejében még úgy állt a helyzet, hogy ha este pontot szerez a Vasas, akkor az utolsó körre nem saját kezünkben lesz a sorsunk, mivel a harmadik helyről várjuk majd a szezonzárót. Így bár ideig-óráig bosszankodtunk a Gyirmót újabb szerencsés, büntetőkkel kiharcolt győzelme miatt, de amellett, hogy meg tudtuk fordítani a saját meccsünket, a zárómeccsen bemutatott Vasas-betli igen kényelmes helyzetbe hozott minket: mindamellett, hogy a feljutáshoz így elég a döntetlen is itthon, győzelemmel a bajnoki cím is meglehet. Ez utóbbi persze legfeljebb presztízs kérdés, de tekintettel arra, hogy szinte egész évben vezettük a bajnokságot, szerintem jót tenne mind a játékosok, mind a szurkolók lelkének, ha trófeával tudnánk zárni ezt a kellemetlen bajnoki évadot.

Remélhetőleg folytatódik a sorminta

Az alapvető célhoz, a feljutáshoz tehát elég a döntetlen is, de nem mondok vele újat, ha azt állítom, hogy nem szabad arra játszanunk. Az ellenfelünk számára ugyan nincs tétje az összecsapásnak, de mint ahogy az általában ilyen helyzetekben lenni szokott, már szárnyra kaptak olyan szurkolói pletykák, hogy a riválisok győzelmi prémiumot ajánlottak fel az ellenfélnek. De egyébként sem hiszem, hogy a fiatalokkal felálló, Mátyus János által irányított Hali feltartott kezekkel érkezne Derebcenbe. Ez a két csapat két éve még az NB I-ben találkozott egymással, és bár a vasiak nagyon messze vannak most a visszajutástól, biztosan fűti majd őket a bizonyítási vágy. Ráadásul egész szezonban sérülések és betegségek tizedelték a csapatot, ahol az anyagi lehetőségek miatt pillanatnyilag nincs is sansz ütőképesebb csapat összeállítására, így abból főznek ami van, a rendelkezésre álló alapanyag pedig nem épp a legminőségibb.

A Hali egyébként múlt héten egy hárommeccses nyeretlen szériát tört meg a Budaörs 4-3-as legyőzésével. A sikerben elévülhetetlen érdeme volt a triplázó Medgyes Zoltánnak, aki így meg is előzte a góllövőlistán Bárány Donátot. Az említett Medgyesen kívül is akad még a keretükben NB I-es múlttal rendelkező játékos, rögtön ott találjuk a kapuban egykori játékosunkat, Verpecz Istvánt. De rajta kívül Holdampf, Jancsó, Németh Márió, illetve a két rutinosabb labdarúgó, Németh Milán és Schimmer Szabolcs is éveket húzott le a legmagasabb osztályban. Őket egészítik ki a már említett fiatalok. Meglátjuk, hogy milyen felfogásban látjuk majd pályára lépni őket, minden-mindegy alapon, felszabadultan, vagy esetleg az ellenfél és a légkör miatt esetleg megszeppenve. És az sem mindegy, hogy a legerősebb összeállításban lépnek majd pályára, vagy lehetőséget kapnak majd a fiatalok. Szerintem egyébként nem feltartott kezekkel érkeznek majd, és biztos vagyok benne, hogy motiváltan lépnek majd pályára.

Ami minket illet, nem semmi kis érzelmi hullámvasútban volt részünk nekünk szurkolóknak az elmúlt hetekben. Azt már megszoktuk, hogy tavasszal képtelenek vagyunk egyenletes jó teljesítményt nyújtani, és két jobban sikerült meccset általában egy bűngyenge követ (alert: az előző két meccsen nyertünk…), de amit az utolsó három fordulóban átéltünk, az elképesztő. Alig két hete egy már megnyertek hitt mérkőzésen kellett többször is a sírból visszakapaszkodnunk, hogy egyáltalán pontot szerezzünk Békéscsabán, majd jött a Csákvár elleni thriller, ahol a korai vendég gólra három találattal feleltünk, hogy aztán egészen a lefújás pillanatáig izgulnunk kelljen. A múlt heti, Szentlőrinc elleni meccs ilyen szempontból már nyugisabb volt, mondjuk ott meg a kilátástalan első félidei játék miatt lehettünk beszarva a második gólunkig.

Hiányzókat tekintve kényelmes helyzetben vagyunk, hiszen az előző mérkőzésen eltiltott Bárány újra bevethető, míg a sárga lapos eltiltással veszélyeztetett játékosok nem kaptak figyelmeztetést a Szentlőrinc ellen, így eltiltottunk nem lesz. Sérülés miatt sem nagyon lehet hiányzónk, hiszen a kulcsemberek közül mindenki egészséges, egyedül Pávkovics helyzetéről nem kaptunk tájékoztatást, aki előző héten nem volt a keretben, és az NB III-ban sem játszott, így legfeljebb ő lehet majd az egyetlen játékos, akit nem vethet be a szakmai stáb. A kezdőcsapatot tekintve nem várok nagy változtatást, szerintem hasonló csapat fut majd ki, mint előző héten, leszámítva azt, hogy Bárányt a kezdőbe várom Ugrai helyett, és esetleg Baráth helyett ismét Pintér kezdhet majd a fiatalszabály értelmében.

Azt gondolom, ha már idáig eljutottunk, ha már ténylegesen saját kezünkben van a sorsunk, akkor ezt már nem lehet elrontani. Nem akarok azzal foglalkozni, hogy egyesek esetleg nem akarják a feljutást, hiszek abban, hogy a csapat magja, a húzóemberek nem így gondolkodnak. Nem megengedhető, hogy 1-2 imposztor tönkre tegye azt, amiért egész évben küzdöttünk. Azt se feledjük, hogy lehetnek már nézők is a mérkőzésen, és bár a Csákvár ellen nem döntöttünk nézettségi rekordot, azóta többen is megkaphatták az oltást és az azt igazoló kártyát, amivel jogosultak a belépésre (többek közt én is), ráadásul a komoly tét miatt biztosan többen is kíváncsiak majd a csapatra, úgyhogy végképp nem megengedhető, hogy elszórakozzuk a feljutás kérdését.

Zárszóként még egy külső körülményre azért kitérnék. Épp tegnap este böngésztem, hogy döntött-e már esetleg az MLSZ a bíróküldésről (általában a mérkőzéseket megelőző napon hirdetik ki a játékvezetőket), és meglepve tapasztaltam, hogy igen, de még inkább meglepődtem azon, hogy kit osztottak be hozzánk: ANDÓ-SZABÓ! Gondolom senkinek nem kell őt bemutatni, legemlékezetesebb ténykedése a 2014-es Honvéd elleni bajnokavatónkon volt, amikor 20 ezer Loki drukker önfeledt ünnepét baszta el a szar ítéleteivel. Azóta több ízben is vezetett már nekünk (szarul), egy szóval nem egy közönségkedvenc bíró. Mondhatjuk azt, hogy a jelen kor Kassai Viktorja vagy Bede Ference ő most Debrecenben. Nem szeretjük, utáljuk, és borsódzik a hátunk tőle, ha ő vezeti a meccsünket. Reméljük, hogy nem ezen fog múlni…

A sorsdöntő Loki – Hali összecsapás tehát vasárnap 18:30-tól kezdődik, egy időben a másik két rivális meccsével. A hírek szerint az M4 körkapcsolásos formában közvetít majd a három találkozóról, így aki semmiről nem akar lemaradni, és már be van oltva (friss hír, hogy a kártya sem feltétlen szükséges), annak javasolt a helyszínen megtekinteni a mérkőzést. Én sokáig vacilláltam, hogy menjek-e (viszonylag frissen oltott vagyok), de annyira ki vagyok már éhezve egy élő focimeccsre, hogy nem valószínű, hogy kihagyom ezt a sorsdöntő meccset.

Hajrá Loki!