LOKOMOTIVBLOG | A DVSC SZURKOLÓI BLOGJA

Jövőépítés vs. túlélés: kik érkeztek 2 év alatt

Bár még csak egyetlen hónap és egyetlen tétmeccs telt el a tulajdonosváltás óta, mégis annyi játékos érkezett, hogy érdemesnek találtam megvizsgálni, miben különbözik és miben hasonlít a névsor és a koncepció ahhoz az elmúlt 2 évhez, amikor Tőzsér Dániel felelt az új játékosokért. Egykori játékosunk és sportigazgatónk a mai napig a kritikák kereszttüzében van, de valóban olyan sok hibás döntést hozott az érkezőket tekintve? Az új tulajdonosi kör pedig futószalagon hozza az újabbnál újabb játékosokat, de vajon van minőségi javulás az elmúlt évekhez képest, vagy csak a mindig reménnyel teli szezonkezdet miatt nem elégedetlenkedünk?

Mielőtt belemegyünk a sűrűjébe, nem árt emlékeztetni magunkat: Tőzsér Dániel egy nagyon nehéz helyzetben lévő klubot örökölt meg sportigazgatóként. Másodosztály, gyenge anyagi lehetőségek, és egy szégyenteljes kiesés. A keret legalább egyben maradt, csak a légiósok, valamint Nagy Sándor és Varga Kevin távoztak. Az önkormányzat, illetve az egyesület mint tulajdonos szép ígéretekkel állt elő, de jelentős bevételt két év elteltével sem tudtak felmutatni, miközben a 2020-as és 2021-es naptári évben összesen 446 millió forintos mínuszt sikerült összehozni. Az ígéretekből szinte semmi nem valósult meg, de végül szurkolói szempontból elfogadható eredménnyel záródtak az idények, a feljutás és a bennmaradás is összejött.

Tőzsér még idén júniusban is intézte az átigazolásokat, de aztán villámgyorsan tulajdonosváltásra került sor, és a Noah Group érkezésével Tőzsér Hovakimyanra, a sportigazgató szerepkör pedig klubigazgató megnevezésre cserélődött. Anyagiak és kapcsolatok terén az új tulajdonosi kör révén azonnal előreléptünk, de továbbra is olyan játékosok kerültek a Loki célpontjába, akik ingyen megszerezhetőek; mintha az anyagiak rendezése és a mélyebb keret kialakítása élvezett volna prioritást az elmúlt hónapban, nem pedig a költekezés. Nem mondhatni, hogy egyszerűbb dolgok van, mint két éve Tőzsérnek. Egyrészt vadidegenként csöppentek bele a magyar foci és a debreceni valóságba, másrészt a cégcsoport korábbi próbálkozásai nem éppen megnyugtatóak. Harmadrészt az aktuális keret kialakítása már megkezdődött, érkeztek játékosok, akiket ők nem biztos, hogy leigazoltak volna. De ami ezeken túl is komoly feladatnak tűnt: a klub közel 30 (!) játékosának járt le a szerződése a nyáron, vagy már távozott is a klubtól (egyesek ezt már bizonyára meg is bánták, de hát ki gondolta, hogy Újpesten nem, itt viszont lesz tulajdonosváltás), részint azért is, mert az NB III-as keretet illetően jelentős változások történtek és szélnek eresztették azokat a 19 évnél idősebb játékosokat, akik az elsőosztályú keret szempontjából létszámfelettinek tűntek.

Ennyi bevezető után nézzük, melyik igazolást hogy értékelem, Tőzsér időszakával kezdve. Minden játékos értékelése után lesz egy kulcsszó, amit leginkább igaznak érzek vele kapcsolatban a leigazolása pillanatában. Ez lesz majd az összehasonlítás alapja.

– Zöldesi Illés. Érthető, de nem kimagasló igazolásnak tűnt. Az NB I-ben korábban csak két meccsen kapott szerepet, viszont az NB II-ben a ZTE és a Kisvárda csapatában bizonyított már. Végül 11 meccsen játszott nálunk. Ígéretes.
– Poór Patrik. Tapasztalt és multifunkciós védő volt, aki azonban eleve a kispadra érkezett és a helyét igazán sosem találtuk meg. Két év alatt összesen 25-ször lépett pályára. Kiegészítőember.
– Tischler Patrik. Hetedik klubja lett a Loki, és bár 5 évvel korábban a felcsútiaknál nagyüzemben termelte a gólokat és végül nálunk is lőtt 48 (!) meccsén 11-t, már leigazolásakor tudható volt, hogy nem a jövő embere és nem ő lesz az első számú csatárunk. Kiegészítőember.
– Sós Bence. Egyszer már eljátszottuk vele, hogy “nem vagy még elég jó hozzánk”, és két évre a Mezőkövesdet erősítette, aztán egy DVSC-s szezon után a Vidin keresztül a Felcsút játékosa lett, hogy 2020-ban a harmadik Lokis időszakát is megkezdje. Az NB II-ben még úgy ahogy ment is neki (6 góljával egyéni rekordot ért el), de az NB I-ben teljesen felejthető produkciót nyújtott, Carillo már csak húsz percekre számított rá. Utolsó lehetőség.
– Korhut Mihály. Hatalmas csinnadrattával érkezett, és hiába örültünk neki, hogy hazatért, sajnos fájdalmas lett a vége. Rutinos közönségkedvenc.
– Varga József. Nagy öröm volt, hogy hazatért, fontos szereplője lett mindkét szezonunknak, de Korhuthoz hasonlóan ő is pályafutása utolsó időszakát futja. Rutinos közönségkedvenc.
– Gróf Dávid. Bár a Fradiból igazolni mindig ambivalens érzéseket kelthet, az elérhető kapusok közül az egyik legjobbat sikerült megszereznünk. Bár nem minden esetben igazolta a várakozásainkat, de nagy fegyvertény volt, hogy meg tudtuk szerezni. Komoly erősítés.
– Dzsudzsák Balázs. Az utolsókig kivárt a döntéssel, de végül hallgatott a szívére, hazatért és a csapat vezére lett. Megkopott gyorsasága és életkora ellenére is olyan magas szintet képvisel a magyar mezőnyben, hogy tartom, a Tőzsér-éra legfontosabb igazolása volt. Komoly erősítés.
– Robert Gaczella. Már a DEAC-ban van, nálunk semmi lehetőséget nem kapott és nem is volt cikk arról, hogy leigazoltuk. A transfermarkt szerint hivatalosan a mi játékosunk volt fél éven át és ezt az MLSZ adatbankja is megerősíti. Érthetetlen.
– Ugrai Roland. Megítélése az érkezésekor és a távozásakor is nagyon vegyes volt. Elképesztő góljaival beírta magát a DVSC történelemkönyvébe, de a közös történet hamar véget ért – ahogy arra előzetesen is komoly tétben lehetett volna fogadni. Utolsó lehetőség.
– Soltész Dominik. Fiatal, ambiciózus játékosként érkezett, de nem találtuk meg a helyét. Ígéretes.
– Marko Nikolic. A név, akivel örökre összeforrt Tőzsér neve, mert ennél nagyobb baklövést még szándékosan is nehéz lenne elkövetni. Nikolic olyan hibákat vétett korábban, amilyeneket az akkor távozó Szatmári-Kinyik páros is megirigyelt volna. Leigazolása azért volt megbocsáthatatlan, mert a szurkolók és szakértők számára is nyilvánvaló volt, hogy mennyire nem jó játékos. Érthetetlen.
– David Babunski. Ha 26 évesen már a hetedik klubodhoz igazolsz, az sok jót nem jelent, de megmutatja, mennyit számít, hogy a Barcában nevelkedett. Testvére érkezésééig semmit nem mutatott, de utána is csak néhány jó meccse volt. Utolsó lehetőség.
– Sylvain Deslandes. Míg Babunski a Barcát, ő a Wolves-t tudta felmutatni, mint nevelőegyesület, de kérdéses volt, mit tud mutatni játékban. Sok bizonytalankodás után viszont egyre magabiztosabbá vált és úgy tűnik, személyében végre találtunk egy NB I-es szinten jó középhátvédet. Ő lehet Tőzsér öröksége, aki akár még hosszú évek múlva is alapemberünk lehet. Komoly erősítés.
– Charleston Silva dos Santos. Állítólag fizettünk érte, de aztán kevés lehetőséget kapott, és azoknál is túl sokat bizonytalankodott. Érkezésekor elég erős kukázásnak érződött, és csak részben sikerült ezt megcáfolnia – ha egyáltalán sikerült. Csereembernek jó lehet még, de kérdés, ő megelégszik-e ezzel a szerepkörrel és belefér-e az új stáb elképzeléseibe. Érthetetlen.
– Németh “minimálbér” Krisztián. Lehetett sejteni, hogy nem végső állomásként tekint a Lokira, de azt nem sokan gondoltuk, hogy csak pár hónapig tart a románc. Jött, s ment. Én többet reméltem tőle, de valljuk be, erre lehetett számítani. Érthetetlen.
– Dorian Babunski. 2021/22 telén csatárhiányt igyekeztünk pótolni vele, és bár eleinte jól megértette egymást a testvérével, Carrillo taktikájában nem tudott brillírozni. Azóta is sok kritikát kap kevés gólja miatt, pedig korábbi csapatában ezzel nem maradt adós. Ígéretes.
– Rácz Balázs. Ha valakinek a leigazolása szintén kapufa volt, az Rácz Balázs. De a legnagyobb kapufa a dologban az, hogy ez már a leigazolás pillanatában látszott. Érthetetlen.
– Ante Erceg. Kiöregedőfélben lévő játékos és súlyos sérülés után visszatérő csatárként érkezett, hogy a tulajdonosváltással egyből ki is adják neki az útilaput. Érthetetlen.
– Meldin Dreskovic. Pávkovics helyettesítésére érkezett gyorsan a montenegrói első osztályból, személy szerint kockázatosnak érezném, ha őt szántuk volna a kezdőbe, de lehet, hogy majd meg tud cáfolni. Kiegészítőember.
– Christian Manrique. Még csak 23 éves, hiányposztra jött és az eddigiek alapján nem is áll hadilábon a focival. Ígéretes.

Komoly erősítés: 3 (Dzsudzsák, Deslandes, Gróf)
Rutinos közönségkedvenc: 2 (Varga, Korhut)
Ígéretes: 4 (Manrique, Dorian Babunski, Zöldesi, Soltész)
Kiegészítőember: 3 (Dreskovic, Poór, Tischler)
Utolsó lehetőség: 4 (David Babunski, Ugrai, Németh, Sós)
Érthetetlen: 5 (Erczeg, Nikolic, Rácz, Charleston, Gaczella)

21 játékos, akik közül 11 már nem a DVSC játékosa. Leigazolása pillanatában hárman voltak komoly erősítésnek nevezhetőek, bár talán ide sorolhatjuk Korhutot és Vargát is, mint rutinos közönségkedvencek. Négyen tűntek ígéretes játékosnak, de közülük ketten semmi maradandót nem alkottak, Dorian még mindig nem találta meg igazán a helyét, Manrique pedig most nyáron érkezett. A kiegészítőemberek közül ketten már távoztak. Akiknek a karrierjében a Loki egy utolsó lehetőség lett volna, hogy előrébb lépjen és bizonyítson, nem igazán tudtak élni vele. Ugrai állt hozzá a legközelebb, de végül utolérte a megszokott sorsa. Öt érthetetlen igazolásunk közül négyről kiderült, hogy nem véletlen fogtuk a fejünket a leigazolásukkor, kérdés, Charleston képes lesz-e ennél többre.

Nézzük, hogy áll a Noah-csapat:

– Major Sámuel. A bő keret lehet a veszte, de a fiatal percek miatt bízhat benne, hogy több szerepet kap majd. Ha megtaláljuk a helyét, van benne potenciál. A Soltész-Rácz vonalhoz tudom hasonlítani, de náluk egy fokkal magasabb szintet képvisel. Ígéretes.
– Dusan Lagator. Mintha kellett volna Poór Patrik helyére valaki, aki hozzá hasonlóan univerzális és több poszton is bevethető (védekező középpályás, középhátvéd), várhatóan csereember lesz. Kiegészítőember.
– Oleksandr Romanchuk. Úgy tűnik, ő lesz Pávkovics utódja és Deslandes párja. Nem akarok elbizakodottnak tűnni, de jó, okos igazolásnak tűnik, különösen ha arra gondolok, hogy még csak 22 éves. Ígéretes.
– Raul Balbarau. Harmadik számú kapusnak hoztuk a román másodosztályból, de aztán negyedik számú lett, hiszen érkezett még Megyeri is. Csodálkoznék, ha a kis Loki meccsein kívül az NB I-ben is pályára lépne, előbbi esetben viszont saját nevelésű játékostól veszi el a lehetőséget. Érthetetlen.
Georgios Neofytidis. Középső középpályás, görög utánpótlás válogatott, de egy olyan pozícióra érkezett, ahol tele vagyunk játékosokkal (Baráth, Dzsudzsák, Varga, Major, Lagator). Kérdés, mennyi lehetőséget kap majd. Minimum csereként biztosan látjuk majd játszani. Kiegészítőember.
– Saná Gomes. Hasonlóan amatőr módon mutatkozott be, mint anno Nagy Sándor, de aztán mutatott ígéretes megmozdulásokat is, főleg támadásban. Én még nem írnám őt le, meg kell találni a helyét. Ígéretes.
– Megyeri Balázs. A kapus posztot nagyon túlbiztosítottuk vele, de jó érzés, hogy egy rutinos kapus ül majd a padon, akár ő, akár Gróf védjen éppen. Ha elsőszámú kapusnak előlép idővel, akkor később komoly erősítésnek fogom gondolni, de addig: kiegészítőember.
– Karim Loukili. Sós Bencéhez tudnám leginkább hasonlítani őt, mert bár bal szélső támadó, egyetlen idényen kívül nem igazán termelte a gólokat. Még csak 25 éves, és Hollandiában nevelkedett, de ha komolyabb álmai vannak, ideje lenne letenni a névjegyét az asztalra. Utolsó lehetőség.
– Matar Dieye. Olaszországi utánpótláscsapatokból jutott el Ukrajnába, majd Horvátországba, és még mindig csak 24 éves. Az összefoglalók alapján egy nagyon sokoldalú csatár. Távolról, közelről, lábbal, fejjel, cselezve, bombázva is képes gólt lőni, számomra abszolút Sidibét idézi. Azonban míg Sidibe már ideérkezése előtt is gólerős játékos volt, addig Dieye csapattól és országtól függetlenül idényenként csak pár gólig jutott. Nagyon nagy kérdőjel egyelőre, mire számíthatunk tőle, ahogy az is, hányadik számú csatárként számolunk vele, cserének jött, vagy Babunski helyére, esetleg mögé-mellé. Én optimistán állok hozzá, hátha kincset találtunk személyében, úgyhogy nem a kiegészítőember, hanem az ígéretes jelzővel illetem.

A 9 érkező megoszlása az alábbi:
Ígéretes: 4 (Major, Dieye, Saná, Romanchuk)
Kiegészítőember: 3 (Megyeri, Neofytidis, Lagator)
Utolsó lehetőség: 1 (Loukili)
Érthetetlen: 1 (Balbasaur Balbarau)

Amit érdemes megfigyelni, hogy komoly érkező nincs a névsorban, viszont érthetetlen igazolás is csak egy, és ha Balbarau a harmadosztályban fontos szerepet kap, és 1-2 éven belül bejátssza magát legalább második számú kapusnak, utólag az ő leigazolása is jó döntés lehet. De nem csak komoly érkező nincs, hanem rutinos közönségkedvenc sem, nem arra épít a jelenlegi stáb, amire két éve a Kondás-keret. Míg ott az igazolások alapján kulcsszerep várt a hazatérőkre (Sós, Dzsudzsák, Varga, Korhut), most nem az idősebb korosztályra és a már bevált egykori játékosainkra építünk. De akkor mire?

Van két nagyon fontos közös pont az érkezőinkben. Az egyik, hogy szinte kivétel nélkül játékban lévő játékosokról beszélünk és igazán nagyot egyikük sem bukott a korábbi klubjaiknál (vagy csak nem tudunk róla). Azaz az érkezésük oka 1-2 kivételtől (pl. Megyeri) eltekintve nem az, hogy egy újabb csapattal és országgal bővítsék karrierjüket, miközben pénzt is keresnek. Sokkal inkább arról van szó, hogy a többség számára ez egy nagyon komoly lehetőség a továbblépésre. Egy jól összerakott szezonnal hamar felhívhatják magukra a figyelmet, miközben jó körülmények között fejlődhetnek. Mert a többség még fejlődőképes játékos. Azaz várhatóan nem alulmotivált, a labdarúgásba már belefáradó játékosokat kapunk személyükben, hanem olyanokat, akik ezt lehetőségként élik meg. És természetesen nem azt mondom, hogy nem volt ilyen játékosunk Tőzsér érkezői között, de sokkal több volt az idősebb, kiöregedőfélben lévő, kiégett tucatjátékos, aki csak jön, s megy (Poór, Tischler, Ugrai, David Babunski, Németh, csak hogy pár komolyabb nevet felsoroljak), vagy jól tudja, hogy utolsó éveit játssza nálunk és már rég túl van karrierje csúcspontján.

A másik nagyon fontos különbség részben az első ponthoz tartozik, de más okból tartom fontosnak kiemelni. Ez pedig az életkor. Megyeri és Lagator kivételével ugyanis mindenki a 20-as évei elején jár, 20-25 év közötti. Ez pedig a fent már vázolt karrierépítési motiváción és a fejlődésen túl azt is magában hordozza, ami a 2000-es évek közepétől olyan magasra emelte mind a klub, mind az akkori tulajdonos, Szima Gábor megítélését. Akkor ugyanis a klub sikerének egyik kulcsa a játékosok továbbértékesítéséből állt. Olyan játékosokat igazoltunk, vagy neveltünk, akikben meg volt a potenciál arra, hogy aztán Európa más, az NB I-nél magasabban jegyzett bajnokságaiban is megállják a helyüket. Párat felsorolva a 2004-2010-es évekből: Dzsudzsák (PSV), Kouemaha (Duisburg), Halmosi (Plymouth), Máté (Reading), Böőr (Manisaspor), Bogdanovic (Genclerbirligi), Leandro (Omonia Nicosia), Balogh (Heart), Kerekes (Willem II), Nikolov (HamKam), Laczkó (Sampdoria). Természetesen minden időszaknak meg vannak a maguk melléfogásai. De elég, hogy évente 1-2 Varga Kevinhez, vagy a fentiekhez hasonló üzletet nyélbe üssünk, és a klub jövője biztosítva van. Ha pedig “csak” azt érjük el, hogy egy-egy posztra hosszú évekre megtaláljuk a megoldást egy-egy játékos személyében, hát üsse kavics.

Az utolsó években látható Szima-féle, majd az elmúlt két évben látható Tőzsér-féle kukázás épp ezért volt mindig csak ideiglenes problémamegoldás. Nem a jövőbe néztünk velük, csak a túlélést céloztuk meg. Valahogy jussunk vissza, valahogy maradjunk benn, a többi meg majd utána esik ahogy puffan. Ha van pozitívuma a Tőzsér-korszaknak, akkor az abban rejlik, hogy a feljutással majd a bennmaradással átvészelhettük ezt a két évet, hogy most a klubra befektetésként tekintő csoport tehessen vele egy próbát, működik-e Debrecenben is ez a játékosnevelő modell. Mert ahhoz, hogy mindez működjön nem elég leigazolni a tehetségeket, hanem csapattá, pontokat gyűjtő, győztes mentalitású csapattá is kell kovácsolni őket, folyamatosan fejlesztve és kihozva belőlük a maximumot. De az már Janeiro és stábjának a feladat.

Nekem a jelenlegi koncepció nagyon tetszik, mert túlmutat a túlélésen. Most tényleg azt érzem, hogy a jövőt kezdték el építeni. És lehet, hogy megbukik a próbálkozás, de bízok benne, hogy évek múlva nem mint egy tévképzet fogom visszaolvasni ezt a cikket, hanem úgy, mint aki előre látta, merre tartunk. Mert az irány reménykeltő. Kíváncsi leszek, mit látunk majd ebből megvalósulni a pályán. Mert a jövőnk ott dől el csak igazán!

HAJRÁ, LOKI!
Csibu