Nehéz erről a meccsről mit írni. Ha azt nézzük, hogy előzetesen ez egy kötelező győzelem volt, nagy csalódás a végeredmény. Ha a hozzáállást veszem alapul, akkor az továbbra is kifejezetten biztató, és elvileg a befektetett munka előbb-utóbb megtérül. Ha azt kellene minősítenem, amit ezen a mérkőzésen a játékvezetői stáb művelt, akkor pedig attól kellene tartanom, nehogy a Lokomotív Blogot is eltiltsa az MLSZ pár hónapra. Így maradjunk csak annyiban: DVSC – Kecskemét 1-1.
A múlt heti kisvárdai mérkőzésünk jó felütése volt a szezonnak: nagyot harcolva az utolsó percben sikerült pontot szereznünk. Ellenben a mostani találkozón nem írtuk volna alá az egy pontot, mivel hazai pályán az újonc, kiesőjelölt Kecskemét ellen kötelezőnek tűnt a győzelem. A kezdőnk mindenesetre alaposan megváltozott az egy héttel ezelőttihez képest: a sérült Gróf helyét Megyeri vette át a kapuban, ezen kívül Baranyait Kusnyír, Manriquet Saná, Vargát Baráth, Kundrákot Bódi, míg Dorian Babunskit Bárány váltotta.
Az első félidő aztán eléggé eseménytelenül telt el, és a Kecskeméttől is nagyjából azt kaptuk, amit várhattunk: masszív védekezés, kapu elé betolt busz, néhol alattomos játék. A legnagyobb helyzet így is előttük adódott, de Deslandes gyönyörűen blokkolt. Ami viszont már az első játékrészt is beárnyékolta, az a videóbíró ténykedése volt. Percekig nézhettük különböző helyzetekben a feliratot, hogy „VAR vizsgálat – Lehetséges büntető”, aztán mégsem történt soha semmi. Pedig Bárány lerántása és Baráth megtaposása is minimum egy videózásra kihívást megért volna… Így viszont maradt a gól nélküli döntetlen, és a játék képe alapján nem úgy tűnt, hogy ebből bármilyen szempontból is emlékezetes találkozó válhat.
A fordulás után aztán magasabb sebességi fokozatba kapcsoltunk, és ugyan Bárány először még ordító helyzetben az üres kapu mellé lőtt, azonban nem sokkal később már nem hibázott. Ekkor úgy tűnt, hogy megnyugodhatunk, mert az érződött, hogy ennek a Kecskemétnek a gólt meglőni lesz igazán nehéz, utána már nyerhető a meccs. Ehhez képest a csereként beállt Kundrák labdavesztéséből lekontráztak minket, és Megyeri először ugyan védett, a kipattanónál viszont Deslandes felrúgta a lőni készülő csatárt. Büntető, amit értékesített is a vendégcsapat.
Itt pedig igazán felpörögtek az események. Folyamatosan mentünk előre, beszorítottuk a vendégeket a kapujuk elé, azonban hol a kapufa, hol a gólvonalon mentő védők akadályozták meg az újabb gólunkat. Bárány egymagában mesternégyesig juthatott volna, de ezen a napon szinte semmi nem jött össze neki. Mindemellett az is tény, hogy a végén a Kecskemét is közel járt a gólhoz, ám nagy helyzetben ők is csak a kapufát találták el.
Aztán a hosszabbításban teljesen elszabadultak az indulatok. Ferenczi egyértelmű lerántása sem ért büntetőt, amit már a játékosaink nem igazán tudtak kezelni, és a játékvezetői csapat ténykedése miatti feszültség végül egy szabálytalanság utáni tömegverekedésben tört utat magának. Az igazsághoz tartozik, hogy ennek részeként Ferenczit és Deslandes-ot is ki kellett volna állítani, de mindkét játékosunk megúszta. Mondjuk vélhetően el sem jutunk idáig, ha nincs ez a botrányos bíráskodás… Viszont lentebb pár gondolatot azért fűznék majd az itt történtekhez.
Maradt tehát az 1-1, ami az előzetes várakozások és a látottak fényében is kifejezetten bosszantó. Viszont nem érzem azt, hogy ezen a mérkőzésen ennél többet tehettünk volna a sikerért, így inkább azt mondom, hogy remélhetőleg ezt az elveszített két pontot valamikor a jövőben visszakapjuk majd.
A játékosok közül nehéz kit kiemelnem, mert a többség mutatott jót és rosszat is. Romanchuk játéka a múlt héthez hasonlóan most is tetszett, és nála talán olyan negatív dologra nem is emlékszem, bár tény, hogy az első félidőben a kecskeméti helyzetnél Baráth-tal együtt őt is megetették. Sanában kifejezetten látom a fantáziát, de kell még rajta csiszolni. Deslandes a büntetőig tanárian játszott, utána viszont teljesen elszállt, és egy pirosat is megúszott. Dzsudzsák most is akart, de ezúttal több kellemetlen labdavesztést és számos rosszul sikerült pontrúgást láthattunk tőle. Bárány folyton helyzetbe került, gólt is szerzett, de mégsem mondhatjuk, hogy jó napot fogott ki. Viszont a csapat egészének a hozzáállása így is tetszett.
Záró gondolatok:
1. Ez a keret még nincs kész
Röviden érdemes erről beszélni. A hozzáállás hiába lényegesen jobb, mint tavaly volt, ha a támadóposztokon ennyire foghíjas a csapat. Ferenczi Sós, Kundrák kuka, helyettük kellene legalább kettő használható szélső, és bizony emellett a középső támadó középpályás és a csatár pozíciója is eléggé foghíjas. Addig pedig nehéz komolyabb célokat kitűzni magunk elé, amíg ennyire nem tudunk minőséget felmutatni az ellenfél kapuja előtt. Remélem, hogy ezt a vezetés is észleli időben, mert ha esetleg ki is jött volna ebből a találkozóból a benne maradt két pont, akkor sem lenne meggyőző a támadóink teljesítménye. Bárányt ugyanakkor itt szeretném megvédeni az esetleges kritikáktól: befejező csatárként az egyetlen, amit gyakorlatilag nem lehet megtanulni, az az, hogy miként lehet folyamatosan helyzetbe kerülni. Márpedig Dodónak ez láthatóan a vérében van. Az meg már a csatársors része, hogy néha semmi nem jön össze (bár itt ez sem igaz, hiszen ő lőtte a gólunkat), de kifejezetten szimpatikus és biztató az a hozzáállás, ahogyan önkritikusan azt mondta a mérkőzés után, hogy négy nagy helyzete volt, ebből legalább kettőt be kell lőni, és akkor megvan a mérkőzés. Szóval Báránynál még véletlen sem az a kérdés, hogy jó csatár-e, hanem az, hogy le tudja-e hozni sérülés nélkül a szezont. Ha igen, akkor sok örömet okoz majd még nekünk.
2. Minek van így videóbíró?
Lehetne alapból beszélni arról, hogy Káprály mennyire erélytelenül és gyengén vezette a mérkőzést, de ez sajnos megesik, magyar játékvezetőkkel különösen gyakran. (Mondjuk az országszerte rettegett DVSC – Kecskemét rangadót nehéz is lett volna 13 sárga lap alatt lehozni…) A gond szerintem ezúttal sokkal inkább a VAR tevékenységével volt. Félreértés ne essék, én nem fogok beállni azok sorába, akik a videóbíró intézményét átkozzák. Szerintem ez egy jó lehetőség, amit tudni kellene megfelelően alkalmazni. Az sem probléma, hogy ennyire sok esetet visszanéznek. Tény, hogy tördeli a játékot, de érezni mögötte a szándékot arra, hogy jó döntést hozzanak. Az viszont egészen érthetetlen, hogy ennyi szituációból hogy nem akadt egy sem, amikor a videóbíró Farkas Ádám úgy gondolta volna, hogy érdemes megnézni Káprálynak is, hogy mi történt. Mondhatnám azt is, hogy a támadóinkhoz hasonlóan a videószobában ülők is rendszeresen lehetőségbe kerültek, hogy jó döntést hozzanak, de a játékosokhoz hasonlóan ezen helyzetekkel ők sem tudtak élni.
Mert ha már visszanézik a lerántásokat és taposásokat, miért nincs következményük? Mi értelme folyamatosan azzal hitegetni a nézőket, hogy VAR vizsgálat folyik éppen egy lehetséges büntető kapcsán, ha mindeközben a Barátok közt 5683. epizódjának ismétlését nézik a monitorokon? De legalábbis az biztosnak tűnik a döntések kapcsán, hogy nem a meccset. És aztán a végén a VAR kocsiban szerencsétlenkedők ténykedése is a pályán szaladgáló, egyébként tényleg fogalmatlan játékvezetőn csattan, mert rá dühös mindenki, amiért már megint nem lett semmi ítélet, egy újabb szabálytalanság után sem. Az ilyenek miatt valahol érthető (bár semmiképp nem szerencsés), ha elveszítik egy idő után a játékosok (és a szurkolók) a türelmüket.
3. Kire nem való a Loki meze?
Az mondjuk így sem magyarázható meg, amit Ferenczi művelt. Egy perc van hátra a mérkőzésből, támadnunk kellene, erre lehenteli az ellenfelet, dühében elrúgja a labdát (elvégre mi szükségünk arra nekünk…), majd alattomosan belerúg (igaz nem nagyon, csak „kicsit”) a fekvő ellenfél lábába. Az ilyen játékosoknak nincs keresnivalójuk a Lokiban, akár saját nevelések, akár nem. Mert ez már túlmutat azon a frusztráción, ami még érthető. Ami mondjuk Bárány dzsúdós lerántásában vagy Dzsudzsák reklamálásában tükröződött. Az alattomosság és tisztességtelenség nem fér bele sosem, szenvedjünk el bármilyen sérelmeket is. Janeiro olyan embernek tűnik, aki ezzel tisztában van. Ezek miatt is különösen kíváncsian várom Ferenczi sorsának alakulását.
4. Beragadtunk a rajtnál?
Végezetül nézzük, mit jelenthet számunkra ez az elvesztegetett két pont. Ha az első két találkozót nézzük, akkor reálisan, papírforma szerint azokon három pontot várhattunk el a csapattól. Ebből végső soron kettőt megszereztünk, ami nem annyira tragikus mértékű beragadás. Sokkal fontosabb kérdés, hogy miként reagál a csapat a mostani összecsapás igazságtalan végkimenetelére. Ha ez arra ösztönöz minket, hogy megkettőzött erőbedobással küzdjünk, akkor lehet okunk bizakodni. Ellenkező esetben viszont tényleg beragadhatunk a rajtnál.
Előzetesen is arról beszéltünk, hogy jó lenne az első pár fordulót minél jobban „túlélni”, lehetőleg azért gyűjtögetve a pontokat, mert még formálódik a keret, és talán majd csak a válogatott szünet után tud igazán összeállni a csapat. Ilyen szempontból olyan nagy okunk egyelőre nincs a panaszra. Ha viszont azt nézzük, hogy hány olyan meccsünk lesz a szezonban, amelyeken ennyire kötelező a három pont megszerezése, akkor sok ilyen kisiklás már nem fér bele, nehézségek ide vagy oda.
Egy dolog biztos: a jó hozzáállás a múlt héthez hasonlóan ezúttal is adott volt. Reméljük, hogy legközelebb ez már győzelemmel is párosul majd.
Hajrá, Loki!
Enderson
