LOKOMOTIVBLOG | A DVSC SZURKOLÓI BLOGJA

Előbb vagy utóbb?

A 4. fordulóban a Mezőkövesdhez látogatunk, és a tét az, hogy végre megszerezzük-e az első győzelmünket ebben a szezonban. Hiába mutattunk ugyanis biztató játékot az elmúlt találkozókon, csak döntetlenekig jutottunk, ami viszont pontok terén nem túlzottan kifizetődő. Ráadásul ellenfelünk, a Mezőkövesd nem igazán kapta el a fonalat, így a lehetőség akár idegenben is adott a sikerre. De mi kell hozzá, hogy össze is jöjjön a várva várt győzelem?

Az elmúlt hetekben felszínre buktak a szurkolók körében vitatémák, megközelítésbeli különbségek. Ezek egyike az, hogy érdemes-e akár az eredmények rovására is a saját nevelésű játékosokat favorizálni, vagy a Kisvárdához hasonlóan idegenlégiósokra kell építeni, mert jellemzően olcsón lehet jobbat kapni. Az első három fordulóban elért három döntetlen hatására mindemellett az a kérdés is hangsúlyossá vált, hogy inkább játsszon a csapat rosszul, de eredményesen, vagy tegyük ki a szívünket-lelkünket a pályára és a többi nem számít. Az Instagramon ezt illetően indított szavazásunk végeredménye nagyfokú megosztottságot mutatott, végül 53-47%-ban mondták olvasóink azt hogy fontosabb a játék és a hozzáállás az eredménynél. Én a magam részéről támogatnám, hogy oldjuk fel ezt a dilemmát egy Mezőkövesd elleni, jó játékkal és hozzáállással elért győzelemmel. De hogyan jöhet össze mindez?

Igazából az első fele, a jó hozzáállás már adott. Többen írták a Kisvárda és Kecskemét elleni mérkőzések után, hogy átaludtunk egy félidőt, meg csak későn kapcsoltunk rá, és nem volt végig olyan az attitűd, mint kellett volna. Én ezzel nem értek egyet: mindkétszer látszott, hogy akarunk mi, csak nem tudunk mit kezdeni az ellenfelünkkel, keressük még a játékunkat. De a legrosszabb teljesítményt nyújtó játékosainkon is az látszott, hogy mennek, küzdenek. Akkor mégis mi hiányzott? Egyrészt az összeszokottság, másrészt a jobb helyzetkihasználás. Bárány elképesztő gyakorisággal tud helyzetbe kerülni, de még érződik rajta a majdnem egy éves kihagyás, a középpályánk támadó posztjain pedig mindezidáig nem különösebben gólerős focisták játszottak.

Ezzel kapcsolatban is rendszeresen hallok egyébként egy bizonyos felvetést: miért Ferenczi, Sós és Kundrák kapnak újra meg újra esélyt, ha ennyi játékost igazoltunk? Bár én magam is bárki mást szívesebben nézek a csapatban, mint mondjuk Ferenczit, mégis meg kell védenem Janeiro döntését. Egyrészről nem lehet egyik hétről a másikra egy komplett csapatot lecserélni. Érdemes az elején csak ott, azokon a posztokon belenyúlni, ahol vagy kifejezetten muszáj, vagy van egy azonnal bevethető, lényegesen jobb alternatíva a korábbinál. Portugál edzőnk érezhetően nem akarja egyszerre az összes új igazolást bedobni a mélyvízbe, hanem szép fokozatosan, hétről hétre adja meg újabb és újabb játékosok számára a lehetőséget. Másrészről felvetődik az a kérdés is (és itt visszautalnék az elejére), hogy mennyire nézne ki jól az, ha jönne egy új tulajdonos és szakmai stáb, és azzal a lendülettel, tömegével dobnák ki a debreceni nevelésű focistákat, és hoznák helyettük a légiósokat? Egész biztosan sokak részéről felháborodás lenne belőle. Ezzel szemben elegendő két-három mérkőzés, és mindenki számára egyértelművé válhat, hogy egy megerősített csapatban ezeknek a “nagy debreceni” játékosoknak már semmi keresnivalójuk nincs a Lokiban. Ráadásul így nekik sem lehet egy szavuk sem, hiszen megkapták érdemben a lehetőséget a bizonyításra. Szóval reménykedjünk benne, hogy pár hét múlva már ténylegesen egy támadásban is megerősített csapat fut majd ki a pályára; , erre az új igazolások fényében reális esély van. Gondoljunk csak pl. arra a Horváth Krisztoferre, akinek láthatóan nem kell majd sok idő ahhoz, hogy igazán elkapja a fonalat.

Aztán persze a jövő eldönti, hogy milyen taktikai felállás és játékosösszetétel válik be igazán, de az biztató, hogy az elmúlt évtized viharai után ismét van egy olyan keretünk, amelyben bármikor elő lehet kapni egy másik játékost, ha valaki kiesik vagy nem megfelelően teljesít. Ez pedig, kiegészülve az érezhetően jó erőnléttel és a korábbihoz hasonló vagy még annál is jobb hozzáállással, magában hordozza, hogy előbb-utóbb mindennek eredménye is kell, hogy legyen. Én érzésre most úgy hiszem, hogy ez inkább előbb lesz, mint utóbb.

Így legyen!

Hajrá, Loki!