LOKOMOTIVBLOG | A DVSC SZURKOLÓI BLOGJA

Mire elég másfél hét?

És mire lett volna elég három? Janeiro augusztus végi távozását követően kissé érthetetlenül lassan sikerült új edzőt találni (és talán nem is olyan minőségűt, mint amilyenre sokan számítottunk), így az utolsó, Paks elleni bajnokit követően hiába lehetett volna három hete az új szakembernek ismerkedni a csapattal, Blagojevic kapott mindössze 9 napot. Az majd most, a Honvéd ellen dől el, hogy ez mire volt elég, de alighanem a duplájával nagyobb előnyről indulhattunk volna.

Az ilyen hosszabb szünetekben általában azért szoktunk sóhajtani, mert elmondható, hogy lehet egy mini alapozást végezni, és mondjuk az erőnléten javítani, ami egyébként híresen szar szokott lenni a Lokinál. Idén mintha ezzel nem lenne gond, ezt maga Dzsudzsák is kiemelte a Vidi meccs után, hogy azt az erőnlétet, ami most van a csapatnak, még Janeironak és stábjának köszönhetik. Ezzel tehát nem feltétlen kellett most foglalkozni, viszont talán pont ezért lett volna jobb minél hamarabb új edzőt találni. Kérdés ugyanis, hogy Blagojevic filozófiája mennyiben tér el Janeiroétól. A bemutatkozó interjújában kiemelte, hogy olyan csapatot szeretne látni, ami “szervezett, érdekes, domináló csapat, amely kontrollál és agresszív”. Ez számomra nem jelent nagy különbséget Janeiro focijához képest, és megmondom őszintén, kicsit ijesztő is. Igaz, hogy egész nyáron arról beszéltünk, hogy el kell hagynunk a célfocit, és történtek is olyan igazolások, amelyek alapján bízhattunk abban, hogy eredményesek lehetünk majd kezdeményező focival is, de az élet ismét azt igazolta, hogy ez a csapat hátul még mindig nagyon sebezhető. Így aztán nem csoda, hogy Janeiro filozófiája hamar megbukott. Teszem fel a kérdést, nem veszélyes ugyanezt erőltetni, csak más edzővel? Mi fog változni azt leszámítva, hogy más ül a kispadon?

Persze sok tényező van, ami miatt változhat minden. A kulcskérdés szerintem Dzsudzsák csapaton belüli elhelyezése lesz: 6-os poszton tud a legeredményesebben játszani, de ebben az esetben iszonyúan sebezhető a védelmünk. A szélre kitolva már nem olyan hatékony, de javul a védekezésünk. Hány középpályással játsszunk, kik legyenek a kezdőben? Marad az egy csatár, vagy lesz kétcsatáros játék, esetleg 4-3-3? És mi van, ha három védőzni fogunk (szerintem nem)? Szerb mesterünk előző csapatánál, az Astanánál egyébként a 4-3-3-as és 4-2-3-1-es hadrendeket váltogatta. Ezek tehát alapvetően egycsatáros játékot vizionálnak, támadó szélsőkkel megtámogatva. Hasonló lehet tehát ez is Janeiro elképzeléseihez. A legutóbbi LokiZóna adásban egyébként beszéltünk arról, hogy mi lehet az optimális kezdőcsapat, ha mindenki egészséges, és abban végülis van ráció, hogy ilyen hadrendben állítsuk össze a kezdőt, a bökkenő csak az, hogy folyamatosan van 3-4 hiányzó kulcsember.

Kíváncsian várom a holnapi kezdőnket, egyelőre nehéz tippelni is. Szerintem Gróf fog védeni, erre utal az is, hogy a meccs előtt ő nyilatkozott. A védelemben nagy kérdés, hogy a szerb edző beteszi-e valamelyik (vagy esetleg mindkét) montenegrói védőt, azaz kap-e lehetőséget például Dreskovic? Ha Lagator bekerül, akkor a védelembe, vagy a középpályára? Kiszorítja-e végre valaki Ferenczit? Ezek jó kérdések. Hogy nézhet ki az egy szem támadó (Babunski) mögötti hármas? Ide egyébként Dzsudzsákot, Horváthot és Kyziridist várom. Ki lesz Baráth párja hatos poszton, Varga, Neo, vagy Lagator? Ha én rakhatnám össze a kezdőt, akkor az alábbi módon döntenék most.

A Honvéd se kezdte amúgy túl jól a szezont, ott már hamarabb edzőváltást vártam volna, mint nálunk, de egyelőre türelmesek a skót vezetőedzővel, és az utóbbi három meccsükön veretlenek is maradtak (igaz csak egyet nyertek meg, mondjuk azt pont Kisvárdán). Egyelőre egy nagy katyvasz az egész játékuk, alig lőnek gólt (8 meccsen 7-et eddig), cserébe sokat kapnak (12). Mintha nem találnák meg ők sem az optimális kezdőcsapatot. Van azért pár veszélyes játékosuk így is, aki képes lehet eldönteni a meccset, úgyhogy lenézni nem szabad őket, de ez egyértelműen egy hatpontos ki-ki meccs, amin hazai pályán kötelező lesz itthon tartani a három pontot. Az ilyen meccseket innentől nyernünk kell, döntetlenekkel semmire nem megyünk, vereségekkel meg szépen sodródunk a kiesés felé.

Őszintén, nekem a válogatott szereplése után fikarcnyit sem hiányzott az NB I a hét közepén, de mostanra picit már azért izgatott vagyok. Kíváncsian várom az új edző bemutatkozását, és nagyon érdekel, hogy milyen DVSC-t láthatok majd a pályán. Sokszor mondtam/mondtuk már, ha látjuk a küzdést és az akaratot a csapaton, akkor a rossz eredmény is bocsánatos bűn (ahogy az a válogatott esetében is elmondható). Ilyen szempontból nem annyira fájó nekem még most sem a KTE és a Vasas elleni pontvesztések, mert ott hajtott a csapat. De a Kövesd-ZTE-Paks hármas már közel sem nézett ki ilyen jól. Viszont hazai pályán eddig minden meccsen tepert a csapat idén, így aztán remélhetőleg ez holnap is így lesz.