LOKOMOTIVBLOG | A DVSC SZURKOLÓI BLOGJA

Négy góllal küldtük haza az Újpestet!

Blagojevics első hazai mérkőzésén sok szép és sok kellemetlen eseményt is átéltünk a Honvéd ellen, de jött a három pont. A Fradi ellen bár volt sanszunk egy szebb eredményre, papírforma vereséget szenvedtünk. A harmadik próbatételként a felszálló ágban lévő Újpest várt ránk vasárnap délután, és abban bíztunk, hogy ismét bedaráljuk majd valahogy az ellenfelet, ahogy azt tettük a Honvéd ellen, viszont hiába szereztünk vezetést, majdnem saját magunkat daráltuk be. De aztán jött a második félidő, és vele három, szebbnél szebb találat. Elevenítsük fel, hogyan!

A kezdőnk három helyen is változott a Ferencváros elleni előző találkozó óta. Három kérdésre kaptunk ma választ ezt látva. Ki a Deslandes-Romanchuk páros cseréje? Lagator és Dreskovic. Ha Bévárdi és Kusnyír egyaránt egészségesek, kié a jobbhátvéd pozíció? Kusnyíré. Horváth Krisztofer vagy Kyziridis élvez-e nagyobb bizalmat Blagojevicnél? Kyziridis. Így a Gróf, Kusnyír, Dreskovic, Lagator, Ferenczi, Baráth, Varga, Szécsi, Dzsudzsák, Kyziridis, Babunski tizeneggyel álltunk fel hazai pályán az Újpest ellen. Rájuk várt elsősorban az a feladat, hogy a kellemes délutáni napsütésben megnyerjék ezt a kimondottan fontos mérkőzést.

A taktikánk papíron nagyon jól működött – bár ez a taktikák többségére igaz. A terv az volt, hogy hátul passzolgatunk, labdát tartunk, az újpesti letámadást pedig úgy büntetjük, hogy az elöl kiugrásra kész három-négy játékosunk egyikét megjátsszuk. Ha pedig ez nem sikerül, akkor a középpályán megjátsszuk a Varga-Dzsudzsák kettőst, vagy a melléjük felfutó Ferenczit, aztán ők majd tovább építik a támadásainkat.

Na most ez a gyakorlatban a félidő első felében csak akadozva működött, mégis, az egyetlen jó indítás gólt hozott. Dzsudzsák szinte a felezővonalról indult, az alapvonalnál becsapta védőjét, majd egy lövőcsel után mesterien tekert a hosszúba. Elképesztő, mekkora gól volt, de sajnos az egyetlen pillanat volt a félidőben, aminek úgy igazán örülhettünk. A taktikánkkal ugyanis saját magunkat fojtottuk meg. Sem a hátul passzolgatás, sem a labdatartás nem sikerült, mert sem Dreskovic, sem Lagator, sem Gróf nem volt igazán “labdaügyes”, Ferenczi felfutásaival pedig a passzlehetőségek száma is lecsökkent. A középpályás sorunkat kikapcsolta az ellenfél letámadása, az indításaink pedig inkább voltak felszabadítások, mintsem tudatos próbálkozások. Már Dzsudzsák gólja előtt is volt ebből problémánk, sőt, ellenfelünk a kapufát is eltalálta, és Grófnak is voltak hajmeresztő megoldásai, de a gól után mintha csak jobban megzavarodtunk volna, és a sokadik ügyetlenkedés és labdavesztés után Ferenczit bőrözték be a tizenhatoson belül, Simon Krisztián erős, de nem jól helyezett lövését pedig Gróf védte be… Az 1-1 nagyon rosszul mutatott, de félő volt, hogy kapunk még, a hátralévő negyed órában ugyanis az Újpest mindent megtett a vezető gólért, de nem tudták kihasználni újabb hibáinkat, mi pedig hálát adtunk a játékvezetőnek a félidőt jelző sípszóért.

Nagy kérdés volt, hogy jövünk ki a szünetről, mert ha nem változott volna gyökeresen a játék képe, félő lett volna, hogy a lilák örülhetnek a végén. Babunski helyére Sós, a szinte labdát sem kapó Kyziridis helyére pedig Bódi érkezett, így Dzsudzsák lett a csatárunk (!), Sós pedig a jobb szélsőnk (!), míg középre került Szécsi. Az első percben ismét közel került a gólhoz a vendég csapat, de nem találtak kaput, viszont nagy meglepetésemre az újpesti letámadás veszített erejéből, átvettük a kezdeményezést, elkezdtünk magabiztosabban játszani. Ebben óriási szerepe volt Bódi Ádámnak, aki folyamatosan besegített Ferenczi oldalán, labdákat szerzett, jól indított. Sőt, pár percen belül egy jó bedobásból becselezte magát a tizenhatoson belülre, és a hosszún üresen érkező Sós elé tálalt, aki bebombázta a labdát a gyakorlatilag üres kapuba. Az öröm azonban hamar az arcunkra fagyott, a játékvezető a VAR segítségével elemezte, vajon a lesen álló Szécsi akadályozta-e a kapust a védésben. Ha igen, a gól érvénytelen. Szerintem ez a pillanat volt a meccs fordulópontja, mert Antal Péter játékvezető – szerintem teljesen jogosan – MEGADTA a gólt!

Innentől kezdve az Újpest képtelen volt hatékonyan támadni, a percek pedig szépen fogytak, hogy a 77. percben gyakorlatilag eldöntsük a mérkőzés sorsát. Dzsudzsák tekert be tökéletesen szögletből, az érkező Varga Józsi pedig védhetetlenül fejelt a felső sarokba! 3-1! Jöhetett az időmenedzsment, és a védekező foci. Átálltunk öt védőre és átadtuk a területet az Újpestnek, akik szinte egyből szépíthettek is volna, de Gróf bravúrral kapufára ütött egy közeli próbálkozást. De ez volt az utolsó helyzetük, sőt, az utolsó percekben több veszélyes kontratámadást is vezethettünk a teljesen kinyíló védelem ellen, benne lógott egy újabb Loki gól a levegőben. Aztán a ráadásban meg is született, Ferenczi-Szécsi-Baráth volt a labda útja, fiatal középpályásunk pedig 16 méterről laposan kilőtte az alsó sarkot, ezzel beállítva a végeredményt. 4-1-re nyertünk, ki gondolta volna a mérkőzés előtt, sőt, ki gondolta volna a félidőben!

A lefújás után azt éreztem, hogy a csapatunk továbbra is kétarcú, Blagojevics irányítása alatt viszont lőttünk 8 gólt, de közben kaptunk is 6 másikat. Ha a védelmet ki tudnánk pofozni, akkor nem lenne itt gond a bennmaradással, mert végre elkezdtek jönni a győzelmek. Most egy hatpontos meccset nyertünk meg, megelőztük aktuális ellenfelünket, és a 7. helyen állunk, ugyanakkor a Vasas és a Mezőkövesd is nyerni tudott, szóval a kiesőzóna még mindig közel, 4 pontnyira van tőlünk, úgyhogy nem állhatunk le, menni kell tovább és mindegy hogyan, de a hétközi DEAC elleni kupameccs mellett jövő hétfőn hazai pályán a Kisvárdát is le kell győzzük. Nem lebeghet más cél előttünk akkor sem, ha következő NB I-es ellenfelünk kerete erősebbnek tűnik. Blagojevic-csel úgy érzem, hogy előrelépett a csapat, ennek egyértelmű bizonyítéka pedig az lenne, ha hétfőn 2020 márciusa óta először végre ismét legyőznénk a Kisvárdát. Ha pedig ez sikerül, és a hétközi Magyar Kupa párharcban a Kisvárda legyőzi az NB II-es Mosonmagyaróvárt, akkor a három ponton kívül ismét miénk lenne az 1871 óta számított nem hivatalos klubvilágbajnoki cím… 🙂

Az Újpest ellen mindenképp kiemelném Baráth Péter játékát, de Dzsudzsák Balázs is klasszis teljesítményt nyújtott. Varga Józsitól a második félidőben sokkal jobb játékot láttunk mint előtte és bámulatos gólt is fejelt, Bódi pedig csereként olyan minőséget hozott a játékba mind védekezésben, mind támadásban, ami szerintem a győzelmünk egyik kulcsa volt. De szavazzatok, nálatok kik voltak most a legjobbak!

Hajrá Loki, szerdán és hétfőn jöhetnek a következő győzelmek!
Csibu