„Ha Messi nálunk játszana, mi nyertünk volna” – nyilatkozta egyszer Diego Simeone, az Atlético Madrid vezetőedzője az argentin klasszisról, érzékeltetve, mennyit is jelenthet egy igazán jó (napot kifogó) játékos egy kiélezett helyzetben. Sajnos nekünk, Loki szurkolóknak az utóbbi időben ritkábban adatik meg, hogy kiemelkedő egyéni teljesítményeknek tapsolhassunk, de azért eléggé sok emlékünk lehet egykori (és jelenlegi) játékosainkkal kapcsolatban, amikor szinte egymaguk jelentették a különbséget az ellenfelünkhöz képest. A nosztalgiázás jegyében most ezeket a mérkőzéseket idézzük fel új sorozatunkban, melynek tizennegyedik részében a Bombázó, a tizenegyesek koronázatlan királya, a mémek állandó szereplője; közönség-kedvenc focistánk, Dombi Tibi legjobb Loki-meccsére tekintünk vissza.
Akárcsak Sándor Tamásnál, itt is nehéz volt megtalálni azt a bizonyos összecsapást. Akik ugyanis klublegendák lesznek, általában összességében tudnak valami olyat, amivel megszerettetik magukat a szurkolókkal, és nem feltétlen egy-egy kiemelkedő meccs miatt válnak azzá. Dombi Tibi esetében összeszámolni is nehéz, hány büntetőt harcolt ki, mégsem egy ilyen találkozót választottam, hanem egy olyat, ahol a veszélyes szélsőjátékát csillogtatta meg többször is. (Természetesen lehetett volna a befutó a Varteks elleni meccs, ahol egy hatalmas góllal vétette észre magát, elnyerve a Bombázó becenevet, de csupán egyetlen lövés miatt nem akartam azt a mérkőzést idehozni, ezért végül egy másik emlékezetes diadalt választottam.)
Az Oláh Gábor utcai stadion sok nagy kiütést megélt, de ezek közül is a legdicsőbbek közül való a DVSC-MTK 6-1, még 2003-ból. (Ráadásul 0-1-ről sikerült ilyen arányban fordítani.) Ezen a mérkőzésen a 2. gólunkat a Bombázó szerezte, az ezt követő kettőnél pedig ő készített elő, így tehát nem túlzás azt állítani, hogy elévülhetetlen érdemei voltak ebben a brutális kivégzésben. Persze tudjuk jól, a Bombázó bármilyen ilyen jellegű kiemelés nélkül is sokak örök kedvence marad.
Hajrá Loki!
Enderson
