EKL: Bele a közepébe

Hát, ez a nap is eljött! Két hónapnyi pihenés, várakozás, felkészülés után ismét meccset játszik a Loki. A tavalyi szereplés bónuszaként ismét megmérkőzünk az európai porondon. A sorsolás a lehető legkönnyebb ellenfelet adta utunkba, de ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy egy percre is könnyű párharc jön. Az örmény Pjunyik Jerevánnal a Nagyerdei Stadionban mérkőzünk meg csütörtökön, és egy valamiben biztos vagyok: nem lesz egyszerű esténk.

Először is át kell majd jutnunk a Campus Fesztivál okozta tömegen (az autóval érkezők pedig előtte jól bemelegíthetik idegrendszerüket), aminek összetettségét jól jelzi, hogy a bejutás térképe külön kódrendszert kapott attól függően, hogy kinek milyen meccsjegye és fesztiváljegye van. A 18 órakor kezdődő találkozóra most extrán érvényes, hogy időben kell érkezni, én például biztos ami biztos, már 17 órára a stadionnál leszek.

Másodszor, a Pjunyik Jereván semmivel sem rosszabb csapat mint gondolnánk az „örmény” szó hallatán. Tavaly a végül bajnoki címig menetelő (!) ETO-t 2-1-re verték az odavágón, Jerevánban, és a hazai visszavágón, igen komoly nehézségek árán sikerült csak a továbbjutás a magyar csapatnak (az a meccs 3-1 lett, összesítésben 4-3). Játékosaik többsége rutinos, 28-30 éves örmény és/vagy orosz állampolgár. A kameruni (Noubissi) és guineai (Yansane) a leggólveszélyesebb, de kulcsjátékosuknak inkább a középpályás Kulikovot tartom, aki korábban a Lokomotiv Moszkva játékosaként orosz kupagyőztes is volt (és 3 millió eurót ért). Ahhoz, hogy itt legyenek először is el kellett érjék az örmény bajnokság 2. vagy 3. helyét – utóbbit sikerült, egy kiélezett utolsó fordulóban, ahol az utolsó percekben fordítottak, így megelőzték a 4. helyezettet, a számunkra is ismerős Alashkertet. Érdekesség, hogy a második helyezett, a számunkra más okból hírhedtté vált Noah lett. Másodsorban pedig le kellett győzniük a máltai Marsaxlokkot az előző fordulóban. Ez 4-0-ás összesítéssel sikerült, és lehetőséget adott arra, hogy kielemezhessük ellenfelünket. Ezt nem csak a stáb tette meg, hanem a „Tükörszélső” is, akik szeretik az elemzős cikkeket, azok bátran üljenek neki! Ami várható tőlük, hogy a középpályán nyomást gyakorolnak ránk, átrendeződő formációval igyekeznek emberelőnyös szituációkat kialakítani, de az átrendeződéseknél és a pálya szélen lehet esélyünk ellenük, ha kellően gyorsan reagálunk ezekre.

Harmadszor, számunkra ez lesz az első tétmeccs. Nem csak ebben a bajnokságban, hanem ebben az átalakult, új „világrendben”. Kis túlzással, úgy érzem magam, mintha egy vadonatúj csapatnak kezdenék el szurkolni, akik leigazoltak 4-5 jó játékost a Lokiból. Január óta angol tulajdonos irányít, és Bogdán Ádám a sportigazgatónk. Gert Remmel még soha nem volt vezetőedző. A csapatnak soha korábban nem volt pontrúgás-specialistája. A taktika és a játékfelfogás gyökeresen megváltozott az előző bajnoki idényhez képest, Kocsis Dominik így jellemezte az NSO-nak: „Gert Remmel vezetőedző teljesen más jellegű futballt vár el tőlünk, mint a nyáron távozó Sergio Navarro: direktebb lesz a játékunk, sok beadás várható„. Talán soha annyi és olyan intenzív futást nem láttunk debreceni csapattól, mint amire most készülünk. A játékosokra rátérve távozott a tavalyi év egyértelműen két legjobbja, akik a válogatottban is bemutatkozhattak: Bárány és Szűcs. A védősoron kívül mindenhol gyökeres változások történtek a játékosállományban. Új kapus, új középső középpályások, új balszélsők, új támadók. Három „nagy állandóság” maradt: Makray Balázs cégvezető, Dombi Tibor asszisztensedző, Dzsudzsák Balázs csapatkapitány.

Ennek ellenére érdekes módon a kezdőcsapatot tekintve nincsenek nagy kérdőjelek bennem – és ez köszönhető annak is, hogy az érkezők együtt töltötték a felkészülési időszakot és az edzőmeccseket. Andreevvel a kapuban kezdünk majd. A védelemben kicsit konzervatív döntésekre és a Kusnyír, Lang, Mejías, Guerrero négyesre számítok, hiszen ők játszották végig a tavalyi évet is. Ha Hofmann fejjátékát fontosabbnak tartja Remmel, Rotem Kellert pedig egyből bedobná a mély vízbe, akkor esetleg még ők jöhetnek számításba a védelem bal oldalán. A középpálya közepén a Boskovic-Samper-Dzsudzsák hármason kívül nem nagyon tudok mást elképzelni a kezdőben, és nagyon kíváncsi leszek rá, hogyan működik majd együtt ez a hármas, szerintem az egész évet ez fogja majd meghatározni. Ha belenyúltunk velük a tutiba, az olyan biztonságot adhat támadásban és védekezésben egyaránt, ami meccseket dönthet el – ellenkező esetben viszont széteshet tőle a csapat, és ez az a játékterület, ahol a kispadunk sem tündököl. A támadások befejező momentumai a 23 éves Kocsisra, 22 éves Baldonira és a még csak 18 éves (!) Myrtajra fognak maradni. Olyan lehetőség van előttük, amit mások egy teljes karrier alatt sem kapnak meg, hiszen fiatalon elsőszámú játékosai azoknak a kulcsposztoknak, ahol ha tudnak bizonyítani, akkor megnyílnak előttük Nyugat-Európa kapui. És erre az egyik legalkalmasabb terep az európai kupaporond. Úgyhogy már csak emiatt is remélem, hogy továbbjutunk a párharcból.

Vasárnap már az NB I is elkezdődik, azaz sok időnk nem lesz megemészteni a 90 percet, szóval nem tudom máshogy látni ezt a mérkőzést, mint „bele a közepébe”. Valami egészen új dolog kezdődik meg Debrecenben, valami, ami engem nagyon sok reménnyel tölt el, de valami, ami egyben nagyon nagy ismeretlen is, ezért érthetően vált ki sokakból félelmet és aggódást. A továbbjutást egyértelmű célként azonosítom annak ellenére, hogy ez valami új kezdete, és ehhez nagyon fontos lenne először egy debreceni győzelem. Ha mégsem jön össze, akkor sem dőlök a kardomba, nem lesz világvége és remélem akkor sem leszünk szigorúak ehhez a fiatal csapathoz és türelmesek leszünk a projekthez.

Nagyon izgatottan várom a csütörtök estét, MINDENT BELE!
Hajrá, Loki!
Csibu

Képek forrása: dvsc.hu