Nehéz most mit írni. Mert úgy illik, hogy erről a meccsről is részletesen, amennyire lehet szakmai szemmel számoljunk be. De ez főleg olyankor nehéz, ha egyszerűen nincs miről beszámolni, mert itt nem sok esemény történt. Kikaptunk, kész. Nem szakítunk azonban hagyományainkkal és nyaldossuk egy kicsit ezt a Young Boys ellen elszenvedett vereséget, mely amennyire úgy gondoljuk, hogy nem fáj (erről később), annyira fáj (erről most, itt).
Young Boys – DVSC 3-1. Meccselemző. Az előzményeket ismerjük. Súlyos vereség Boriszovban, utolsó perces gólok Budapesten. A mentálisan széteső piros-fehéreket egyáltalán nem tudta tűzbe hozni edzőnk, Kondás Elemér. A Puskás elleni győzelem pedig édeskevés volt ahhoz, hogy ma itt megzabáljuk az egyébként súlyos sérültekkel tarkított, nem túl veretes, de jóval erősebb kerettel rendelkező svájci ellenfelet.
Lagymatag játék, gyakorlatilag értékelhetetlen első és második félidő. Mert mi történt? Gyakorlatilag semmi. Mindkét csapat focizgatott egy keveset. Korhut-Szakály-Mészi oldalán úgy futottak és passzoltak ki minket, ahogy akartak, a beívelésekre pedig nem ismertük az ellenszert. Három teljesen levédekezhető gólt kaptunk, de hol Máté, hol Jovanovic, hol Szakály nem ugrott fel emberével, miközben Poleksic folyamatosan kirohangált a gólvonalról.
Ne legyünk teljesen lesújtóak, lássuk be: egyenrangú ellenfelei voltunk az Old Boys-nak. Néha kipasszolták ugyan a védelmünket és a szögleteket jól értékesítették, mi is próbálkoztunk. Viszont mindössze kétszer dobbant nagyot a szívem: Sidibe váratlan góljánál, illetve Bódi második félidei beadásánál.
Győzelmet nem érdemeltünk, az Újpesthez hasonló játékunkkal talán döntetlent sem, de a 3-1-es vereség nem volt benne a mérkőzésben, mégis így történt. És persze mikor kaptuk a gólt? Pár perccel a lefújás előtt. Lucas még érezte is, és figyelmeztetett minket a szöglet előtt, hogy mi lesz… Aztán jött a szöglet és vele egy elszomorító gól – mert azért a 2-1 már csak matematikailag is kedvezőbb eredmény lett volna.
Szóval miért is nem fáj annyira? Mert annyira mégsem ért váratlanul a dolog. Teljesen józanul, már-már fájdalmasan vidám hangulatban értékelt a Loki blog háromfős stábja a mérkőzést követően 4 perces mini podcastjában.
Miért? Mert annyira siralmas ez az egész, hogy már csak röhögni lehet rajta. Negyedik meccsünk szinte zsinórban ami vagy az utolsó percben megy el, vagy a pályán nem látunk DVSC-hez méltó játékot. A semmit nem mutató YB ellen egy valamirevaló lövésre nem futotta, egyetlen gólunk kivételével talán nem is lőttünk kapura. És a legszomorúbb, hogy nem érezzük a változás szelét. Nem tudunk biztatni, bátorítani senkit, nem látunk kiutat. Ezek vagyunk mi, a Loki, Magyarország bajnokcsapata. 3-1-re kikaptunk és mintha meg sem próbáltunk volna szembemenni a papírformával. Mintha végig beletörődtünk volna az egészbe. A BATE elleni csodajátékunk is kevés volt, visszasüllyedtünk a saját kis életünkbe, és bár még kapaszkodunk a hazai visszavágóba (azért az a Sidibe gól sokat ér, valljuk be), lássuk be: ez a hajó elúszni készül.
Fel kellene tennie a vezetőségnek, a játékosoknak, a stábnak, a tulajdonosknak, a (nemlétező) befektetőknek a kérdést: valóban ennyit ér(deml)ünk?
Kondás Elemér: 10/5 – Nehéz a helyzete, nem nagyon van variációs lehetősége ebben a rossz szériában. Továbbra sem igazoltunk senkit, miközben egyre többen esnek ki a potenciális meccs-kerettag státuszból. Ettől függetlenül hihetetlenül rossz látni, hogy nem képes belenyúlni a meccsbe, nem képes felrázni a csapatot, csak egyetlen cserét hajt vége, azt is a 74. percben. Se jó cserék, se taktikai variációk, se mentális, se fizikális felkészítés. Ez így kevés.
Poleksic: 10/5 – Az első gólnál nem fogta a rövidet, a második gólnál árnyékra mozdult, a harmadikra el sem vetődött igazán. Legalább 2 gólban benne volt, sok bizonytalansága volt, kevés érdemi védéssel.
Jovanovic: 10/6 – Nem igazán tudták átjátszani, de a támadásban nem tudott segíteni és az első gólnál is érdekes, hogy ő védekezett Mészáros helyén.
Máté: 10/5 – Nagy előnye a fejjátéka. Ez egy nagy pozitívuma. Na ebből ma semmit nem láttunk, ez főleg a 3. gólnálvolt fájó.
Mészáros: 10/5 – Mintha a pályán sem lett volna. Nem tudjuk hol járt az első gólnál, meg úgy egyébként is. Érződött, hogy sérülésből tért vissza, de nem nyújtott ma kimagaslót.
Korhut: 10/5 – Ez nagyon gyenge volt Misitől. Úgy játszották át, ahogy akarták, támadásban egyáltalán nem vett részt. De a védelemből talán rajta látszott leginkább a küzdeni akarás.
Zsidai: 10/6 – Küzdött, harcolt mint egy szürke eminenciás.
Varga: 10/6 – Nem volt jó napja, de azért odatette magát. Érződött a rutinja, voltak jó meglátásai, próbálkozásai. Középpályánk legjobbja volt.
Bódi: 10/6 – Vargához hasonlóan szintén hajtott, de nem tudott kimagasló lenni, egy nagy lehetőséget elpuskázott, más nem fűződik a nevéhez.
Szakály: 10/4 – A mérkőzés citromdíjasa. Nem volt képes csapatkapitányhoz méltón focizni, a kreativitás teljes hiánya és katasztrofális védekezés, össze-vissza elszórt labdák jellemezték. Vissza akarjuk kapni az őszi Szakály Pétert!!!
Seydi: 10/6 – Az első félidőben, harcolt, küzdött, megtartotta a labdákat, szögleteket harcolt ki, másra nem futotta az erejéből, már jóval hamarabb le kellett volna cserélni.
Kulcsár (csere): Nem tudott hozzátenni a meccshez.
Sidibe: 10/6.5 – Csak a gólja jogosítja fel a nagyobb pontszámra, ami volt lehetősége azt berúgta, ezt is meg kell becsülni.
Reméljük senkit nem bántottunk meg sem a podcast, sem az elemzés szövegével, de szánalmas és sajnálatos azt látni, hogy verhető ellenfél ellen is nyusziként megyünk ki a pályára és képtelenek vagyunk értékelhető eredményt elérni, és továbbra is értetlenül állunk az előtt, hogy miért kell gólt kapnunk az utolsó 5 percben. Egy kicsi profizmust gyerekek, tegyétek oda magatokat a visszavágón és MUTASSÁTOK MÁR MEG NEKÜNK, HOGY NINCS IGAZUNK, ÉS ÉLTEK-HALTOK A LOKIÉRT! Nem érdekel itt senkit ha kikaptok, de HALJATOK MEG A PÁLYÁN!
Mindörökké, hajrá DEBRECEN!
Csibu
Fotók: dvsc.hu
