Nem lesz ennek jó vége

Aki ismer, az tudja, hogy általában óvatos optimizmussal szoktam a csapat felé állni, de törekszem objektív lenni. Néha persze elvisz a hév engem is, és tudok túlzottan optimista, és pesszimista is lenni. Talán most az utóbbi igaz; és őszintén remélem, hogy alaptalanul érzem azt, de nem mennek jó felé a dolgok a klub körül.

Eleve nehéz volt megítélni, hogy mire lehet számítani idén a csapattól. Relatíve új menedzsment, teljesen új edzői stáb, új játékrendszer és felfogás. Jelentős változások a játékoskeretben. Lement négy meccs, és egyelőre nem látom, hogy mit szeretnénk. Nem sok nyoma van a Remmel által beharangozott nemzetközi trendeknek megfelelő intenzív, sok letámadásos játéknak. Nem látok begyakorolt elemeket, nem látok tudatos bemozgásokat. Nyoma sincs a begyakorolt rögzített szituációknak, amire külön stábtagunk van, pedig ma is rengeteg szögletet rúghattunk, de talán egy volt veszélyes.

És a legaggasztóbb dologról nem is beszélve: az erőléti felkészítésünk mostmár szinte biztos, hogy pocsékul sikerült. Négy meccs után temérdek sérültünk van. A Pyunik ellen Baldoni, Cibla és Tercza kértek cserét sérülés miatt. Az első meccs előtt Kusnyír már apróbb sérülés miatt hagyott ki két találkozót, majd közvetlen a Pyunik meccs után Samper dőlt ki hetekre, Hofmann pedig hónapokra. A Felcsút ellen Keller görcsölt be, Jerevánban pedig Baldonit kellett megint korán lehozni görcs miatt, de akadtak gondjai Andrejevnek és Mejiasnak is a meccsen. Kocsis levegőt sem kapott a lefújás után, majd zsinórban a negyedik meccsén az Újpest ellen ő is meghúzódott, csakúgy, mint Tercza (és könnyen lehet, hogy Keller is egészségügyi okokból nem jött ki a második félidőre). Ez akárhogy is számoljuk, legalább 12 kisebb-nagyobb egészségügyi probléma, többségében görcsök, húzódások. Lennének kérdéseim az erőnléti felkészülésért felelős Száraz Ádám felé, akinek első debreceni korszakát is sérülések jellemezték, majd nem tudta megvetni a lábát sem Fehérváron, sem Újpesten, mielőtt most nyáron visszatért volna Debrecenbe. Pedig egy jó erőnléti edző kis túlzással fontosabb, mint egy jó vezetőedző.

Pár szó a mai meccsről. Én már a kezdőket látva elengedtem a meccset. Érthető a rotálás, már csak a rengeteg sérülés miatt is, de pont ez hívja fel a figyelmet arra, hogy a keretünk nagyon nincs még kész. Dicséretes, hogy ennyi fiatalt bedobunk, de közben meg kontraproduktív, ha egyébként tudásban messze vannak (még) az élvonal szintjétől. Ezzel szemben kellemes meglepetés volt, amit az első negyedben láttam a csapattól: domináltunk, labdát tartottunk, támadásokat vezettünk, három percenként íveltük be a szögleteket, tehát aktívak voltunk, a hazai térfélen folyt a játék. Ugyan a gólunk egy orbitális kapusbakiból született, de amellett is volt Kocsisnak két ígéretes helyzete, az egyiknél konkrétan szembe a kapuval kellett volna csak bepasszolnia tiszta lövőhelyzetben, de mellé lőtt. Éreztem, hogy ha nem lövünk gyorsan egy második gólt, ami lélektanilag is megtörné a hazai közönség által is kikezdett lila-fehéreket, akkor könnyen fordulhat a kocka.

A fordulat pedig az ivőszünet után jött. Mint egy falat kenyér, úgy kellett ez a két perc a hazai csapatnak. Gyorsan rendezték a sorokat, és nagyon gyorsan találtak egy gólt a semmiből. Ugyan szabályos volt a találat, de bohózatba illő jelenetsor után ítélt gólt Bogár Gergő. Konkrétan egy másodpercen múlt, hogy elvégezzük a szabadrúgást kifelé, miután megerősítette a lest, majd az elrúgás pillanata előtt sípolt, hogy álljunk meg, mert mégis gól… Innentől pedig elvesztettük a ritmust, az Újpest elkezdte kontrollálni a meccset, és dolgozta ki sorban a helyzeteket. A félidő ráadásában jött is a vezető találatuk, egy elképesztően rossz védekezést követően.

A második félidőre egy Keller-Guerrero cserével jöttünk ki, de a játék képe sokat nem változott. A hatalmas hőség alaposan próbára tette a játékosokat, Tercza görcs miatt jött le, és Sain sem mutatott sokat, így nem volt meglepő Dzsudzsák és Kusnyír beállása az 54. percben. Eközben hazai oldalon Ljujic dobta ki a taccsot a pályán falfehér arccal, a hőguta jeleit mutatva. Felelőtlenségnek is tartottam, hogy a pályán tartották még negyed órát. A 61. percben megkaptuk a harmadik gólt, kísértetiesen hasonló szituból, mint előtte kétszer: az indításnál nem mozog egyszerre a védelem, egy valaki benn ragad, nincs les, és szabadon rohamozhatnak a szélről beindulva. A végén pedig sakk-mattra kijátszották.

Innen már nem éreztem, hogy lehet visszaút, pedig majdnem lett, mert Szappanos összehozta a második gólunkat is, hogy utána a hosszabbításban bravúrral szedje ki Mejias fejesét. A végén pedig kaptunk egy negyediket is a nagy kitámadásnak hála. Az eredmény tehát 4-2, összességében megérdemelt vereség, de egy rutinos, jó csapat az első 20 percben egy ilyen gyenge ellenfélnek lő kettőt és lezárja a meccset. Mi nem vagyunk most sajnos sem jók, sem rutinosak.

Őszintén szólva nem tudom, hogy mi lehet a kiút ebből a káoszból. Alighanem 2-3, azonnali erősítést jelentő játékos az első lépés: egy középső védő, egy középső középpályás, és egy befejezőcsatár. Félek, hogy ebből semmit nem látunk. Érdekes az edzőkérdés is, számomra talány, hogy miért akarunk olyan focit erőltetni a csapattal, amire a keret láhatóan nem alkalmas. Kérdés, hogy meddig él a türelem Remmelék felé, mert ha csütörtökön beleszaladunk egy nagy pofonba, és a Szpari elleni is pont(ok) nélkül maradunk, akkor el kell gondolkodni máris a váltáson.