Hogyan nyerhet egy csapat 3-2-re idegenben úgy, hogy gyakorlatilag semmit nem csinál? Hogyan képes egy már számtalanszor leszerepelt bíró ismét szétfújni egy meccset és rettentő ítéleteivel folyamatosan az ellenfélnek kedvezni? A kérdésre a választ a DVSC-Videoton ligakupa találkozó szolgáltatta, ahol hiába játszottunk jól, szomorúan baktattunk le a gyepről… 
…merthogy végre jól játszottunk. Legalábbis voltak lövések, összjátékok, próbálkozások, volt akarat. Öröm volt nézni akkor is Balogh Norbi és Sós Bence játékát, ha épp túlvállalták magukat, vagy hibáztak. Kicsit nosztalgikus hangulatot is teremtettek. De valahogy a legszebb merengéseinkbe, mint egy rossz árny az álmainkban, közbeugrott Andó-Szabó és elkezdett sípolgatni mindenfélét. A millió lest nem is említeném, de a következetlen szabálytalanságok megítélése és a sárgalapok kiosztása igenis zavaró volt. Aminél idegesítőbb már csak a Videoton kislányos, minden párharcnál összeesős és ordítós szereplése volt. Az, hogy a tizenegyesek mennyire voltak jogosak vagy jogtalanok? Maradjunk annyiban: 3 befújt tizenegyes a vendégeknek akkor is megkérdőjelezi a bíróküldést (és bizonyos hátsó szándékot), ha adott esetben egyik sem tűnik jogtalannak. Ugyanis ha ez mind tizenegyes volt az egyik oldalon, akkor miért maradtak el ezek hasonló szituációban a másik oldalon? A kettős mérce garantált volt, ellenszélben pedig nehéz focizni. Hát nem ezen az estén zárjuk szívünkbe Andó sporttársat meg a színházfehérvárat!
Na de pár szót a mieinkről, hiszen a Ligakupa azért nem a világ összeomlása, no meg még egy visszavágó is hátra van. Verpecz bemutatott néhány szép védést, egyik tizinél sem jó irányba vetődött, persze tizenegyesgólt nem is tennék szóvá neki. Korhut számomra szürke volt, kissé fáradtnak tűnt a játéka; Brkovic annál inkább szaladgált, általában megoldották feladatukat. Morozov a meccs egyik leggyengébbje volt, összehozott két büntetőt (bár a másodikért nem hibáztatom), könnyedén elfutottak mellette többször is, a mai teljesítménye alapján nem véletlenül nem kezdő bajnokin. Jovanovic szerintem bicskanyitogatóan rosszul játszott, és bár benne volt 2. gólunkban, csupa rossz passzal és szintén egy összeügyetlenkedett büntetővel vette ki részét a találkozóból. Varga sokat küzdött, kell ő oda középre, nagy harcos. Szakály összekapta egy kicsit magát, voltak jó párharcai, jó passzai. Ez még mindig nem a régi forma, de minden kis pozitívumnak örülök. Mihelic az első félidőben egyik húzóemberünk volt, minden egyes labdakezelése páratlan rúgótechnikáról mesél, a tizenegyest végre ő rúgta: nem is hagyta ki. Bódi viszont Korhuthoz hasonlóan nagyon szürke volt… Balogh Norbi végre kezdett, végig játszott és volt is gólszerzési lehetősége. Ez sajnos kimaradt, de gyakran teremtett veszélyt. Sűrűn visszasegített a védekezésbe és bár akadtak hibás megmozdulásai és néha túlságosan is tapadt hozzá a labda, örültem, hogy a pályán látom. Tisza Tibor kevésbé élt, bár néhány jó megmozdulása neki is volt.
A cseréink közül Sós Bence egy félidőt kapott és néhány szép megmozdulása volt a bal oldalon, szintén örültem játékának. Nem úgy Wittrédi Dávidénak, aki végre bemutatkozott a Lokiban, ha már egyetlen téli átigazolásunkként teszi tiszteletét a csapatnál. Átlagos teljesítményét csupán az rontotta le mélységesen, hogy pár percen belül kétszer is úgy végzett el pontrúgást, amit inkább nem látnék el jelzős szerkezettel… A harmadik beálló Sidibe ismét megmutatta, hogyan kell kiváló helyezkedéssel könnyű gólt szerezni.
Egyszóval voltak pozitív jelek, ha ezen az úton folytatjuk, nem fogok annyira félni a hétvégén esedékes DVTK elleni rangadótól. De a győzelemhez még mindig elengedhetetlen, hogy megtaláljuk a góllövő cipőt és ne csak a mezőnyben kerekedjünk ellenfelünk fölé!
Csibu
