Újabb döntetlen

Az MTK látogatott a Nagyerdei Stadionba, és őket is, minket is sérülések, nehezítő körülmények tucatja sújtotta. A meccsen aztán hiába érvényesült többet a mi akaratunk, zsinórban a harmadik döntetlenünket játszottuk. Hiába játszott egészen kivételesen Dzsudzsák, a többiek nem nőttek fel mellé. Hosszú évek óta először fordult elő, hogy egyik szerkesztő sem tudta hazai pályán, a helyszínről megtekinteni a meccsünket, ezért hagyományos összefoglaló helyett néhány gondolatban elemezném a meccset és a Loki aktuális helyzetét.

1) A meccs alakulása: a 17 éves (!) Szakál került be a kezdőbe Lang és Batik eltiltása miatt, az MTK pedig az ő butaságát használta ki és ért el gólt tizenegyesből. A fiatal játékos más komolyabb hibát nem vétett, biztosan tanul majd az esetből. A csapatot nem is vetette igazán vissza, nem sokkal később a letámadásunk működött, Boskovic labdaszerzéséből Dzsudzsák Szendreihez passzolt, ő pedig lekészítette Dénesnek, aki megszerezte első találatát a Lokiban. Nem sokkal később még váratlanabb és szerencsétlenebb módon vezetett ismét az MTK, Jurek előtt nagy mázlival maradt ott a labda, közelről lőhetett, sajnos Guerrero lemaradt róla. Ez már megtört minket, de a félidőben összeszedtük magunkat, Remmel is átszervezte taktikailag a csapatot (lásd később), ami nagyobb helyet adott Dzsudzsáknak, aki viszonylag gyorsan egyenlíteni is tudott egy bődületesen nagy bombával. Az ezt követő 25 perc az ETO elleni második félidőre emlékeztetett, azaz tepertünk ezerrel, Cibla és Szendrei is közel járt a gólhoz, Dzsudzsák fenomenálisan osztogatott, de újabb gólt nem sikerült szereznünk, az utolsó 15 percre pedig annyira elfáradtunk, hogy még az MTK-ba beálló Zsóri (!) is kapufára fejelt egy támadást. Végeredmény: 2-2.

2) Fiatalokra építve: továbbra is elég megtépázott, toldozott-foldozott a csapatunk, és a mezőnyjátékosok fele rettenetesen rutintalan fiatal. A Patai, Szakál, Cibla, Tercza négyesünknek a meccs előtt 48 NB I-es pályára lépése és ezeken ~2000 játékperce volt összesen! Ha a csereként pályára lépő Kaye és Myrtaj korábbi meccseit is számolom, akkor összesen 62 korábbi meccs, összesen 2200 játékperc 6 játékostól. Szendrei hiába 23 éves már, alig van NB I-es játékperce, összesen 2200-at focizott össze, ami olyan, mintha az elmúlt 5 évben összesen 25 meccset játszott volna végig… Dénesnek is csak egy teljes NB I-es szezonja van, és összesen 3000 NB I-es játékperce. Csak viszonyításként, még a sérült és sokszor kritizált Kocsis Dominiknak is van közel 5000 NB I-es játékperce (4800+), vagy a Debrecenben csak 2 évet focizó, még mindig csak 21 éves Szűcs Tamás két év alatt egymaga szintén közel volt az 5000 játékperchez (4800+) és a negyedik évét itt kezdő Vajda is túl van már a 4000. játékpercén.

3) Egyéni teljesítmények: épp a fentiek miatt inkább az egyéni teljesítmények érdekeltek, mint a csapatjáték összképe. Ehhez képest meglepően jól működött a csapat egésze is, bár voltak helyezkedési hibák, Cibla és Dzsudzsák elég sokszor pörölt a játékostársakkal, hogy adott helyzetben hol is kellene várniuk az átadást. Az egyéni teljesítmények közül Dzsudzsák brutálisan kimagaslott. Van egy sajátos játékosértékelő módszerem a tv-ből nézett meccsekről, ahol minden játékosnak plusz és mínusz jeleket adok, ha különösen jó megoldást választ, vagy ha olyan hibát vét, amit a pozíciója alapján meg kellene oldania. Nos, Dzsudzsák +13 ponttal zárt, míg a többi kezdőjátékos mindegyike a -3 (Szakál) és +4 (Andreev és Dénes) érték között fejezte be a meccset. Azaz nem volt senki, aki igazán felnőtt volna a 40-hez közelítő csapatkapitányunkhoz. Egészen elképesztő, hogy mit ment tegnap Dzsudzsák, rajta abszolút semmi sem múlik. Két játékost emelnék ki. Pozitívan Guerrerot, aki borzalmas első félidő után különösen jó második félidőt produkált (ennek köze van Remmel taktikai változtatásához, lásd később). Negatívan pedig Kellert, aki csak a 80. percben állt be, és tíz perc alatt -6 pontig (!) jutott, ezzel a legrosszabb játékosunk lett a saját értékelésemben, de ami még sokatmondóbb: az egyetlen volt, akinél egyetlen pozitív jelet sem tudtam feljegyezni. Az ő leigazolása, és ezen a meccsen a becserélése (no meg miatta Guerrero oldalváltásra kényszerítése) óriási hiba, még ha kényszer is szülte (bár Kulbachuk ott volt a kispadon).

A két hasáb a két különböző félidő. A dupla ++ vagy — jel +/-3 pontot ér, az kimagaslóan jó/rossz megoldás volt.

4) Taktikai változtatás: Gert Remmelt lehet kritizálni, de az hogy 1-2 után visszajöttünk a meccsbe és olyan második félidőt produkáltunk, amit teljesen egészséges csapattal vagy egy klasszikus befejező csatárral megnyertünk volna, egy egészen kivételes meglátásnak köszönhető. Gólhátrányban ugyanis támadásban Guerrerot felküldte a középpálya szélére-közepére. Ezzel segítséget adott Ciblának, aki sokkal jobb második félidőt tudott produkálni, és elvitte a fókuszt Dzsudzsákról, aki így sokkal többször maradhatott üresen, és akinek ezért jóval visszavontabb szerepköre miatt jóval kevesebbet is kellett futnia, ezért végig maradt erőnléte. Ezek azok az edzői extrák, amik meccset dönthetnek el. Nem elemzős cikkel készültem, ezért csak egyetlen jelenettel hadd mutassam meg, miről is van szó. 56. perc, 2-2-es állás.

1. kép: Patainál a labda. Már itt feljebb lépve kéri Guerrero tőle a labdát.

2. kép: Patai inkább Dzsudzsákkal kényszerítőzik, a rájuk kilépő középpályások mögé pedig beindul Guerrero.

3. kép: Guerrero továbbra is az üres területbe mozogva elviszi a szélső védőt a középpálya közepe felé

Ezzel Patainak több lehetőséget adott: indíthatja a teljesen üresen lévő Ciblát, vagy a Guerrero miatt a lescsapdát nem jól tartó szélsőhátvéd miatt a Szendrei-Dénes kettőst (bár a védőpárjuk szorosan fogja őket). A harmadik lehetőséget választja, és sikeresen passzol Guerrerohoz, aki indíthatná tovább a társakat és 4 a 4-ben támadhatnánk, ha Varju nem rúgná meg a bokáját (amiért akár sárgát is kaphatott volna). Az eset után egyébként jó helyről végezhettünk el szabadrúgást, a beívelést Cibla jól centerezte Szendreihez, aki majdnem gólt is szerzett belőle.

5) Gert Remmel helyzete. Szimplán a tények: az NK-ban egy 50-50-es párharcból továbbjutottunk, utána viszont súlyos pofonokat kaptunk egy nálunk sokkal komolyabban jegyzett dán csapattól (érdekesség: mind a négy NK résztvevő dán csapat csoportkörös lett). Az NB I-ben csak egy meccset (bár a legfontosabbat) nyertünk, 6 meccsen 6 szerzett gól és 6 szerzett pont. Kevés igazán jó félidőt láttunk, de teljesen összezuhanva sem láttuk a csapatot (bár a Kisvárda elleni karistolta, és a Felcsút ellen is érződött, hogy még nincs kész a csapat). Extrém körülmények között kell dolgoznia, a 8. meccsig fullba toltuk a 3-4 naponta meccses időszakot, amibe még mi bloggerek is elfáradtunk a végére, pedig nekünk nem is kellett fociznunk. A játékosai sorra dőltek ki, vagy tiltották el őket. Most Mejías tiltatta el magát, előtte Lang, azelőtt pedig Batik. Nincs Hofmann, Samper, Kusnyír, Vajda, Szécsi, Dacosta, Baldoni, Kocsis, konkrétan az MTK ellen a hiányzók kiadtak volna egy fullos csapatot (kapus nélkül): Kusnyír, Hofmann, Lang, Kulbachuk; Batik, Samper; Kocsis, Szécsi, Vajda; Baldoni. Ha ehhez hozzátesszük, hogy az elérhető játékosok többsége rutintalan fiatal (lásd a 2. pontot), akkor ember legyen a talpán, aki képes ebből bármi használhatót alkotni. Ehhez képest az MTK és az ETO ellen is közel voltunk a győzelemhez.

Mivel a többség – érthetően – csak a tabellát és a szerzett pontokat nézi, óhatatlanul felvetődik az edzőváltás kérdése. A meccsenkénti 1 pontos átlag kiesőzónát vizionál, az első 33 fordulós év az egyetlen (2015/16), amikor 33 vagy kevesebb ponttal képes volt csapat bennmaradni (a Vasas, 32 ponttal). A következő 3 forduló is kemény lesz, Paks, Vasas, Fradi, tehát papírforma szerint azt sem várhatjuk, hogy ez a mutató hirtelen majd megugrik és elszállnak a gondjaink. Ilyen esetben azt érdemes megnézni, hogy várható-e egy új edzőtől, hogy jobb teljesítménymutatói legyenek, és ha igen, az mivel jár együtt. (Megjegyzés: Például a ZTE felhagyott az öt magyar játékos ajánlással, a Honvéd ellen nevezett 22 játékosukból 17 (!) külföldi, én viszont a debreceni szurkolók többségéhez hasonlóan szívesebben nézem a saját nevelésű, vagy fiatalon hazahozott játékosainkat, és sokkal jobban tudok örülni az ő sikereiknek.) Adódik a költői kérdés: a keret erősségét és lehetőségét (sérültek, fiatalok, eltiltások, kettős terhelés, a tavalyi két legjobbunk eladása, új taktikai elvárások) nézve nem éppen túlteljesítést látunk-e? És nem kellene-e épp ezért sokkal több időt adni a stábnak? 

A véleményem az, ha egy új edzővel várhatóan eredményesebbekké válnánk, akkor egyértelműen váltani kell, ha viszont nem ez a helyzet, akkor sokkal hamarabb kellene átgondolni az alábbiakat:

• Ennyi apróbb-nagyobb sérülés után biztosan jó a csapat erőnléti felkészítése? Remmel helyett nem a vezető erőnléti edzőt, Száraz Ádámot kellene lecserélni (és azt aki idehozta)?
• Bogdán Ádám keze biztosan sok dologban kötve van (mennyit és kire költhet.), de a hozott játékosok többsége 10 meccs alatt sem tudott igazán berobbanni és bizonyítani. Blaz Boskovic alapemberünk lett, de még várat magára a kimagasló teljesítményekkel. Leon Myrtaj tehetséges, de még nem érett az első csapathoz. Macsó Mátéért hiába fizettünk is (!), az NB III-as csapatot erősíti. Keller teljes homály, az év egyik legrosszabb igazolása. Baldoni egyetlen egyszer tudott helyzetbe kerülni csatárként, azt is elhibázta. Szendrei teper nagyon, de nem befejezőcsatár, és ezt megsínyli a csapat. Sergi Samper jónak tűnt, sokat számítana, ha egészséges lenne, de egy meccs után kiesett… Két nagyon jónak tűnő érkező van, Plamen Andrejev és Dénes Vilmos, de előbbiért túl sokat fizettünk (és sokak számára fájó, hogy közben elengedtük a 19 éves Engedit, aki a Vasasban bravúrokat mutat be, tehát nem is biztos, hogy szükségünk volt Andrejevre). Ez nem tűnik a Bárány-Szűcs duóért kapott összeg bölcs elköltésének.
• Hetek óta csatár, középhátvéd és védekező középpályás hiánnyal küzdünk,így nem lehet eredményesnek lenni. Bár még van hátra az átigazolási szezonból, csak remélni tudom, hogy lesz érkezőnk, vagy végre egyértelművé teszi a klub a kommunikációjában, hogy fontosabb a fiatal, saját nevelésű játékosaink szereplése és fejlődése, mint a végső helyezés, és nem reális cél a nemzetközi szereplés elérése. A kezdetek óta látszik, hogy ideje lenne elköteleződni valamelyik mentén, prioritást állítani. Ilyen szempontból sokkal jobban becsülöm a ZTE döntését (lásd fentebb): a magyar játékosok szereplése miatti pénznél fontosabb nekik a leigazolt külföldi játékosok akár 1 éven belüli továbbértékesítése. Ez az egyértelmű elköteleződés és kommunikáció egyszerre lenne fontos a csapatépítés miatt, és a szurkolók megnyugtatásából: „ne aggódjatok, hosszútávon rendben leszünk, a fiatal játékosaink meccsről meccsre fejlődnek, és a DVSC a helyi értékeire fog támaszkodni, türelmet és támogatást kérünk nekik, mert nem csak azért játszik Sain, Patai, Tercza, Cibla, Szakál, meg a többiek, mert nincs más, hanem mert kiérdemelték, és velük képzeljük el a DVSC jövőjét.”

Ez most kicsit csapongósabb összefoglalóra sikeredett, de ez ilyen. Minden nézőpont kérdése, ha akarom, akkor óriási gondokat látok, ahol mindenkit is le kell cserélni stábban, vezetésben, pályán; ha meg akarom, akkor látom a pozitívumokat, a küzdést, a hajtást, a fiatalok magas játékpercét (korábban pont ezt akartuk, nem?) és türelmes vagyok. Persze mindenkinek máskor, és máshogyan fogy el a türelme. Azt pedig csak remélni tudom, hogy a klub vezetősége nem várja meg, hogy a legkitartóbb szurkolók türelme is elfogyjon, mert az semmi jót nem eredményezne.

Hajrá, Loki!
Csibu

ui.: Bognár spori, vajon ha téged könyökölnének le úgy, mint Guerrerot a második félidőben, akkor is széttárnád a karod, hogy semmi sem volt? Toló mozdulat. Könyékkel!? És az ellenfél csatára is szabadon hergelheti a szurkolókat a lelátón a góljánál? Menjetek a fenébe.

Borítókép: NemzetiSport