A bugybóka árnyékában 2

Ezt a filmet befűzték már, áprilisban szinte pontosan ugyanilyen 0-0-át éltünk át a Kisvárda ellen. Úgyhogy olvassuk el újra Balage akkori összefoglalóját, hiszen ismétlés a tudás anyja! Természetesen, ahol nagyon kellett, ott javítottam rajta! 🙂

Igazán különleges élmény volt a hétfő vasárnap este, több szempontból is. Egyrészt ritka az, hogy a hét első napjának estéjén egy másik NB I-es meccsel azonos időben lép pályára a Loki, de nyilván vasárnap csütörtökön, augusztus 20-án az ország szempontjából is fontos dolgok történtek. Maradjunk annyiban, hogy a körítés, és a várakozás sokkal nagyobb volt, mint aztán a produkció, amit kaptunk.

Nem okozott meglepetést Navarro Remmel a kezdőcsapattal. Tudjuk, ismerjük, ha Batik elérhető, akkor 10-ből 9-szer őt fogja választani Yougával szemben, de őt most három meccsre elmeszelték (nevetséges módon). Ismét klasszikus center nélkül, Szuhodovszkival Szendreivel mint árnyékék/hamis kilences.

A meccs túl sok szót nem érdemel. Pocsék színvonal, pontatlanságok, kevés helyzet, alig néhány kapura lövés. Az első félidő első 20 perce intenzív kisvárdai letámadást hozott, alig tudtuk kihozni a labdát, és gyakorlatilag a félpályát is kevésszer léptük át. Túl sokszor túl könnyen csapdáztak be minket, amiknek labdavesztés lett a vége. Felívelgetni pedig nem nagyon volt értelme, hiszen nem volt senki, aki megtartaná, vagy lefejelgetné a magas labdákat. Ebben az időszakban a letámadások mellett a támadásépítésben sem volt rossz a hazai csapat, kis területekbe tömörülve, rövid passzokkal játszották át könnyedén a középpályánkat. Az már az ő saruk, hogy mindezekből helyzeteket azért nem igazán csak két helyzetet tudtak kidolgozni, a tizenhatosunkhoz érve náluk is elfogyott a tudomány. Egy-két pontatlan távoli kísérlet, vagy Andreev által bravúrral védett komoly fejes, egy nagyon veszélyes beadás és számos blokkolt lövés fűződött a nevükhöz.

Részünkről egy pontatlan távoli elbénázott közeli Dzsudzsák kísérlet volt az első említésre méltó esemény, majd a 27. percben az első kaput talált kísérletünket egy ígéretes Szuhodovszki bomba volt csupán egyetlen másik követte az egész meccsen. Ezen a napon a támadásépítés halva született volt szinte minden esetben. Az üres területekbe nem tudtak az elöl lévők bemozogni, a hazai csapat jól zárta a területeket. Így sok esetben azt láthattuk, hogy járatjuk, adogatjuk körbe a labdát, keressük a lehetőséget, de az nem születik meg. Ezúttal sajnos a pontrúgásaink sem ültek, amik ilyen esetben jokernek számíthatnának. A második félidő elején rögtön a meccs legnagyobb helyzetét és a meccslabdánkat láthattuk igazán komoly helyzet nélkül pörgött le.

Mindamellett, hogy a támadójátékunk semennyire nem működött, Navarro Remmel nem segített a cseréivel a helyzeten, sőt, én úgy gondolom hogy csak tovább rontotta azt. A Batik – Manzanara Szendrei-Vajda cserét sem tudtam igazán hovatenni (miért hozza be a súlytalan spanyolt Vajdát, így csatár nélkül hagyva a csapatot, miközben Lang kiállítása miatt össze-vissza marad a védelmünk), de a Dzsudzsák – Camarasa az elmaradt cserék voltak a non plus ultra. Odáig rendben van, hogy kellenek a fiatalpercek, de komolyan az egész évben jegelt végig kell játszania Patainak? A vicc az egészben, hogy a legnagyobb lehetőséget végül pont ő puskázta el a hajrában, hiszen Kocsis Kaye egy jobboldali beívelés után megtalálta a fejét lábát, ám nem sikerült jól eltalálnia azt a kapu előterében, miközben akár Dzsudzsáknak is lekészíthette volna… Számomra sokadszorra volt elfogadhatatlan az, ahogy a vezetőedző belenyúlt, vagy éppen nem nyúlt bele megtervezte a meccset és a csapat játékát. Megint bent hagytunk két cserét, és megengedtük magunknak azt a luxust, hogy Odeyt még melegíteni sem küldtük el a 90 perc során nem használjuk ki az emberelőnyt.

Mindezek után csalódottan utaztam haza Kisvárdáról kapcsoltam ki a közvetítést. Az egy pont nem tragikus (de nem is feltétlen jó), de a mutatott játékunk, és egyes esetekben a hozzáállás is bökte a csőrömet. Kezd olyan érzésem lenne, mintha sokan már beletörődtek volna abba, hogy nyártól nem biztos, hogy itt folytatják ennyit tudunk, és nekem kezd ez tükröződni Navarro Remmel felfogásában is. Mindezek tudatában nem ellenére látom értelmét, hogy meccs legjobbja szavazást írjak ki. Nem Láttunk jó egyéni teljesítményeket, elfogadhatókat. Közéjük tartozott Szűcs a gólt sem kapó Andreev, illetve két belső védőnk, Tercza és Mejías teljesítménye, és végre Boskovic is mutatott szép dolgokat. Ezért a lehetőséget megadom, elvégre mégsem egy vesztes meccsről beszélünk.

Van még hátra négy huszonnyolc forduló, ebből a most szombati fogalmam nincs, melyik tűnik leginkább nyerhetőnek. Mondom ezt azért, mert szegény Diókat gyakorlatilag kiejthetjük az idei NB I képes rátenni még egy lapáttal a kiszámíthatatlanságfaktorra. Nem jövünk erről a meccsről vlog epizóddal, illetve de várhatóan hétfőn este a H9-ben is összeülünk kibeszélni a fordulót!

Hajrá, Loki!
Balage Csibu

(borítókép: Fostos bugybóka, avagy búbos banka. Nevének első felével illetném a tegnapi meccset.)