Ezt nem láttuk jönni

Sérülések és eltiltások miatt megtizedelt csapattal vártuk a paksi túrát. Ahova egyetlen csapat sem szeret utazni, de az utóbbi években mi kifejezetten nem, hiszen elég rég nyertünk már ellenük idegenben, egész pontosan 2022 márciusában, még David Babunski góljával. Azóta vereségek és döntetlenek váltogatták egymást, az előző szezon végén elszenvedett 5-2-es zakó pedig a bronzérmünkbe került, volt tehát miért visszavágni Bognáréknak.

A kezdőcsapatunk ezúttal is tartogatott meglepetést, hiszen debütált az NB I-ben Egri Imre, aki előző héten a Karcag színeiben góllal és kiharcolt büntetővel járult hozzá a Vidi legyőzéséhez. A fiatal támadó egyébként Ciblát váltotta a kezdőcsapatban, de posztját tekintve hol a center poszton, hol pedig a jobb szélen tűnt fel leginkább, a bal oldali pozíciót pedig így Dénes Vilmos vette át. A többi poszton a vártnak megfelelően alakultak a dolgok, az eltiltott Mejíast az eltiltásból visszatérő Lang pótolta, a fiatal Szakál tehát ismét kezdőként bizonyíthatott.

Külön pikantériája volt a meccsnek Szendrei Ákos személye, aki paksi származású srácként nevelőegyesülete ellen nézhetett farkasszemet. És ahogy az ilyenkor lenni szokott, a „mi kutyánk kölyke” büntette is volt csapatát. A hatodik percben egy labdaszerzésből indult az első veszélyes támadásunk, Szakály indította Patait, aki a térfelünk feléről ugratta ki Dénest a bal szélen. A befelé mozgást követően lerázta védőjét, majd a helyén meglóduló Guerreot ugratta ki, akinek középre tekerésébe Egri szerintem tudatosan fejelt bele úgy, hogy a lecsorgó labdába még bele lehessen érni; Szendrei élt is a lehetőséggel és lesipuskás módon juttatott minket vezetéshez.

A 12. percben láttuk az első paksi helyzetet, egy közeli Szalai fejes után védett Andrejev bravúrral. A mozdulat azért is volt parádés, mert a lábához érkezett a labda, mégis leért a kezével. Aztán a 21. percben Boskovic szerzett labdát erőszakosan, a félpályáról ugratta ki a bal szélen üresben kitörő Dénest, aki ajtó-ablak ziccerben centerezett a hosszún érkező Szendreinek. Amikor már azt hittük, hogy oda a lehetőség, mert támadónk mögé érkezett a begurítás, Szendrei mégis megoldotta: a labdaátvételt követően 360 fokos fordulatot követően vágta be az üres kapuba a játékszert. Ezzel már a meccs első negyedében kényelmes előnyben voltunk, de tudjuk jól, hogy a Paks ellen még ez sem jelenthet megnyugvást.

Erről pedig Haraszti gondoskodott, aki egy hosszú indítást követően a becsúszó Szakál mellett megszerezte a labdát, majd éles szögből bombázott Andrejev szeme közé. Szerintem onnan nem illik a kapusnak rövidre gólt kapni, még ha tényleg volt is erő a lövésben, így ezt a találatot némileg a számlájára írom. Ekkor még mindig csak a 24. percben jártunk, újra meccsben volt a hazai csapat.

A félidőig viszont sikerült visszaállítanunk a kétgólos előnyt, ami ismét egy parádés akció után következett: Szendrei ezúttal a szélről tette vissza a felfutó és nagy lendülettel érkező Guerreronak a labdát, aki futtából kényszerítőzött Pataival, aki amellett, hogy szép körömpasszal készítette le a labdát balhátvédünknek, még ügyesen el is zárta a védőjét a passzsávból, így némi szerencsével ugyan, de Guerrero úgy robbant be a tizenhatoson belülre, hogy már csak Kovácsikkal állt szemben, és nem is hibázott. A spanyol hátvédünk már Paks-specialistának számít, hiszen öt debreceni góljából hármat ellenük szerzett.

A kényelmes, kétgólos előnyünk tudatában Bognár Gyurinál jobban már csak az M4 szakértőinek főhetett jobban a feje, akik próbálták megmagyarázni a megérdemelt vezetésünket, miszerint a „Debrecen talált három gólt”. Semmi gond, megszoktuk már ezt a hozzáállást, tavaly egész szezonban zajlott ellenünk a lejárató kampány a közmédia részéről túlteljesítéses maszlaggal. Pedig ha már xG és talált gólok, a szünetben a sokat ajnározott statisztika szerint is megérdemelt volt a vezetésünk (1.08 – 1.57).

A második félidő első fontos momentuma sajnos egy sérülés volt, Dzsudzsák szenvedett izomsérülést, ami abszolút nem jellemző rá, épp emiatt aggódhatunk picit. Remélhetőleg a következő két hét elegendő, hogy kiheverje. Majd a 62. percben Andrejevet is ápolni kellett, miután egy lehulló fejest kitolt a léc alól és nagyot esett. Ez ekkor még inkább tűnt picit időhúzó jellegű ápolásnak, de alig tíz perccel később egy kirúgást követően ő is a combjához kapva rogyott össze, és ekkor már cserét is kért. Második kényszerű cserénket is végrehajtottuk, de a hidegen beálló Erdélyi ekkor már 4-1-es Loki vezetésnél léphetett pályára, ugyanis a 72. percben Dénes harcolta ki a negyedik találatunkat: jobbról cselezgetett a paksi tizenhatoson belül, majd élesen középre lőtt labdáját Vas juttatta saját kapujába.

Az utolsó negyedóra így formalitásnak tűnt, de a 81. percben egy Tóth Barna-fejessel még zárkózni tudtak a hazaiak. Hogy aztán a hosszabbításban a hórihorgas center még egyszer megzörgesse a hálónkat, de mindezt lesről tette. A meg nem adott találat mellett amiatt szisszenhettünk fel, mert Lang blokkolt elég kellemetlen módon egy erős lövést, amit követően hordágyon hagyta el a pályát. Dicséretére szóljon, később az utolsó néhány másodpercre visszatért, de látszott rajta, hogy nincs jól.

A győzelmünk teljesen megérdemelt volt ilyen arányban is, hiába ámuldoztak a stúdióban, hogy 34 lövési kísérlete volt a Paksnak. Valójában ezeknek nagy része értelmetlen és ártalmatlan távoli lövöldözés volt, amik vagy csemegék voltak a kapusunknak, vagy messze elkerülték a kapunkat. Ha a hivatkozási pontnak tekintett xG mutatót nézzük, abból is megállapítható, hogy jogosan nyertünk (1.98 vs 2.44). Úgyhogy nincs miről beszélni, persze ettől még meg lehet magyarázni, hogy szerencsénk volt, magas volt a fű, csúszott a pálya, találatunk négy gólt, satöbbi.

Csupa jó egyéni teljesítményt láthattunk ezúttal. Andrejev az első gólnál szerintem picit hibázott, de legalább három óriási védése volt, kétszer konkrétan ziccert védett. A két belső védőnk is hibázott egy-egy gólnál, de egyébként rendben voltak. Guerreo a gólja mellett ezúttal is remekelt támadásban, bár hátul néha ő is bizonytalan volt. Patai szerintem eddigi legjobb meccsét játszotta a Lokiban, két gólban is közreműködött. Boskovic meccsről meccsre jobb, ma is részese volt a második gólunknak. Dénes most lubickolt, ugyan gólt nem szerzett, de kulcspasszok és gólpasszok jellemezték a játékát. Szendrei szintén a legjobb meccsét játszotta nálunk, a két találatát nem kell magyarázni. És ami fontos, a cserék is nagyon jól szálltak be: végre Saintól is láttunk olyat, ami alapján kijelenthető, hogy helye van a csapatban, Baldoni és a frissen bemutatkozó Adinany beállásával pedig hatalmas lendület és nyers erő érkezett a támadásainkba, mindketten életveszélyesek voltak a paksi kapura. Samper pedig hosszú hetek után tért vissza, és magabiztosan osztogatott a középpályán. Szavazzatok a top 3-ról, ígérem, hamarosan érkezik az összesített állás is.

Őszintén szólva nem tudom, hogy honnan szedtük elő ezt, amit tegnap láttunk. Voltak már jelei, hiszen voltak jó félidőink. Az ETO és az MTK ellen is remekeltünk a második félidőben, de egyik meccset sem sikerült megnyernünk. Most viszont közel 90 percen keresztül tudtunk magas teljesítményt nyújtani; kérdés persze, hogy mennyire köszönhető ez annak, hogy a taktikánk passzolt az ellenfél őrült játékstílusához. Nyilván van ennek is jelentősége, de hogy közhellyel érjek, akkor lesz igazán értékes ez a három pont, ha legközelebb a Vasast is le tudjuk győzni hazai pályán.