Játékszituációk – Mit rontottunk el?

A Felcsút ellen nagyon sok játékost kicseréltünk a Jereván elleni találkozóhoz képest. A vereségünk oka azonban nem csak ebben keresendő. Nézzük meg néhány ábrával, mit rontottunk el?

1. szituáció

A meccs első perceiben járunk, Batiknál a labda, a Felcsút lezárja a passzsávokat. Tercza hiányzik jobb szélről, elöl pedig senki nem megjátszható, szorosan őrzik játékosainkat a felcsútiak.Az ábráról hiányzik Macsó a pálya bal széléről, de ott van ő, szoros emberfogásban. Ilyenkor túl sok opció nincs, vagy oldalpassz / hazapassz, vagy egy kockázatos passz a középpályára, vagy egy 50+ méteres indítás, ami vagy jó, vagy nem. A támadósorunkat érdemes szemlélni, lesz még róluk szó a cikk végén. Eredmény? Pár passzal később Tercza felé magas labda, amit megszerez a Felcsút.

2. szituáció

Még mindig nem telt öt perc sem a meccsből, és sokadszorra ismétlődik a szituáció: sem a középpálya nem megjátszható, sem az egy vonalban elöl lévő négy támadó. Kellerre figyelnek, Tercza és Batik van csak viszonylag szabadon. Kocsis Dominik lesről sétafikál vissza, Macsó pedig középre fut, kiugrik, indítást várna a védők közé (ő is észleli amit én fentebb már írtam: ebből a szituációból 50+ méteres indítás a legkockázatmentesebb megoldás). Helyette ott lenne a lehetőség Dzsudzsák, Szendrei és Macsó előtt is, hogy hátrébb lépjen egy labdáért a hatalmas üres területekbe (be is rajzoltam a nyilakkal), de ezt egyikük sem teszi meg. Eredmény? Hazapasszolt labda Andreevhez.

3. szituáció

Keller labdát szerez, Pataihoz passzol, aki megtolja, majd döntés előtt áll. Sok opciója lehetne, de a társak hamar rövidre zárják ezt. Sem Tercza, sem Batik nem fut be mellé a középpályára, hogy passzlehetőséget kínáljon fel, sétálnak előre. Boskovic (akit Terczához hasonlóan piros X-szel jelöltem meg) konkrétan hátat fordít Patainak, ráadásul meg is áll, pedig ha előrelépne párat, kaphatna egy rövid indítást. A támadónégyesünk mindegyike a piros nyilak irányába rohannak, nyílegyenesen az ellenfél kapuja felé. Egyiküknek sem fordul meg a fejében, hogy esetleg visszalépne labdát kérni, Pataitól elfelé futnak. Pedig ha Dzsudzsák az oldalvonal felé menne, kaphatna labdát, le is rázná magáról a védőt. Az extra megoldás pedig Szendrei előtt van, ha visszalépne kettőt, és várná kicsiben a labdát a legnagyobb üres területben. Ezzel lehetőséget adna Macsónak és Kocsisnak, hogy a sebességüket kihasználva lerázzák védőiket, majd lehetne őket indítani. Ezt nem teszik meg, csak rohannak. Patai előtt két opció marad összesen: 1) vezeti tovább a labdát vagy Boskovic vagy az üres terület irányába. 2) beindítja Macsót vagy Kocsist (sem Dzsudzsák, sem Szendrei nincs kiugratható pozícióban). Eredmény: kiugratná Kocsist, aki előtt összezár a két védő, és két másodperc múlva már támadhat a Felcsút.

És ismét felhívom a figyelmet a fenti képeken is látható 4-2-4-es „formációra”: négyen rohannak előre, ketten a középpálya közepén vannak, a négy védő pedig mögöttük.

4. szituáció

Ez közvetlenül az első gól előtti szituáció. A fenti képen látható, hogy Mejías ugyanazzal a problémával szembesül, amivel a meccs eleje óta. A középpályások nem megjátszhatóak, Boskovic bántóan nem fut be az üres területbe, ahol kaphatná a labdát. A négy támadó mindegyike távol helyezkedik (Kocsis ráadásul valamiért visszafelé fut, de továbbra sem megjátszható pozícióba). Mejías vagy kiteszi szélre Kellernek, akin azért rajta van az embere, vagy Batikhoz passzol, vagy kockáztat és Terczát vagy Patait szemeli ki. Utóbbit választja, de indítása pontatlan, és jöhet a Felcsút kontrája.

A labdavesztés után kirajzolódik az a 4-2-4, ami teljesen védtelenné tesz minket, mert nem szervezzük át a csapatot a támadás és védekezés között (ezt éppen örmény ellenfelünknél érdemes megnézni, milyen jól csinálják, a 3 védő villámgyorsan át tud alakulni 4 és 5 védőssé is). Keller és Tercza is túlságosan elöl, a felezővonalnál áll. Eredmény: úgy roboghatnak végig rajtunk, ahogy akarnak. Tercza nem is éri be Németh Andrást, aki üresen állva szerez gólt.

5. szituáció

Jöjjön az egyik „kedvenc” jelenetem. Ez még mindig csak a 25. perc, már 0-1 van. Mejías szerez labdát, majd odapasszolja Boskovichoz, és Terczán és – a képen nem látható, de a csatár pozícióból, lesről visszafelé futó – Kocsison kívül mindenki ÁCSOROG. Hét játékos nincs megjátszható pozícióban, és még csak törekvést sem látunk tőlük arra, hogy ez változzon. Boskovic meg gondolkozhat, ebből ugyan mit csináljon? Eredmény: Mivel Tercza felé a passzsávot hamar lezárja a Felcsút, Kocsist meg lesen érné a labda, Boskovic egy kockázatos egy-az-egyre kényszerül, de végül meg tudja játszani Macsót.

6. szituáció

Még mindig az első félidő, jön egy veszélyesnek kinéző támadásunk, Dzsudzsák kap labdát az ellenfél tizenhatosának sarkánál, egyből körbeveszi több védő, ezért vissza kell fordulnia és távolodik ugyan a kaputól, de igyekszik a pálya belső területére mozogni, hátha lövőhelyzetet, rést, vagy beadási pozíciót talál, közben pedig időt ad a társaknak, hogy üresbe mozogva labdát kaphassanak, vagy felérjenek a beadásra. A mieink mint a mérgezett egerek be is rohannak a tizenhatoson belülre. Boskovic előresprintel, szélről Macsó konkrétan Szendrei pozíciójába megy, Keller és Kocsis a tizenhatos sarkánál várják, mi lesz, és Tercza is elbújik a védő mögé. Patai egyedül, aki próbál segíteni Balázsnak, de mivel felé fut, inkább csak hátráltatja őt. Az ilyen szituációk tipikusan begyakorolható elemek és előre megbeszélhető, mi történik, ha Dzsudzsáknál a labda ilyen helyzetben. Ha ível, hová ível (tavaly rendre a hosszún befutó Guerrero irányába), ha lapos passzt akar adni, kit fog keresni (tavaly rendre a szélről középre belépő Gordic felé). Jelen helyzetben Macsó visszaléphetne középre, Keller megjátszható lenne, ha szélen megáll és nem fut fel a tizenhatosig (vagy visszafordul és a nyíl irányába mozog) és Kocsis is kifuthatna az oldalvonal felé, ha Dzsudzsák esetleg visszafordulna a labdával. Az, hogy ez nem történik meg nem önmagában azért baj, mert a támadásunk elhal, hanem azért is, mert labdavesztés esetén négy felcsúti fut rá Pataira és a két hátul maradt középhátvédünkre. Csak a felcsútiakon múlik, hogy kihasználják e a 4:3-as előnyt. Eredmény: Dzsudzsák véletlenszerűen lövi be középre a labdát, és kontrázhat a Felcsút, szerencsénkre túl hosszú az indításuk.

7. szituáció

Azt gondolnánk, 2-0 után változott bármi, de csupán annyi, hogy a Felcsút jobban visszazárt, ezért a fenti játékszituációk a kapujukhoz közelebb alakultak ki. Itt Mejías ugyanazzal a problémával szembesül mint korábban, csak most már nem 50 méteres átadással kellene kiugratnia a társakat, hanem 20 méteresekkel. Egyedül Macsó megjátszható, vagy extra, ívelt passzal Kocsis. Keller és Boskovic elbújtak, nem lépnek vissza labdáért, ahogy Tercza is a tizenhatos sarkánál befelé, a kapu felé fut, nem pedig Mejías irányába. Ez konkrétan 3 ember mínusz. Nálam éppen ezért volt Sergi Samper a csütörtöki meccs embere. Folyamatosan kisegítette a középpályát és a labdás felé mozgott, hogy adjon neki passzopciót. Itt most ismét erre lett volna szükség. Eredmény: Macsó kap labdát, de Keller lemarad a továbbpasszról, kirúgás a Felcsútnak.

8. szituáció

Ha azt gondolnánk, a második félidőre a cserékkel vagy taktikai húzásokkal megoldotta ezt a problémát Remmel, sajnos tévednünk kell. 60. perc, Terczánál a labda, és hiába van két teljesen üres zóna, nincsenek ott megjátszható játékosaink. Kocsis Dominik elöl ragad a szélen, a középső középpályásunk nem az üres területbe fut, hanem a két felcsúti támadó közé. Mejías és Keller nem megjátszható, a fenti üres területbe pedig kockázatos lenne beívelni, és ahhoz minimum az kellene, hogy valaki visszalépjen oda, de ez nem történik meg. Eredmény: Tercza kivár, Kocsis pedig végül csak visszalép a labdáért, de mivel elkésik, csak kapásból tudja kiugratni a képről szintén hiányzó, mert a csatár mellett kiugrásra készen álló Boskovicot (!) és ezért pontatlan a labdája, jöhet az ellentámadás.

9. szituáció

Nézzünk egy pozitív játékszituációt is, két lépésben. Az eset érdekessége, hogy fél perce állt be Guerrero, és pályán van már Cibla, Sain és Baldoni is. Egy labdaszerezésnél Guerrero úgy helyezkedik, hogy egyből kaphassa a rövid passzt és megindulhasson az ellenfél felé. A játékostársak nem elrohangálnak előle, hanem segítenek a támadásépítésben. Boskovic a kispasszos támadásépítésben segítene, Baldoni kifut szélre és megveri emberét, egy egyszerű szélre passzal is előnybe kerülhet. Sain bár a kapu felé fut, de megverve emberét és az üres területet keresve! A 21-es játékos Ciblára, a 33-as játékos a szélen felfutó Kocsisra figyel, így egy extra mélységi indítással Sain is játékba hozható. Már ez is elég lehetőség, de a támadás kulcsaként Cibla nem az ellenfél kapuját támadja, hanem ellép a védőitől és visszalép Guerrero felé. Hogy mi lett az esetből? Jöjjön a második lépés:

Guerrero jól méri fel, hogy a leghatékonyabb és egyben legegyszerűbb megoldás Ciblát választani. A passz után Cibla kapura fordul, és ÖT (!) lehetőség közül is választhat. Kiugrathatja Boskovicot és Saint, mindkettő elszakadt a védőktől. Baldoni könnyebben, Kocsis nehezebben, de megjátszható a két szélen. És a ráadás: Cibla nagyjából innen lőtt gólt a Jerevánnak, azaz egy veszélyes lövés is a lehetőségei között van. Ilyen játékszituációkból kellett volna minél többet kialakítani. Ehhez kellenek a társak segítő bemozgásai, és kell az az észrevétel, ami a Guerrero-Cibla összjátékban benne volt. Eredmény: Cibla végül a lövést választotta, de mivel áttette a másik lábára, tudták blokkolni a kísérletet, de még így is szöglettel jöhettünk. (A szögletet Cibla kanyarította középre, Baldoni fejesét pedig a gólvonalon álló védő rúgta ki.)

Összegzés

Gert Remmel taktikai elképzelése, hogy folyamatosan négy támadó ostromolja az ellenfél kapuját. Ehhez két nagyon labdabiztos középpályásra van szüksége, és arra, hogy a két szélső hátvéd felmenjen a támadással, így elérve, hogy a szélső támadóknak ne kelljen állandóan visszamozogniuk labdáért, hanem kiugrásra készen álljanak. Ha jó labdát kapnának szélen, akkor villámgyorsan be lehetne azt adni a közben a tizenhatoson belülre érő három játékosnak. Ennek további előnye, hogy leköti az ellenfél védelmét. A szélső védők nem jöhetnek előre a támadásokkal, a középpályásaiknak hátrébb kell maradniuk, különben egy-két jó középső passzal emberelőnyös szituációt tudnánk kialakítani. Ha a beadás nem jó, akkor sincs nagy gond, mivel az elöl lévő játékosaink egyből meg tudják támadni a labdás embert, így nincs idejük birtokolni azt és veszélyes támadásokat építeni, elméletben tehát hamarabb visszakerülhet hozzánk a labda és a sok támadás sok beadást hozhat, amelyekből előbb utóbb majd csak betalálunk, ha túltöltjük a tizenhatost. Legalábbis papíron…

…mert a valóság egészen más. Főleg, ha a kulcspozíciókba olyan játékosokat teszünk, akik nem képesek ellátni a taktikához szükséges feladatokat. Keller és Tercza nem annyira magabiztos és gyors szélen, hogy labdavesztés esetén gyorsan visszazárjanak. Az irányítás és a középpálya középső területe a Boskovic-Patai kettősre hárult, és finoman szólva sem tudták ezt megoldani – köszönhetően többek között annak is, hogy a Felcsút egyetlen taktikai húzással likvidálta őket: behúzta középre a támadóit és a középpályásait is, teljesen lefedve a passzsávokat. A szélen pedig hiába nyílt út, mivel sem Kocsis, sem Macsó nem léptek vissza időben (hiszen a taktika lényege pont az hogy ők is kiugrásra álljanak készen), az üres területek megjátszatlanok maradtak, így a feltételezett sok beadásból sem lett semmi: az első félidőben csupán 8 beadásunk volt, csak eggyel több, mint a szélső játékot nem erőltető Felcsútnak. Ráadásul míg nekik 6/7-es, addig nekünk csak 3/8-as mutatónk lett abból, amiről az egész taktikánk szól.

Hogy rossz-e a taktikánk? Nem feltétlenül ez a gond, mert amint Guerrero, Baldoni és Cibla is a pályán volt, beszorítottuk az ellenfelet, és hirtelen működni kezdett minden. Arra viszont rámutat, mennyire hibaérzékeny a rendszer, és hogy a két középső középpályás személye és a négy támadó labda nélküli döntéshozatala mennyire meghatározó tényező. Arra pedig gyorsan megoldást kell találni, hogy mi történjen labdavesztés esetén, vagy ha hátrányba kerülünk, mert előbbinél bántóan gyengék voltunk a Felcsút ellen, utóbbi kapcsán pedig ijesztően egysíkú a játékfelfogásunk és gyenge a kispadunk.

Hajrá, Loki!
Csibu