Nyomás nélkül

Nincs pihenés, jön az újabb megmérettetés, méghozzá az eddigi legkomolyabb. A hatalmas nemzetközi rutinnal rendelkező FC Copenhagent fogadjuk a Konferencia Liga harmadik körében. Egy ilyen kaliberű csapat ellen a tavalyi gárdának is meggyűlne a baja, az idei pedig ezer sebből vérzik, így nem túl jó előjelekkel várjuk ezt az erőfelmérőt.

A tavalyi csapatunkat nem félteném ennyire a Koppenhágától, bár sok esélyt annak a gárdának sem adnék ellenük. Az ideivel kapcsolatban viszont elég komoly gondok vannak eddig. Amellett, hogy az új játékfelfogásból eddig keveset láttunk viszont, az erőnléttel vannak gondok, és sorra dőlnek ki játékosok apró húzódások, vagy komolyabb sérülések miatt. Az előző összefoglalómban ezzel kapcsolatban már tettem is említést, a klub azóta vette a fáradtságot és tájékoztatta a szurkolóit a sérültek állapotáról. Kicsit megmosolyogtató volt csupán négy találkozó után a kettős terhelésre hivatkozni, ám legyen.

De hogy némi jó hírrel is szolgáljak: a Koppenhága sem az a csapat jelenleg, amely az elmúlt években a nemzetközi porondon vitézkedett – tavaly a BL, előtte az EKL főtábláján. Az előző szezonban a BL selejtezőjében indulva a koszovói Drita, a svéd Malmö és a svájci Basel testén keresztül (veretlenül) kerültek be a 36-os főtáblára. Ott összesen 8 pontot szereztek: legyőzték a Kairatot és a Villarrealt, ikszeltek a Leverkusennel és a Napolival, a Qarabagtól, a Tottenhamtól, a Dortmundtól és a Barcelonától pedig kikaptak. A 31. helyezés abszolút nem tekinthető szégyenteljesnek ezzel az eredménysorral. Csakhogy… Eközben a bajnokságban rég nem látotta mélységet éltek meg, a 22 meccses alapszakaszt csupán a hetedik helyen zárták, így nem kerültek be a felsőházi rájátszásba. Ez hatalmas blama volt egy ilyen kaliberű csapattól, nagyjából azzal érne fel, mintha a Fradi két kör után nem lenne a top5-ben az NB I-ben. Az alsóházi rájátszást tükörsimán megnyerték, és a dán bajnokság sajátos lebonyolításának hála jogot szereztek arra, hogy a felsőházban negyedik helyen végző Bröndby ellen egy play-off meccset vívjanak az EKL indulásért: ezt sikerrel is vették, így kvalifikálták magukat az idei kiírásba.

Az eredménysorból viszont látszik, hogy komoly változásokon megy át a koppenhágai csapat. A korábbi sikerkovács, Jacob Neestrup március végén távozott, őt az a Bo Svensson váltotta, aki korábban a Bundesligában a Mainz és az Union Berlint is irányította. A szezon végét tehát már vele fejezték be. Nyáron a keretük is átalakult, illetve még átalakolóban van. A húzónevek közül Achouri, Hatzidiakos, Claesson és Buta is távoztak, a hiányposztokat pedig egyelőre még foldozgatják. Az érkezők oldalán Felix Beijmo és Alex Král is jó vételnek tűnik, viszont az eddigi egyetlen érkezőjük, akiért pénzt is áldoztak, az nem más, mint Markgráf Ákos, akit épp a napokban szerződtettek az Újpesttől. Vele kapcsolatban az az érdekes helyzet állt elő, hogy a Koppenhágában történő szerződése miatt vasárnap már nem, csütörtökön pedig még nem léphet pályára ellenünk, ugyanis ebbe a körbe nem nevezte őt egyelőre a dán csapat.

A szakmázásba, abba, hogy játékban mit várhatunk a dánoktól, nem mennék bele. Ha valakit mégis érdekel, akkor Tükörszélső újabb kiváló elemzését tudom javasolni. Inkább nézzük a mentális oldalát a dolgoknak: nyilván örömteli, hogy mentünk egy kört, még csak azt sem mondhatom, hogy ez kötelező, vagy magától értetődő volt, hiszen az a két meccs alapján is került, hogy a Jereván nem tekitnhető rossz csapatnak, a jelenlegi DVSC-nél például egyáltalán nem képviselt sokkal rosszabb játékerőt. Viszont formálódó csapatról lévén szó, eközben a két bajnokinkat agyonrotáltuk, és tele fiatalokkal eddig két zakó áll a nevünk mellett. Mindössze alig egy félidőnyi elfogadható futballt produkálva. Ez nyilván nem fest jól, és ha emellé most beszedünk egy nagy vereséget a dánok ellen is, és újfent fáradtan várjuk majd a keleti rangadót a Szpari ellen, akkor mindez nem kecsegtet sok jóval. Ne legyenek kétségeink, egy esetlegesen elszenvedett dupla vereség komoly válságba sodorná a csapatot. Akár hasonlóba is, mint két éve Máté Csaba idején…

Persze mindez fordítva is igaz lehet. Egy szoros eredmény, ne adja Isten egy döntetlen, vagy győzelem, illetve egy vasárnapi Nyíregyháza elleni siker sorsfordító is lehet. Egycsapásra megjönne a bizalom az új stáb, és a csapat iránt a nézők részéről, a sikerélmény pedig mentális löketet is adhat a folytatásra. Amire szükség is lenne a szerdai visszavágó, illetve az azt követő ETO elleni rangadó előtt…

Mindezek alapján tehát igazából komoly nyomás nélkül léphetünk csütörtökön pályára. Tisztában vagyunk az erőviszonyokkal, nem elvárás a győzelem. Részemről legalábbis. Elfogadhatónak azt tartanám, ha egy szoros párharcot tudnánk játszani, mint ahogy az ukrán Zhitomir is megnehezítette a dánok dolgát.