Utolsó perces továbbjutás

Az idényben először mérettettünk meg a Magyar Kupában. A harmadosztályú Gödöllőhöz látogattunk, és a pályára lépők személye és játéka egyértelművé tette, hogy komolyan vesszük az összecsapást. Az első félidőben kiharcolt kétgólos előnyt azonban a második félidőben ledolgozta a Gödöllő, végül azonban Szendrei fejesgóljával nyertünk és továbbjutottunk.

Erdélyi, Tercza, Szakál, Batik, Keller volt a védelmi ötösünk, Patai és Boskovic volt a két középső középpályás, a támadásokat pedig Egrire, Dénesre, Adinanyra és Myrtajra bízta Gert Remmel. Ez akár egy NB I-es kezdő is lehetne, látva az eltiltásokat és sérülteket. Az egész első félidőben a kapuja elé szorítottuk a Gödöllőt, akik inkább a védekezésre összpontosítottak. Egri különösen élt ebben a félidőben, rögtön egy kapáslövéssel nyitotta a találkozót, hogy aztán számolatlanul ívelje be a jobbnál jobb szögleteket. A 18. percben aztán Keller felső kapufája után Myrtaj lőtt közelről, egy védő a gólvonalról felszabadított ugyan, de éppen Egrihez, aki köszönte és belőtte. A szögleteinkben állandó veszély volt, hol Adinany, hol Batik fejelt veszélyesen, a második gólt mégis egy gyönyörű akcióból lőttük. Tercza megiramodott, Myrtajhoz passzolt, és folytatta a mozgását a pályán keresztbe, Myrtaj megüresedett helyére, aki közben Boskovichoz passzolt. Boskovic látva Tercza beindulását egyből kiugratta a jobbhátvédünket, aki bal szélről (!) kilőtte a hosszú alsót. 0-2. Közel jártunk a harmadik gólhoz is, de Boskovic fejesét a gólvonalról védték, Adinany ollózását és Dénes közeli lövését pedig a meccs legjobbja, a gödöllői kapus bravúrokkal hárította.

A második félidőt Baldoni és Janneh becserélésével kezdtük (Dénes és Boskovic jöttek le), harminc percre Samper is beállt (Patai helyére), az utolsó húsz percre pedig Adinanyt váltotta Szendrei. Akkorra már kellett is, hogy a pályán legyen, mert a második félidőben jóval kevesebb helyzetet dolgoztunk ki, a Gödöllő ugyanis mindent egy lapra feltéve kontrázott és többször is a kapunk elé került. Az 55. percben ennek meg is lett a gyümölcse, szélről betett labdát lefagyva szemlélte Erdélyi, és mivel a berobbanó gödöllőit nem követte védőnk, szépítettek a hazaiak Mertse Ábel révén. Nem telt bele tíz perc, újabb gólnak örülhettek a hazaiak, sem Keller, sem Batik, sem Erdélyi nem tudta megakadályozni, hogy végigrobogjanak rajtunk és egy szép passzjáték után közelről gólt lőjön Balog Kristóf. Az újabb bealudt gól és egyenlítés után a Gödöllő ismét a védekezésre koncentrált, de az utolsó 10 percre érve látványosan nagy nyomás alá helyeztük őket. Folyamatosan érkeztek a veszélyes beadásaink, lövéseink a kapujukra, a 85. és 86. percben is Tóth Balázs tartotta meccsben a hazaiakat, de a 90. percben már ő is tehetetlen volt. Egri beívelésébe tette bele a fejét Myrtaj, a lehullót pedig Szendrei tökéletes ütemérzékkel fejelte a gödöllői kapuba. 2-3. Továbbjutottunk, az első félidő alapján nehezebben, mint terveztük, de ilyen ez a Magyar Kupa, ettől szép és izgalmas, minden tiszteletem a gödöllőiek előtt, közel voltak hozzá, hogy hosszabbításra mentsék a találkozót.

Kiemelném a mieink közül Egri Imrét, aki gólt szerzett és a győztes gólunkban is benne volt. Szögletei kimondottan magas színvonalúak voltak, legutóbb annak idején Bárány tett rám ilyen hatást a bemutatkozását követő meccseken. Myrtaj mezőnyben nem mutatott sokat, de mindhárom gólban benne volt, ami szintén kimagasló teljesítmény: az elsőnél a lövését követően szerzett gólt Egri, a másodiknál jól játszott össze Terczával és Boskoviccal, a harmadiknál pedig ténylegesen is ő adta a gólpasszt Szendreinek. Boskovic nagyon magabiztosan játszott, Tercza gólt lőtt, Dénes nagyot harcolt, Szendrei pedig a beállását követően győztes gólt fejelt, őket ezért mindenképp meg szerettem volna még említeni.

A lényeg összejött, továbbjutottunk, és a Magyar Kupa folytatódni fog számunkra – ahogy az NB I is. Egy hét múlva jön a Vasas. Várom!

Hajrá, LokI!
Csibu