Kondás Elemér visszatérése az Újpest ellen nem alakult valami fényesen, hiszen kedden tanácstalan játékkal kikaptunk Újpesten. Szombaton kiesőhelyről vártuk a PAFC elleni hazai találkozót, ahol mindenképp győzelemre lett volna szükségünk. Az előjelek azonban nem nekünk kedveztek. Mégis, Vitelki Zoltán első négy meccse óta nem játszottunk olyan jól mint most. Milyen kár, hogy a győzelemhez ez sem volt elég… Összefoglaljuk, mit láttunk a Felcsút ellen.
Meglepődtem a kezdőcsapatunkat látva, mert visszaköszöntek azok a gondolatok, amiket pénteken Redboy és JuveFan fogalmaztak meg beharangozónkban. Nevezetesen: célfutball kell, ötvédős rendszerrel. Nem kaphatunk gólt,valahogy meg majd szerzünk egyet. És voilá, szombatra megkaptuk. Ráadásul kapusposzton is váltottunk, mivel az utóbbi időben Nagy Sándor nem igazán mutatott be bravúrokat, így helyét most Kosicky foglalta el. Előtte Barna Szabin kívül az összes bevethető védőnk a pályára került, még úgy is, hogy ez azt jelentette, Bényei a szokásosnál bentebb kellett játsszon. Pávkovics és Csősz – vélhetően sérülés miatt – a keretbe sem került, a kispadon pedig szokatlan módon csak Barna Szabolcs ült védőjátékosként. Mivel a csatárok közé egyedül Adenijit neveztük, a középpályára négy játékosunk maradt. Középre Tőzsér és Kusnyír, melléjük Varga és Bódi.
A Felcsút a Honvéd Mezőkövesd elleni pénteki győzelmével komoly sanszot kapott arra, ha komolyan gondolnák a dobogót, most beérjék a kövesdieket. A számukra is fontos találkozón így nem pihentettek, Tóth kapus előtt Szolnoki, Hadziev, Meissner, Deutsch védekezett, Urblik, van Nieff és Knezevic középen, két szélen Gyurcsó és Slagveer, előttük pedig Vanecek játszott. (Igen, jól látjátok, a Puskás AKADÉMIA 4 magyar játékossal a kezdőjében állt fel.)
A találkozó felcsúti fölénnyel kezdődött, majd a kaposvári meccshez hasonlóan itt is korai gólnak örülhettünk. A hatodik percben Bódi tartott meg kis szerencsével egy felpasszt, majd tökéletes ütemben ugratta ki Adenijit, aki élt első lehetőségünkkel. Máris vezettünk. Az utóbbi mérkőzéseken statikus játék volt megfigyelhető a Loki játékát nézve, sok ácsorgással. De tessék, amint vannak bemozgások, máris helyzetbe tudtunk kerülni és meg is szereztük a vezetést jelentő gólt.
A PAFC próbálta uralni a játékot, de gólt mégis a mi hibáinkból szereztek majdnem. Egy rosszul sikerült szabadrúgásból kontráztak, a beívelést pedig Tőzsér (!) tálalta a felcsúti játékosnak lövésre, aki azonban kaput tévesztett nagy szerencsénkre. Tíz perccel később egy szélről betett labdát pörgettek be majdnem a kapunkba, majd újabb tíz perccel később, már tényleg komoly mezőnyfölényben játszva a PAFC újabb beívelését követően ezúttal Habovda adott fél-gólpasszt az ellenfélnek. Rossz megmozdulását egy passzból kapunkba vágta Knezevic. Az első félidő további részében egy Bódi lövésen kívül túl sok minden nem történt. Sajnálhattuk, hogy a hibáinkkal újabb lehetőségeket és újabb gól ajándékoztunk aktuális ellenfelünknek, de tegyük hozzá, a gólunkat követően nagyon visszaálltunk.
A második félidőt csere nélkül folytatták a csapatok és Bódi kis híján egyből be is talált, de Tóth szépen védett. Nagyon megnyomtuk az első negyedórát, mégis a Felcsút örülhetett ismét, van Nieff talált be a kapunkba egy közeli szabadrúgásból. 57. perc, 1-2. Sőt, ha nem védekezik tanárian (!) Szacsa, akár újabb gólt is szerezhettek volna nem sokkal később. Ekkor úgy tűnt, nekünk lefőtt a kávé, ekkor azonban az egyébként nagyon jól játszó Ferenczi vette le Kinyik szép keresztlabdáját és adta be tökéletesen Adeniji fejére azt, aki közelről a kapuba helyezett. 2-2. Egy perccel korábban cseréltük be egyébként Garbát és Kundrákot, egyértelmű volt a szándék, nem kaphatunk ki.
Ezután kicsit leült a találkozó, a vendégek sokat birtokolták a labdát, és minden apró szabálytalanságnál húzták az időt, mi pedig látványosan elfáradtunk, nem maradt bennünk igazán szufla. Így újabb cserékre szánta el magát Kondás Elemér (a tőle megszokott módon ezúttal is megvárva a 80. perc környékét), Szécsi és Barna állt be Ferenczi és Varga helyére. Barna becserélése különösen érdekes volt annak tükrében, hogy Ferenczi mennyire aktív volt támadásban és védekezésben is, Barna Szabolcsnak pedig ez volt első NB I-es pályára lépése ebben a szezonban. De a cserék sem sokat segítettek, erőnlétileg lenullázódtunk. A hosszabbítás perceire Milunovic is bejött a kétgólos Adeniji helyére, és pár beadás erejéig be is szorítottuk ellenfelünket a kapujuk elé, sorra jöttek be Bódi beadásai, de az utolsó pillanatban vagy Tóth tudott védeni, vagy egy-egy védő állt jó helyen, így újabb gólt már nem szereztünk. Végeredmény: DVSC-PAFC 2-2.
Osztályzatok
Tomas Kosicky – 5
Egyik gólról sem tehetett, de számos beívelésre jól jött ki, végig magabiztos volt. A szabadrúgásnál csak pár centin múlott, nem véd-e hatalmasat, ott az volt a pechje, hogy a felugró játékosok között átjutott a labda.
Jurij Habovda – 4
Több jó beadása is volt, aktívan játszott, sőt, számos alkalommal dicsérhettük megmozdulásait. Azonban nem tudom elfeledni azt a tényt, hogy az első kapott gólunknál hatalmas gyertyát rúgott, majd nem tudta elfejelni sem a labdát, hogy legalább javítsa hibáját. Így csak négyest kap.
Bényei Balázs – 5
Szokatlanabb szerepkört kapott, aktívan játszott, néhol egész dicsérhető módon, támadásokba is igyekezett bekapcsolódni. Nem lógott ki a csapatból.
Kinyik Ákos– 6
A korábbi hetek játékához képest most sokkal stabilabb volt, bár a beíveléseknél lehetett volna kicsit határozottabb olykor. A második gólunknál szép labdát osztott ki Ferenczinek, és amikor nála volt a labda, általában is jól lépett fel vele a középpályára, ezért kap egy osztályzattal magasabbat.
Szatmári Csaba– 6
Visszatért, de még hogy! Hát hol rejtőzött eddig ez a srác? Ma kijött neki a lépés, és elképesztően magabiztos teljesítményt nyújtott, a gólok nem az ő lelkén száradnak, egy alkalommal viszont bámulatosan ért vissza védőjével. Sőt, még gólhelyzetbe is került egy beadásnál, de fejese sajnos nem találta el a kaput. Ha mindig így játszana, egy szavunk nem lenne rá! Szép volt.
Ferenczi János– 6
Ugyanaz igaz rá, amit Szacsáról írtam. Hol jártál eddig, Janika? Hát ez mekkora meccs volt tőled, te jó ég. Az idei legjobb teljesítményt láttuk tőle, védekezésben olyan visszafutásokat, ütközéseket, becsúszásokat, amiket mindig is hiányoltunk. Az Újpest ellen talán egy beadása sem volt jó, de most több is, az egyikből ráadásul gól is született. Cseréjét – hacsak nem sérülés, vagy fáradtság miatt történt – nem tudtam mire vélni.
Bódi Ádám – 6
Az első gólnál mesteri labdát adott, a beadásai, szögletei pedig egytől egyig igazi veszélyt rejtettek magukban. Az ő játéka is mintha sokkal jobb lett volna az előző meccsekéhez képest. Tőzsér lecserélését követően ő lett csapatkapitányunk.
Kusnyír Erik– 5
Az első félidőre jár a hatos, a másodikra viszont csak négyes. Ennek oka, hogy nagyon odatette magát, amíg bírta szuflával, sok jó labdaszerzése, becsúszása volt. A második félidőben viszont sokszor csúnyán elpasszolta a labdáit, és gyakrabban maradt le az ellenfél támadóiról, középpályásairól is.
Tőzsér Dániel– 3 
Több visszafutást láttam tőle mint amihez hozzászoktam, de a 15. percben egészen elképesztő, gólpasszal felérő labdát adott az ellenfélnek, aztán pedig számos esetben Holmanra emlékeztető sértődéseket láttam tőle. Ha nem oda helyezkedett valaki, ahova várta, vagy nem úgy ment a passz, esetleg ő maga adta el (szerintem ebben élen járt), akkor megállt, kezét a csípőjére téve hüledezett egy sort, miközben a PAFC már hozta ránk a labdát. Mérkőzés alatt sosem szidom a saját játékosainkat, most mégis kijött a számon néhány keresetlen szó. Cseréje nagyon jogos volt.
Varga Kevin– 4
Nagyon sokat futott az egész találkozón, és voltak látványos, szép megmozdulásai. Sokat kért és kapott labdát, néhányszor a kapu felé is megiramodhatott, de egyrészt vigyáztak rá védői, másrészt az utolsó pillanatokban rendre rossz megoldást választott. Az ő cseréje is jogos volt, de láttam tőle biztató dolgokat.
Babatunde Adeniji– 7 
Két gól, jó játék. Ezt várjuk egy csatártól. Jól segítette a támadásainkat, egyetlen negatívum talán, hogy a második félidő közepére ő is elfáradt.
∼•∼
Haruna Garba, Kundrák Norbert, Barna Szabolcs, Szécsi Márk, Luka Milunovic – 0
30-10-5 percet kaptak cserejátékosaink. Garba egyből sárgát kapott, majd volt pár érthetetlen megmozdulása és egy rosszul eltalált lövése ziccerben. Kundrák a kapu előtt veszélytelen volt, de aktívan játszott jobbszélen. Barna Szabolcs nem lógott ki a csapatból, jól ellátta védőfeladatait. Szécsi és Milunovic jó ha egy-két labdát kaptak, nem tudtak különösebbet hozzátenni játékunkhoz.
∼•∼
Kondás Elemér
Reméltem, hogy nem látom többet viszont Loki-edzőként, de Vitelki Zoltán távozásával kellett egy tűzoltó, aki ismeri a klubot, a csapatot. Ő vállalta, első útja Dombihoz, második az ultrákhoz vezetett és ezért minden tiszteletem az övé. Az Újpest ellen még nehéz helyzetben volt, mostanra viszont már körvonalazódhatott benne, hogyan is lehetne benn tartani a csapatot. Eszközölt pár komoly cserét mind a hadrendet, mind a játékosokat illetően, és betonbiztossá akarta tenni védekezésünket. Azzal sajnos nem számolt, hogy egyéni hibákat vétünk, de a taktika mégis működött. Felrázta a játékosokat, Adeniji két helyzetéből kettőt is gólra váltott és ha kicsit szerencsésebbek vagyunk, akár meg is nyerhettük volna ezt a találkozót. Nem rajta múlt, sőt, egy hét alatt érezni is a keze nyomát a csapaton, pozitív értelemben.
— A mérkőzés színvonala – Csapatunk teljesítménye – A bírói ítéletek —
Két egyenlő erőkből álló csapat küzdelmét láttam, mindkét csapat a győzelemre játszott, szerintem élvezhető, színvonalas találkozó volt szép gólokkal, izgalmakkal. A második félidő 2-2 után húsz percre kicsit leült ugyan, de ennyi belefér, amikor ilyen sűrű a meccsprogram. A DVSC a védelmi hibáktól eltekintve tökéletesen játszott. A védelmi hibákból azonban gólokat kaptunk, így nem lett meg az oly fontos három pont. Ami miatt azonban jár a dicséret, hogy fáradtság ide vagy oda, mindenki hajtott, küzdött, akart és jogosan szólt a taps a lelátóról a lefújást követően, hiába csalódást keltő az eredmény. Mert most is igaz a mondásunk: nem az eredmény, hanem a mutatott játék a fontosabb. Még akkor is, ha a Paks újabb hihetetlen egyenlítése után továbbra is levegő után kapkodunk. Ha egész évben ilyen elszántsággal játszottunk volna, most nem lennénk bajban. Iványi Zoltán bíráskodása felettébb nem volt tökéletes, bár a kulcsszituációkban jól döntött. A mezőnyben azonban legalább 3-4 sárgát nem osztott ki a PAFC játékosainak, és megbocsátó volt velük időhúzásuknál, látványos műeséseiknél is.
A mérkőzés kezdetén, de végén sem érzem, hogy beljebb kerültünk volna. A Paks nem győzött, ami tovább élteti bennmaradási reményeinket, de sajnos mi sem. Ellenben olyan játékot nyújtottunk, amivel bárki ellen lehetne keresnivalónk, pláne, ha az egyéni védelmi hibákat végre le tudnánk redukálni. Kinyik sajnos kisárgázta magát a Vidi elleni meccs előtt, reméljük Pávkovics felépül addigra és hasonlóan akaratos, góllövésre kész csapatot látunk majd a következő találkozókon is. Így igazából két kulcskérdés maradt a jövőt illetően: képesek leszünk-e tartani ezt a mai jobb teljesítményt a maradék négy meccsen, illetve mennyire bírjuk majd azt, hogy már jó ideje háromnaponta következnek egymás után a mérkőzéseink… A Vidi és a DVTK ellen kiderül jövőhéten.
Mi akkor is szurkolni fogunk!
Csibu
