LOKOMOTIVBLOG | A DVSC NEM HIVATALOS SZURKOLÓI OLDALA

Szezonnyitó gondolatok

Ma újra útjára indul számunkra a következő NB I-es idény. Egy új szezon kezdete pedig mindig kellemes gondolatokkal, várakozásokkal, reményekkel teli. Vajon hogy játszanak majd az új játékosaink, meghálálják-e a bizalmat a fiatal tehetségeink, lesz-e emlékezetes találkozónk, újoncunk és eredményünk? Az előző bajnokság zárása és az azt követő július pozitív élményei ezt idén még könnyebbé teszik. De mit várjunk valójában ettől a szezontól? Tényleg elérhető a dobogó ismét? Vagy nem csak, hogy elérhető, de minimális célkitűzés is kell, hogy legyen? A szezonnyitó gondolataimban igyekszem megtalálni azokat a fogódzókat, kisebb célkitűzéseket, melyekben bízom, melyek elérése után büszke lennék a csapatra 33 forduló múlva.

Nem szegte kedvem a LokiBlogos névváltozással járó kellemetlen teher, ismét várom, hogy NB I-es mérkőzésen szurkoljak a DVSC-nek. Ehhez nagy szükség van arra a Herczeg Andrásra, akiben maximálisan megbízom és tudom, hogy az a tizenegy játékos, akit a kezdőbe nevez, mind igyekszik majd odatenni magát. Ennyit számít egy jó edző és ennyit számít, ha a keret magja nem változik, sőt, olyan játékosok érkeznek, akik nem csak kiegészítő szerepet töltenek be. Első elvárásom velük kapcsolatos: az új érkezők közül legalább kettő játssza be magát a kezdőbe és bizonyítson hétről hétre. Trujic és Garba eddigi játékát látva jogosan bízhatunk ebben, de hátha nem elégedik meg a csapat ennyivel.

A második gondolatom és bizalmam Varga Kevin, Haris Attila, Kusnyír Erik és Zsóri Dániel játékára vonatkozik. Ha Attila meglövi első gólját, Kevin olyan elszántan és csapatjátékosként játszik mint az EL-selejtezőkön, ha Kusnyír Erik kirobbanthatatlan alapemberré növi ki magát, Zsóri Dániel pedig bizonyítja nem csak nekem, hanem a többi magyar csapat szurkolóinak, hogy lehet rá számítani és képes gólokat szerezni (legyen mondjuk a célszám 5), akkor úgy vélem, egy sikeres szezont tudhatunk majd magunk mögött. Minél több játékosunk váljon ne csak alapemberré, hanem meghatározó játékossá!

Kép forrása: DVSC Instagram

Van miben bízni ismét – a játékosállományunk erősödött az előző év óta. Persze kérdés, hogy az előző években jellemző néhány gyatra produkciót nem követi-e idén is pár újabb szánalmas mérkőzés. Harmadik elvárásom tehát ez: egyetlen alibi találkozót sem akarok látni, elég abból, hogy a kiesés elől menekülő csapatok ellen Szent Lokit játszunk. Van 33 forduló, hiszek benne, hogy idén nem kapunk ki kilencnél többször (amióta 33 fordulós rendszer van 8, 13, 14 és 10 a vereségeink száma egy idényben), ehhez pedig kiváló védőmunka kell. Valami olyasmi, mint négy éve, amikor csak 34 gólt kaptunk. Ezt már tavaly is megközelítettük a 39-cel, de ha idén negyvennél többet nem kapunk, akkor azt fogom mondani, ez rendben van ezzel a kerettel.

A győzelmek számában nincs nagy szórásunk, ha a múltba tekintünk. 11, 12 és kétszer 14 győzelem, amit elértünk korábban. Nem kívánok sokat, csak legyen meg az új egyéni rekordunk, 15 győzelem a 33 fordulós NB I-ben. Ha ez a negyedik reményem is teljesül, az azt jelentené, hogy 15 győzelemmel, 9 döntetlennel és 9 vereséggel zárnánk a bajnokságot, ami a jelenlegi erőviszonyokat látva nem tűnik számomra elérhetetlennek, de azért van benne kihívás, főleg a győzelmek számát tekintve. Ami megnehezítheti ezt a célt, hogy a nagyobb riválisainkhoz kétszer látogatunk, idegenben pedig jóval nehezebbek ezek a találkozók. Ami viszont megkönnyítheti, hogy az MTK és a Haladás kiesésével és a Paks edzőváltásával úgy érzem, gyengült az NB I mezőnye.

A helyezéssel kapcsolatban nehéz ilyen korán elvárásokba bocsátkozni, de nagyjából a 4. hellyel már elégedett lennék, a dobogónak pedig ismét tudnék örülni. Persze még szebb lenne, ha akár a második helyért vívott csatába is bele tudnánk szólni, vagy minél tovább 6 ponton belül maradni az ezüstérmeshez, de a Fradi és a Vidi még mindig annyira kitűnik a bajnokságból, hogy ellenük csak akkor látok esélyt, ha nem várt nagy törés állna be klubéletükben. Viszont én alapvetően nem helyezésben gondolkodom. Abban bízom, hogy a játékosok és a szurkolók között megmarad az a kapocs, ami az elmúlt időszakban kialakult. Mert akkor idén talán még többször viselhetjük büszkén a csapat mezét, sálját. És akkor talán még többen kilátogatnak majd a stadionba. Mert valljuk be, az sem lenne rossz, ha végre először átlépnénk a Nagyerdei Stadionban a 4000 fős átlagnézőszámot. Legyen ez az ötödik célkitűzésem, de kicsit tovább is megyek: a tavalyi 3547 és a tavalyelőtti 3916 után legyen 4500 az új NB I-es átlagnézőszámunk (tekintettel arra, hogy tavasszal a tényleges nézőszám helyett trenddé vált azt kiírni a stadionban, mennyi a belépésre jogosultak száma).

Jó szurkolást kívánok minden olvasónknak, legyen ez is egy jó emlékű év, éljünk át együtt fantasztikus élményeket, hogy aztán ismét megtapasztaljuk, milyen az európai kupaporondon pályára lépni.
Hajrá, Loki! Mindent bele, Lokomotív!
Csibu