LOKOMOTIVBLOG | A DVSC NEM HIVATALOS SZURKOLÓI OLDALA

A kis Loki első hét fordulójának értékelése

A tavalyi sikeresebb szereplés után idén ismét NB III-as csapatként küzdhet a DVSC “kiscsapata”, a DVSC II, azaz a “kis Loki”. A két megyei osztályban elvesztegetett év után jelentős minőségbeli ugrást láthatunk, ha az ellenfelekre pillantunk. Talán ennek is köszönhető, hogy 7 fordulót követően még csak 1 győzelemmel rendelkezünk. De vajon fontos-e az eredményesség, hogyan teljesít a DVSC II és hogyan viszonyuljunk ehhez a csapathoz? Ezt járja körül már régóta ígérgetett cikkem.

Természetesen mindenki azt szeretné, hogy minél több győzelmet gyűjtsünk, a kis Loki félelmetes ellenfél legyen, de valóban ez a legfontosabb cél? Szerintem egyáltalán nem. Nagyjából úgy vagyok ezekkel a találkozókkal, mint a felkészülési mérkőzésekkel, vagy – amikor még rendszeresek voltak – a barátságos válogatott találkozókkal. Az eredmény maximum mentálisan számít. De sokkal fontosabb a mutatott játék csapat- és egyéni szinten egyaránt. “Kikaptunk? Nem gond. Azért maradjunk benn, de úgysem juthatunk fel, nem a helyezés a fontos. Egyéni- és csapatszinten is sok hibával játszottunk? Annál nagyobb baj!” – Ez az én hozzáállásom.

A DVSC II legfontosabb célja – a szememben -, hogy minőségi alternatívát képezzen a felnőttcsapat számára. Ahogyan egy Varga Kevint, vagy Kusnyírt, Zsórit bedobhatta Herczeg András a mély vízbe, úgy kellene minden posztra lenni egy-egy lelkes jelentkezőnek, aki alig várja, majd meghálálja a bizalmat. Az ehhez szükséges meccsterhelés, tétre menő gyakorlás elengedhetetlen és minőségi egyvelegét nyújtja számunkra a harmadosztály. Ahol ezért olyan játékstílus kialakítására kell törekedni, ami megegyezik a felnőttcsapatéval.

Ahogyan Bódi Ádám fogalmazott nekünk a nyári interjúja során: ő nem nézi, hogy kinek passzol, nem fontos az illető személye. Azt nézi, hogy hol van, vagy hol kellene érkeznie a csapattársnak és akkor megy felé a labda, legyen akár elsőmeccses ifijátékos, akár a leghatékonyabb csatárunk. Ezért (lenne) lényeges, hogy a csapatok edzői összedolgozzanak és különösen nagy hangsúlyt fektessenek azokba a pozíciókba, ahol hiányt szenved a felnőttcsapat. Ezért volt számomra csalódás a Magyar Kupa elleni találkozónk, ahol nem mondjuk Ujvárosi, vagy egy immár NB III-ban pallérozódó tehetség játszott, hanem az a Barna Szabolcs, akinek abszolút nem ez az eredeti pozíciója, és valószínűleg nem sok olyan mérkőzés lesz, ahol középhátvédként látjuk majd pályán.

Az általam meghatározott legfontosabb cél – előkészíteni a fiatalabb játékosokat az NB I-re – mellett van egy másik fontos összetevője is a második számú csapatunknak. Azoknak lehetőséget és meccsterhelést adni, akik az elsőosztályú kerethez tartoznak, de különböző okok miatt nem, vagy csak keveset játszanak. Jó opció például új igazolásaink számára (Bouolira vagy Györgyire gondolok például), hogy bizonyítsanak, lehet rájuk számítani az elsőosztályú meccseken is.

Alapvetően azoknak a játékosainknak lehet egy jó alap az NB III, akik:
– utánpótláskorúak, de teljesítményük alapján megérdemlik a lehetőséget az NB III-ban
– a korosztályos csapataikból már kinőttek, de jó kiegészítőemberei lehetnek az NB I-es Lokinak
– az NB I-es csapatnak csak a bő keretében, vagy a kispadon szerepelnek.
A cél pedig minden esetben annak bizonyítása, hogy megérett a játékuk az NB I-re, készek élni a lehetőséggel és többet akarnak kihozni karrierjükből, mint ahol most állnak.

Amikor tehát a második csapatunkról beszélek, én ezen elvek, gondolatok mentén értékelek. Lehet, hogy a klubnál nem így gondolkoznak, vagy az is lehet, hogy te, aki ezt olvasod másként látod (ezt bátran írd meg kommentben), de ha a DVSC érdekeit és hosszútávú fejlődését nézem, azt gondolom, ez egy követhető és követendő gondolatsor. Most pedig, hogy ezt tisztáztuk, nézzük meg, mit alkotott a DVSC II az elmúlt 7 fordulóban!

————————

1. forduló. Sényő vs DVSC II 2-2.
A Sényő abszolút középcsapat, bár még csak 1 győzelmük van, vereségből is csak ennyit szenvedtek el. Ők szereztek vezetést Molnár öngóljával, majd 8 perc alatt fordítottunk, előbb Tonhaizer akcióból, majd Csősz büntetőből egyenlített, de végül még egy gólt kaptunk.

2. forduló. DVSC II vs Balassagyarmat 0-1
Szintén egy középcsapat, a hazai találkozón pedig vereség egy 50. percben kapott góllal.

3. forduló. Tiszaújváros vs DVSC II 4-1
A feljutásért küzdő és eddig veretlen Tiszaújváros kemény dió volt, Zsórinak csak szépítésre futotta.

4. forduló. DVSC II vs Jászberény 3-3
Az első harmadosztályú mérkőzés volt a Nagyerdei Stadionban. A klubvezetés ugyanis eldöntötte, itt játsszon a kisloki és ingyenesen megtekinthessék ezeket a mérkőzéseket a szurkolók. Kiváló döntés minden szempontból. A szintén feljutási reményekkel szereplő, minimum a felsőházba tartozó Jászberény ellen egy küzdelmes mérkőzésen végül örülhettünk az egy pontnak, pedig 2-0-ra és 3-2-re is mi vezettünk. Zsóri utolsó pillanatai voltak ezek Loki-mezben, mesterhármasával szépen zárta le karrierje ezen állomását.

Bényei szép csele után Zsóri tizenegyes, de a 30.percben szépít a berény: 2-1.

Posted by Lokomotív Blog on Sunday, 25 August 2019

5. forduló. Cegléd vs DVSC II 4-3
Óriási meccs lehetett, itt is vezettük többször is, de 3-3 után a 90. percben Markó a Cegléd javára döntött. Erős csapatuk van, a Tiszaújvároshoz és a Jászberény mellett ők a harmadik csapat, akinek 7 forduló után nincs veresége – nem mellesleg a táblázat első helyén állnak. Gólszerzőink: Györgyi, Bereczki, Damásdi. A 84. percben Csőszt kiállították és ötmeccses eltiltást kapott, mert “a játékteret vonakodva hagyta el, és közben a játékvezető ítélete ellen sportszerűtlen módon tiltakozott”.

6. forduló. DVSC II vs ESMTK 1-1
AZ ESMTK is egy középcsapat, 3 győzelem és 2 döntetlen mellett 2 vereséget is beírhattak maguknak. Ellenünk döntetlenre futotta erejükből, bár mindkét gólt mi szereztük. Az elsőt Kinyik – a saját kapujába, a másodikat Damásdi – büntetőből, a megfelelő helyre.

7. forduló. Eger vs DVSC II 1-3
Két győzelem és öt vereség a mérlege az átalakuló Egernek. A türelmetlenség (és a gyengébb eredmények) Klink Zoltán állásába kerültek ellenfelünknél, mi viszont végre megszereztük első győzelmünket, Bouoli, Belényesi és Sármány góljaival. Azonban ez a mérkőzés sem múlt el kiállítás nélkül, ezúttal Sárosinak kellett idő előtt elhagynia a pályát (a 86. percben, 1-3-as állásnál).

Így jelenleg a 16 csapatos bajnokság 11. helyén állunk 6 ponttal, 13 rúgott (csak 3 csapat szerzett ennél többet) és 16 kapott (csak 3 csapat kapott ennél többet) találattal. Idén még 10 találkozónk lesz 4 hazai mérkőzéssel, amelyek közül talán különösen a Kondás Elemér által vezetett DEAC csapata elleni lesz a legpikánsabb november 17-én. A DEAC játékosai közül csupán három olyan van, akinek nincs DVSC kötődése, a Magyar Kupában pedig hosszabbítás után jutottak tovább bravúrral a másodosztályú Csákvár ellen.

De térjünk vissza a DVSC II csapathoz és nézzük, milyen játékosállományt kapott a kezei közé Szatmári Csaba, a csapat edzője. A hét forduló alatt ugyanis 35 játékos (!) szerepelt a csapatban kezdőként, vagy csereként (azokat tehát nem is számoltam, akik nem léptek pályára, de a kispadon ültek). Csupán két játékos van, aki mind a hét mérkőzésen játszott: Damásdi és Ujvárosi. Akik a meccsek legalább felén pályára léptek: Györgyi (6), Hrabina (5), Sárosi (5), Molnár (4), Barna Szabolcs (4), Barna Viktor (4). Ez egyértelműen megnehezíti az ellenfeleink dolgát, hiszen nem igazán lehet kiszámítani, ki és hogyan fog majd játszani a következő hétvégén. De ugyanígy megnehezíti a csapat dolgát is, ekkora játékosmozgásnál szerintem különösen nehéz lehet csapattá kovácsolni a játékosokat. Pedig csapatként könnyebb szerepelni, mint ebben a formában, ami sokkal inkább igénybe veheti az egyéni képességeket és az ad-hoc megoldásokat. Ennek köszönhető érzésem szerint a sok bekapott gól is, nincs egyben a védelmünk. Góljaink nagy részét pedig azok a játékosok szerezték, akik már bemutatkoztak, vagy nagyon közel vannak az NB I-hez. A 13 szerzett találatból 10 ilyen személyekhez kötődik (Zsóri, Csősz, Györgyi, Bouoli, Damásdi). Tonhaizer, Belényesi és Sármány akik kilógnak ebből a sorból.

Nézzük egyesével az eddig pályáralépő játékosokat:

Az első keretből visszajátszók névsora (7): Barna Szabolcs (3), Kosicky (2), Kinyik (2), Csősz (2), Zsóri (2), Bényei (1), Adeniji (1).

Az első kerethez tartozó (vagy ahhoz közel lévő), de még bizonyításért küzdő játékosaink (10): Ujvárosi (7), Damásdi (7), Györgyi (6), Hrabina (5), Bouoli (3), Kóródi (2), Kundrák (2), Pintér (2), Bévárdi (1), Bereczki (1).

Az első keretben már ritkán játszó, kiöregedőfélben lévő játékosaink (2): Kuti (3), Mészáros (2).

A hivatalosan a DVSC II keretében szereplők (16): Sárosi (5), Molnár (4), Barna Viktor (4), Jankelic (3), Sármány (3), Pelles (3), Tonhaizer (3), Gyönyörű (3), Belényesi (3), Lakatos (2), Kerekes (2), Juhász (2), Bene (2), Szabó (2), Kónya (1), Tomola (1).

Kezdjük a pozitívumokkal: a kerethez ritkán, akkor is indokoltnak tűnő esetekben kerül le a felnőttcsapathoz tartozó játékos. A második csoport szempontjából nagyon fontos a harmadosztály, ezt bizonyítja is, hogy sokat foglalkoztatjuk őket itt. Örültem volna, ha többségük szerepet kap a Sárvár elleni kupamérkőzésen is (pl. Ujvárosi, Damásdi, Györgyi). Itt szerepel két lejátszott meccsel Kóródi is, akiről jó tudni, hogy a Szeged másodosztályú csapatához került egy évre kölcsönbe. Azóta ott két meccsen 4 gól a mérlege. Tavaly Balmazújvárosban is bizonyított már, ő jövőre hátha készen állna az NB I-re! Bévárdi, Lakatos, Pintér, Sármány és Szabó a Balmazújvárossal kötött kooperációs szerződés miatt lépett kevesebbet pályára.

A DVSC II keretében lévő játékosok létszámát megfelelőnek érzem, de elbizonytalanító gondolat, hogy közülük átlagosan csak 6 lépett pályára meccsenként (beleértve a cseréket is!). Kérdés, ez elegendő idő-e a bizonyításra, pláne azzal a vetésforgó rendszerrel, aminek köszönhetően többen vannak, akik csak 1-3 lehetőséget kaptak. Miközben előlük olyanok is elveszik a lehetőséget, mint Kuti, Mészáros és Kónya. Mészáros két pályára lépésére nem sok magyarázat van, de Kuti szerepeltetése is több kérdést vet fel bennem, hiszen az NB I-es csapattól messzebb van már mint Makó Jeruzsálemtől (még a mostani MK mérkőzésen sem számítottunk rá), az NB III-ban pedig egyáltalán nem alapember, bár lehetőségeket így is adnak neki. Két hónap múlva 27 esztendős lesz, a klub szempontjából mondjatok csak egyetlen jó okot, hogy miért érdemes itt tartani?

Van itt még egy kakukktojás, ő Kónya Márk, aki 2006-ban volt utánpótlásjátékosunk, majd a Létavértesből a Balmazújváros-Nyíregyháza vonalon mozogva 6 MK és 3 NB I-es mérkőzést pakolt a lábaiba, az NB II-ben viszont 159 mérkőzésen 8 gólt szerzett. De már 30 éves. Az NB I-es csapatnál esélytelen, hogy valaha pályára lépjen, de akkor miért igazoltuk le? Bár még csak egy meccsen lépett pályára, ez is érthetetlen döntésnek tűnik kívülről – még akkor is, ha tapasztalata alapján bármelyik NB III-as keretbe beférne.

A stáb tehát látványosan változtatott az előző évek megszokott stratégiáján: míg a megyei elsőosztályban többnyire fiatalok játszottak, sokszor az U19 játékosaival, addig idén a legtehetségesebb fiataljainkat inkább kölcsönadtuk (Kóródi szegedi kölcsönjátékán kívül például a DEAC megkapta Bárány, Bíró és Szabados játékjogát, bár utóbbi a DVSC edzésről készült fotóin is látható). Az NB III-as csapatba csak visszajátszóink vannak, kiegészülve azzal a 3 játékossal, akiket kimondottan oda igazoltunk (Kónya, Belényesi és Jankelic). Ezért lett volna jó, ha nem zárják ki a balmazt, mert akkor heti 3-4 embert küldhettünk volna oda is, azok közül, akik már kezdik kinőni az NB III-t (például Bévárdi, Kundrák, Lakatos, Sármány).

Jelenleg így fest az NB III-as keretünk. Annak örülnék, ha kicsit összeszedettebb képet mutatna magáról a csapat, és csapatszintű taktikai elemeket, stílusjegyeket is mutatnának magukról. Ehhez pedig ki kell alakítani egy jó és megbízható alapcsapatot. Reméljük, hogy ez az első fázis még csak ennek az építkezésnek tudható be és a csapattagok folyamatos változásának, mert hosszú távon így nem fogja tudni teljes mértékben lefedni a “kis Loki”, amit az NB III-as lehetőség tartogat számunkra.

Az ott pályára lépőknek kitartást, kiváló teljesítményt és emlékezetes megmozdulásokat kívánok, Zsóri példája lebeghet a szemük előtt: elég lehet egyetlen jó megmozdulás, és akkor az egész világ figyelmét kiérdemelhetik. De az egész világ talán most nem is kell, elég, ha nekünk, Loki szurkolóknak megmutatják, hogy készen állnak! Hajrá, srácok!

Csibu

Képek forrása: www.dvsc.hu