LOKOMOTIVBLOG | A DVSC SZURKOLÓI BLOGJA

Varsányi Nóra: “Itt lettem felnőtt játékos és innen fogok búcsút inteni a profi sportnak!”

A DVSC Kézilabda Kft. korábbi sajtótájékoztatójából megtudhattuk, hogy a szezon végén befejezi profi pályafutását csapatunk jobbszélsője, Varsányi Nóra. A mindig mosolygós szélső örömmel mondott igent felkérésemre és állt rendelkezésemre ezen interjú elkészítésében!

Manapság minden figyelmünket leköti a koronavírus miatt kialakult helyzet orvoslása, legyen szó bármilyen szakmában dolgozó szakemberről. Saját nevemben, mint kereskedelmi dolgozó, azt mondhatom, nem könnyű kezelni azt a vásárlási dömpinget, ami jellemző volt a lakosságra az elmúlt hetekben. Az első rohamot letudtuk, de messze még a vége, nem tudhatjuk mikor tér vissza az életünk a megszokott mederbe. Az otthonunkban töltött időt kell a lehető leghasznosabban felhasználnunk, ami nem könnyű, mert leálltak a hazai és nemzetközi sportesemények, de így van lehetőségünk visszatekinteni a múltra. Az alábbiakban arról olvashattok, miként élte (éli) meg karrierjét a Loki 6-os mezét viselő játékos.

Varsányi Nóra az idény végén visszavonul, szélsőnk profi pályafutása során rengeteg szép megmozdulással csalt mosolyt az arcunkra. A “Nyüzi” becenevet viselő játékos mindig elszántan, céltudatosan és büszkén harcolt a piros-fehér színekért. Megjárta a hullámvölgyek mélységét, átélt csodás sikereket azaz tartalmas karrierje volt a Cívisvárosban. Az első dolog ami Nóriról eszembe jut, hogy nem ismer elvesztett labdát, ha támadásban nem jött be a megoldás amit választott, gyorsan futott vissza, hogy védekezésével megzavarja ellenfelét. Harcias játékkal, mindig nagyon sportszerűen tette (teszi) a dolgát.

Hosszú évek óta a DVSC család tagja vagy, beírtad magad a klub történelem könyvébe. Ezen időszak alatt sok mindent megtapasztalhattál, pozitív és negatív dolgokat egyaránt. Hogyan értékeled a magunk mögött hagyott éveket?

Én csak a jó dolgokra emlékszek. Szerencsésnek mondhatom magam, hogy egész profi kézilabda pályafutásomat egy ilyen nagy múltú klubban tölthettem el, egy csodálatos közönség előtt. Itt lettem felnőtt játékos sok évvel ezelőtt, és az idei szezon végén innen fogok búcsút inteni a profi sportnak. Remek embereket ismertem meg ezidő alatt, életre szóló barátságokat kötöttem, és otthonra leltem a városban. Mindezek mellett pedig számtalan nagyszerű játékossal és edzővel dolgoztam együtt, akinek szintén nagyon sokat köszönhetek, és örökké emlékezetes mérkőzéseket játszhattam piros-fehér mezben. Ezeknek tükrében úgy értékelem, hogy csodálatos 11 szezont töltöttem el profi sportolóként Debrecenben.

A szövetség hivatalos honlapján látott statisztika alapján korábban rendre odaálltál büntetőket elvégezni. A számok azt mutatják, hogy 451 próbálkozásból 317 alkalommal gólra váltottad a heteseket, vagyis 70%-os hatékonysági mutatóval rendelkeztél. Az utóbbi években ez azonban elmaradt. Miért?

Amikor felkerültem a felnőtt csapatba, még ott is első számú büntetőlövő voltam Dakos Noncsival felváltva (Vili bá volt az edzőnk), sőt még Bíró Imi bácsi vezetőedzősége alatt is lőttem heteseket. Ezen Varga József érkezése változtatott. Nincs ezzel gond, ő mást látott jónak ennek a feladatnak az elvégzésére.

Debreceni munkásságod alatt számos vezetőedzővel dolgozhattál együtt, tehát különböző szemlélettel rendelkező szakemberektől tanulhattál. Hogyan tudtál alkalmazkodni az adott játékrendszerekhez, mennyire azonosultál az edzők látásmódjával?

Azt gondolom, hogy többé-kevésbé mindenkivel megtaláltam a közös hangot. Vili bát gyerekkorom óta ismerem, 13 éve dolgozok vele különböző formában, Derecskén és Nyíradonyban is ő volt az edzőm. Neki köszönhetem, hogy NB I-es játékos lettem, nagyon hálás vagyok érte. Tone Tiselj-t szeretném még itt kiemelni. Az ő szemlélete és munkamorálja nagyon passzolt az enyémhez, hamar megértettem, hogy mit vár el tőlem, és nagyon sok dolgot tanított nekem. Szerettem vele dolgozni, a távozása óta is tartom vele a kapcsolatot.

A poszttársaid közül kivel értettétek meg legjobban egymást a pályán és a magánéletben? 

Mikor idekerültem, Csáki Viktória volt a kezdő jobbszélső, Slakta Petrával felváltva játszottunk fiatalként néhány percet. Viki távozásával mindketten főszerepet kaptunk Petyával, ő lövőben, én szélen. A következő szezonban azonban újra szélre került és ismét poszttársak lettünk. Véleményem szerint jól kiegészítettük egymást, a magánéletben is passzolt egymáshoz a személyiségünk. Hasonlóan látjuk a világ dolgait, jól el tudtunk beszélgetni bármiről. Azt gondolom, hogy vele volt csapattársként a legjobb kapcsolatom. Rebeka aranyos lány, vagány és nagyon tehetséges. Jókat szoktam mosolyogni a beszólásain, csípem a humorérzékét.

Korábban előfordult, hogy a kezdőcsapatban többnyire légiósok szerepeltek.  A klub szisztematikus építkezésének köszönhetően azonban évről-évre csökkent a külföldiek száma, ez a helyes út?

Mindenképpen helyes, nagyon szimpatikus nekem ez az út. Tovább kell építkezni, szerencsére rengeteg fiatal tehetséges magyar játékos van, akik szívesen igazolnak Debrecenbe. Örülök ennek a tendenciának, remélem hogy töretlen marad.

A Nantes, majd a Craiova is nagy falatnak bizonyult az EHF-kupa csoportköréért folytatott küzdelemben az elmúlt években. Hogyan emlékszel vissza ezekre a találkozókra?

A Craiova elleni hazai összecsapás élénken él az emlékeimben, sőt időről időre vissza is nézek belőle néhány jelenetet. Akkor ott rossz érzéseim voltak természetesen, hiszen kiestünk a sorozatból, de visszagondolva nagyon nagy élmény volt. Boldog vagyok, hogy olyan meccseknek lehettem aktív részese.

Kiválóan kezdődött számunkra a bajnokság, valamint az EHF-kupa selejtezőinek sorsolásnál is fogta a kezünket Fortuna, sőt, egészen a főtábláig meneteltünk. Számítottál erre?

Titkon reméltem, hogy jól fog sikerülni az ősz, de ez még a legmerészebb álmaimat is felülmúlta. Nagyon régen szereztünk pontot a Fradinál, elképesztő volt. Győztünk Érden, simán, esélyt sem hagyva a hazaiaknak és Vácon is, mindezt úgy, hogy mindkét meccsen remekül játszott a csapat, mindenki kivette a részét a viadalból. Nagyon jó érzésekkel gondolok vissza erre az időszakra. És persze az EHF-kupa selejtezőire is… Jó volt újra visszacsöppenni a nemzetközi kupasorozat hangulatába. Egészen más mint a bajnokság, össze sem lehet hasonlítani. Tényleg szerencsések voltunk a sorsolással, de úgy gondolom, hogy élve a kedvező helyzettel minden tőlünk telhetőt meg is tettünk a szép szereplésért.

A csoportkörben a Kastamonu, Banik Most, Thüringer trióval kellett megmérkőznie a DVSC-nek. Nüanszokon múlott, hogy nem jutottunk be az egyenes kiesés szakaszba. Mi volt a mérleg nyelve? 

Véleményem szerint a rutin döntött. A török csapat évek óta nemzetközi kupában szerepel jó eredménnyel, a mi fiatal csapatunknak pedig még új volt ez a fajta megmérettetés. Természetesen van hiányérzetem, de az egész csapat, vezetőség, stáb és a játékosok is mindent megtettek a minél eredményesebb szerepléséért, mindenkinek tiszta lehet a lelkiismerete. Vili bá hétről hétre heti 2 mérkőzésre készített fel minket, mindenki készült, jegyzetelt, majd a pályán igyekeztünk kihozni magunkból a lehető legtöbbet. Idén ez erre volt elég. Mindemellett pedig tovább meneteltünk a bajnokságban, ahol szintén fontos meccseket játszottunk az EHF-kupával párhuzamosan. Nekünk az is nagyon fontos, hiszen a bajnokságban elért jó eredménnyel vívhatjuk ki a jövő szezonbeli nemzetközi kupaindulás jogát.

Előkelő pozíciót foglal el a DVSC a bajnoki táblázaton, ám az életünket alaposan felforgatta az egész bolygón tomboló vírus. Hogyan tovább?

A kialakult koronavírus járvány miatti helyzetben minden bizonytalan. A bajnokságot felfüggesztették, a kézilabdás edzések egy időre biztosan befejeződtek, egyéni edzésprogram szerint készülünk. Nagyon nehéz időszak ez most a csapatnak és a vezetőségnek egyaránt. Sok a megválaszolatlan kérdés, nem tudjuk, hogy miként fog befejeződni a 2019/2020-as bajnokság. Jelenleg a 4. helyen állunk, az utolsó lejátszott bajnokin megvertük a közvetlen riválisunkat, az Érdet, amivel nagy lépést tettünk a kitűzött célunk elérése felé. Furcsa érzés lenne, úgy befejezni a pályafutásomat, hogy nem tudok meccsen elbúcsúzni a csapattól és a szurkolóktól, de erre még most gondolni sem szeretnék. Kíváncsian várom a fejleményeket.

Nagyon reméljük, hogy rendeződik a helyzet és méltó módon fogsz tudni elköszönni a Hódos közönségétől Nóri! Legrosszabb esetben felmerülhet, hogy a következő évad nyitómeccsén köszönjük meg azt az áldozatos munkát amit a DVSC-ért tettél! Az biztos, hogy rettentően hiányozni fogsz a csapatból! Sok sikert kívánok a civil életben!

Hajrá DVSC! Hajrá Debrecen!

Iceman