Vízválasztó

Nagyon furcsa, hogy az idény harmadik meccsén már vízválasztó összecsapást várok. Pedig az a helyzet, hogy elindultunk egy olyan úton, amiből nagyon nehéz lesz jól kijönni. Akár továbbjutunk ma, akár kiesünk, mindkét esetben negatív következményei lehetnek a folyamatoknak.

Mit értek ezalatt? Az odavágó Debrecenben eredményileg elfogadható volt, helyenként a játék is rendben volt, de az összkép mégis kissé lehangoló. Betudtuk mindezt a szezon első tétmeccsének a kemény fizikai felkészítés után. Majd jött a hétvégi bajnoki nyitány a Felcsút ellen: felforgatott kezdőcsapat, kilátástalan támadójáték, katasztrofális védekezés, sima vereség. Ez önmagában nem lenne baj, de mindeközben sok intő jel akad. A játékosok pályán történő lézengése, Dzsudzsák folyamatos hisztijei, az edzői stáb tehetetlensége, a játékosok görcsölései és sérülései, majd a pallagi válságstábról érkező kósza hírek. Nem festenek ezek túl jó képet.

Az a helyzet, hogy ha ma kiesünk, akkor az elindíthat egy negatív spirált: megcsappan az amúgy sem erős bizalom a vezetőedző iránt mind a játékosok, mind a szurkolók (és talán mind a tulajdonosi kör) felől. Ez negatívan hathat a morálra, ami újabb vereségeket eredményezhet: Újpesten amúgy is legendásan jól szerepelünk… Aztán jön két hazai rangadó, amin ezek után szintén nem nekünk áll a zászló. És ha augusztus közepén egy Jereván elleni kiesés és nyeretlen NB I-es szereplés lesz a serpenyőben, annak könnyen egy korai edzőváltás lehet az eredmény.

Akkor miért mondom, hogy továbbjutás esetén is lehetnek negatív következmények? Bár a Jereván kiejtése pillanatnyi lélegzetvételhez juttathatja a stábot és a keretet, de ha továbbra is úgy gondolkodnak Remmelék, hogy a kettős terhelés közepette felforgatják a csapatot, akkor Újpesten garantált a vereség, majd a Nyíregyházát is egy koppenhágai túra után fogadnánk… Ha már Koppenhága, ne nagyon áltassuk magunkat, a Kobenhavn ellen nem sok sanszunk lenne még a tavalyi brigáddal sem. Ilyen formában pedig a semmire áldoznánk be további két bajnokit. Így pedig hiába a kötelezőnek mondott továbbjutás, a Koppenhága elleni papírforma kiesés (ami csúfos oda-vissza zakó esetén a morált is földbe döngölheti) mellett már három bajnokink bánhatja a nemzetközi kupás szereplésünket. És ha a negyedik körben sem nyerünk az ETO ellen, megint ott tartunk, mint az előző esetben vizionált lehetőségnél.

Nem tudom tehát őszintén letenni a voksom egyik lehetőség mellet sem. Persze hülye nem vagyok, szándékosan nem fogok a kiesésünknek szurkolni, akkor nem is lennék szurkoló. De talán a lelkem mélyén most annyira nem fájna egy kiesés, mint mondjuk három éve fájt volna az Alaskert ellen. Ettől függetlenül persze a legjobb forgatókönyv az lenne, ha ma kiharcolnánk a továbbjutást, ennek ellenére a vezetőség levonná a konzekvenciát az eddig látottakból: ez a keret közel sincs még kész, 2-3 MINŐSÉGI igazolásra van szükség, olyan játékosokra, akik nem 21-23 évesek, hanem a legjobb korban vannak, azonnal bevethetők és azonnali erősítést jelentenek. Eközben pedig kevesebb rotálást szeretnék látni a bajnokikon, és lehetőleg a legerősebb csapatot akarom a pályán látni minden egyes alkalommal.

Ami pedig a meccset illeti: egyetlen komoly félelmem, hogy Samper a keretben sem volt vasárnap, és most sem láttam sem a fotókon, sem a videókon. Ha máris kidőlt sérülés miatt, akkor az óriási probléma, mert az két meccs alatt kiderült, hogy ő az egyik legfontosabb eleme a Remmel által megálmodott taktikának, nem véletlen, hogy őt kvázi hozta magával az előző csapatából. Jelenleg nem tudjuk őt pótolni senkivel, és ez nagy probléma. Kíváncsian várom, hogy hogyan oldjuk meg ezt a vélt problémát.