Az idei legjobb félidő

Végre láttunk valamit pislákolni abból, amit játszatni akar az edzői stáb. Persze kellett ehhez egy fáradt, legatyásodott ellenfél is, de azért mégiscsak a címvédőt fociztuk le a második félidőben a pályáról. Ez most csak egy pontot ért, de erre legalább lehet építeni. Lássuk, hogyan is jött ez össze.

A kezdőt tekintve egyetlen kérdés volt igazán: ki lesz a jobbhátvéd? Lévén, hogy előállt az a helyzet, hogy a négy bevethető jobboldali védő mindegyike sérült. Ehhez hasonló abszurd peches dolog volt az, mikor két évvel ezelőtt három kezdőkapusunk sérült meg egy szezonon belül, a szezon hajráját már egy negyedik kapussal hoztuk le. A kérdés tehát az volt, hogy ki játszik a jobb oldalon. Koppenhágában Myrtaj-jal próbálkozott a stáb, az nagyon nem jött be, így borítékolható volt, hogy most már alternatívát keresnek. Végül Mejíasra esett a választás, aki így belső védőként kezdett a védelem jobb oldalán, középen pedig ezáltal Batik lett Lang párja. Bekerült így Boskovic is a középpályára, a párja pedig Sain volt ezúttal is, aki egyúttal a fiatalperces játékosunk volt ezen a találkozón.

Az első félidő elég kiegyenlített játékot hozott. Egyik csapat sem tudott komoly helyzeteket kialakítani, talán az ETO-nak volt egy nagyobb lehetősége, amikor a 7. percben egy szöglet után a hosszún érkező győri játékos luftot fejelt pár méterről. Volt nekünk is egy hasonló lehetőségünk, de többnyire csak gyenge, erőtlen próbálkozások jellemezték a meccset, azok is inkább a részünkről. A vendégcsapat támadásaiban leginkább Batik bizonytalansága jelentette a rizikófaktort, számomra megdöbbentő jelenet volt, amikor egy az egyben vezették rá a labdát (itt azért felsejlett a Felcsút ellen bekapott gól, amikor egy sima testcsellel becsapták), kétszer is sikerült őt megforgatni, de a hátrasprintelő Dzsudzsák blokkolta a lövést becsúszva. A fordulat a 41. percben jött, egy félpályánál elvégzett szabadrúgásból indított akciót a vendégcsapat, Bumba ugratta ki a bal szélen Stefuljt, aki csúnyán megverte futóversenyben a csak ímmel-ámmal kocogó Boskovicot, majd éppen a vonalról középre centerezett, a második hullámban érkező Gavric pedig könnyedén szerzett gólt. Ez már a sokadik olyan bekapott gólunk a szezonban, amikor a védelem mögé, a szélre belőtt labda után egyszerűen nem figyelünk a második hullámban érkezőkre.

A semmiből jött találattal mehetett egygólos előnyben szünetre az ETO. A második félidőt egyetlen cserével folytattuk, az ezúttal is keveset mutató Saint Patai váltotta. A játékunk viszont jelentősen megváltozott és sokkal agresszívabb, agilisabb csapatot láthattunk a pályán. Ennek hamar eredménye is lett, hiszen egy szép összjátékot követően már az 50. percben egyenlítettünk: az akció ki mástól, mint Dzsudzsáktól indult, középre ívelését Batik csúsztatta le Szendreinak, aki az ötösön belülről, de háttal a kapunak készített vissza Guerreronak, balhátvédünk pedig hat méterről egyenlített. Kiemelném Szendrei szerepét, mert eddig finoman szólva sem vagyok lenyűgözve a játékától, és gyakorlatilag ezen a meccsen is ez volt az egyetlen jó megmozdulása.

A folytatásban pedig beindult a henger. Ahogyan arra számítani lehetett, a csütörtökön még éles meccset játszó, sérülésektől tizedelt és kulcsjátékosait elveszítő győriek elkezdtek fáradni. Mi pedig szépen lassan be is nyomtuk őket a kapujuk elé. Ciblától láttunk egy jó távoli tekerést (sajnos ezt leszámítva ő sem villogott ezen a meccsen), Batik csúsztatása után a felsőlécről pattant ki a labda, közben pedig Dénes Vili bolondította a fekete mezes védőket a szélen, neki ma nagyon ültek a megmozdulásai és cselei, bár a befejezéseknél és beadásoknál sokszor pontatlan volt.

Az utolsó 20 percben sorra jöttek a beívelések a győriek kapuja előtt, de nem volt szerencsénk: Batik fejesét egyszer Szendrei blokkolta az ötösön belül, Kaye 3 méterről sután fejelt bele a labdába egy lecsorgót követően, és a végén Dénes is próbálkozott egy befelé cselt követően lövéssel, de nem tudtuk bevenni a kaput. Sokszor tényleg csak a szerencsén múlt. Eddig hiányoltam azt, hogy nem látni, mit szeretnénk játszani és miből akarunk gólt szerezni, de a második félidőben összefociztunk kicsivel több mint 2-es xG-t, ami sokatmondó azért. Persze árnyalja a képet sok minden, a legatyásodott ellenfél, akit azért illett volna jelen helyzetben itthon verni, illetve az, hogy több lehetőségünk megint csak rögzített szituációk révén alakult ki, és mezőnyből kevésbé tudtunk helyzetbe kerülni, de azt gondolom, ebben a helyzetben a kis dolgoknak is kell örülni, márpedig a tegnapi játékra és mentalitásra tényleg lehet építeni.

A meccs legjobbai nálam Guerrero, Dénes és Batik (!) voltak, utóbbit „ütjük”, ahol csak tudjuk – joggal -, de ezúttal tényleg a jobbak közé tartozott, kiváltképp azt követően, hogy a halovány produkcióval előrukkoló Boskovic lecserélése után felhúzódott a középpályára. Továbbra is két poszton lenne szükségünk égetően igazolásra: középső középpályás és center!

Innentől jönnek a heti egy meccsek, most először van egy teljes hétnyi pihenőnk a következő összecsapásig. Kicsit elcsépelt gondolat, de az egy pont akkor lesz igazán értékes, ha Kisvárdán nyerni tudnánk. A vereség abszolút nem fér bele.