A BL főtábláért vívott párharc első meccsét elveszítettük Manchesterben, méghozzá olyan különbséggel, ami után a legvérmesebb szurkolók sem nagyon bízhattak a csodában. A visszavágó tehát bár formalitás volt, azért mégis csak a világ egyik legnépszerűbb csapata, a Manchester United látogatott Magyarországra – nagy szomorúságunkra nem Debrecenbe, hanem Budapestre. Idézzük fel tehát a United elleni visszavágó legfontosabb pillanatait!
Azt rögtön meg kell jegyeznem a cikk elején, hogy erről a mérkőzésről sajnos nem maradt fenn elérhető videós anyag, így aztán nem volt lehetőségünk sem levetíteni nektek, sem pedig visszanézni teljes egészében, és az alapján egy összefoglalót készíteni. Így most a korabeli cikkek, a puszta emlékeim, és egy egyperces videó lesz segítségemre a cikk megírásában. Értelemszerűen a pontozástól így eltekintek majd. (Szerk.: a cikkünk publikálása után meglett a teljes felvétel!)
Azt már a Hajduk elleni visszavágó előtt tudtuk, hogy ha továbbjutunk, akkor a Manchestert nem fogadhatjuk Debrecenben. Az UEFA ugyanis nem találta megfelelőnek az Oláh Gábor utcai stadiont. Nem volt mit tenni, ekkor először kellett (és sajnos nem utoljára) Debrecentől távol lejátszani a hazai mérkőzésünket. A találkozó előtt egyébként a klub húszmillió forintos beriházás részeként 8200 műanyag széket szereltetett fel a Puskás Stadionban, hogy ennyivel is több szurkoló látogathasson ki a találkozóra. A beruházásért cserébe később négy mérkőzésre ingyen megkaptuk a stadiont, amit a 2009-es BL menetelésünk alkalmával ki is tudtunk használni (Levski, Lyon, Fiorentina, Liverpool).
Supka Attila a mérkőzés előtt úgy nyilatkozott, hogy mindenképp megpróbáljuk a saját játékunkat játszani: „A holnapi találkozón megpróbáljuk játszani a játékunkat, támadni szeretnénk, de nagyon oda kell figyelnünk rá, hogy hátul ne nyíljunk ki. Hét játékosom az elmúlt napokban a válogatottnál volt érdekelt, előtte pedig három komoly mérkőzést játszottunk, és ez fizikailag visszavetette a társaságot, de úgy gondolom, labdarúgóink vannak olyan képzettek, hogy ezt elbírják.” Vezetőedzőnk egyébként az akkori szokásoktól eltérően már a mérkőzés előtti napon kihirdette a másnapi kezdőcsapatot: Csernyánszki – Bernáth, Éger, Máté, Szatmári – Dombi, Vukmir, Sándor, Halmosi – Bogdanovics, Kerekes. A sérült Habin kívül egyedül a két sárga lap miatt eltiltását töltő Nikolov Balázsra nem számíthatott csak.
Sir Alex Ferguson ezúttal is korrekten nyilatkozott a találkozót megelőzően, emellett ő is elárult néhány kulisszatitkot a kezdőcsapatukat illetően: „Három helyen biztos, hogy változtatok, hiszen Silvestre, Keane és O’Shea otthon maradt kisebb sérülések miatt. Helyettük a középső védő posztján Wes Brown, a bal oldali védő pozíciójában Gabriel Heinze, míg a középpályán Alain Smith szerepel majd. Ezenkívül még egy poszton gondolkodom, de a végleges összeállítás csak a mérkőzés előtt dől el. Az biztos, hogy három csatárral lépünk majd pályára, de még az ő személyüket illetően sem határoztam, hiszen öt olyan kiváló támadóm van, akit bármikor bevethetek. (…) A játékvezető vagy segít egy csapatot, vagy hátráltat. Manchesterben a mi javunkra tévedett, ám ez benne van a futballban. (Halmosi meg nem adott góljára utalt a skót mester – a szerk.)„
Supka Attila végül nem azt a kezdőt küldte pályára, amit egy nappal korábban kihirdetett, hanem jócskán megkavarta a kárytákat, kiváltképp a védelem szélein. A jobb oldalon ugyanis Kiss, a balon pedig Halmosi (!) kezdett. A középpályán így a széleken Dombi és Böőr kezdtek, míg középen Sándor mellett Vukmir került be ismét a csapatba. A vendégeknél Rooney maradt ki végül a támadósorból, helyette a rutinos Giggs kezdett, a többi ígéretét pedig betartotta a skót szakember, így az odavágóhoz képest bekerült még a csapatba Heinze, Brown és Smith.
A mérkőzést megelőző napokon egyébként nagy esőzések voltak, emiatt többek közt a két csapat sem tarthatott edzést a Puskás Stadion gyepén a találkozót megelőzően. Bár a víz a találkozó napjára eltűnt a játéktérről, de igen mély talaj fogadta a csapatokat. A hivatalos adatok szerint egyébként 35 ezer szurkoló tekintette meg a helyszínen a találkozót, ebből mintegy 15 ezren utaztak fel Debrecenből. A visszavágót is egy neves játékvezető dirigálta, méghozzá a svájci Massimo Busacca.
Forrás: szud94.hu
Bátran, támadószellbem és jobban kezdtük a találkozót, a vendégek nem kezdtek akkora elánnal, mint az angliai odavágón. Ennek eredményeként az ötödik percben kis híján meg is szereztük a vezetést, ám egy szöglet után Sándor Tamás a lefejelt labdát hat méterről csúnyán fölévágta fordulásból – ez nagy lehetőség volt, kár érte. Válaszul egy blokkolt Scholes lövést láthattunk, majd a 14. percben egy Dombi beadás követően Kerekes nem találta el jól a labdát nagy helyzetben. A 20. percben sajnos megint csak a semmiből szerzett vezetést a United: Scholes szögletére Csernyánszki alászaladt, a hosszún érkező Heinze pedig az üres kapuba fejelhetett, 0-1.
A félidő hátralévő részében itt is, ott is akadtak lehetőségecskék, de komoly helyzetet nem látott a közönség. Közvetlenül a félidő lefújása előtt azonban ismét nagy lehetőségünk adódott a gólszerzésre, 17 méterről, majdnem a kapuval szemben harcoltunk ki szabadrúgást, amit Sándor laposan próbált kapura lőni, a középre tartó lövést van der Sar kiütötte, a kipattanót pedig eltakarították a védők a berobbanó pirosmezes játékos elől. Ez egy újabb komoly gólszerzési lehetőség volt, és utólag fájó, hogy nem ugorhattunk talpra egy gólörömnek köszönhetően. Az első félidő krónikájához tartozik még, hogy a 16. percben Gary Nevillet le kellett cserélni, a rutinos válogatott védő ágyéksérülést szenvedd (emiatt később bő két hónapig nem is volt bevethető), helyére a fiatal Richardson állt be.
Forrás: szud94.hu
A Loki-szurkolók Budapesten is jó hangulatot teremtettek
A szünetben Bogdanovicsot Brnovics váltotta nálunk, a vendégeknél pedig Scholes helyett a fiatal Phil Bardsley állt be. A második játékrészt ott folytatta a Loki, ahol az elsőt abbahagyta. A második percben előbb Böőr futott el a balszélen, de beadását blokkolták a manchesteriek, majd a labda Dombi elé került, aki 15 méterről egyből kapura bombázott, lövését Van der Sar szögletre ütötte. Ennek ellenére megint a vendégek tudták növelni az előnyüket, aminek ezúttal sem voltak különösebb előzményei. Most egy baloldali Giggs-szabadrúgás érkezett a kapunk elé, Heinze pedig a rövidről bólintott szépen a kapunkba, 0-2. Alig négy perccel később pedig le is zárta a találkozót a Mancheter, Ronaldo passzolta kersztbe a labdát a tizenhatosunk előtt, az első félidőben csereként beállt Richardson pedig egy átvétel után nagy gólt ragasztott 17 méterről a kapunkba, 0-3.
A 69. percben Sándor a Manchester United büntetőterületén belül forgatta meg a védőket, majd Brnovicshoz passzolt, aki öt méterről a kapufát találta el. Nálunk idő közben beállt Szatmári Dombi helyeré (ezzel Halmosi előrébb húzódott eredeti posztjára), míg Ferguson mester kihasználta utolsó cseréjét is, Fletcher helyett szintén egy fiatalt, Liam Millert küldte be. A vendégeknek pechük volt ezen a találkozón, ugyanis az eleve csereként beálló Richardson később megsérült, de csere híján emberhátrányban folytatták a mérkőzést a kékmezes angolok. Az utolsó negyedórában tehát eggyel többen voltunk a pályán, és bár a United már nem erőltette komolyabban a játékot, sajnos így sem sikerült egy szépítő találatot kiharcolnunk. Ennek ellenére tisztesen helytállt a Loki a Premier Leagueben később második helyen végző együttes ellen. Összesítésben tehát 6-0-val bizonyult jobbnak a Manchester United – ez sajnos reális volt még annak tükrében is, hogy a két mérkőzésen látottak alapján túlzónak tűnt a különbség.
Itt nézheted vissza a találkozót
Ferguson egyébként a mérkőzés után is szimpatikusan nyilatkozott: „Nagyon jó teljesítményt nyújtott a csapatom, pedig a pálya talaja hagyott némi kívánnivalót maga után. A DVSC jobb teljesítményt nyújtott, mint amit az eredmény mutat. Összességében elégedett vagyok mind a mutatott játékkal, mind az eredménnyel.” Supka Attila bosszús volt a találkozó elején kihagyott lehetőségek miatt: „Úgy kezdük a meccset, ahogy elterveztük, a mérkőzés elején volt két nagy helyzetünk, ha azokat kihasználjuk, másképp alakult volna a találkozó.”
Ami nekem emlékképként él az emékezetemben a mérkőzésről (amit természetesen a helyszínen tekintettem meg), az többek közt a mérkőzés előtt a stadion környékén hemzsegő árusok tömkelege (akiktől sikerült beszerezni egy magyar-zászlós rudat), a hatalmas tömeg, ami számomra ekkoriban elképzelhetetlen volt egy mérkőzésen (korábban csak hazai találkozón jártam az Oláh Gabin), illetve az igencsak borsos jegyár (lásd lenti kép). Magáról a meccsről egyedül Richardson bombájára emlékszem, az a lövés valahogy megmaradt, illetve még rémlik a Sándor-féle kihagyott lehetőség az első félidő végéről, de csak nagyon halványan.
Összességében nagy élmény volt ez párharc játékosoknak és szurkolóknak egyaránt. Előbbiek megmérettethették magukat egy komoly topligás csapat ellen, egyúttal visszajelzést kaptak arról, hogy jó úton indultak el. A kupakaland ráadásul három játékosunknak külföldi szerződést ért, Bogdanovics és Böőr Törökországba, Kerekes Hollandiába szerződött a kiesést követően. Bár előbbi kettőnek egyértelműen nem jött be a török kaland, Kerekesnek volt két jó szezonja a Willem II-ben. Szima Gábor egyébként annak idején azt nyilatkozta, hogy a játékosok a 6-8-szorosát kereshetik majd a külföldi klubjaikban, mint amennyit a DVSC-nél kaptak volna, így muszáj volt elengedni őket. A szurkolók számára pedig azért volt nagy élmény, mert először játszottunk egy igazi sztárcsapat ellen, először tudtunk hazai mérkőzésen egy komoly nézőszámot produkálni, mégha erre nem is Debrecenben került sor. Az a kétezer szerencsés debreceni, aki az odavágót is a helyszínen tekintette meg, alighanem egy örökké felejthetetlen élménnyel gazdagodott.
A kiesést követően egyébként nem ért véget számunkra az európai kaland, folytathattuk ugyanis az UEFA-kupa play-off körében a csoportkörbe jutásért. A sorsolásnál itt sem volt szerencsénk, az akkoriban már formálódó ukrán sztárcsapatot, a Sahtar Donyecket kaptuk. Nem volt esélyünk a két találkozón, sima 6-1-el búcsúztunk – érdekesség, hogy azt a mérkőzést lejátszhattuk az Oláh Gábor utcában. Mivel ezekről a találkozókról végképp nem maradt fent videós anyag, meg egyébként sem hiszem, hogy sokakat érdekelne ennek a párharcnak a felelevenítése, így a következő részben ugrunk egyet, és egy ennél is nagyobb menetelés feldolgozását kezdjük meg. Jön a 2009-es BL menetelés, elsőként a Kalmar elleni párharccal!
