Az NBI 21. fordulójában Loki – Győr meccset rendeznek az Oláh Gábor utcán. Bár egyik csapat sincs csúcsformában, az eseménynek különös jelentőséget ad, hogy egy esetleges győzelemmel – a többi csapat eredményeinek számára kedvező alakulása esetén – mindkét gárda sokat lendíthetne jelenlegi pozícióján.
A Vasas már nyert Kaposváron, de így is csak 28 pontja van, és a Pápának is nagyon meg kell majd izzadnia a Paks ellen otthon. Ha még a Kecskemét is kikapna Szombathelyen, a Győr pedig legyőzne minket, a mostani 10. helyről egyből a 7.-re ugorhatna. Hasonló lehetőség kínálkozik előttünk is, valamelyest valószínűtlenebb forgatókönyvvel. A Rákóczi ugye kikapott, és a Pápa is meglepheti a Paksot, ám arra már sokkal kevesebb sansz mutatkozik, hogy a ZTE otthon kikapjon a Honvédtól. Ha mégis klappolna minden, és mi is ki tudnánk harcolni a 3 pontot, a forduló végén a 3. helyen találhatnánk magunkat 2 ponttal az FTC mögött. Lássuk, mi kell mindehhez!
Talán ezért, talán nem, de az ETO várhatóan 4-4-2-es felállással próbálkozik ellenünk, ami változtatás Csertői Aurél korábbi győri „szokásához” képest. Az MTK és az FTC ellen is 4-5-1-gyel rukkoltak elő, az eredmény pedig magáért beszél: döntetlen a Hidegkutiban, győzelem otthon a Fradi ellen, 0 kapott gól. Ezek után már sokan azt latolgatták, hogy Csertői Győrbe érkezésével Bouguerra kegyvesztetté vált, vagy legalábbis nem illeszkedik szervesen az új mester jövőképébe. Előtérbe került hát Koltai Tamás, aki egyelőre remekül illeszkedik a középpályásharcot erőltető Csertői haditervébe. A már fixre vett kezdőcsapatot látszik megtörni a holnapra várható összeállítás, amelyben az előbb említettek visszacserélődnek, így ismét nyíltabb hozzáállás várható a dunántúliaktól, ami izgalmasabbá teheti a találkozót. A csapat többi részén nem várható meglepetés.
Figyelemre méltó, hogy utóbbi 5 bajnokijuk során csupán két gólt kaptak, valószínűleg az összeszokott Takács – Stanisic – Djordjevics – Völgyi hátsó négyes nekünk is feladja majd a leckét. Remélem tanulunk majd a budapestiek hibáiból, s nem megijedni fogunk a masszív és magas belső védők, valamint jó ütemben visszazáró szélső hátvédek alkotta zöld-fehér hátsó alakzat ellen, hanem okos, passzokkal tarkított játékkal kijjebb csalogatjuk őket, s jó ütemű átadásokkal látjuk majd el az üres területre befutó embereinket. Más esélyünk nem nagyon lesz, a beívelt labdákat ugyanis rendre jól fejelik el Stanisicék, s a párharcokban is erősek. A 4-4-2 ellenére az első félidőben még minden bizonnyal kontrára játszanak majd, így különösen fontos lenne még akkor feltörni legalább egyszer a védelmüket.
Ez persze nem mehet a védekezés rovására. Éppen emiatt, ezúttal érdemesebb lenne Bernáth helyett Fodor Marcit megbízni az offenzívák támogatásával, nem kockáztatva, hogy előbbi időben visszaér-e a helyére. Vendég oldalon ugyanis sokkal nagyobb nyomás várható a Dinjar fémjelezte bal oldalról, beadásokkal tömve a Bouguerra – Aleksidze duót, akik mögött még a lepattanóvadász Ji-Paranának és Pilibaitisnek is lehet keresnivalója, ha nem vagyunk észnél. Az egyébként eddig találat nélküli középpályás Dinjar rendre főszerepet vállal a gólok előkészítésében, de a támadások befejezését is szívesen magára vállalja, ha úgy adódik. Adja az Ég, hogy ne most törjön meg a gólcsendje. Egyértelmű, hogy Aleksidzére is fokozott figyelmet kell majd fordítani. Ám érzésem szerint őt úgy kell megfogni, hogy már azt sem hagyjuk, hogy passzoljanak neki, a tizenhatos környékén vagy azon belül már nehéz lenne bármit is kezdeni vele. Labdái zömét Dinjartól és Pilibaitistől kapja menetrendszerűen, így az ő kikapcsolásuk kulcsfontosságú a meccs kimenetele szempontjából.
Véleményem szerint kevésbé látványos elemek is hatással lesznek a végeredményre, úgy mint erőtartalékolás. Nem szabad, hogy alábbhagyjon a figyelmünk a 70. perc környékén – kapott góljaink jelentős hányada származik a meccsek utolsó egynegyedéből – , még több gólos vezetés esetén sem. A győriek valószínűleg kivárnak majd, dögkeselyűként várva az alkalmas pillanatot rajtaütésre. Életfontosságú, hogy végig azt érezzék, fikarcnyi esély sincs ilyesmire.
Párharcok
Ramos – Pilibaitis
Szívesebben látnám a veszélyes középpályás sarkában inkább Vargát, hiszen sportszerűbb játékos, így kevésbé kötné le a figyelmét, hogy mennyire kell finomkodni a rá bízott ellenféllel szemben, viszont Ramos nem tud passzolni. Félő, hogy a Varga által megszerzett labdákkal nemigen tudna mit kezdeni, gátolva ezzel a támadások felfejlődését, ráadásul társa erőfeszítéseit is lenullázná. Egy ilyen párosítással azonban „csak” Vargáig, vagy a körülötte levő Szakályig/Cicóig kell eljuttatnia a bogyót, ők majd intézik a többit.
Mijadinoszki – Aleksidze
Belső védőnk nagyon megbízható tag hírében áll, ám ezúttal a szokásosnál is jobban kell összpontosítania, a grúz támadó nagyon rutinos és okozhat pár kellemetlen percet nekünk.
Coulibaly – Djordjevics
A tőlünk olyannyira elvágyódó francia csatár utóbbi hozzáállás- és formajavulása remélhetőleg kitart holnapig, így nem csak azért lesz a gyepen, hogy meglegyen a létszám. Ha jó napot fog ki, remekül tartja a labdát és okosan is teszi tovább, akkor pedig Djordjevicsnek is fel kell kötni a gatyát.
Hajrá, Loki!
