Új sorozatunk nem másra vállalkozott, mint bemutatni a DVSC nemzetközi tétmérkőzéseit. Az első ilyen jellegű összecsapásra 1931-ben és 1934-ben, majd az 1979-80-as szezonban került sor: az 1990-es évek végéig csak epizódszerepek jutottak számunkra. Azonban az elmúlt 10-15 év sok izgalmat, számos emlékezetes mérkőzést tartogatott. Ilyen volt például a Wolfsburg, a Bordeaux, a Hajduk Split, a Manchester United elleni derbi is, hogy csak párat említsünk, de nem túl régi emlék a BL és az EL csoportkör sem. Ezeket a mérkőzéseket, a győzelmeket és a kudarcokat is szeretnénk feleleveníteni tizenöt részes sorozatunkban. A hetedik részben újfent kellemes emlékeket elevenítünk fel, hiszen egy rövid Intertotó kupás kitekintő mellett a Loki első Bajnokok Ligája szereplését idézzük fel 2005-ből.
A 2003-2004-es UEFA kupa menetelés után a Loki a bajnokságban is tovább szárnyalt. A rájátszás során szinte végig az élen állt a csapat, és mire elérkeztünk az utolsó fordulóhoz, így nézett ki a tabella: 1. Debrecen 56, 2. Újpest 55, 3. Ferencváros 54 ponttal. Az Újpest az MTK-val játszott a Puskásban, mi pedig egy nagyon nehéz meccsre számíthattunk a Fradi otthonában. A Ferencváros sajnos 3-1-re legyőzött minket, míg az Újpest 1-1-et játszott az MTK-val, így a Fradi az előző évi gyötrelme után nevető harmadikként lett bajnok. A történet pikantériája, hogy pályára lépett a mérkőzésen, mi több, gólt szerzett az a Tököli Attila, akit az előző mérkőzésen kiállítottak, ezt pedig az országos lapokban bemutatott bírói jelentés is egyértelműen alátámasztotta. Mindezek ellenére is a Fradi maradt a bajnok, csapatunk pedig „csak” a bronzérmet szerezte meg, mellyel elesett az európai kupaszereplés lehetőségétől.
A csapatnak így maradt az európai labdarúgás „előszobája”, az Intertotó kupa, melyben 1998 után másodszor mérettethette meg magát a Loki. Ellenfelünk pedig a szlovák élvonalban szereplő Spartak Trnava volt. Az odavágót Nagyszombaton rendezték 2004. június 19-én. A Tomic – Balog Zs., Éger, Vincze G., Nikolov – Bernáth, Kiss Z., Habi, Sándor T. – Bogdanovics, Andorka (Csehi Z., 58.) összeállításban pályára lépő DVSC 3-0-s vereséget szenvedett, Molnár 11., Kriss 48., valamint Masaryk 93. – mint kséőbb kiderült, sorsdöntő – góljaival. Ennek ellenére a visszavágón közel álltunk ahhoz, hogy a tetemes hátrány ellenére továbbjussunk, de a 2004. június 27-én, kétezer néző előtt rendezett találkozón a Balogh J. – Bernáth, Éger, Habi – Nikolov, Madar Cs., Kiss Z., Sándor T., Szatmári (Andorka, 65.) – Bajzát, Bogdanovics összeállítású csapat Bajázt 23., Éger 35., Madar 77., és Bogdanovics 84. percben szerzett góljaival csak ledolgozni tudta a gólhátrányt, mivel a vendégek részéről Kriss a 44. percben betalált. Így idegenben szerzett több gólja miatt a szlovák csapat jutott tovább.
A korai kiesésnek köszönhetően maximális erejével koncentrálhatott a csapat az új bajnoki idényre. Időközben erősítések is történtek, hiszen a széthulló Balaton FC-től érkezett Csernyánszki Norbert, Hegedűs Gyula, László András, Sitku Illés és Virág Béla. Igaz távozó is akadt, Szekeres Tamás és Bajzát Péter máshol folytatták pályafutásukat. 2004 őszén edzőváltásra került sor Debrecenben: a 11. fordulóban elért Pápa elleni döntetlen után Szentes Lázárral közös megegyezéssel szerződést bontott a klub, utódja pedig Supka Attila lett, aki elődjével szemben már egyértelműen fel merte vállalni a támadófutballt.
Ettől kezdve szinte szárnyalt a Loki, az őszi szezont pedig a második helyen zárta a csapat, három ponttal a Ferencváros mögött. A tavaszi szezonban szenzációs menetelést produkáltunk, a 18. fordulóban befogtuk a Fradit, majd a Videoton elleni döntetlennel és az MTK 3-0-ás legyőzésével már az élre ugrott a DVSC. A Vasas elleni idegenbeli 5-2-es siker után már hét, a Sopron 3-0-ás kiütése után pedig kilenc pont volt a csapat előnye. Hivatalosan a 28. fordulóban lett meg a bajnoki cím a Békéscsaba 5-2-es legyőzése, illetve a Pécs Ferencváros felett aratott 2-0-ás sikere révén. Ezzel a DVSC 103 éves fennállása során először szerezte meg az NB1 bajnoki címét! A siker kulcsa főként az volt, hogy több, saját nevelésű játékos is szerepelt a csapatban, akik nemcsak kiváló futballisták voltak, hanem a szívüket-lelküket is kitették a csapatért a pályán.
A bajnoki címmel egy időben a Loki kvalifikálta magát a Bajnokok Ligájába, mindenek előtt essen néhány szó erről a sorozatról. A BL elődje az 1955-ben életre hívott Bajnokcsapatok Európa Kupája (BEK) volt. Akkoriban még többnyire csak az UEFA tagállamok bajnokcsapatai vehettek részt a sorozatban, néhány kivételtől eltekintve, amikor egy orszából több csapat is indulhatott. A torna az 1992–93-as szezonban vette fel az UEFA Bajnokok Ligája nevet, és ezzel együtt a rendszer is átalakult. Az UEFA bevezette a korábban csak világversenyeken használt csoportküzdelmeket, amivel izgalmasabbá, nem utolsó sorban pedig még nagyobb üzletté tette az addig egyenes kieséssel működő legnagyobb európai kupasorozatot. Kezdetben egy selejtező, valamint két egyenes kieséses kört követően két négyes csoportban folytak a küzdelmek, melyek első két helyezettje vívta ki a jogot a döntőbe jutásra. Manapság egy 32 csapatos főtáblát követően a csoportok első két helyzettjei kvalifikálják magukat a 16 csapatos egyenes kieséses rendszerbe, míg a csoportharmadikok az Európa Liga egyenes kieséses szakaszában folytatják. Michel Platini 2009-es reformjának köszönhetően a kisebb országok bajnokcsapatai könnyebb úton kvalifikálhatják magukat a csoportkörbe, ezzel valamelyest újfent értelmét nyeri a Bajnokok Ligája elnevezés, mivel a 90-es évek közepétől már a topligák topcsapatainak versengéséről szólt a sorozat.
A kupa neve megegyezik a torna nevével (francia fordításban), ám sokszor hibásan Bajnokok Ligája trófeának is nevezik. Amennyiben egy csapat egymást követő három évben, vagy összességében ötször megnyeri a tornát, akkor örökre megkapja a kupát valamint egy UEFA-becsületjelvényt és jövőre egy új trófeát készítenek. A győztes csapat 10 hónapig tarthatja meg az eredeti kupát, ezután kaphatnak egy másolatot, amelynek kritériuma, hogy az eredeti trófea méretének maximum a 80%-a lehet. Az eredeti Európa Kupát 1967 márciusában odaítélte a francia L’Équipe sportújság a Real Madridnak, akik akkor 6 kupagyőzelemmel büszkélkedhettek. A következő trófeát Jörg Stadelmann svájci ékszerész készítette el 10.000 svájci frankért. A kupa tiszta ezüst volt, 74 centiméter magas, valamint 8 kg. Ezt követően ezt a kupát „gyártották” ha a fenti feltételt követően egy csapat újra örökre elnyerte a trófeát. A mai napig egyébként öt csapat teljesítette a krétériumot, hogy megtarthassák az eredeti trófeát, ezek a csapatok pedig a Real Madrid, a Milan, a Bayern München, a Liverpool és az Ajax.
Magyar csapat sohasem hódította el sem a BEK-et, sem pedig a BL-t, de még csak döntőt sem játszhatott. Magyar győztese viszont van a sorozatnak, hiszen 1960-ban Puskás Ferenc négy góljának köszönhetően hódította el a trófeát a Real Madrid. Az 1992-es átszervezés óta már a csoportkör elérése is emberfeletti bravúrnak számít a magyar csapatok számára, nem véletlen, hogy 22 év alatt mindössze két csapatnak, a Ferencvárosnak 1995-ben, és éppen a Lokinak, 2009-ben sikerült.
A DVSC tehát 2005 nyarán első BL fellépésére készülhetett, ennek megfelelően történtek erősítések a keretben. A védelembe csatlakozott Máté Péter, aki egy diósgyőri kölcsönjáték után tért vissza, érkezett Dragan Vukmir a Fradiból, a középpályára érkezett az akkor még jobbszélsőként játszó Mészáros Norbert, a támadósorba pedig az aprótermetű montenegrói Bojan Brnovic, valamint az akkor még ismeretlennek számító szenegáli Ibrahima Sidibe. Megtörtént a sorolás, a Loki pedig újfent „belehúzott”, hiszen bár kiemelt volt a két évvel azelőtti UEFA kupás menetelésnek köszönhetően, mégis a lehető legnehezebb ellenfelet kapta a nem kiemelt csapatok közül, méghozzá a horvát bajnok Hajduk Splitet. Igaz, később egyáltalán nem bántuk, hogy a splitieket sodorta elénk az élet, hiszen egy olyan szenzáció következett, amelyre nem csak Európa, de kis túlzással az egész világ fölkapta a fejét.
A meccs felidézése előtt ejtsünk néhány szót az ellenfelünk hozzáállásáról. Mint azt az előző részben említettem, Ciro Blazeviccel nem utoljára találkoztunk a Varteks ellen, nos, 2005-ben már a horvát bajnokcsapat kispadján ült, és nézett velünk újra farkasszemet. Már a szakvezető sem tanúsított tiszteletet a Loki iránt, kissé gúnyosan meg is jegyezte, hogy amennyiben csapata búcsúztatja a Debrecent, akkor ugyanúgy beszerez magának egy fülbevalót, mint Supka Attila. De még ennél is érdekesebb volt a csapat sztárjátékosának, Niko Kranjcarnak a rövid nyilatkozata, akit Debrecenbe érkezésükkor arról faggattak az újságírók, hogy szerinte mi a Debrecen erőssége, mire csak egy „Van olyan?” válasszal reflektált. A mérkőzés napjára megtörtént az Oláh Gábor utcai stadion bővítése, így a mobillelátók beiktatásával immár tízezer néző befogadására volt alkalmas a pálya, ami meg is telt a július 27-én rendezett találkozón.
Supka Attila kiválóan felkészítette a csapatot mind taktikailag, mind mentálisan a találkozóra, ennek eredményeként esélyt sem hagytunk a horvátoknak a győzelemre. Egyetlen komolyabb helyzete volt a Hajduknak a meccs elején, ezt követően pedig beindult a Loki-henger: szebbnél szebb akciókat vezetett a csapat, melynek következtében a 26. percben Halmosi beadásából a hosszún érkező Bogdanovics zseniális gólt fejelt a majd két méter magas Kale fölött a kapufa segítségével. A 40. percben egy Halmosi-Szatmári összjáték után utóbbi tekert középre, Bogdanovics ezúttal is érkezett, és most a rövidről csúsztatott fejjel a hosszúba újabb szép gólt. Ezzel már két gólos volt a Loki előnye, de nem nyugodhattunk meg, mert egy idegenben szerzett gól sokat érhetett volna a vendégeknek. Ennek megfelelően egy percre sem álltunk vissza, és az 58. percben személy véleményem szerint a Loki történetének egyik legszebb gólját láthattuk: Sándor tette ki a labdát Szatmárinak a balszélre, aki kapásból átívelte a hosszúra, ahol Dombi okosan középre fejelte a játékszert, az érkező Kerekes pedig csukafejessel továbbította a labdát a hálóba. Erre a gólra mondanák azt manapság, hogy ha a Barcelona szerzi, akkor hetekig ismételgetik a sportcsatornákon. A harmadik gól után már érthetően visszaálltunk, és innentől az előny megtartása volt a cél, ami sikerült is, a vendégcsapatnak nem sok sansza volt a szépítésre.
A horvátoknak a kijózanító pofon után sem csökkent az optimizmusa, vagy nevezhetjük ezt nagyképűségnek is, mindenesetre Ciro Blazevic alábbi szavai virítottak a Nemzeti Sport címlapján.
Az már a visszavágó előtt eldőlt, hogy a párharc továbbjutója az angol sztárcsapat Manchester Uniteddel játszik, akit 2002-ben a Zalaegerszeg 1-0-ra megvert a Puskás Stadionban. Sajnos az is eldőlt, hogy négy év elteltével ismét a Puskásban lépne pályára a United, az Oláh Gábor utcai stadionban ugyanis nem lehetett megrendezni a mérkőzést, így ezzel elkezdődött a DVSC nyolc éves vándorlása, hiszen innentől sorozatosan kényszerültünk albérletbe a komolyabb ellenfelek ellen, megfelelő stadion híján. Ezek után következett a DVSC 104 esztendős fennállásának legnagyobb visszhangot kiváltó diadala. Debrecenből rengeteg Loki drukker kísérte el a csapatot a félelmetes Poljud-stadionba, ahol a hazaiak hírhedt szurkolótábora, a Torcida gondoskodott a hangulatról a 25 ezer néző előtt lejátszott visszavágón augusztus 3-án.
Ennél jobban nem lehet kezdeni mérkőzést: egy eladott labdát Dombi ívelt be kapásból középre, a hosszún érkező Halmosi pedig senkitől sem zavartatva lőtt kapásból, a labda pedig a kapus lábai közt a hálóban volt, és még alig 20 másodperc telt el a kezdő sípszó után! De ezzel még nem volt vége. A 22. percben egy oldalszabadrúgást követően Kerekes csúsztatott a kapuba, majd a 26. percben Sándor indítása után Halmosi kapásból lőtte ki a rövid sarkot. Még 64 perc volt hátra a meccsből, de már 6-0 volt a Loki javára összesítésben. Ekkor már a legvérmesebb horvát szurkolók is belátták, hogy a hajó elúszott, így a Torcida tagjai a stadiont kezdték el bontani kínjukban. A Loki viszont egy percre sem állt le. A 75. percben a csereként beállt Sidibe is beköszönt a Hajduk kapujába, a kegyelemdöfést pedig Kiss Zoltán adta meg a 93. percben egy szöglet utáni fejessel. Ezzel 5-0-ra nyert a DVSC abban a stadionban, ahol a Hajduk Split fennállása során még sohasem szenvedett ekkora arányú vereséget, pedig sok sztárcsapat megfordult már a Poljudban.
A csapat ezután készülhetett története legnagyobb kihívására, hiszen a Manchester United személyében egy igazi topklub, a nemzetközi kupákban felettébb rutinosnak számító csapattal néztünk farkasszemet. A fölényes sikerünkre Sir Alex Ferguson is felkapta a fejét, aki végig nagy tisztelettel beszélt csapatunkról, szemben a horvátok edzőjével. Emellett nyilván az is dolgozott a fejében, hogy a ZTE ellen hogyan jártak négy évvel korábban, így a United nem lépett mégegyszer ugyanabba a folyóba – sajnos. Az első mérkőzésre az Old Traffordon került sor augusztus 10-én, 52 ezer néző előtt.
Véleményem szerint Supka Attila nagyon jól döntött, hogy nem álltunk be bekkelni, hanem a jól megszokott hadrendben, két csatárral lépett pályára a csapat, hiszen bunkerfocival egészen biztosan kikaptunk volna, miközben esélyt sem adunk arra, hogy gólt szerezzünk. Más kérdés, hogy így sem volt sok esélyünk az angolok ellen, akik az első perctől kezdve komolyan vették a meccset. Már a hetedik percben megszerezte a vezetést a hazai csapat Rooney révén, de a korai gól ellenére sem roppant meg a Loki. Soha nem tudjuk meg, hogy mi lett volna, ha Roy Keane megkapja a második sárgalapját a sorozatos szabálytalanságai miatt (Ferguson mester le is kapta a pályáról a második félidőben a vehemens kapitányt), illetve ha Halmosi Péter teljesen szabályos gólját megadják a második félidő elején. Mindez már történelem, a Manchester Van Nistelrooy és Cristiano Ronaldo révén még kétszer betalált, így kialakult a 3-0-ás végeredmény, mellyel nyugodtan kijelenthettük, hogy eldőlt a párharc. Ennek ellenére a hazaiak mestere rendkívül sportszerűen nyilatkozott: „A 0-3 nem tükrözi hűen a látottakat, a DVSC ennél sokkal, de sokkal jobban futballozott…”
A lefutott párharc ellenére 28 ezer ember volt kíváncsi a visszavágóra a Puskás Stadionban, augusztus 24-én.
A papírformának megfelelően alakult ez a meccs is. A United ezúttal sem vette félválról a meccset, és Heinze fejesével már a 19. percben vezettek. Ekkor már a legoptimistábbak sem gondolhattak a továbbjutásra, hiszen innentől öt gól kellett volna a csodához. Viszont talán sokan reménykedtek egy, a Bordeaux ellenihez hasonló teljesíményben, de ez is elmaradt. A második félidő közepén a vendégek lerendezték a párharcot, a 60. percben újfent Heinze volt eredményes, majd egy távoli lövéssel a 66. percben Richardson állította be a 0-3-as végeredményt. Összesítésben tehát 6-0-val búcsúzott a Loki, ami kicsit túlzó volt, de hűen tükrözte a két ország futballja közti különbséget.
Gólösszefoglaló híján az egyetlen, a mérkőzésről fennmaradt felvétel a Loki ultrák szurkolásáról
Update: egy nem túl jó minőségű és nem is magyar felvétel a meccsről
A Manchester tehát a BL főtáblájára jutott, nekünk pedig maradt az UEFA kupa, melynek sorsolásán ezúttal sem volt szerencsénk, hiszen az igazi sötét lónak számító ukrán milliárdos csapatot, a Sahtar Donecket kaptuk ellenfélként. Sokan azt gondolták, hogy az ismeretlen csapat ellen tovább kell jutnia a Lokinak, ám akik jobban benne voltak a futball világában tudták, hogy egy nagyon komoly ellenfelet kapott a Loki, hiszen a Sahtar keretét ukrán, horvát, lengyel, román és szerb válogatott játékosok alkották, néhány nagyon komoly tudású brazil futballistával kiegészítve. A mérkőzésekre már szeptemberben került sor, így addig sok lényeges változás történt a DVSC keretében. Az átigazolási időszak hajrájában Bogdanovics és Böőr Zoltán Törökországba igazolt, Kerekes Zsombort pedig szerződtette a holland élvonalban szereplő Willem II. Támadószekciónk így kissé meggyengült, így készülhettünk a nagyon nehéz párharcra.
Az odavágóra szeptember 15-én került sor Donyeckben 25 ezer néző előtt, ahova néhány fanatikus Loki drukker több napos vonatozás után kísérte el a csapatot.
A mérkőzés rémálomszerűen kezdődött: Elano révén már az első percben vezettek az ukránok, majd a 34. percben Brandao olyan gólt lőtt, amit magyar pályákon ritkán látni: sarokkal lőtt gólt Csernyánszkinak. A brazil támadó még büntetőből is betalált a 45. percben, ezzel már a szünetben lefutott volt nemcsak a meccs, de a párharc is. Az ukránok egy sebességi fokozattal visszább vettek a második játékrészben, de a 73. percben Vorobej révén még növelti tudták az előnyüket, a szépítő találatot pedig Sidibe jegyezte a 89. percben. Sokan csalódtak az eredmény után, de valójában ez épp olyan realitás volt, mint a Manchester elleni vereségek. A Loki szurkolók nagy része abban látta a kudarc okát, hogy eladtuk a legnagyobb értékeinket a párharc előtt, pedig valójában velük sem lett volna esélyünk.
A visszavágót az UEFA méltányossági engedélye révén Debrecenben rendezhették meg, és hétezer néző látogatott ki a szeptember 29-i mérkőzésre.
A szép búcsú esélyét sem hagyták meg nekünk az ukránok, és a félidő derekára eldöntötték a mérkőzést. A 20. percben Brandao szerzett vezetést a Sahtarnak, majd Csernyánszki öngóljával már a 24. percben kialakult a mérkőzés végeredménye. Az ukrán csapat erejét mutatja, hogy később az egyébként erősnek számító csoportjukból simán jutottak tovább, igaz az egyenes kieséses szakaszban a francia Lille rögtön búcsúztatta őket. Viszont ezt követően, fokozatosan építkezve évről évre egyre jobb eredményeket értek el nemzetközi szinte, melynek eredménye 2009-ben egy UEFA kupa győzelem lett.
A csoda tehát ezúttal elmaradt, bár a Hajduk elleni párharcra szerintem minden Loki drukker emlékszik még, aki a helyszínen látta a meccset/meccseket. Viszont az azt követő két párharcban a papírforma érvényesült, és a sokkal jobb játékosokkal, valamint lényegesen több pénzzel rendelkező csapatok jutottak tovább ellenünk.
* Ha bárkinek van valamilyen videós anyaga a a Manchester illetve a Sahtar elleni meccsekről, akár olyan formában is, ahogy én a PAOK ellen összeállítottam, az kérem jelezze komment formájában.
Felhasznált irodalom:
Vitos György: Euroloki (2010)
http://hu.wikipedia.org/wiki/UEFA-bajnokok_ligája
http://hu.wikipedia.org/wiki/Bajnokcsapatok_Európa-kupája
