Már meg sem lepődünk rajta, hogy mindig van valaki, aki elkövet egy hatalmas hibát, aminek aztán a csapat issza meg a levét. Már meg sem lepődünk rajta, hogy az a Kulcsár kezd csatárként, aki hosszú meccsek óta semmit, de tényleg semmit nem képes csinálni, legfeljebb néha kihagy egy-egy ordító helyzetet. Már meg sem lepődünk rajta, hogy megint kikaptunk 3-0-ra a Fraditól, ebben a szezonban már 3. alkalommal. És már meg sem lepődünk rajta, hogy idén sem nyerünk semmit.
Pedig nem volt teljesen reménytelen a helyzetünk. A hazai odavágón játszott 0-0 során több góllal is nyerhettünk volna, ha nem hagyjuk ki az összes helyzetünket, de még ezzel az eredménnyel is egész nyílt lehetett volna a párharc, csupán gólt kellett volna szerezi idegenben. Csupán… Az erre való esélyünk nagyjából addig tartott, míg meg nem láttuk Kulcsár kisasszonyt a kezdőcsapatban. Egyszerűen érthetetlen, hogy ennyi erővel miért nem játszik Coulibaly inkább, aki ugyan a visszatérése óta nem mutatott semmi érdemit, de még így is sokkal több potenciál lenne benne, mint kedvenc bújócskázó játékosunkban. A felállásunk egyébként ezt leszámítva nem tartogatott olyan sok meglepetést, nagyjából erre lehetett számítani.
Az első 10 percben több veszélyes helyzet is adódott a Fradi előtt, beszorítottak minket a kapunk elé, azonban az utolsó passzokba rendre hiba csúszott. Sajnos Varga Józsi volt az, aki ebben végül a segítségükre sietett, és egészen érthetetlen módon, egy ki nem kényszerített hibát vétve röviden passzolt haza Verpecznek, Böde elvitte a labdát, megtolta Verpecz mellett, aki elkaszálta a lábát. Piros lap, büntető. (Sajnos nehéz lenne az ítélettel vitatkozni.) Gera be is lőtte a tizenegyest, a frissen becserélt Radosevic csak nézte dermedten a labdát. 1-0.
Ezt követően pár helyzetig és egy meg nem adott Böde gólig jutott a Fradi, mi pedig az ellenfél térfelének még csak a közelében sem nagyon jártunk. Ha Radosevic nem véd hatalmas bravúrral, már ekkor eldőlhetett volna a párharc sorsa. Nem is volt baj, hogy Karakó játékvezető véget vetett az első félidőnek.
A második játékrészre Takács váltotta a szokásos módon remeklő (…) Kulcsárt. Némileg érthetetlen módon az emberelőnyben játszó Fradi beállt védekezni, átadva a területet nekünk. Egyre többször jutottunk el az ellenfél kapujáig, és néha még némi veszély-szerűséget is érezni lehetett ezekben az akciókban. A legnagyobb helyzetet talán Varga hagyta ki, aki közelről sem tudta a kapuba juttattni a labdát. Végül azonban mégsem ez, hanem Tisza nem túl jól elvégzett szabadrúgása bosszulta meg magát: ahelyett, hogy egyenlítettünk volna, az ellentámadásból megduplázta az előnyét a Fradi. A Brkovic által elkövetett szabálytalanság miatt megítélt szabadrúgásból Gera talált a kapuba, megszerezve második találatát a meccsen. (Sajnos Radosevic nem állt ennél a gólnál a helyzet magaslatán, sem a sorfal, sem az ő helyezkedése nem volt megfelelő.)
Innentől egyértelmű volt, hogy végleg eldőlt a párharc, a fellazult védelmünkön pedig többször is átrohant a Fradi. Végül nem is bírtuk ki anélkül, hogy meg ne kapjuk a szokásos 3. gólunkat is: a csereként pályára lépő Nagy Dominik is betalált a kapufa segítségével.
Sajnos el kell ismernünk, hogy ilyen arányban is megérdemelt volt a Fradi győzelme, és ezt ezúttal még a bíróra sem foghatjuk, csakis saját magunkra. De erről még a cikk végén kicsit bővebben, jöjjenek előtte az értékelések.
Játékosok értékelése:
Verpecz István – 3
Bár nem volt védenivalója, és Varga hibázott hatalmasat a kapott gól előtt, amivel kiszolgáltatott helyzetbe hozta Verpeczet, ennek ellenére nevetséges megoldást választott. A mai dehir-es interjújában arról beszélt, hogy ő csak lerakta a kezét, amibe Böde belerúgott egyet. Ez még ha így is van, akkor sem lett volna szabad ennyire felkínálni erre a lehetőséget. Így ugyanis elkerülhetetlen volt a piros lap.
Aleksandar Jovanovic – 5 – A mérkőzés legjobbja 
Bár sok hibával játszott, de minden labdáért megküzdött, hatalmasat harcolt, ha mindig minden meccsen így akarnának és hajtanának a focistáink, mint ő tette, akkor nem játszanánk ilyen borzalmas meccseket. A jó osztályzata egyértelműen a hozzáállásának szól, illetve annak, hogy nem az ő oldaláról kaptuk a góljainkat.
Dusan Brkovic – 4
A második gól előtt ő szabálytalankodott, ami miatt nagyon jó helyről rúghatott szabadot a Fradi. Ezzel együtt nem játszott nagyon rosszul, de a 3 kapott gól nem vet rá (sem) túlzottan jó fényt. Sajnos a csúcsformájától ő is elmarad.
Mészáros Norbert – 4
A 3. gól előtt nagyon megforgatta őt Nagy Dominik, bár akkor már ennek nem volt sok jelentősége. Hasonlóan játszott egyébként ezen a meccsen, mint Brkovic, lehetett volna jobb is, de talán a kapott góljainknál a legnagyobbakat nem a védőink hibázták.
Korhut Mihály – 4
Ismét gyengén focizott, sokszor átjáróház volt az oldala. Azt a hozzáállást, amit a válogatott meccsen láthattunk tőle, a Lokiban szinte sosem hozza mostanában. Sajnos látszik rajta, hogy lehúzza ez a közeg, és nem képes befutni azt a karriert, ami benne lenne.
Ognjen Djelmic – 5
Az első félidőben eléggé láthatatlan volt, a fordulás után azonban benne éreztem azt, hogy némileg képes mozgatni a társakat. Sajnos azonban nem kapott túl sok segítséget, ezért hiába adott jó labdákat, egyedül őrlődött.
Varga József – 3 – A mérkőzés citromdíjasa 
Látszott, hogy nagy akarattal játszott, azonban olyan amatőr hibát vétett, amilyet még a megyei bajnokságokban sem illik. Ráadásul ezzel teljesen megpecsételődött a sorsunk, úgyhogy sajnos teljesen egyértelműen kiérdemelte a citromdíjat. Ez már rég nem az a „régi” Varga Józsi.
Szakály Péter – 4
Szokás szerint túl sokat cipelte a labdát, sokszor eladta, rossz helyre passzolt stb. Furcsa, hogy egyik meccsen tud focizni, a másikon meg elfelejt.
Horváth Zsolt – 0
A kiállítás után őt cserélték le. Az addig eltelt periódusban pont annyit csinált, mint ezt követően.
Holman Dávid – 3
Ez nagyon nem élete meccse volt. Sorozatosan eladott labdák, rossz helyezkedés, ráadásul a védekezésbe sem tudott eléggé besegíteni. Hamarabb is indokolt lett volna a cseréje.
Kulcsár Tamás – 3
Felháborító, hogy ismét lehetőséget kapott, és az is, ahogyan ismét primadonnáskodott. Néha azt éreztem, hogy balettelőadást nézek, körbe is néztem néha zavarodottan, hogy jó helyre jöttem-e. Lehet, hogy neki sem ártott volna néha körbenézni.
∼•∼
Bozidar Radosevic – 4
Nehezemre esik megítélni a teljesítményét. A büntetőnél elvetődhetett volna ugyan, de ezt nagy hibának mégsem tudom felróni. Az első félidőben ezen kívül több nagy védése is volt, amivel meccsben tartott minket. Aztán viszont a második gól előtt rosszul állította fel a sorfalat, túlzottan a hosszú sarkot védte, és még a vetődése sem sikerült igazán jól, az teljesen védhető gól volt. Ezt követően viszont ismét ő akadályozta meg, hogy még több gólt kapjunk. Ha a szakmai stábnak az egy-két gyenge pontját sikerülne fejleszteni, akkor kifejezetten jó kapus lehetne belőle, ezt sok meccsen bebizonyította.
Takács Tamás – 4
Aktív volt, igyekezett a kapu felé játszani, ami sajnos a játékosaink többségéből hiányzik, de egyedül kevésnek bizonyult, eltűnt a védők között. Sokat elmond a támadósorunkról, hogy a Diósgyőr cserecsatára ennyire ki tud emelkedni a csapatból.
Tisza Tibor – 4
Holmannál jobb volt, de ő is messze van a csúcsformától. Hasonló Szakályhoz a helyzete: borzalmas és meglepően jó teljesítmények váltogatják egymást. Ennek ellenére kaphatna kicsivel több lehetőséget, akár kezdhetett volna Kulcsár helyett ékként, rosszabb biztos nem lett volna.
∼•∼
Kondás Elemér
Nehéz eldönteni, hogy mi lett volna, ha nincs az elején Varga hibája. Kulcsár kezdetése érthetetlen volt, a cseréi viszont korrektek voltak. A csapat mentalitását elnézve továbbra is úgy gondolom, hogy egy jelentősebb vérfrissítésre lenne szükség a szakmai stáb kapcsán, lehetőleg a nyáron.
A mérkőzés összefoglalója
— A mérkőzés színvonala – Csapatunk teljesítménye – A bírói ítéletek —
A mérkőzés nagyjából átlagos színvonalú volt, a mi játékunk pedig kicsivel átlag alatti. Középszerű csapat a miénk, sok egyéni hibával. Karakó játékvezetőnek akadtak ugyan tévedései a mezőnyben, azonban a fontos szituációkban rendre jól döntött, és viszonylag következetesen vezetette a meccset.
Pár záró gondolat a végére. Bár a honi labdarúgás berkeiben szokás minket úgy emlegetni, mint az egyik legerősebb csapat, mintaklub és egyebek (pl. legutóbb Marco Rossi nyilatkozata), azonban a meccseinken az érződik, hogy egyre silányabb produkciót nyújtunk, egyre kevesebb egyéniség van a pályán, ráadásul a szükséges vérfrissítések is elmaradnak. Az a letargikus, beletörődős érzés, amivel már meg sem lepődünk azon, hogy milyen simán kivert minket a Fradi és idén sem nyerhetünk már semmit, hűen tükrözi az elmúlt években lezajló negatív folyamatokat. Az csak a magyar focit minősíti, hogy ez a Loki még így is harcolhat a dobogóért. Szomorú és kiábrándító mindez.
Záró gondolat: talán akkor, ha valami csoda folytán nem sikerülne kiharcolni a nemzetközi indulást jelentő helyek egyikét, történhetne egy kis megújulás, mint történt a veretlen bajnoki szezonnál. Tekintettel azonban arra, hogy az Újpest nem indulhat még idén a nemzetközi kupában, ezért szinte kizártnak tartom, hogy valahogy ne „essünk be” az Európa Ligába. Akkor pedig újabb csúfos kudarc, újabb borzasztó szereplés, és egyre kevesebb remény. Mi hozhat itt változást? Addig is pedig … már meg sem lepődünk az újabb kudarcokon.
(fotó: dvsc.hu)
