Rendkívül felfokozott várakozás előzi meg az eddigi szezon – szurkolói részről – kétségtelenül legjobban várt összecsapását, a hétvégi Ferencváros – Debrecen mérkőzést. A Fradi Tábor visszatérésének köszönhetően a hazai zöld-fehérek az Albert Stadion 2013. március 10-i, Újpest elleni búcsúztatása óta, vagyis mintegy négy és fél év után játszhatnak ismét – a szó minden értelmében véve – hazai pályán bajnoki mérkőzést. A vendég DVSC csapatát az előző idény végén mindössze négy pont választotta el a kiesést jelentő 11. helytől, és az idei szezon elején is sokan kiesőjelöltként rangsorolták a hajdúságiakat. A piros-fehérek régi-új mestere, az edzőként Bajnokok Ligája és az Európa Liga főtábláját is megjárt, kétszeres bajnok és kupagyőztes Herczeg András azonban – zömében saját nevelésű fiatalokból – eddig kifejezetten ütőképes alakulatot hozott össze a Cívisvárosban. Csapata jelenleg – a közvélemény nem kis meglepetésére – a tabella harmadik helyén áll, ráadásul mindössze négy ponttal lemaradva „tapad” a favoritnak számító Fradi-Videoton kettősre.
– Nyugodtan kijelenthetjük, hogy eddig a DVSC a szezon első számú meglepetés csapata. Az eddigi várakozáson felüli szereplés az Ön számára is meglepetést jelent?
– Őszintén szólva én sem számítottam előzetesen arra, hogy ilyen nagyszerűen fog szerepelni a csapat a bajnokság során. Még akkor sem, ha a nyári felkészülés egyébként remekül sikerült, és az edzőmérkőzések is bizakodásra adtak okot. Egy kicsit azért ott motoszkált a fejekben, hogy az előző szezon során csak kis pontkülönbséggel sikerült elkerülni a kiesést, mely nem kis feszültséget jelentett a klub számára. Kezdettől fogva hangoztattam azt, hogy majd a tétmérkőzések fogják eldönteni azt, hogy valójában mire is vagyunk képesek. A bajnokság első fordulójában aztán nagy pofont kaptunk a Mezőkövesdtől (a debreceniek hazai pályán 2-1-es vereséget szenvedtek – a szerk.), melyet elsőre még kisiklásként értékeltünk, csakhogy az azt követő fordulóban Szombathelyen újabb vereségbe futottunk bele (a Haladás 1-0 arányban győzött – a szerk.). A vereségekből levontuk a következtetéseket, hiszen személyi és szerkezeti változtatásokat hajtottunk végre, melyek meghozták a várt eredményeket. A sikerhez ezen kívül azonban kellett az is, hogy a csapat addigra olyan egységes közösséggé kovácsolódott, mely hozzásegített bennünket egy eredményesebb szerepléshez.
– Ön a tavalyi, csalódást jelentő szereplést követően egy alapvetően debreceni kötődésű játékosokból álló gerincet alakított ki, mely eddig messzemenőkig beváltotta a hozzá fűzött reményeket. Ez az Ön részéről egy tudatos csapat-, illetve klubépítési filozófia része, vagy a klub szűkös anyagi lehetőségei miatt inkább egy kényszer szülte megoldás volt?
– Meggyőződésem szerint a debreceni labdarúgás mindig akkor képviselt erőt, amikor volt egy helyi kötődésű játékosokból szervezet mag, amely meghatározta a csapat játékát és az öltöző légkörét. Természetesen mindent nem lehet helyi erőkből megoldani, szükség van igazolásokra is, de a múltból tanulva vissza akartunk térni a klub eredeti filozófiájához, miszerint az itteni kötődésű játékosoknak kell nagyobb szerepet szánni a csapat kialakítása során. Az már a játékosokat dicséri, hogy eddig ezzel a lehetőséggel nagyszerűen tudtak élni, és őszintén hiszek benne, hogy ezután is élni fognak a bizalmunkkal. Fontos, hogy a realitás talaján maradjunk, és az eddigihez hasonló szerénységgel és szorgalommal dolgozzunk tovább, mert meggyőződésem, hogy csak ez hozhat hosszú távon sikert számunkra. Összességében azonban elmondható, hogy eddig egy nagyon jó szellemű, intelligens játékosokból álló társaság formálódik nálunk Debrecenben, mely példás gyorsasággal reagál az egyes mérkőzések során a játékhelyzet változásához.
– Ezek szerint Ön a csapat gerincén akkor sem változtatna, ha esetleg – akár a közeljövőben – a klub anyagi lehetőségei lehetővé tennének akár egy teljes minőségi szintű „vérátömlesztést” is a keretben?
– Az a meggyőződésem, hogy anyagi lehetőségektől függetlenül a Debrecen akkor tud sikeresen, a klub filozófiájának, valamint a közönség elvárásainak megfelelően szerepelni, ha az öltözőben megvan az a helyi kötődésű játékosokból álló mag, amely meghatározza a csapat játékát, illetve arculatát. Ennek a filozófiának megfelelően igyekszünk kialakítani a csapatot, de a minőségi igazolásokra természetesen mindig szükség lesz.
– Ez azt is jelenti, hogy a saját utánpótlásból felkerülő játékosok a felnőtt csapatnál látott játékstílust, filozófiát már az akadémián elsajátítják?
– Kollégáim az akadémián egy egységes képzési, nevelési szakmai program alapján dolgoznak, mely korosztályokra lebontva meghatározza a rövid-, a közép- és a hosszú távú képzési célokat, mind csapat szinten, mind az egyéni képzés területén. Meg vannak határozva azok az egységes stílusjegyek, melyek szerint az egyes korosztályoknak játszaniuk kell. Az akadémián minden szakember azon dolgozik – gondolok itt az edzők munkáját segítő szakemberekre is -, hogy a szakmai programunkban megfogalmazott elveket, stílusjegyeket, filozófiát ezek a gyerekek elsajátítsák, és később magukkal hozzák a felnőtt csapathoz. Így a mi gyerekeink könnyebben be tudnak épülni az első csapatba, illetve ott jól teljesíteni.
– A korosztályos nemzeti bajnokságokban a DVSC-Debreceni Labdarúgó Akadémia csapataival szinte minden korcsoportban komolyan számolni kell, hiszen az U-15-ös korosztály például bajnokesélyesnek számít az első osztályban. Ez azt is jelenti, hogy Ön már látja azokat a játékosokat, akik a közeljövőben akár szintén meghatározó tagjai lehetnek a felnőtt csapatnak?
– Igen, már a 14-15 évesek között is tudjuk, hogy kik azok a srácok, akikben benne van az az „ígéret”, hogy potenciálisan első osztályú labdarúgó válhat belőlük a DVSC színeiben. Sőt, egyesek akár a nemzetközi szintet is elérhetik. A lehetőségek adottak számukra, a tehetségük megvan, igazából a jövő fogja megválaszolni azt a kérdést, hogy milyen karriert sikerül majd befutniuk.
– A DVSC korábbi fiókcsapatánál, a Létavértesnél Ön volt Dzsudzsák Balázs edzője, akit Ön ajánlott az első csapat akkori vezetőedzője, Supka Attila figyelmébe, melynek révén Dzsudzsák már fiatalon bemutatkozhatott az első osztályban. Megítélése szerint Dzsudzsák karrierje az Ön akkori reményeinek, illetve elvárásainak megfelelően alakult?
– Az már egészen fiatal korában is szemmel látható volt, hogy Balázs egy rendkívüli adottságú srác, hiszen egyrészt kiváló képességei voltak a játék terén, másrészt valóban mindent alárendelt a labdarúgásnak. Már a Létavértesben és később a DVSC felnőtt csapatánál is minden edzés előtt és után is csak a labdával volt elfoglalva, ha nem lábteniszezett, akkor valamelyik játékelem gyakorlásán dolgozott, azon kívül, hogy a tehetségével jól láthatóan kitűnt a többiek közül. Mindig bíztam benne, és nagyon szurkoltam neki, hogy sikerüljön a pályája során valamelyik topligába, tehát az angol, német, spanyol, olasz, francia ötös valamelyikébe elszerződnie. Ez sajnos eddig nem sikerült neki, pedig a hollandiai időszakában különösen ragyogó formában teljesített, és megérdemelte volna, hogy ez összejöjjön neki, mert a teljesítményével bizonyította, hogy ott van a helye a topligák valamelyikében.
– A Debreceni Labdarúgó Akadémia növendékei közül Balogh Norbertnek sikerült a topligás Palermóhoz szerződni, róla viszont a közelmúltban keveset hallottunk…
– Így van, tudomásom szerint sérülések hátráltatták a közelmúltban, de ettől függetlenül ő is egy rendkívüli tehetség, ezt a DVSC felnőtt csapatában már korán bebizonyította, és meggyőződésem szerint a tehetsége alapján ő is sokra viheti még.
– A kérdés csak az, hogy jelenleg hol van a DVSC felnőtt csapatának a helye a hazai első osztály mezőnyében…
– Már a Paks elleni mérkőzést megelőzően is hangoztattam, hogy a soron következő – sorozatban a Paks, a Ferencváros, a Videoton, a Vasas, a Honvéd, illetve a Diósgyőr elleni – hat mérkőzés fogja megmutatni számunkra, hogy hol is tartunk, illetve hol a helyünk a mezőnyben. Ebből egyet már sikerrel vettünk, hiszen a hétvégén sikerült 3-2-re legyőznünk a Paksot. Az előttünk álló ötmeccses sorozat végén leszünk meggyőződésem szerint abban a helyzetben, hogy el tudjuk helyezni magunkat az NB I mezőnyében. Addig erről korai volna bármit is mondani.
– A szurkolók – döntően a Fradi Tábor visszatérése miatt – felfokozott várakozásokkal tekintenek a hétvégi, Ferencváros elleni mérkőzésre. Önök is megkülönböztetetten kezelik ezt a találkozót a felkészülés során?
– Minden mérkőzésre történő felkészülésnek megvannak a maga sajátosságai, nehézségei. Ez kétségtelenül egy különleges mérkőzés lesz, hiszen az előrejelzések szerint telt ház, 20-22 ezer néző várható a stadionba, de az tény, hogy vannak olyan játékosaink, akik még nem játszottak idegenben ilyen közönség előtt. Ezért a munkánk során igyekszünk mentálisan felkészíteni őket a rájuk váró hangulatra. Arra azonban csak a mérkőzés tud majd választ adni, hogy hogyan tudjuk majd kezelni a teltházas mérkőzéssel járó atmoszférát, nyomást.
Sz. Kántor Ákos
