Az MLSZ egyik kiváló döntése volt, amikor 2013-ban felkért egy külső, az európai labdarúgásban jártas belga tanácsadó szervezetet: értékelje az utánpótlással foglalkozó magyarországi klubokat. 19 sportszervezetet vizsgáltak meg immáron harmadjára, melyek közül 15 érte el idén az akadémiai minősítést (köztük a DVSC – DLA is). A jelentés a szervezeteket egyénileg is feltérképezi, mely kiválóan mutathat rá, mely területekre lenne érdemes nagyobb hangsúlyt fektetnie; de arra is jó lehetőség, hogy országosan láthassunk bele az akadémiák működésébe, az elmúlt évek változásaiba és a hiányosságokra. Erről a 120 oldalas jelentésről szól legújabb eszmefuttatásunk.
Bevezetés és dimenziók
Az MLSZ ezzel kapcsolatos tájékoztatója, valamint a teljes Double Pass jelentés itt érhető el:
Tájékoztató. | Jelentés.
A 19 szervezet, melyről a jelentés készült: Honvéd, FTC, MTK, UTE, VASAS, Vidi, Békéscsaba, DVSC, DVTK, Győr, Kecskemét, Kaposvár, Nyíregyháza, Pécs, Felcsút, Haladás, Szeged, Kisvárda, ZTE. Közülük a Békéscsaba, Szeged, Kisvárda és Zalaegerszeg nem érte el az Akadémiai minősítést, míg kiemelt csoportba sorolták a DVSC, a DVTK, a Honvéd, a Győr, az MTK és a Felcsút akadémiáját. Érdemes megfigyelni, hogy a bajnoki címért elsődlegesen versengő két csapat, a Vidi és az FTC akadémiája nem kapott kiemelt besorolást.
A mostani jelentés volt a 3. lépés a 2013 óta tartó folyamatban, melynek első fázisában még csak a formális protokollokra helyezték a hangsúlyt, 2016-ban viszont már a gyakorlati alkalmazást is erősebben vizsgálták, 2019-ben pedig ezeken túl a fenntarthatóságot és következetességet is nagyítólencse alá helyezték.
Ezeken belül számos dimenziót vizsgáltak, melynek értékei önmagukban is erős tanulságot mutatnak. A dimenziókat négy halmazba sorolják:
Vállalatirányítás (HR és kommunikáció, stratégia és struktúra),
Működ(te)tés (futball, scouting, teljesítménymenedzsment és szociális-oktatási),
Futballfejlesztés (csapatfejlesztés, egyéni fejlesztés),
Erőforrások (létesítmények, személyzet).
Az összes akadémiát vizsgálva a legmagasabb értéket elért aldimenzió a létesítmények (72,5%-os mutató), a legkisebb pedig az egyéni fejlesztés (38,7%). Ez az a pont, ahol biztosítékot nyer az, hogy a jelentés valóban reális képet nyújt, hiszen hétről hétre ezzel szembesülünk: egyre több a modern létesítmény és lehetőség, de a játékosok egyéni képzettsége sokszor kritizálható.
A jelentés meglátásai
A Double Pass jelentés ezen a négy fődimenzión, azon belül is a 11 aldimenzión fut végig és bár részletesen nem kívánok belemenni a pontos értékelésekbe, valamint a számos megállapítás nagy részét nem szeretném kimásolni, mégis kiemelnék néhány érdekes konklúziót, mely jól megvilágítja bizonyos oldalról az akadémiák működését. Különösebben hozzátenni nem szeretnék ezekhez, a jelentés világosan és egyértelműen fogalmaz. A következtetéseket most a tisztelt olvasóra bízom.
Első fődimenzió konklúziói: Vállalatirányítás
– Kölcsönadási stratégia jellemzően nem áll rendelkezésre a hazai akadémiáknál. Ha mégis, akkor az az egyéni kapcsolatok útján történik, nem az akadémiák és klubok folyamatos együttműködésén. Ami további rossz hír, hogy a kölcsönadott játékosok egyéni teljesítményének nyomon követése objektív mutatók mentén egyáltalán nem megoldott. Pedig kell-e hangsúlyozni, mennyire fontos lenne ennek erősítése? Talán éppen a jelentésre adott MLSZ válasznak köszönhetően vezették be, hogy e szezontól a klubok kialakíthatnak egymással kooperációs szerződést, így a 21 éven aluli játékosok kettős játékengedéllyel egy másik klub kötelékébe is tartozhatnak, a több pályáralépés reményében. (Forrás: HLSZ)
– A stratégiai döntések még mindig gyakran egyszemélyi döntésekként születnek, akik gyakran maguk a tulajdonosok, miközben a kinevezett akadémiavezetők nem mindig rendelkeznek valós döntéshozatali erővel és nem tudják hatékonyan befolyásolni a folyamatokat.
– Az első csapatok vezetőedzői ritkán tartanak fenn rendszeres kapcsolatot az akadémiával. Az akadémia edzőit ráadásul többnyire egy éves időtartamra szerződtetik, ami nem segíti a fenntarthatóságot.
– A stábtagok belső képzésével program szinten kevesebb mint az akadémiák fele foglalkozik. Itt egyértelműen megfogalmazódik, hogy érdemes lenne külföldi tanulmányutakat megejteniük, vagy külföldi szakember bevonásával dolgozniuk.
Második fődimenzió konklúziói: Működ(tet)és
– Az edzők számára biztosított, hogy használhassanak speciális szoftvereket szinte valamennyi akadémián. A mérkőzések előkészítéséhez és elemzéséhez azonban nem használják következetesen ezeket a szoftvereket.
– Ide tartozik az is, hogy a játékosok teljesítménymutatóit tartalmazó adatbázissal rendelkeznek ugyan az akadémiák, de ezek felhasználása nem következetes. Ehhez a központi adatbázishoz ráadásul a legtöbb akadémia nem biztosít hozzáférést a játékosnak vagy szüleinek. Így azt sem kérik tőlük, hogy elemezzék, értékeljék saját teljesítményüket.
– Általában teljes meccsfelvételeket használnak. Kisebb összeállításokat, példaklipeket jó és rossz megoldásokra csak ritkán készítenek a szakemberek.
– A scouting (toborzási) részlegen továbbra is jellemző a képzett szakemberek hiánya.
Harmadik fődimenzió konklúziói: Csapatfejlesztés
– A klubok játékstílusának meghatározása világos, de rugalmas és nagyban függ az aktuális vezetőedzőtől. A klub és az akadémiája között játékstílus szinten nem csak ezért, hanem az eredménykényszer miatt sincs összhang.
– Az akadémiák az U14-U19-es korosztályokra fókuszálnak, a fiatalabbakra kevésbé.
– Bár a klubok futball-filozófiája többnyire részletesen meghatározott a mérkőzés-fázisokra (támadás, védekezés és ezek átmenetei), de csekély mértékben vizualizált, ahogy a feladatok bemutatása sem kellően vizualizált, pedig ez szükséges lenne a világos szemléltetéshez, különösen a kispályás korosztályoknál.
– Nincs hatékony stratégia a későn érő játékosok fejlesztésére.
– Az utánpótlás eredménykényszere sok esetben felülírja a képzési programot (!), negatívan befolyásolva azt.
– A kérdezéses oktatás módszerét kevésbé alkalmazzák az edzők, a két-irányú kommunikáció még mindig ritka.
– A fizikális felkészítés mindenhol része az akadémiai programnak, de ezek nem egyénre szabottak és nem veszik figyelembe a játékosok eltérő igényeihez.
– A felmérések széles körét alkalmazzák, fizikális és funkcionális mozgás-tesztek és antropometriai mérések a leggyakrabbak, mentális felmérésekre viszont jóval ritkábban kerül sor.
– A kötelező sportorvosi vizsgálatokat megszervezik az akadémiák, de ezeket egyes helyeken a játékosoknak saját maguknak kell kifizetniük. További sportegészségügyi vizsgálatokat viszont egyik akadémián sem szerveznek.
– Bár vannak közös teljesítményértékelések és szülői értekezletek, egyéni, négyszemközti értékelésre rendkívül ritkán kerül sor. Egyéni igényekhez igazodó edzéstervek, fejlesztési programok nem készülnek; ahogy a karrier-építéshez szükséges egyéni terveket sem készítenek a labdarúgók számára.
Negyedik fődimenzió konklúziói: Erőforrások
– Szinte valamennyi akadémia használhat legalább négy teljes méretű pályát és valamiféle multifunkcionális létesítményt is.
– Az akadémisták számára nyújtott kollégiumi ellátások színvonala vegyes képet mutat, vannak modern, jól felszerelt, de gyenge minőségű szállások egyaránt.
– A legtöbb utánpótlás-edző rendelkezik a szükséges UEFA edzői végzettséggel, és érvényes licence-kártyával, megfelelve ezáltal az MLSZ előírásainak. Az akadémiák többségének továbbra is szándéka, hogy a klubhoz/akadémiához (korábban akár játékosként) kötődő stábtagokat foglalkoztasson.
Összegzés
Az auditálások után megállapítható az akadémiák javuló tendenciája számos területen 2013 óta. Ez is jelzi, hogy önmagában ennek a külső értékelésnek mennyire fontos kihatása lehet nem csak egy-egy akadémiára, hanem közvetve az egyes klubokra is. A DLA konkrét értékelése természetesen nem nyilvános dokumentum, de ez nem is baj. A fontos, hogy lássa minden akadémia, milyen úton jár és a hiányosságokat, gyengébb területeket módszeresen, hatékonyan javíthassa. Ettől függetlenül a DTV szeptember 20-i adásának második felét érdemes megtekinteni, ahol Makray Balázs, a DLA ügyvezetője értékeli a jelentés debreceni vonzatát.
A végére jöjjön a jelentés összefoglaló táblázata az átlagosan leggyengébb és legerősebb területeiről.
Pozitívan értékelem a jelentés elkészültét és annak nyilvánosságra hozatalát. Mert az akadémiák egyéni teljesítménynövelése mellett az is egy fontos szempont, hogy láthassák a szurkolók és a szakemberek országos szinten, hogy milyen munka folyik, hiszen a mi fiainkat, lányainkat képzik, akik még csak épp most kezdik el labdarúgó karrierjüket. És ki tudja, hány Sándor Tamást, vagy Dzsudzsák Balázst, esetleg Hidegkuti Nándort veszítettünk el a nem megfelelő gyakorlatok miatt – és ki tudja, hány hasonlóan magas színvonalú labdarúgó bontogatja most szárnyait hazánkban, készen rá, hogy pár év múlva róluk beszéljen az egész világ – ahogyan most ennek egy kis szeletét Zsóri Dániel is megtapasztalhatta.
Hajrá magyar labdarúgás, hajrá DLA!
Csibu
