Békéscsabán presztízs mérkőzés várt ránk a 35. forduló szerdai játéknapján. A két klub szurkolói közötti ellenséges viszony miatt sosem mindegy, hogy milyen eredménnyel zárul a csabaiak elleni rangadó. Most ráadásul harcban vagyunk a feljutásért, és a Vasas délutáni botlásával esély kínálkozott arra, hogy ismét a tabella élére ugorjunk. Ehelyett ismét elszórakoztuk a győzelmet.
Az edzőpáros nem forgatta fel ezúttal a kezdőcsapatot, tanulván az előző két hétközi fordulóban elkövetett hibákból. Pár helyen azért történt változás a hétvégi kezdőhöz képest, Korhut helyén Ferenczi, Ugrai helyett Bárány, az ezúttal az NB III-ban pályára lépő (és ott mesterhármast szerző) Pintér helyett pedig Baráth kezdett. Ettől függetlenül ez egy erős kezdőcsapatnak tűnt. A hazai csapatból még mindig rengeteg játékos hiányzik egyéb okok, de főként sérülés miatt, így az ősz óta problémákkal, sérülésekkel és betegségekkel sújtott lilák most sem tudtak a legjobb összeállításukban pályára lépni.
A meccs első 15 perce unalmas mezőnyjátékot, de vendég mezőnyfölényt hozott. Bárány révén hamar vezetést is szerezhettünk volna, de találatát les miatt elvették, jogosan. A 26. percben viszont megszereztük a vezetést, Bárány-Ferenczi-Szécsi összejátékot követően, kimondottan pofás támadás volt. Ezúttal próbáltunk nem beleesni abba a hibába, mint már több meccsen, hogy az egygólos előny tudatában leállunk, így továbbra is domináltunk, és Szécsi kis híján megduplázta az előnyünket, de kapáslövése a hazaiak hálóőrének lábáról pattant kapu mellé. A Békéscsaba teljesen impontens játékot mutatott az első félidőben, egyetlen lehetőségük is egy eladott labdánkból adódott, az ajándékba kapott lehetőséggel viszont nem tudtak élni.
A szünetbeli 1-0-s vezetésünk után azt éreztem, hogy egy újabb találattal eldönthetnénk a három pontot, ugyanis a hazaiak játékában egyáltalán nem volt benne a veszély. A második félidő elején jött is a hőn áhított második találat, Bévárdi némi szerencsével talált a kapuba, lövésébe ugyanis Bora belefejelt, ami így becsapta Krnácsot. Ekkor én zsebben éreztem a győzelmet, de valami olyan szintű összeesésnek lehettünk szemtanúi, amit ritkán látni még magyar pályákon is. Először Kinyik hozott össze egy tipikus „kinyikes” büntetőt egy ártalmatlan szituációt követően (nem értették meg egymást Gróffal), amit értékesített is a Csaba, ezzel visszajőve a találkozóba. Annyira még nem estem kétségbe ettől, de pár perccel később egy saját térfélen eladott labda után (itt Dzsudzsák volt a vétkes) egy keresztbe ívelt labda a hosszún megtalálta Pauditsot, a magas ívben megfejelt labda pedig behullott a kapunkba… Kezdődhetett minden előröl.
Csakhogy ahelyett, hogy ismét átvettük volna az irányítást, és gyorsan berámolunk még 1-2 gólt, újabb nevetséges baki következett: Poór röviden hazafejelt labdája után Gróf futott ki, és látszólag ütötte el a hazaiak támadóját. Az ismétlés alapján nem vagyok benne biztos, hogy történt-e fault, de a lényegen nem változtatott, ismét egy orbitális butaságot követtünk el hátul, és kínáltuk tálcán a vezető találatot a hazai csapatnak, akik éltek is ezzel. Ekkor féltem attól, hogy teljesen megtörik a csapat, és összezuhanunk. Viszont ismét Loki helyzetek következtek, a még 2-2-nél beálló Ugrai lövése után védett nagyot a hazai kapus, majd Bódi előtt is adódott ziccer, amit flegmán a kapusba lőtt. A 76. percben Kinyik némileg jóvátette hibáját, amikor egy beívelés után a hálóba bólintott, ezzel 3-3-ra alakítva az eredményt.
A lélektani fölény velünk kellett volna hogy legyen, ehelyett három perccel később egy szöglet után Gróf ráöklözte a labdát Pauditsra, ami a támadóról becsorgott a kapukba. Újabb ajándék gól… Az őrület folytatódott, pár perccel később Dzsudzsák jó 30 méteres bombája akadt be, amihez kellett Krnács mellényúlása is (vagy visszahúzott keze, nem is nagyon értem). A maradék 10 percben még lett volna esélyünk a győzelemre, de az utolsó percekben sokkal inkább volt benne a játék képében egy újabb hazai gólt, mint egy ötödik Loki találat. Ennek ellenére a legvégén még Bévárdi perdítése a kapufa és a vetődő kapus hátát érintve valahogy megszédelgett a gólvonal környékén, de nem tudtuk bekotorni. Maradt a 4-4-es végeredmény egy őrült mérkőzésen, mi szurkolók pedig ismét bosszankodhatunk, hogy a zsebben érzett három pontból megint csak 1 lett, és újfent nem sikerült legyőzni egy nagy riválisunkat. Újfent hülyére lettünk véve, be lettünk csapva.
Egy ilyen bohózat után nem látom értelmét annak, hogy szavazzunk a meccs legjobbjáról. Akadtak ugyan jó egyéni teljesítmények, lehet dicsérni Bévárdit, Ferenczit és Szécsit is, de Dzsudzsák is megtette a magáét a hibája ellenére. Ennek ellenére ez gyalázat volt a csapat részéről.
Vicceskék vagyunk már megint…
Összegzés
Sok kérdés felmerül bennem a meccs után, és nagyon beszédes, illetve tanulságos volt Dzsudzsák meccs utáni nyilatkozata. Sokan nem tartják szerencsésnek az őszinte szavakat, én viszont örülök neki, hogy egy hiteles személy kimondta azt, amit mindannyian látunk. Hogy érthetetlen és nevetséges, amit hetek óta hátul művelünk. Szatmárit száműzzük az NB III-ba, helyette Pávkovicsról kapunk buta gólokat. Pávkovicsot kiteszik Husztiék, de semmi gond, jön Kinyik és összehoz két gólt az ellenfélnek. Tegyük be Poórt? Rendben, röviden fejeli haza! És ha véletlen nem valamelyik védőnk hibázik, akkor jön Gróf ámokfutása, az összehozott büntetők és a melléöklözött labda. ILYEN A MESÉBEN NINCS! Felvetődhet persze az edzői stáb hibája is, hogy miként tudja felkészíteni a csapat védekezését, miből adódnak ezek a megmagyarázhatatlan egyéni hibák, és miért nem húznak valami radikálisabb változtatást? Ma például miért cseréltünk csak egyet? Miért nem lehetett Sóst, Bényeit, vagy akár Tischlert is behozni? Miért játszott ma Pintér az NB III-as csapatban? Esküszöm megnézném mostmár Korhut Misit a védelem közepén, az MTK ellen kifejezetten jó volt ott…
Néha tényleg azt érzem, hogy páran szabotálni próbálják az idei célunk elérését, és nem szeretnének feljutni. Nyilván az érintettek tisztában vannak vele, hogy feljutás esetén semmi esélyük a maradásra, és kereshetnek maguknak másik csapatot, de legfeljebb az NB II-ben. Akkor meg már jobb lenne itt Debrecenben maradni, a fizetés amúgy is fasza, és még törni sem kell magukat… Adná az ég, hogy mindez csak összeesküvés elmélet legyen a részemről.
Van hátra három mérkőzés, és innentől érdemes azt is nézni, hogy a riválisaink kik ellen játszanak még. Nekünk Csákvár és Hali itthon, Szentlőrinc idegenben. Ezek közül még egyedül a Csákvárnak van komoly tétje, ők még nem biztosították be a bennmaradásukat, de erre még jó esélyük kínálkozik egy esetleges debreceni vereséggel is. A Szentlőrinc a mai játéknap után gyakorlatilag bennmaradt, ez az ellenük lévő meccs előtt matematikailag is biztossá válhat. A Haladást pedig sem a kiesés, sem a feljutás veszélye nem fenyegeti, ráadásul Mátyus hét eleji nyilatkozatát olvasva van ott is elég baj. Papíron tehát nem kellene, hogy gondot okozzon mindhárom mérkőzést megnyerni, de az a DVSC, itt bármi is megtörténhet.
A Vasas is kétszer játszik otthon, a szintén biztos bennmaradó Dorog és ETO ellen, idegenben pedig a Szparival találkoznak. Utóbbi kettő a szezon másik szakaszában rágós falat lehetne, de mindkét csapat látványosan összeomlott a hajrára, és tétje egyik csapat számára sem lesz azoknak az összecsapásoknak, így én nem számítok arra, hogy a Vasas botlani fog. Sajnos ugyanez a helyzet a Gyirmóttal, akiknek a Vasassal együtt sorozatosan dobja a gép a tavaszi szezonban. Mákos, egygólos győzelmek, utolsó perces egyenlítések/győzelmek, tizenegyesek, kiállítások az ellenfélnél… Ők a hétvégén városi rangadót játszanak a széthullott ETO-val, itt legfeljebb abban bízhatunk, hogy a presztízs miatt még egyszer felszívják magukat, de a Barcikát és a Békéscsabát gond nélkül meg fogják verni. Tehát a papírforma szerint mindhárom csapatnak győznie kéne a maradék meccsein. Ez értelemszerűen feljutást érne nekünk, viszont ha valamelyik csapat hibázik, az könnyen le is maradhat a feljutásról. Ha pedig egy ilyen szezon után, ahol az évad 99%-ában feljutó helyen (mi több, a 90%-ában első helyen) álltunk, nem sikerülne feljutni, az nagyon nagy tragédia lenne. Nagyobb, mint a tavalyi kiesés. Viszont ha sikerül feljutni, akkor első dolgunk legyen az imposztoroktól megszabadulni.
