Az NB I 22. fordulójának utolsó mérkőzésére készültünk vasárnap délután a Nagyerdei Stadionban. Ellenfelünk, az MTK hozzánk hasonlóan az életéért és a bennmaradásért küzdött, de a fővárosiak számára sokkal nagyobb volt a tét, vereség esetén az Újpest győzelme és a Gyirmót meglepetéspontja miatt még nagyobbra duzzadt volna hátrányuk. Fordított esetben viszont mi kerültünk volna nagyobb slamasztikába, vereségünk esetén az utolsó négy csapat – köztük a Loki – két ponton belül állt volna egymáshoz képest, ami nem épp életbiztosítás.
Ezt mérlegelve mondta azt Balage a hétfői Semleges Térfél adásban, hogy elfogadhatónak tartaná az egy pontot és ha úgy áll a találkozó, nem kockáztatna feleslegesen a győzelem érdekében. Túlságosan sokat veszíthetünk azzal, ha kikapunk. Én viszont végig úgy gondoltam erre a mérkőzésre, hogy ha valóban az MTK a jelenlegi mezőny leggyengébb csapata, akkor hazai pályán nem engedhetjük meg azt a luxust, hogy ne nyerjünk, mivel ezzel a bennmaradásért vívott harcban nem kerülnénk előrébb, csak elodáznánk azokat a meccseket, ahol három pontot kell szereznünk. Abban a két dologban azonban egyetértettünk, hogy ez egy klasszikus hatpontos mérkőzés és nem szabad fejjel előre rohanni, nagyon biztos védekezésre kell építenünk, nehogy abba a hibába essünk, mint a Mezőkövesd ellen.
A kezdőnk azonos volt a Felcsúton győztes csapatéval, és a taktika sem változott. 4-4-2, Dorian Babunski mellett Dzsudzsák elöl, a hátsó 4-4 játékos pedig egymáshoz közel, zártan, védekezésre összpontosítva. Ez aztán az egész mérkőzésen változatlan is maradt, ami magában hordozta, hogy kevés Loki helyzetet fogunk látni, az irányítást és a területet pedig átadjuk az MTK-nak. Ez azonban talán túlságosan is sok lehetőséget teremtett ellenfelünknek, akik nem egyszer beszorítottak minket kapunk elé, számolatlanul lőve be a szögleteket, íveléseket és indításokat, elsősorban Futácsot keresve. Egészen a 16. percig kellett várnunk az első, majd a 25. percig a második hazai lehetőségre. Előbbinél az őszhöz képest megtáltosodott David Babunski tekert éppen csak kapu fölé, utóbbinál pedig egy Dzsudzsák ívelés utáni fejpárbajból pattant Pávkovics elé a labda, aki két és fél év elteltével szerzett ismét gólt az NB I-ben.
A félidő hátralévő részét valahogy átvészeltük, pedig számolatlanul jöttek az MTK támadások, Grófnak több alkalommal kellett látványos védésekkel utolsó emberként tartani az egygólos előnyt. A második félidő első tíz-tizenöt perce ugyanezt hozta, de szerencsére a vendégek gyakran hibáztak bele a lövésbe, vagy érkezett Deslandes, aki ma rendkívüli magabiztosságot és jó védekezést is nyújtott. A félidő közepén aztán kétszer is túl hamar örültünk. Előbb Szécsi kihagyta a meccs ziccerét – Mijatovic hatalmas bravúrral védett -, majd Dorian Babunskit kaszálták el a tizenhatoson belül, de a tizenegyest már nem hajthatta végre Bódi, a VAR ugyanis egy korábbi les miatt kifele ítélt szabadrúgást.
Ekkor már csak 15 perc volt hátra, jöttek a cserék, a hangulat is egyre paprikásabb lett, de az MTK fölény nem érett góllá, maradt az 1-0. Hihetetlenül fontos győzelmet szereztünk, 2012 óta továbbra is nyeretlen Debrecenben az MTK. Bár a mérkőzés színvonala elég sok kívánni valót hagyott maga után, ez volt az a nap, amikor az eredmény minden mást felül ír.
A játékosaink közül most hármat emelnék ki. Deslandes tanárian védekezett, Gróf hatalmas védésekkel egymás után a negyedik mérkőzését hozta le kapott gól nélkül (FTC, Gyirmót, Felcsút, MTK), David Babunski pedig nem csak a támadásokból vette ki részét, hanem számos fontos szerelést is bemutatott, box-to-box középpályásként elképesztő melóval játszott lecserélésééig, nem véletlen, hogy nagy tapsot kapott. De Dorian Babunski, Baráth Péter, vagy Pávkovics Bence is megérdemli a dicséretet, Rácz Balázsnak pedig gratulálunk az utolsó perces bemutatkozásához, meglepett a becserélésével minket Carrillo. Kíváncsi vagyok, ti kiket láttatok a legjobbnak! Szavazzatok, a megszokott formában:
Győzelemmel jöhettünk haza a stadionból, a megnyugtatónak tűnő 7. hely birtokosaként. Más kérdés, hogy ebben a furcsa hazai bajnokságban a 4. és a 11. helyezett között csak 8 pont különbség van 22 meccset követően, úgyhogy nem dőlhetünk hátra, jövő héten a Honvédhoz látogatunk. Szurkoljunk együtt a csapatunknak.
Hajrá, Loki!
Csibu
