LOKOMOTIVBLOG | A DVSC SZRUKOLÓI BLOGJA

Mindenki a stadionba!

A szezon legfontosabb hete következik, Lokisták! Két mérkőzés, melyen gyakorlatilag minden múlik: siker, vagy kudarc. Amiért egész évben küzdöttünk, amiért harcoltunk, amiért róttuk a kilométereket és töltöttük a szombat délutánjainkat kedvenceink buzdítása mellett a stadionban. A héten eldől, hogy volt-e ennek értelme! Első állomásként kedden vár ránk egy ütközet a Magyar Kupa elődöntőjének visszavágóján. A Videoton ellen a tét nem más, mint a döntőbe jutás. Hátrányból kezdjük a visszavágót, de nem adjuk fel, nem tehetjük!

A hétvégén Herczeg András több kulcsembernek is pihenőt adott, és mondhatjuk, hogy a Haladást fél gőzzel is sikerült legyőznünk. Szombat óta pedig minden játékos koncentrációja a keddi összecsapásra irányult. A Videoton annyiszor tört már borsot az orrunk alá, hogy itt az ideje végre visszavágni nekik. Egy továbbjutás a kupában mind a tizenakárhány zsinórban elszenvedett vereséget feledtetné! Ellenfelünk ráadásul nem lazsálhatott a szombati játéknapon, hiszen a Ferencváros otthonában vendégszerepeltek, és ez volt az utolsó sanszuk, ha életben akarták tartani aranyérmes reményeiket. Mindez nem sikerült nekik, csúnya zakóba szaladtak bele, a Fradi 4-1-re elruházta őket, ezzel pedig gyakorlatilag eldőlt a bajnoki cím sorsa. A fehérváriaknak így az egyetlen szépségtapasz az MK megnyerése lehet, így ők is maximális koncentrációval készülnek majd az összecsapásra.

Ejtsünk néhány szót a várható kezdőkről. Esetünkben nincs nagyon min hezitálni, adva van a csapat. A kupában Kosicky véd, ezen nem hinném, hogy most változtatna a stáb, nincs is nagyon rá oka. Kusnyír mellőzöttsége miatt úgy érzem, hogy megint Kinyik lesz a jobbhátvéd, amivel azért az előre játékunk minősége jócskán romlik azon az oldalon. Középen így adott ismét a Pávkovics-Szatmári duó, míg Ferenczi kipihenhette magát a hétvégén, hogy ismét ő legyen a balhátvéd. Tőzsér szintúgy visszatér a középpályára, mellette Haris, a széleken Bódi és Varga kezdenek majd. Elöl Szécsi pozíciója adott, a nagy kérdés az, hogy mellette ki kap majd lehetőséget, én bízom benne, hogy inkább Zsóri, mint Takács.

A Videotonnak sincs oka tartalékolni, így ők is a legerősebb kezdőjükkel állnak majd fel. Lesznek azonban fontos hiányzóik, nevezetesen az összes belső védőjük: Fiola sérülés, Juhász és Vinicius eltiltás miatt nem áll majd a szintén eltiltott Marko Nikolic vezetőedző rendelkezésére. Így kényszermegoldásként Tamás Krisztián és Elek kezdhetnek majd a védelem tengelyében, a többi poszton pedig ugyanazok a játékosok, akik az odavágón is a pályán voltak (Stopria kerülhet még be egyébként a balhátvéd posztra). Kérdés, hogy Scepovics bevethető-e már, a szerb támadónak eltört az arccsontja még a negyeddöntő visszavágóján a Fradi ellen, és úgy volt, hogy idén már nem játszik, szombaton azonban már ott ült a kispadon, így nem lenne meglepő, ha kedden valamilyen formában lehetőséget kapna majd.

Kulcskérdés lesz, hogy ne kapjunk gólt. Azt ugyanis nehezen tudom elképzelni, hogy ennek a Videotonnak három gólt lőjünk. Már csak azért sem, mert idén minden tétmeccset számolva 37 mérkőzésen csupán ötször sikerült kettőnél több gólt szereznünk: az MTK ellen kétszer (3-3, 3-1), illetve a Kisvárda (3-1), a Teskánd (3-0) és az Ajka (3-2) ellen, utóbbi kettő ráadásul alacsonyabb osztályú csapat volt, így tehát még árnyaltabb a kép. Ez a Loki nem sziporkázik, nem dolgoz ki hárompercenként helyzeteket, de sok esetben sajnos a helyzetkihasználásunk sem épp optimális. Nagyban függünk a pontrúgásokból, hiszen a bajnoki találataink több, mint felét szereztük rögzített szituációk után (akárcsak a szombati két találatunkat). Erre láthatóan készültek a Vidinél is, hiszen az odavágón 14 (!) szögletet kanyaríthattunk be, ám veszélyt egyik sem hordozott magában – ez többnyire a magas Vidi-játékosok miatt volt, ám ne feledjük, most nem lesz ott a pályán a két torony védőjük, Juhász és Vinicius. Továbbra is fájónak tartom, hogy a két jó helyről megítélt szabadrúgásunk egyikét sem tudtuk gólra váltani, pedig a mi játékosainknak azok már-már ziccernek számítanak.

A továbbjutásunk kulcsa tehát a hibátlan védekezés és a pontos befejezések. Egy gólra jónak tartom magunkat, az pedig nulla kapott találat mellett hosszabbítást érne, ott pedig bármi lehet. A legszebb persze az lenne, ha a rendes játékidő vége felé megrúgnánk a második gólt, és akkor nincs miről beszélni. De ennyire ne szaladjunk előre, nagyon nem lesz egyszerű ez a mérkőzés, óriási küzdelem és taktikai csata várható majd! Mi azzal tehetjük a legtöbbet a csapatért, ha minél többen kilátogatunk a stadionba, és pokoli hangulatot teremtve beszurkoljuk a srácokat a döntőbe! Mindent bele!