Elérkeztünk a végítélet napjához. Nincs több esély, nincs több javítási lehetőség. Eldől a DVSC sorsa a 2024-2025-ös bajnokság záró fordulójában. Videoton – DVSC. Az utolsó kulcsmeccsünk tavasszal. Lássuk, hogy mi vár ránk, mire számíthatunk.
Bár nem így terveztük, de lényegében egy minisorozat jött létre a tavaszi kulcsmeccseink beharangozói kapcsán. Vegyük csak őket sorba:
- Élet vagy halál – 1. rész // DVSC – Videoton 1-2 // A Vidi elleni hazai meccsünk a 22. fordulóban a bajnokság kétharmadánál még elég korai szakaszban volt ahhoz, hogy élet-halál meccsnek kiáltsuk ki, mégis joggal illettük ezen jelzővel. A szezon azon periódusában éppen két vereségen voltunk túl, és a riválisok bravúrgyőzelmei miatt a vonal alatt voltunk, négy pontra a bennmaradástól. Egy esetleges győzelemmel egyrészt zárkóztunk volna, másrészt berántjuk a Vidit a kiesés elleni harcba. Ebben az esetben így nézett volna ki a tabella: Vidi, ZTE, Szpari 24 pont, Loki 22 pont. Ehelyett lett egy elidegeskedett meccs egy peches vereséggel, ötpontos hátrány a bennmaradó helyekhez képest, a Vidi pedig látszólag kiszállt a harcból, nyolcpontos távolságra tőlünk.
- Élet vagy halál – 2. rész // DVSC – ZTE 4-3 // A húsvét hétvégén rendezett hazai meccs a bajnokság 28. fordulójában volt esedékes. Egy újpesti vereség után érkeztünk, és a tét nem volt kicsi: győzelem esetén nagyot ugorhattunk, ellenfelünk mellett az azon a hétvégén a Fradinál vendégszereplő Szparit is megelőzhettük. A szezon legepikusabb meccsén az utolsó pillanatokban sikerült a sírból megmenteni a meccset, a fordítás akkor azt hittük, hogy olyan lökést ad a csapatnak, ami kitart a szezon végéig és simán bennmaradunk.
- Élet vagy halál – 3. rész // Nyíregyháza – DVSC 1-0 // Egy héttel a ZTE meccs után, a 29. fordulóban rendezett keleti rangadó önmagában is presztízsmeccsnek számított, de jelen helyzetünkben több volt ennél. Győzelemmel gyakorlatilag bennmaradtunk volna (öt pontra elhúzunk a legyőzöttől, megelőzzük a Vidit is, így három csapat lenne mögöttünk), de minimum döntetlent vártunk el annak érdekében, hogy a Nyíregyet magunk mögött tartsuk. Ebből lett egy újfent elidegeskedett meccs, amit egy jogtalan tizenegyes miatt megítélt góllal nyert meg a hazai csapat. A forduló végén ismét a vonal alatt találtuk magunkat.
- Élet vagy halál – utolsó rész // Videoton – DVSC ?-? // Az utolsó előtti fordulóban eldőlt, hogy ezen két csapat valamelyike lesz a másik kieső a Kecskemét mellett. A Vidinek csak a győzelem ér bennmaradást, nekünk elég a döntetlen is. A hazai csapat tíz meccse nyeretlen, utoljára éppen Debrecenben nyert, legutóbbi hét meccsén csak két gólt szerzett. Mi négy nyeretlen meccsel érkezünk az összecsapásra, utoljára a ZTE ellen győztünk.
Nem először vagyunk ilyen helyzetben
Hanem egész pontosan harmadjára. Legalábbis ha szigorúan az aranykorszak kezdetétől (~2003) vizsgáljuk a helyzetünket. A 2010-es évek közepéig elképzelhetetlen volt, hogy a közeljövőben a Loki a kiesés ellen küzdjön (mi ezt legelőször 2016-ban vizionáltuk, és egy év múlva igazunk is lett). A két korábbi hasonló eset a 2016/2017–es, valamint a 2019/2020-as szezon.
Előbbi volt a „Pontes-éra” jelzővel illetett csapat, ami tele volt hitvány zsoldosokkal, és nem sokon múlt, hogy ki is essen. Akkor az utolsó fordulónak úgy futottunk neki, hogy a 9., bennmaradó helyről vártuk az utolsó kört. Nekünk 38 pontunk volt, mögöttünk a DVTK-nak 37, az MTK-nak 36. A dolog pikantériáját az adta, hogy az utolsó körben DVTK – DVSC és Paks – MTK meccseket rendeztek. Tehát egy közvetlen riválishoz utaztunk, akitől ha kikaptunk volna, biztosan megelőz, és ha az MTK is nyert volna Pakson, akkor kiesünk. Az utolsó fordulóban tehát egy közvetlen rivális otthonába mentünk, de nekünk jó volt a döntetlen. Ismerős a szitu? Pontest az utolsó forduló előtt kirúgták, Herczeg András jött, látott és megmentette a seggünket. Mezőkövesden simán vertük 3-1-re a Diósgyőrt, de mivel az MTK csak ikszelt, így igazából a vereség is belefért volna.
Utóbbi eset már lényegesen bonyolultabb volt. Addigra teljesen erodálódott a keretünk, utólag nézegetve azt a csapatot, nevetséges névsor alkotta sokszor a kezdőnket, így egyáltalán nem meglepő, hogy úgy szerepeltünk ahogy. Ez volt a covidos szezon, ami a 25. forduló után, március közepén félbeszakadt, és a maradék 8 (+1 Fradi elleni elhalasztott) meccsünket júniusban pótoltuk be szűk egy hónap alatt. A 30. forduló után kilátástalan helyzetben voltunk, 32 ponttal, három egységgel a Kisvárda, öttel a Paks és Újpest mögött. A következő két meccsünket viszont megnyertük, így az utolsó forduló előtt ismét elértük, hogy saját kezünkbe kerüljön a sorsunk. A kiesés elkerüléséért zajló harcban ezúttal négy csapat volt érintett, 38 ponttal a DVSC, 39-cel a Kisvárda, valamint 40-40 pontjával a Paks és az Újpest. A sorsolás miatt azonban gyakorlatilag kétszereplős volt a párharc. Az Újpest a biztos kieső Kaposvárt fogadta (akik a 14 megszerzett pontjukból 7-et (!!!) ellenünk gyűjtöttek), a Kisvárda pedig a széteső, és a pontokat bőkezűen osztogató DVTK vendége volt, így ezen a két meccsen biztosra volt vehető a számunkra kedvezőtlen eredmény. Mi viszont a Paksot fogadtuk, és győzelem esetén őket biztosan megelőztük volna. A döntetlen nem volt opció, a Kisvárdát papíron beérhettük volna, de hattal jobb gólkülönbségük volt. Az utolsó fordulóban tehát egy közvetlen riválist fogadtunk, és muszáj volt győznünk a bennmaradáshoz. A Kondás Elemér vezette Loki enervált, fásult játékot játszva csak 1-1-re végzett, de a 94. percben centikre volt a bennmaradástól.
A két szezon tehát merőben más volt körülményeit tekintve. A bennmaradós évben alapvetően egy erősebb kerettel sikerült végül bennmaradnunk, nyomokban tartalmazott minőséget az a gárda. A kiesős évben viszont már egy korhadó, omladozó korszakot zártunk le, az egész szezonos vergődés és események hűen tükrözték a Szima-korszak utolsó éveit. Teljesen megérdemeltük akkor a kiesést, ami új fejezetet nyitott a klub történelemkönyvében. Hogy a mostani helyzetünk melyikre hajaz? Vannak hasonlóságok mindkettővel… Alapvetően szerintem a keretünk nem rossz, a télen kimondottan jól igazoltunk. Ez nem egy NB II-es keret, sokkal jobb, mint a kiesés elleni harcban érdekelt csapatoké. De mint látjuk, alapvetően ez nem számít sokat. Idén is volt két edzőváltás szezon közben, mint a 2020-as évben. Most is lezárulhat egy korszak egy nyári tulajdonosváltással… Viszont idén is bemutat egy óriási tavaszi mélyrepülést egy télen a kieséstől még nem fenyegetett csapat, mint 2017-ben (MTK; Videoton). Szóval van hasonlóság mindkét korszakkal. Még egy különbség viszont van. 2017-ben nagyon szerettem volna, ha bennmaradunk, minden erőnkkel ezen dolgoztunk szurkolóként, 2020-ban viszont egyáltalán nem bántam a kiesést a lelkem mélyén, még ha abban a pillanatban szíven is ütött. Most egyértelmű a helyzet: nem akarom, hogy kiessünk, bármi áron ki kell harcolni a bennmaradást.
Mi szól mellettünk és ellenünk
A mellettünk szóló dolgokról már tettem említést. Nem rossz a csapat, a tavaszunk nem volt kifejezetten rossz, a tavaszi tabellán az ötödik helyet foglaljuk el. A Vidi viszont épphogy utolsó, 10 meccse nyeretlen, meccsek óta gólképtelen. Az edzőváltás nem sült el jól náluk, Tímár egyáltalán nem rázta fel a keretet, sőt, épp azt az impotens játékot adaptálta, ami Nyíregyházán is jellemezte a csapatát 2025-ben. Sok a hézag a fehérváriak keretében, a rutinos, húzóembereket nem sikerült minőségileg pótolniuk. Én nagyjából ugyanazt látom ott, mint ami nálunk volt 2020-ban: a tulajdonost már nem érdekli különösebben a csapat (vagy csak anyagilag nem tud/nem akar invesztálni), hagyta teljesen leamortizálódni a keretet. Az egykoron bajnoki címért, nemzetközi kupáért harcoló keretből mára egy sótlan, középszerű játékosállomány lett, ami most éppen ott van, amire a játékereje is predesztinálja. Ráadásul a Vidi két éve már hasonló helyzetben megmenekült egy jókora szerencsével meg némi bírói segédlettel (ami akkor a Honvédot sújtotta). Hiszek abban, hogy az élet ikszre játszik és létezik a karma: mint ahogy mi is megbűnhődtünk a második pengeélen táncolás alkalmával, a Vidi sem úszhatja meg kétszer egymás után.
Ellenünk szól a rengeteg sérülés, a folyamatos pechszériák, a nem nekünk kedvező bírói ítéletek. Múlt héten Dominguest veszítettük el, és bár a héten az Insta sztorija alapján Belgrádban kezeltette magát, nagy összegben nem mernék arra fogadni, hogy ha játszik is, akkor 100%-os állapotban lesz. Szerintem egyébként összedrótozzák, de nagyjából olyan állapotban lesz, mint Bárány egész tavasszal: játszik, de látszódik rajta, hogy az egészsége érdekében jobb lenne, ha pihenne. Hogy így erősítést jelent-e nekünk Domingues, az is kérdés, főleg hogy nem ő az egyetlen, aki összefoldozva játszik már hetek óta.
A kapuskérdés is nagyon érdekes. És itt össze is kötném a dolgot a szerencsével. Jelentkezzen, aki látott már olyat a világon egy csapatnál, hogy egy szezonon belül három első számú kapus is kidől sérülés miatt. Amiből kettő súlyos is ráadásul. Mert én több mint 20 év alatt ilyet még sehol nem tapasztaltam. Ez is egy olyan hátráltató tényező, ami rányomja a bélyegét a szezonunkra. Mert abban biztos vagyok, hogyha Hegyi nem sérül meg márciusban, akkor jópár ponttal többet szereztünk volna, és talán már nem is lenne tétje ennek a meccsnek. Vagy ha van egy olyan egészséges Megyerink, mint aki az előző két szezonban volt. A múlt héten Gonda sem tudott védeni, alighanem az előző heti kisebb sérülése miatt. Most pedig itt a dilemma, hogy a sorsdöntő meccsre visszategyük-e, vagy kapjon bizalmat a rutintalanabb Pálfi. Erről már értekeztem az előző összefoglalóban, és én Pálfi mellett tenném le a voksom.
A bírói ítéletekről meg szerintem nem is nagyon kell beszélnem. Látjuk, hogy mi zajlik egész tavasszal. Lehet itt mondani, hogy üldözési mániám van, meg elfogult vagyok, de szerintem bőven mínuszos a bírói tevékenység a javunkra. Azaz sokkal többször jöttünk ki rosszul belőlük, mint jól. Ritkán kaptunk korrekt bíráskodást. És most sem azt szeretném, ha nekünk fújnának a sporik, csak szimplán annyi a kívánságom, hogy ne ő legyen a főszereplő. Ne az ő ítéletén múljon, hogy ki esik ki. Berke jól fújt a Paks ellen legutóbb, hasonlóan korrekt játékvezetést szeretnék holnap is.
Ha már a karmát emlegettem az előbb: ennyi szarság, mint ami idén minket sújtott eddig, előbb vagy utóbb ki kell, hogy egyenlítődjön. És erre idén most van az utolsó lehetőség.
Várható kezdőcsapat
Mostanában nem mindig szoktunk kitérni a beharangokban a várható kezdőkre, már csak azért sem, mert tavasszal rendre nehéz volt eltalálni, hogy éppen ki egészséges, és ki nem bevethető. Most sem egy szentírás lesz, amit leírok, mégis próbálok tippelni. Ahogy kitértem már rá, szerintem a kapuban nem váltunk, én legalábbis nem váltanék. Marad szerintem a négyvédős rendszer, Castegren helyére visszakerül Hofmann, Szécsi helyére pedig a svédet várom – így akár hibrid módon is játszhatunk, ha a helyzet úgy kívánja, akkor át tudunk alakulni három belsővédős rendszerre. A balhátvéd posztra Ferenczit várom. Középpályán Youga mellett jól nézett ki Kocsis, de lehet, hogy sok lenne egyszerre a négy belső védő a pályán, még ha ebből kettő nem is ott játszana. Ennek ellenére őt várom a csapatba. A szélekre Szécsit is Vajdát tippelem. Elöl pedig a Bárány – Maurides kettőst. Így ez egy klasszikus 4-4-2-re hajazna, a széljátékra és a beadásokra alapozva. Kicsit óvatosabb, több védekező szellemű, vagy védekezni tudó játékossal. A padon bevetésre várna így Szuhodovszki, Dzsudzsák, Szűcs, Domingues, Kaye, Silue, szóval végre lennének variálási opcióink, ha a helyzet úgy adódik. Nem hiszem, hogy így fogunk felállni, de nekem most ez a szimpi.
Egyre feszültebb vagyok
A múlt heti, Paks elleni meccset még viszonylag nyugodtan szemléltem, hiszen tudtam, bármi is lesz az eredmény, az utolsó meccsnek még lesz tétje. Persze a végén izgultam, hogy meglegyen az iksz, de az fasorban sem volt ahhoz a feszültséghez, idegességhez képest, mint amit a héten érzek, a meccs közeledtével egyre inkább. Gondolom nem én vagyok az egyetlen, aki gyomoridegben van, ha a szombat délutánra gondol… Ilyet utoljára 2017-ben éreztem, az akkori kiesés elleni harc alkalmával. Akkor jól jöttünk ki a szituból, egy nagyon emlékezetes és iszonyúan jó hangulatú meccsen harcoltuk ki a bennmaradást. Elárulok egy titkot, nekem az a meccs azóta is a top5 legjobb meccsélményeim között van, pedig mennyi trófeát nyertünk, és sikert megéltünk, mégis egy ilyen „jelentéktelen”, csak a bennmaradásról döntő idegenbeli meccs ennyire emlékezetes… Ha rossz kedvem van, akkor annak a meccsnek az összefoglalóját még most is meg szoktam nézni. Álljék hát itt most is, hátha ad egy kis erőt nekünk holnapra.
Elnézést a TLDR beharangozó miatt, de több okból is fontosnak tartottam most, hogy ennyi mindent leírjak. Egyrészt a tét, a meccs fontossága miatt is indokolt volt, másrészt személyes indíttatása is van. Nem titok, és pedzegettük már, hogy tervben van a beharangozó cikkeink megreformálása. Nem kizárt, hogy a következő szezontól más köntösben jelentkeznek majd a meccs előtti posztjaink, így pedig az utolsó klasszikus, meccs előtti beharangozó cikknek nem akartam egy összecsapott valamit írni.
