LOKOMOTIVBLOG | A DVSC NEM HIVATALOS SZURKOLÓI OLDALA

Közeleg a nagy nap!

A Mosonmagyaróvár legyőzését követően már a Jagodina elleni EHF-kupa selejtező jár a fejünkben, a két nemzetközi meccs közrefogja az ETO-val lejátszandó bajnokit. A csoportkör kapujától egy, vagyis két lépés választja el a Lokit, mutassuk meg a világnak, hogy a DVSC-nek a második számú kupasorozat főtábláján a helye!

Nyerni kell, nincs mese! Ezzel a jelmondattal vágtunk neki a Mosonmagyaróvár elleni találkozónak, legutóbb a Kohász ellen az egyik, majd az MTK ellen további két pontot hagytunk kicsúszni a kezeink közül. Bognár Róbert csapata abban a reményben utazta át az országot, hogy ha minimális esélyük jelentkezik a pontszerzésre, azt megpróbálják kihasználni. Tóvizi Petra góljával indult az összecsapás, melyre két találattal felelt az MKC. A folytatásban kiegyenlített küzdelmet láthattunk, néha nálunk volt az előny, aztán a vendégeknél. Vezetőedzőnknek ismét korán, már a kilencedik percben időt kellett kérnie (5-6). Jelentős mértékben ez sem befolyásolta a mérkőzés további menetét, fej-fej mellett haladt a két együttes. Bosszankodásra is volt okunk, a fővárosban négy büntetőt hagytunk ki, ez a tendencia az Óvár ellen is folytatódott. Karnik Szabina állt oda, hogy elvégezze a hetest, de pechére (pechünkre) a védések sorozatát bemutató Herczeg Lili ezt a próbálkozást is tudta hárítani. Úgy kezdődött az első félidő utolsó tíz perce, hogy az előny az MKC-nál volt (8-9). Ezután magasabb sebességi fokozatba kapcsolt a DVSC, a szünetig  csaknem megduplázta góljainak számát csapatunk. Varsányi, Bordás, Bulath és Despotovic is beköszönt, megléptünk négy góllal (15-11). Azonban a mosonmagyaróváriak részéről Kellermann Dóra és Lancz Barbora villanásának köszönthetően csupán két gól maradt az előnyünkből a szünetig. Apropó, Lancz gólja a félidő utolsó pillanatában ért a kapuba, fájó volt számunkra ez a gól, ugyanis nagyon messziről elvégzett lövése utat talált a gyenge napot kifogó Oguntoye lába mellett. Tizenöt másodperc alatt kétszer volt eredményes a vendégcsapat, tehát nem várhattuk magabiztos előnyről a folytatást.

Annyiban volt jobb a második félidő, hogy bár nagyon meglépni nem tudtunk, a vezetést már nem adtuk ki a kezünkből. Állandósult a két-három majd a későbbiekben a négy-öt gólos előnyünk. Az MKC játékosainak lelkesedése nem csappant, ütköztek, hajtottak, igyekeztek mindent megtenni a felzárkózás reményében. A két játékvezető ítéletei borzolták a kedélyeket, sok hibával és eléggé következetlenül fújta a sípot a Földesi-Halász páros. Tévedtek mind a két fél javára és kárára egyaránt, tehát a mérkőzés végkimenetelét nagyban befolyásoló hibájuk nem volt, mégis akadt mit számon kérni mind a két félnek a sporikon. Utolsó puskaporát az ötvenharmadik percben lőtte el a Mosonmagyaróvár (27-25). Ettől kezdve viszont már csak egy gólra futotta erejükből, miközben a Loki további öt gólt berámolt a kapuba. Végül a meccs végére alakult ki a legnagyobb arányú különbség a két gárda között, ami hat gólban testesült meg. Kapusaink közül sem Triffa sem Oguntoye, de Szabó Dorci sem produkált kiemelkedő teljesítményt. Támadásban a Bulath Anita – Jeca Despotovic – Kovács Anna trió vitte a prímet, de remek gólokat tett a közösbe Vantara-Kelemen Évi is. A mérkőzés legjobbja azonban a vendégcsapat kapusa lett, Herczeg Lilinek volt köszönhető, hogy ilyen sokáig lőtávolba tudott maradni az MKC. Nagyszerű gesztus volt a vendégszurkolóktól, hogy velünk együtt ők is énekelték a “Senkit se szerettem…” kezdetű szurkolói dalt. A kitűzött cél teljesítve lett, megvan a győzelem, a két pont. Szép volt lányok!

DVSC SCHAEFFLER – Motherson Mosonmagyaróvár 32-26 (15-13)

A hét legjobb híre a piros-fehér hívek számára, hogy Kovács Anna és Jelena Despotovic is meghosszabbította a szezon végén lejáró szerződését. Átlövőink további két szezon erejéig biztosan a DVSC-t erősítik. Fiatal utánpótlás válogatottunk, Arany Rebeka pedig három idényre kötelezte el magát a Cívisvároshoz. Mind a három játékos pozitív hangnemben nyilatkozott az elmúlt időkről, és reményeink szerint szép sikerek részesei lehetnek a közel és távolabbi jövőben egyaránt!

A ZORK Jagodina ellen kell bizonyítania Köstner Vilmos tanítványainak, hogy csapatunknak helye van az EHF-kupa főtábláján. A szerb bajnok ellen a DVSC-nek minden esélye megvan kiharcolni a továbbjutást. A sorsoláskor szerencsénk volt, így elkerültük azt, hogy Oroszországba, vagy Törökországba kelljen utaznia a csajoknak. Szombaton meglehetősen korán, már fél négykor indul a párharc első összecsapása a Hódosban. Elővételben több száz jegy talált gazdára, így most is garantált a teltház. Rajtunk szurkolókon semmi nem fog múlni, maximális hangerővel támogatjuk a Vasutast. Érdemes tudni ellenfelünkről, hogy a Jagodina együttese nyerte meg a szerb bajnokság előző kiírását. Ennek köszönhetően a BL selejtezőjében indulhattak először. Két mérkőzést kellett lejátszania aktuális ellenfelünknek, az egyiket a Kastamonu Belediyesi GSK ellen vívta meg, ez az összecsapás a török csapat győzelmével ért véget, 31:15 arányban verték meg a Jagodinát. A másik találkozót pedig egy nappal később a Rocasa Gran Canaria együttese nyerte meg 28:15-re. Ezen vereségék következménye, hogy a ZORK az EHF-kupa selejtezőjének második fordulójában folytatta nemzetközi szereplését. Fortuna ekkor Görögoszágba irányította őket, hogy mérjék össze erejüket az A.C. PAOK gárdájával. Az első mérkőzést a görögök nyerték meg két góllal, a szerbiai visszavágón azonban ledolgozta hátrányát a Jagodina, hét góllal nyertek, vagyis a két találkozó alapján 44:49-es összesítéssel jutottak tovább a selejtező sorozat harmadik fordulójába.

Tizennyolcas keretük nagy részét szerb játékosok alkotják, megfűszerezve néhány légióssal. Balszélsőjük Aneta Adzic, balátlövőjük Andjela Nisavic és Nikoleta Zizic mellett jobbátlövőjük Tanja Asanin és beállójuk Adrijana Tatar érkezett Montenegróból. Aki figyelemmel követi a magyar bajnokság csapatait annak ismerősen csenghet az Agbaba név. A Jagodina játékosa ugyanis Marija Agbaba, aki korábban a Békéscsaba játékosa volt, testvére most is a viharsarokban kézilabdázik. Figyelmünket leginkább Nisavicra kell irányítanunk, aki tizennégy gólt szerzett a selejtezők során, továbbá Tatar is képes gólerősen kézilabdázni, ezt bizonyítja, hogy ő is tizennégyszer volt eredményes. Ebből azt a konzekvenciát vonom le, hogy ha úgy adódik, átlövések mellett beállósuk megjátszását is gyakran választják gólszerzés reményében. Ami a DVSC-t illeti, csupán Borgyos Panna nincs bevethető állapotban, a többiek készen állnak felvenni a kesztyűt szombat délután. Azt gondolom, ellenfelünk nagyjából egy stabil alsóházi csapat lenne a hazai pontvadászatban, így csalódásként élném meg, ha a két meccs alapján nem mutatkozna meg a tudásbeli különbség a két együttes között. Azonban nem lehet félvállról venni az ütközetet, hazai pályán meg kell mutatni a valószínűleg fehér mezben pályára lépő Jagodinának, hogy ki az úr a háznál! Meglehetősen fura, hogy az első összecsapást egy román bírópárosra bízzák, ukrán szövetségi ellenőr közreműködésével. A két nemzet viszonyát tekintve nagyon remélem, a két játékvezetők csak és kizárólag a pályán történő eseményekkel fognak majd foglalkozni, törekedve a legjobb ítéletek meghozatalára. Nem hiányozna a pártatlan bíráskodás hiánya miatt kialakuló feszültség. Aki teheti, buzdítsa a lányokat a helyszínen!

EHF Kupa, selejtező 3. forduló 1. mérkőzés:
2019. november 9., 15:30, Hódos

DVSC SCHAEFFLER – ZORK Jagodina

Játékvezetők: Mihai Marian Pirvu – Radu Mihai Potirniche (románok)
EHF delegált: Wassali Fegir (ukrán)

A számunkra oly fontos párharc közepén bajnoki meccset is kell játszanunk az ország másik végében. Győrben az Audi Arénában látja vendégül az ETO a DVSC-t. Jelen pillanatban azt mondom, teljesen jelentéktelen a bajnoki címvédő elleni mérkőzés, győzelmi és pontszerzési esélyünk nincs, bármennyire is szeretnénk, azt várom az összecsapástól, hogy mihamarabb túllegyünk rajta, sérülések nélkül. Még egy nagyobb arányú vereség sem hozna ki a sodromból, nekünk az EHF-kupa most a legfontosabb. Vili bácsi ezen mondataimmal biztos nem értene majd egyet, de tudom, vezetőedzőnk megtalálja majd a megoldást, amellyel a kecske is jóllakik, sőt még a káposzta is megmarad. Az ETO háza táján ugyan jöttek-mentek játékosok, ettől függetlenül nem gyengült jelentősen a zöld-fehérek kerete. Nycke Groot pótlása, vagyis helyettesítése Nze Minko feladata lenne, míg beállóban a Pintea helyett Edwige küzd a falban. Visszatért Katarina Bulatovic is a Rába partjára így elég bő keret áll Danyi Gábor rendelkezésére. Görbicz Anita sérülés miatt mostanság nincs nevezve a meccskeretekbe, kivétel ez alól a tegnapi MKC – ETO meccs. Egyre kevesebb feladat jut Görbének, az idő múlásával lassan akár már az idény végén lehet be is fejezi pályafutását. A Győr nagyon gyors kézilabdát játszik, sok futással, ha felvesszük ezt a tempót, nagyon gólgazdag meccs kerekedhet ki az összecsapásból, de benne van a pakliban, hogy sokat kivesz a lányokból a visszavágót megelőzően. Okosan, ésszel játszva, ha kikapunk nyolc-tíz góllal, az maximálisan vállalható eredmény, bár ha szorosabb lesz, az szebben nézne ki, de semmi értelme mindent feltolni egy lapra. Stine Oftedal és Anne Mette Hansen mellett Nze Minko szerezte az eddigi legtöbb bajnoki találatot a 2019-2020-as idényben.

K&H Liga Női NBI10. forduló:
2019. november 12. 18:00. Győr Audi Aréna

Győri Audi ETO – DVSC SCHAEFFLER

Játékvezetők: Medve Róbert Pál – Südi Péter.

Hajrá DVSC! Hajrá Debrecen! Mindent bele lányok!

Iceman