Történelmi megyei rangadót rendeztek szombat kora este Balmazújvárosban, az újonc vendégeként zsinórban negyedik győzelmére hajtott a Loki. Az előjelek alapján kötelező volt a győzelem, de sejtettük, hogy ez nem lesz olyan egyszerű menet. Végül nem is lett az, egy küzdelmes, helyzetekben szegény mérkőzésen az első félidő hajrájában szerzett találattal 1-0-re győztünk, mondhatni kiszenvedtük a sikert.
Mindkét csapat kezdőjében egyetlen változás történt az előzetesen várthoz képest, a hazaiaknál bekerült a kapuba Pogacsics Krisztián, ugyanis az első számú hálóőr, Horváth László megsérült, így a korábbi győri és felcsúti kapuvédő először kezdett új csapatában. Nálunk pedig Mengolo maradt ki hasonló indok miatt, helyette pedig az előző héten első gólját megszerző Haris Tabakovics került be a csapatba. A cserepadunkon is volt egy kényszerű váltás, Mészáros Norbert ugyanis megbetegedett, így helyette ezúttal Szilvási Péter foglalt helyet a cserék között. Egyébként pedig mindkét együttes azzal a csapattal vágott neki az összecsapásnak, amellyel az elmúlt hetekben vitézkedett: Herczeg Andrásnak a nyerő széria miatt nem volt oka változtatni, míg a hazaiak mestere, Horváth Ferenc főként azért nem variálhat, mert ez a legerősebb kezdő tizenegy, amit a pályára küldhet.
A kis távolság miatt szokatlanul sok DVSC szurkoló vágott neki az idegenbeli túrának, vélhetően nem egy olyan drukker volt, aki először járt vendégszektorban, mert találkoztam olyan drukkerrel, aki a jegyét mutogatva próbált volna elzavarni a „helyéről”, mondván neki ide szól a jegye… A vendégszektorban nagyjából 400, a hazai szektorokban pedig szerintem nagyjából még ugyanennyi debreceni foglalt helyet, úgyhogy félig-meddig mégis otthon érezhettük magunkat. Főleg azért, mert a szurkolás miatt ezúttal is kiváló hangulat uralkodott a vendégszektorban. A körítés tehát jó volt, így minden adott volt egy jó mérkőzéshez. Sajnos azonban ezúttal nem csettinthettünk a színvonal láttán…
Az első félidő még úgy ahogy nagy iramban kezdődött, mindkét csapat ment előre tisztességgel, bár komoly helyzetig egyik gárda sem jutott. Az első 10-15 percben benyomtuk a hazaiakat a kapujuk elé, Varga Kevin és Könyves révén kétszer lövésig is jutottunk, de a támadásaink nagy része rendre egy rossz beívelés, vagy épp passz miatt halt el. A kezdeti nagy nyomás után leült a meccs, és a mezőnyben gyűrték egymást a csapatok. A kapuk egyáltalán nem forogtak veszélyben, legfeljebb egy szöglet vagy egy szabadrúgás után emelkedhetett a pulzusa a nézőknek. Érdekes, hogy mindkét csapat ilyen helyzetből tudott csak veszélyeztetni ebben a félidőben: a hazaiak részéről Vajda Sándor a 15. percben találta el a kapufát szabadrúgásból, míg mi a játékrész ráadásában Tőzsér beívelése után már gólnak is örülhettünk, Tabakovics fejese ugyanis utat talált Pogacsics kapujába. Lélektanilag a legjobb pillanatban szereztük a gólt, így nyugodtan vonulhattunk az öltözőbe.
A második félidőben felfogást váltottunk, vélhetőleg Herczeg András is belátta, hogy ma nem fogtunk ki jó napot, így a célunk az eredmény tartása volt. Így hát a csapat a biztonságos védekezésre fektette a hangsúlyt, és kontrákra rendezkedtünk be. Horváth Ferenc kettős cserével próbált frissíteni csapatán az 57. percben, de a hazaiak minden próbálkozása elkeseredettnek bizonyult: ezen a napon képtelenség volt feltörni a védelmünket. Egy-két kósza beívelés, vagy lefordulás után ugyan helyzetbe kerültek a hazaiak, de ebben az esetben a támadók rendre rossz megoldásokat választottak, így Nagy Sándornak tulajdonképpen nem is akadt komolyabb dolga ezúttal sem.
Amennyire stabilak voltunk hátul, annyira bizonytalanok voltunk elöl: képtelenek voltunk egy kontrát végig vezetni, könnyedén szórtuk el a labdákat a félpályán, vagy ha véletlenül eljutottunk az ellenfél tizenhatosáig, akkor rendre rossz megoldást választottunk. Így aztán az idő előrehaladtával egyre inkább feladtuk még a kontrák lehetőségét is, és teljesen a védekezésre fókuszáltunk. Látványos volt, hogy Takács beállása után Tabakovics gyakorlatilag egy sorral hátrébb játszott, és sokkal több védekező feladata volt onnantól. A Balmazújváros pedig hiába játszott meddő fölényben, nem volt meg bennük az átütőerő, ami a gólszerzéshez kellett volna. Olyan érzése volt az embernek, hogy most mi játsszuk azt a masszív focit, amivel általában az ellenfeleink meg szoktak minket fojtani. Nem véletlen, hogy immár mi kaptuk a legkevesebb gólt a bajnokságban.
Az utolsó perceket könnyedén kivédekeztük, és az sem segített a hazaiakon, hogy a játékvezető hat percet hosszabbított. Egy olyan meccset nyertünk meg, ami papíron kötelező volt, de nem játszottunk jól, ennek ellenére egy góllal le tudtuk győzni a lelkes hazai csapatot. Kellenek az ilyen kiszenvedett győzelmek is, és egy jó csapatnak az az egyik erénye, hogy ilyen mérkőzéseket is meg tud nyerni. Immár négymeccses győzelmi szériában vagyunk, jövő héten pedig a hozzánk hasonlóan jó formában lévő Felcsúttal találkozunk, amit már nyugodtan nevezhetünk rangadónak. Az sem lesz egy könnyű meccs.
Pontozás
Nagy Sándor – 0
Nem emlékszem, hogy bármikor is komolyan játékba kellett volna avatkoznia. A hazaiak kapufájánál tehetetlen lett volna, ha kapura megy, egy ízben pedig Kinyik segítette ki egy blokkal, így összességében a lehúzott labdákon kívül nem sok munkája volt.
Bényei Balázs – 6
Nekem tetszik a játéka, szerintem védekezésben kimondottan hasznos, ami nyilván azzal jár együtt, hogy támadásban már kevésbé aktív. Tegnap is több fontos közbeavatkozása volt, úgyhogy nem lehet panasz a teljesítményére.
Szatmári Csaba – 5
Ezúttal talán ő volt a legbizonytalanabb a védelemben, főleg az első félidőben volt néhány indokolatlan hibája. Ettől függetlenül ő is kellett ahhoz, hogy a Balmazújvárosnak gyakorlatilag ne legyen értékelhető helyzete.
Kinyik Ákos – 6
Ő viszont a legjobb volt most a négy védőnk közül, ha csak egy mozdulatát kellene kiemelnem, akkor az a blokk mindenképp fontos volt az első félidőben. Remekül állta a sarat a beíveléseknél, már csak arról kéne leszoknia, hogy ha úgy dönt, hogy becsatlakozik a támadásépítésbe, akkor ne szórja el felelőtlenül a labdát.
Ferenczi János – 5
Ezúttal nem volt annyira vészesen gyenge, mint általában szokott. Bár voltak megingásai, és ezúttal is többször lemaradt az emberéről, de most próbált a támadásépítésekbe többször becsatlakozni, főleg az első félidőben többször játszott gyakorlatilag baloldali középpályást.
Bódi Ádám – 4 
Hűha… A múlt heti gyengébb játékot még meg lehetett magyarázni azzal, hogy fáradt, vagy hogy gyenge napot fogott ki, de ez így már hullámvölgyecskének tűnik. Ő lógott ki legjobban most a csapatból, ezúttal is érthetetlen hibák sokaságát vétette, amik rá nem jellemzőek. Remélem minél hamarabb összeszedi magát, mert egy jó Bódira szüksége van ennek a Lokinak.
Aleksandar Jovanovic – 6
A középpályáról most ő nyújtotta a legjobb teljesítményt, szokásához híven végigküzdötte a meccset, és ezúttal az előre játékban sem éreztem őt elveszettnek, már ami az első félidőt illeti, hiszen a második játékrészben már főként védekeztünk.
Tőzsér Dániel – 5
Visszafogott, amolyan „Tőzséres” teljesítmény volt ez, nem nagyon kérte a labdákat, ha mégis hozzákerült, akkor gyorsan szabadult tőle. Ettől függetlenül az első félidei beívelése három pontot ért, és a végén még majdnem ő maga is betalált egy szabadrúgásból.
Varga Kevin – 5
Most nem sziporkázott, bár mezőnyben volt egy-két jó csele, de kicsit súlytalan volt ezúttal a játéka. Ami meglepő volt, hogy védekezésben ezúttal sokkal hasznosabb játékot nyújtott, rengetegszer segítette ki Ferenczit, illetve a második félidőben Bényeit.
Könyves Norbert – 4
Nem játszott most jól, néha indokolatlanul rátekeredett a labdára, csetlett-botlott, nem igazán volt jó megmozdulása a támadó harmadban. Takács beállása után kihúzódott a szélre, onnantól pedig végképp beleszürkült a mezőnybe.
Haris Tabakovic – 6 
Gyakorlatilag ő sem csinált semmit az egész meccsen, csak fejelt egy gólt. Viszont nem csak a gólja miatt kap plusz egy pontot, hanem a mezőnymunkájáért is, főként amit védekezésben nyújtott, ugyanis rengetegszer zárt vissza, Takács beállása után pedig kvázi egy sorral hátrébb játszott. A győztes találat miatt pedig megkapja a mérkőzés legjobbja címet is.
∼•∼
Takács Tamás – 5
Bő félórát kapott, ez idő alatt pedig tisztességes mezőnymunkát láthattunk tőle. Mivel ebben az időszakban már alig léptük át a félpályát, így az nem róható fel neki, hogy a kapu előtt kb. momentuma sem volt.
Csősz Richárd – 0
Érdekes módon most a jobb szélre szállt be Varga Kevin helyett, és nagyjából tíz perc jutott neki, de az az igazság, hogy ezekben az 5-10 percekben soha nem fogja tudni bizonyítani, hogy mire képes.
Szilvási Péter – 0
El is felejtettem, hogy ő még itt játszik… Másodszor lépett pályára NB I-es meccsen a DVSC-ben, utoljára még tavaly ősszel Pakson, azóta nem is játszott tétmeccsen, csak az NB III-ban és a megye I-ben.
∼•∼
Herczeg András
Tovább tart a Herczeg-mágia, és bár ezúttal nem varázsolt a csapat, megmutatta erejét, hogy ilyen gyenge napot kifogva is tud győzni. A Mengolo-Tabakovics csere győztesnek bizonyult, még ha kényszerű is volt a változtatás a korábbi meccsekhez képest.
— A mérkőzés színvonala – Csapatunk teljesítménye – A bírói ítéletek —
Összességében egy nagyon gyenge színvonalú mérkőzés volt, az első félidő még úgy ahogy elment, bár sok helyzetet akkor sem láttunk, de a második már szurkolói szemmel is kínlódás volt, és fordított végeredmény esetén minden bizonnyal az ereimet vagdostam volna egy ilyen meccs után… A csapatunk teljesítménye közepes, védekezésben szinte hibátlanul megoldottuk a feladatunkat, támadásban most kevesek voltunk, de egy rögzített szituáció után gólra váltottuk kevés helyzetünk egyikét. A játékvezető ezúttal nem volt főszereplő, sőt, több bravúros ítélete is akadt.
Az első élvonalbeli megyei rangadót tehát behúztuk, ezzel a három ponttal pedig már a dobogót ostromoljuk, és bár bő egy hónapja ilyenben még nem gondolkodtunk, de már az első hely sincs vészesen nagy távolságra (igaz, tegyük hozzá, hogy épp annyi pontra van, mint a kieső hely). Ettől függetlenül nekünk még most sem ezzel kell foglalkozni, csak szép csendben tenni a dolgunkat, télen pedig majd ráérünk azzal foglalkozni, hogy milyen céljaink legyenek tavasszal. Az biztos, hogy most nagyon egyben van a csapat, és ha egy-két játékos, ne adj Isten majdnem az egész csapat gyengébb napot fog ki, akkor is képesek vagyunk behúzni a meccset, és ez nagyon rég volt jellemző a DVSC-re. Bele sem merek gondolni, hogy mi lenne, ha a hiányposztokon lennének még minőségi játékosaink… Jövő héten tehát nyugodtan mondhatjuk, hogy rangadót játszunk, és valamiért én attól a meccstől jobban tartok, mint a Honvéd, vagy a Diósgyőr ellenitől… Reméljük, hogy ezen rossz érzéseim alaptalanok, és a Felcsút legyőzésével folytatni fogjuk a remek szériánkat. Egyébiránt a Balmazújváros elleni meccsről és a túráról terveink szerint holnap egy vlog epizóddal jelentkezünk majd!
