7 bajnoki cím története – 2. rész

Legújabb történelmi visszatekintő sorozatunkban szeretnénk a DVSC bajnoki címeit feleleveníteni, azaz jól sejthető, hogy hét részen keresztül mutatjuk be, hogy hogyan jutott a csúcsra az adott bajnoki évadban a Loki. Végigjárunk minden egyes bajnoki szezont egészen a nyári felkészüléstől, az igazolásokon át az őszi tétmeccsekig, illetve a téli felkészülést és természetesen a tavaszi pontvadászatot is felidézzük. Egyszóval egy igazi utazást teszünk az adott bajnoki évad fontos történései közt. Második részünkben a 2005-2006-os szezonban teszünk egy virtuális kirándulást.

Legutóbb ott hagytuk abba a „mesét”, hogy 2005-ben megszerezte a Loki történelme első bajnoki címét. Az ünneplés nem tartott sokáig, hiszen hamarosan megkezdődött a felkészülés a következő szezonra, ahol ha lehet mondani, még nehezebb küzdelem várt a Lokira – hiszen minden csapat a bajnokot akarja megverni, így innentől a Loki ellen minden csapat beleadott apait, anyait, a lecke tehát fel volt adva. Emellett komoly kettős terhelés várt a csapatra a szezon elején, bár ezt nevezhetjük kellemes problémának, hiszen a Bajnokok Ligája selejtezőiben szerepelni megtiszteltetés volt. Hamar lelankadt a lelkesedés, miután a június 24-én a Svájcban megtartott sorsoláson a lehető legnehezebb ellenfelet kapta kiemelt együttesként a DVSC: a horvát bajnok Hajduk Spliten keresztül vezetett az út a harmadik selejtezőkörbe. Az előjelek nem a Lokinak kedveztek, Supka Attila nagyon optimistán 50%-ot adott a Lokinak a továbbjutásra. Ennek érdekében június végén megkezdődött a felkészülés a kemény megmérettetésekre.

Június 29-én Balmazújvároson léptünk pályára a Nyíregyháza ellen, és ütöttük ki 5-1-re az ősi riválist. Július 2-án Rimaszombaton egy négyes minitornán vett részt a Loki, az elődöntőben pedig nagy verést kapott a csapat az FC Nitra együttesétől, a szlovákok 3-0 arányban diadalmaskodtak. Másnap 1-1-re végeztük az FM Rimavska Sobotával a bronzmeccsen, a gólt Bogdanovics szerezte, végül büntetőkkel 4-2-re nyertünk, így megszereztük a harmadik helyet. Július 9-én az Universitatea Cluj 3-0-ra legyőzte a második csapatunkat. A Vágóhíd utcában rendezett találkozót 800 Debrecen szurkoló látta, bár az élmény nem lehetett kellemes. Még aznap este az az első keret a Diósgyőrt fogadta villanyfényes meccsen, és nyert 3000 néző előtt Dzsudzsák Balázs bombájával 1-0-ra. Ezt követően Budapestre látogatott a csapat és megmérkőzött a REAC-cal, valamint az Újpesttel. Egy hét múlva már tétmeccset játszott a csapat, hiszen a Sopron gárdájával kellett megvívni a Szuperkupáért. A Sopronban rendezett odavágón 4-2-es vereséget szenvedtünk Sándor és Kiss góljaival, de a két idegenben szerzett gól bizakodásra adott okot. Ennek megfelelően a július 20-án rendezett visszavágón 3-0-s győzelmet arattunk az Oláh Gábor utcai stadionban Kerekes Zsombor, Sándor Tamás és Máté Péter góljaival. Ezzel történelme első Szuperkupáját is elhódította a csapat.

Szuperkupa győzelemmel hangolt a csapat a BL meccsekre

Július 23-án ötezres nézősereg várta az FC Oradea elleni felkészülési mérkőzést a Vágóhíd utcában, azóta már tudjuk, hogy az volt a legendás aréna utolsó mérkőzése, melyen ily sokan összeverődtek. És hogy miért volt ennyi néző kíváncsi egy szimpla edzőmeccsre egy nevenincs ellenfél ellen? A hivatalos honlap a mérkőzés előtti napokban közölte, hogy a legendás olasz támadó, Giuseppe Signori is pályára lép a Lokiban, a talján támadót tudniillik próbajátékra várták Debrecenben. Nos a kilátogató emberek mindent láttak, csak Signorit nem, aki bár a fedett tribünről figyelte a találkozót, fáradtságra hivatkozva nem vállalta a játékot… Hosszas huzavona után végül nem szerződött Debrecenbe a 37 éves játékos, és mint tudjuk, később a Sopron csapatánál kötött ki, de sok sót ott sem evett meg. Hogy a mérkőzésről is essen szó, 1-0-ra legyőztük a románokat Bojan Brnovics góljával.

A teljes nyári felkészülés így nézett ki:

• DVSC – Nyíregyháza 5-1 (Mészáros, Sidibe, Bogdanovics, Kerekes, Dzsudzsák)
• FC Nitra – DVSC 3-0
• FC Rimasvka Sobota – DVSC 1-1 (Bogdanovics)
• DVSC – Baktalórántháza 4-1 (Bogdanovics, Virágh A., Dzsudzsák, Nikolov)
• DVSC – Universitatea Cluj 0-3
• DVSC – DVTK 1-0 (Dzsudzsák)
• REAC – DVSC 1-0
• Újpest – DVSC 1-3 (Dombi, Bogdanovics 2)
• Sopron – DVSC 4-2 (Sándor T., Kiss Z.) (Szuperkupa)
• DVSC – Sopron 3-0 (Kerekes, Sándor T., Máté) (Szuperkupa)
• DVSC – FC Oradea 1-0 (Brnovics)

A 2005/2006-os szezonnak ezzel a kerettel vágott neki a Loki.
Harmadik sor: Csernyánszki, Hegedűs, Sidibe, Komlósi, Éger, Tomic, Máté, Kerekes, Virág, Kiss, Máthé
Második sor: Nagy I. (masszőr), Nikolov, Halmosi, Mező (kapusedző), Supka (vezetőedző), Herczeg (pályaedző), Jámbor (erőnléti edző), Horváth (technikai vezető), Csarnai (szertáros), Vukmir, Brnovics, Dankó (rehab.edző)
Első sor: Sándor, Bogdanovics, Habi, Mészáros, Bernáth, Szatmári, Dzsudzsák, Szabó, Madar, Dombi, Böőr

Július 27-én BL-láz tört ki Debrecenben, az addigra kibővített Oláh Gábor utcai stadionban 10 ezer néző zsúfolódott össze a Hajduk Split elleni találkozóra. A történetet már mindenki ismeri, a nagy arcú horvátokat egy sima 3-0-val küldtük haza Bogdanovics duplájával és Kerekes „csodagóljával”. Ezen a mérkőzésen úgy játszott a Loki, mint még előtte talán sohasem, aznap este még a Real Madridot is legyőztük volna kis túlzással. Az egyetlen szépséghiba az volt, hogy Ronald Habi súlyos sérülést szenvedett, így legalább fél évre kidőlt. A súlyos zakó ellenére a horvátok önbizalma nem lankadt, edzőjük, Miroslav Blazevic 6-2-es hazai sikert jósolt a visszavágóra. Nos, a horvát szurkolóknak csalódniuk kellett, mert a Loki a 5-0-ra lemosta csapatukat a saját otthonukban, ahol ezzel elszenvedték történelmük legsúlyosabb hazai vereségét a nemzetközi porondon.

Ezt a videót nem lehet elégszer visszanézni

Az már a visszavágó előtt tudvalevő volt, hogy a párharc győztese az angol sztárklubbal, a Manchester Uniteddel játszik a főtáblára jutásért. Így tehát a spliti siker után biztossá vált, hogy a United 2002 után ismét Magyarországra látogat. Ennek a párharcnak már tényleg nem a Loki volt az esélyese… No de essék szó a bajnokságról is, ugyanis a két Hajduk-meccs között elrajtolt a bajnoki szezon. A Zalaegerszeg elleni hazai nyitányon a tartalékosan felálló Loki nehezen győzött 2-1-re, az új igazolás, Sidibe góllal mutatkozott be, illetve betalált még Bogdanovics is. Dzsudzsák Balázs először kezdett a Lokiban, ám a nagy hőségben rosszul lett, és nyilván kisebbfajta vizsgadrukk is dolgozott benne, így a szünetben le kellett őt cserélni. Az orvosi vizsgálat kiderítette, leesett a vércukra. A Kaposvár elleni meccset októberre halasztották, így nyugodtan készülhettünk a Manchetser United elleni párharcra. Augusztus 9-én már az Old Traffordon lépett pályára a csapat, és mondhatjuk, hogy helytállt, dacára a 3-0-s vereségnek. Az „Álmok színházában” a következőképp állt fel a csapat: Csernyánszki – Nikolov, Éger, Máté, Szatmári – Dombi, Vukmir, Sándor, Halmosi – Bogdanovics, Kerekes. Augusztus 20-án az MTK-t fogadtuk, és Kassai Viktor hathatós ténykedésének is köszönhetően 2-2-es döntetlent játszottunk a kék-fehérekkel. A sípmesterrel az idény folyamán még egyszer meggyűlt a bajunk… Négy nap múlva a Puskás Ferenc Stadionban fogadtuk a Manchestert 30 ezer néző előtt, de végül itt is sima, 3-0-s vereséget szenvedtünk, ezzel véget is ért a BL-kaland, de még volt hátra folytatás az UEFA-kupa rájátszás körében. Augusztus utolsó bajnokiján Győrben léptünk pályára vasárnap délben, és ugyan Sidibe öngóljával a hazaiak szereztek vezetést, Bogdanovics és Brnovics góljaival hét perc alatt fordítani tudtunk.

Szeptember hónap az UEFA kupa selejtezőjével startolt, a sorsolás során itt sem voltunk szerencsések, hiszen az ukrán milliomos csapatot, a Sahtar Donyecket húzták ellenfelünknek. Gyakorlatilag a nyár folyamán mindhárom sorsolás esetében az egyik, ha nem a legerősebb ellenfelet kaptuk… A donyecki mérkőzésen minden kérdés eldőlt, a „második kategóriás” sztárok sorát felvonultató Sahtar 4-1-el gázolt át rajtunk. Csak érdekességképp, az ukrán csapatban akkoriban többek közt az alábbi játékosok játszottak: Srna (a Sahtar és a horvát válogatott jelenlegi csapatkapitánya, 121-szeres horvát válogatott, ezzel ő a csúcstartó), Fernandinho (jelenleg Man. City), Timoscsuk (később Bayern München), Matuzalem (később Lazio), Elano (később Man. City és 50-szeres brazil válogatott), Brandao (később Marseille), Marica (később Stuttgart és Scahlke, 70-szeres román válogatott). A visszavágó előtt még két bajnokit lejátszottunk, az Újpesttel itthon 2-2-es döntetlent játszottunk, a Diósgyőr ellen pedig Virág és Máté góljaival nyertünk. Szeptember 29-én fogadtuk az Oláh Gábor utcai stadionban a Sahtart, és újfent sima, 2-0-s vereséget szenvedtünk, ezzel véget ért az európai kupaszereplés. Október 3-án a Vasas egy utolsó perces Gyánó góllal pontot rabolt az Oláh Gábor utcáról (2-2), ezt követően viszont zsinórban négy meccset nyert a csapat. Előbb a REAC otthonából hoztuk el a három pontot Máté és Sándor góljaival, azután a Kaposvár elleni bepótolt meccset Brnovics és Sidibe találataival nyertük meg, majd a Pécset Sidibe, Brnovics és Ferenczi, a Fehérvárt pedig Brnovics és Halmosi góljaival vertük meg itthon. Tatabányán fordulatos döntetlent játszott a csapat, először Halmosi góljával a Loki szerzett vezetést, a Bányász azonban öt perc alatt fordított, amire Ferenczi és Kiss góljival szintén fordítással válaszolt a Loki, de végül Márkus állította be a 3-3-as döntetlent a végén. A Sopron ellen simán nyertünk 3-1-re, a meccs pikantériája, hogy a vendégek vezetőedzője a korábbi debreceni védő, Selymes Tibor volt, míg a soproniak gólját a nyáron a Loki által is csábított Signori lőtte.

November 27-én került sor a Ferencváros elleni rangadóra az Üllői úton. Az összecsapás 0-0-s döntetlennel végződött, amire mondhatnánk, hogy elfogadható eredmény, ám sokatmondó, hogy másnap a Nemzeti Sport a „Kassai – DVSC 0:0” címlappal jelent meg. Az azóta BL döntőt is vezető játékvezető két szabályos góltól fosztotta meg a Lokit, egy kivételével több vendégakciót is tévesen lesen állított meg, a meccs hajrájában pedig Budovinszky Krisztián a gólba tartó labdát egyértelműen kézzel hárította, de Kassai sípja néma maradt. Puhl Sándor dühösen értékelte a fiatal bíró tevékenységét, és gyengének számító 4-es osztályzatot kapott. Supka Attila csak annyit jegyzett meg, hogy „Nagyon lejtett a hazai pálya”, míg a reklamáló Herczeg Andrást előbb három, majd végül egy meccsre tiltották el.

Köszönjük Kassai…

December 3-án lesöpörtük itthon a Honvédot, 6-1 lett a végeredmény, Sidibe és Ferenczi is duplázni tudott, illetve Brnovics talált még be. A szünetben pedig még tűzijátékot is láthatott a közönség a B-közép jóvoltából. Az év utolsó bajnokiját Pápán játszotta a csapat december 10-én, ahol a Tatabánya elleni meccshez hasonlóan egy sokgólos és fordulatos 3-3-as döntetlen született, a gólszerzők a már-már szokásos Brnovics-Sidibe-Ferenczi hármas volt. Ehhez a mérkőzéshez Sándor Mihály az alábbi megjegyzést fűzte könyvében: „December 10-én azok közt voltam, akik elutaztak Pápára. (Körülbelül kétszázan mentünk.) Nem illendő vádaskodni, de amatőr szinten magam is futballoztam, és hát annyira értek a labdarúgáshoz, hogy lássam a nyilvánvaló „turpisságokat”. Maradjunk annyiban, furcsa ikszet hozott össze a DVSC…” Ezzel ért véget az őszi szezon, a Loki pedig a harmadik helyen telelhetett.

Igazi gálameccsen búcsúzott közönségétől a csapat

Az őszi szezon összes tétmérkőzése:

• DVSC – Hajduk Split 3-0 (Bogdanovics 2, Kerekes) (BL selejtező)
• DVSC – Zalaegerszeg 2-1 (Sidibe, Bogdanovics)
• Hajduk Split – DVSC 0-5 (Halmosi 2, Kerekes, Sidibe, Kiss Z.)
• Manchester United – DVSC 3-0 (BL selejtező)
• DVSC – MTK 2-2
• DVSC – Manchester United 0-3 (BL selejtező)
• Győri ETO – DVSC 1-2 (Bogdanovics, Brnovics)
• Sahtar Donyeck – DVSC 4-1 (Sidibe) (UEFA kupa selejtező)
• DVSC – Újpest 2-2 (Máté, Brnovics)
• DVSC – Diósgyőr 2-0 (Virág, Kiss Z.)
• DVSC – Sahtar Donyeck 0-2 (UEFA kupa selejtező)
• DVSC – Vasas 2-2 (Sidibe, Brnovics)
• REAC – DVSC 1-2 (Máté, Sándor T.)
• Kaposvár – DVSC 1-2 (Brnovics, Sidibe)
• DVSC – Pécsi MFC 3-1 (Sidibe, Brnovics, Ferenczi)
• DVSC – FC Fehérvár 2-0 (Brnovics, Halmosi)
• Tatabánya – DVSC 3-3 (Halmosi, Ferenczi, Kiss Z.)
• DVSC – Sopron 3-1 (Sidibe, Halmosi, Brnovics)
• Ferencváros – DVSC 0-0
• DVSC – Budapest Honvéd 6-1 (Brnovics, Sidibe 2, Ferenczi 2)
• Lombard Pápa – DVSC 3-3 (Brnovics, Sidibe, Ferenczi)

A téli felkészülés első állomásaként január végén Sándor és Ferenczi góljaival legyőztük a Szolnokot 2-0-ra, majd még aznap a Létavértest is elvertük 5-1-re. Három nap múlva Nyíregyházán 2-2-es döntetlen született, az aznapi másik mérkőzésen pedig 5-0-ra kiütöttük a Baktalórántházát Rezes László vezérletével. Február elsején az Újpestet fogatuk, és győztük le Sidibe duplájával, ezt követően pedig újfent Belekbe utazott a társaság edzőtáborba. A törökországi felkészülés során neves ellenfelekkel csapott össze a Loki: február 9-én 4-0-ra kitömtük a Sturm Grazot, két nap múlva pedig a Lech Poznant győztük le 3-1-re. Február 14-én a dán Esbjerg 2-0-ra diadalmaskodott, másnap viszont a román első osztályú FC Sportul Studentesc Bucuresti ellen javított a csapat a 3-0-s siker alkalmával. A hazautazás előtt még a román második ligás CS Minerul Lupenivel mérkőztünk meg, Sándor Tamás duplájával nyertük meg ezt a találkozót. A kéthetes edzőtábor végeztével itthon már nem játszott felkészülési mérkőzést a csapat, mert rögvest kezdődött a tavaszi szezon.

A téli edzőmeccsek eredménysora:

• DVSC – Szolnoki MÁV 2-0 (Ferenczi, Sándor T.)
• DVSC – Létavértes 5-1 (Szatmári, Bogdanovics 2, Virág, Kiss Z.)
• Nyíregyháza – DVSC 2-2 (Ferenczi 2)
• Baktalórántháza – DVSC 0-5 (Rezes 4, Madar)
• DVSC – Újpest 2-0 (Sidibe 2)
• DVSC – Sturm Graz 4-0 (Bogdanovics 2, Ferenczi, Brnovics)
• DVSC – Lech Poznan 3-1 (Halmosi, Éger, öngól)
• DVSC – Esbjerg 0-2
• DVSC – FC Sportul Studentesc Bucuresti 3-0 (Dzsudzsák, Bogdanovics, Ferenczi)
• DVSC – CS Minerul Lupeni 2-0 (Sándor T. 2)

Essen szó a téli játékosmozgásról. Bogdanovics és Böőr hazatértek Törökországból, egyikőjük sem találta meg számításait a saját csapatánál. Két légióstól, Hengemühlétől és Hristovtól elköszöntünk, egyikük sem evett meg sok sót. László András Sopronba, Hegedűs Gyula és Szabó Ottó a Vasashoz kerültek. Szó volt Halmosi Péter távozásáról is, de a Celtic sokallta a 1,5 millió eurós kivásárlási árát, így a transzferből végül nem lett semmi.

A csapat 2006 tavaszán.
Hátsó sor: Csernyánszki, Mészáros, Ferenczi, Hegedűs, Komlósi, Máté, Sidibe, Éger, Virág, Máthé
Második sor: Nikolov Balázs, Halmosi Péter, Balogh János, Herczeg A. pályaedző, Supka A. vezetőedző, Horváth B. technikai vezető, Mező J. kapusedző, Jámbor L. kondíciótréner, Tomic, Kiss Z., Vorágh A.
Első sor: Sándor T., Bogdanovics, Habi, Bernáth, Dzsudzsák, Brnovics, Szatmári, Madar, Dombi

A bajnokság kezdetén jött a feketeleves: a törökországi kiváló minőségű pályák után a Loki elsüllyedt a zalai latyakban, mert a február 24-i bajnoki nyitányon 2-0-ra győzött a Zalaegerszeg. A Kaposvár elleni hazai bajnokit a már-már szokásosnak mondható szenvedések árán húztuk be, hiszen a Rákóczi a félidőben még jelenlegi csapatkapitányunk, Szakály Péter góljával vezetett, de Éger és Bogdanovics góljaival fordítani tudtunk. Az MTK-t zárt kapus meccsen vertük meg saját otthonában 4-2-re, majd március 19-én itthon ikszeltünk a Győrrel, köszönhetően volt játékosunk, Bajzát Péter góljának, amire Sidibe csak egyszer tudott válaszolni. Március 26-án nem mindennapi körülmények között bukott el Újpesten a DVSC: Nikolov és Máté öngóljával 1-1-re állt a rangadó, és már a 92. perc végén jártunk, amikor érkezett Kovács Zoltán… Diósgyőrben ismét peches módon vesztett pontokat a csapat. Sándor Tamás és Dzsudzsák Balázs góljaival pillanatok alatt kétgólos előnyre tettünk szert, de a hazai csapat még a szünetig egyenlíteni tudott. Ezután Bogdanovics ismét vezetéshez juttatta csapatunkat, de Máté Péter újabb öngólja ezúttal is pontvesztést eredményezett. Április 8-án a Vasas otthonában javított fiatal védőnk, aki ezúttal a jó kapuba talált be, így az ő góljával szereztük meg a három pontot. A 23. fordulóban ismét gálameccset rendezett a csapat hazai pályán, az áldozat ezúttal a REAC volt: a rákospalotaiak is 6-1-el térhettek haza, csakúgy mint decemberben a Kispest. A meccsen egyébként Brnovics triplázott, Halmosi duplázott, és még egy öngól is esett.

Ezt követően hosszú utazást tett meg a csapat, először Pécsett nyertünk Sidibe duplájával, majd a Fehérvárt győztük le Sándor és Máté góljaival 2-1-re. A 26. fordulóban a Tatabányát fogadtuk, és 9000 néző előtt fontos, 1-0-s győzelmet arattunk Bogdanovics találatával. Május 13-án végig szakadó esőben Sidibe és Halmosi góljaival hoztuk el a három pontot Sopronból, majd nyolc nap múlva jöhetett a Ferencváros elleni hazai ütközet. A vendégek szempontjából nem volt különösebb tétje a meccsnek, hiszen a zöld-fehérek a tabella középmezőnyében tanyáztak, a Lokinak viszont égetően kellett a siker, hogy ne maradjon le az Újpest mögött. Ragyogó időben, 11 ezer néző előtt Máté, Dzsudzsák és Sidibe góljaival könnyed, 3-1-es sikert aratott csapatunk. Az utolsó előtti fordulóban nagyon fontos három ponttal távoztuk a Kispest otthonából, köszönhetően Bogdanovics értékesített büntetőjének.

A Fradi legyőzése és az Újpest veresége azt jelentette, hogy pontszámban utolértük a lila-fehéreket

Az utolsó forduló előtt a Loki és az Újpest is azonos pontszámmal állt az élen, de a kiírás értelmében pontazonosság esetén a több győzelem rangsorolt, ebben pedig az Újpest állt jobban… Így tehát az utolsó körben amellett, hogy a Lokinak győznie kellett az élvonaltól búcsúzó Pápa ellen (ez volt a könnyebb feladat), az Újpestnek pontokat kellett veszítenie a Puskás Stadionban rendezett Fehérvár elleni bajnokiján (és ez volt a nehezebb, mivel nem a saját kezünkben volt a sorsunk). Szerencsére könnyítette a helyzetünket, hogy a Vidi még harcban volt a bronzéremért, így nem volt számukra tét nélküli az összecsapás. Június 3-án azonos kezdési időpontban rajtolt el a bajnoki döntő két helyszínen. Debrecenben szakadó eső fogadta a csapatokat, míg Budapesten ragyogó napsütés előtt játszott a két csapat. A Loki már a 21. percben vezetést szerzett Sándor góljával, így abban a pillanatban mi voltunk a bajnokok. A 40. percben jött a feketeleves, Fabinho góljával egyenlített a Pápa, ekkor újfent az Újpest volt bajnoknak tekinthető. Nem kellett azonban sokáig csüggedni, három perc múlva Brnovics találatával ismét mi vezettünk, a Puskás Stadionban pedig 0-0 volt az állás, ráadásul Rajczi kiállítása miatt a hazai csapat emberhátrányba került, így a félidőben a Loki volt a bajnok. Az 57. percben Halmosi eldöntötte a találkozót, innentől kezdve azért kellett szurkolnunk, hogy a Vidi ne kapjon ki. Csakhogy a 63. percben az emberhátrányban támadó Újpest Tisza Tibor révén megszerezte a vezetést, így abban a pillanatban ők voltak a bajnokok. Azonban hat perc sem telt el, és Csizmadia Csaba egyenlíteni tudott, Debrecenben pedig legalább akkora volt az öröm, mintha a Loki szerzett volna gólt a találkozón. Egyébként erre is sor került a 80. percben, Bogdanovics góljával már 4-1 volt az állás, de a többség ekkor már a Pesten zajló eseményekre volt kíváncsi, ennek megfelelően meglehetősen abszurd volt, hogy Debrecenben zúgott a „Hajrá Vidi!”. Bogdanovics találatávan majdnem egy időben, a 79. percben a Fehérvár megszerezte a vezetést Nagy Dániel góljával, így ekkor már szinte minden eldőlt. A kegyelemdöfést végül Horváth Ferenc vitte be az akkor már 9 emberrel küzdő Újpestnek a 91. percben, így a lefújás pillanatában már biztos volt, hogy másodszor is bajnok a Loki! Nem akármilyen drámai végkifejlet volt ez, melyből szerencsére jól jöttünk ki.

Bővebb összefoglaló csak a mi meccsünkről

Párhuzamosan a két meccs

A dupla „vidéki” sikerrel a piros-fehérek újból felléphettek a dobogó legmagasabb fokára, a DVSC lett az NB I (akkori nevén Borsodi Liga) 2005-2006-os kiírásának győztese! A fővárosi média szívesen használta a frázist, hogy „nem a Debrecen nyerte meg a bajnokságot, hanem az Újpest veszítette el.” Még ha így is van, ez akkor sem érdekel senkit. A 23. forduló tájékán hangzott el egy győztes meccs után Tisza Tibor elhíresült mondata, hogy már a bajnok Újpestet láttuk a pályán…

Az ünneplés és a kupaátadás pillanatai

A csapat tavaszi eredménysora:

• Zalaegerszeg – DVSC 2-0
• DVSC – Kaposvár 2-1 (Bogdanovics, Éger)
• MTK – DVSC 2-4 (Sidibe 2, Bogdanovics, Éger)
• DVSC – Győr 1-1 (Sidibe)
• Újpest – DVSC 2-1 (Nikolov)
• Diósgyőr – DVSC 3-3 (Sándor T., Dzsudzsák, Bogdanovics)
• Vasas – DVSC 0-1 (Máté)
• DVSC – REAC 6-1 (Brnovics 3, Halmosi 2, öngól)
• Pécsi MFC – DVSC 0-2 (Sidibe 2)
• FC Fehérvár – DVSC 1-2 (Sándor T., Máté)
• DVSC – Tatabánya 1-0 (Bogdanovics)
• Sopron – DVSC 0-2 (Halmosi, Sidibe)
• DVSC – Ferencváros 3-1 (Máté, Dzsudzsák, Sidibe)
• Budapest Honvéd – DVSC 0-1 (Bogdanovics)
• DVSC – Lombard Pápa 4-1 (Sándor T., Brnovics, Halmosi, Bogdanovics)

A csapat házi gólkirálya Ibrahima Sidibe lett 15 találatával, de megsüvegelendő volt még Bojan Brnovics teljesítménye is, aki 12 gólig jutott, illetve Bogdanovics fél szezon alatt is berámolt 9-et. Máté Péter védő létére öt gólt szerzett, emellett kétszer a saját kapujába is betalált. A Zilahi-díjat, azaz a legjobb Loki játékosnak járó trófeát Sándor Tamás kapta ebben az évben.

Egy rövid összeállítás a DVSC szezon során szerzett bajnoki találataiból

Felhasznált irodalom:

Sándor Mihály: A debreceni futball képes kalauza (1899-)
Csapatfotók: https://www.dvsc.hu/klub/csapatfotok-1902-tol
Egyéb képek forrása: Sándor Mihály könyve