Mondjon bárki bármit, ezen a meccsen teljesen lényegtelen volt a végeredmény. Vannak olyan szituációk ugyanis, amikor a győzelem, a döntetlen és a vereség egyre megy. Amikor irreális jelentőséget tulajdonítunk neki. És bizony a Loki jelenleg (sőt, már jó ideje) pontosan ebben a helyzetben van. Rendhagyó összefoglaló következik.
Igencsak felforrósodott a hangulat a klub körül az elmúlt hetekben: Bényei Balázs a közösségi médián keresztül közzétett üzenetében állt ki szlovák hálóőrünk, Kosicky mellett, akit véleménye szerint a szurkolók ok nélkül pécéztek ki maguknak, csupán a nemzetisége miatt. „Sem a Béke Nobel-díjra nem pályázok, sem emberjogi aktivista nem vagyok, csupán kiállok egy társam mellett, akinek a teljesítménye miatt véresre tapsolhatjátok a tenyereteket.” Ez volt az a mondat, amely sokaknál kiverte a biztosítékot, mondván, az elmúlt évek nem éppen a véresre tapsolt tenyerekről szóltak.
Aztán jött a szerdai kupameccs a Dorog ellen, és sikerült az erőteljesen tartalékos másodosztályú ellenfelünkkel szemben búcsúznunk a küzdelmekről. Ráadásul úgy vághattunk neki a Kaposvár elleni mérkőzésnek, hogy egy esetleges vereséggel ismét rémisztő közelségbe kerülhetnek a kieső pozíciók. Szóval forrtak az indulatok, és maga a mérkőzés sem volt tét nélküli, mégis fenntartom a véleményem: teljesen lényegtelen, hogy mit játszottunk a somogyiak ellen.
Egyébként megalázó, kiütéses vereséget szenvedtünk egy elképesztően gyenge csapat ellen. Attól a Kaposvártól kaptunk 4-et, amely a mostani győzelmével együtt is csak 9 pontot tud felmutatni a bajnokságban, amiből 6-ot ellenünk szereztek… Nem vagyok hajlandó semmit leírni erről a mérkőzésről, csak azt, hogy ebben a jelenlegi csapatban egyedül az tud lenyűgözni, ahogyan mindig sikerül újabb csalódásokat okozniuk a szurkolóknak, a legkreatívabb módokon.
Játékosok értékelése (zárójelben ezúttal is a ti átlagosztályzataitok)
Tomas Kosicky – 0 (3.2)
Bényei Balázs – 2 (1.9)
Szatmári Csaba – 1 (1.4) 
Pávkovics Bence – 3 (2.2)
Ferenczi János – 2 (1.8)
Haris Attila – 1 (2.2)
Tőzsér Dániel – 1 (1.9)
Bódi Ádám – 4 (3.2)
Varga Kevin – 2 (2.0)
Haruna Garba – 3 (2.7)
Nikola Trujic – 2 (2.3)
Babatunde Adeniji – 5 (3.7) 
Kinyik Ákos – 2 (2.7)
Kundrák Norbert – 0 (2.1)
Herczeg András – Az ő érdekében kérem, hogy távozzon a kispadról, mert nem ezt érdemli. Rengeteget köszönhetünk neki, a klub történelmének egyik (ha nem a legjobb) edzője, és jó lenne, ha a szépre emlékeznénk vele kapcsolatban, és nem arra, miként darálta be a rendszer.
— A mérkőzés színvonala – Csapatunk teljesítménye – A bírói ítéletek —
A mérkőzés az 5 gól ellenére döbbenetesen gyenge volt, egy NB2-es színvonalú játékot (se) mutató ellenfél vert minket laposra. Innentől kezdve a csapat játékáról felesleges bármi továbbit írnom. Bognár nem követett el sorsdöntő hibákat, de mezőnyben akadtak érthetetlen döntései, tévedései.
Záró gondolatok:
Szóval miért is lényegtelen a végeredmény? Képzeljük el, hogy győztünk volna. Racionálisan nézve mondhatnánk, hogy fontos különbség, mert kevésbé lenne égető a helyzet, nem kellene annyira a hátunk mögé pillantgatni. (Meg mondjuk nem lenne az egész ennyire megalázó.) Vagy képzeljük el, hogy szerdán a dorogiak rontják el azt a büntetőt, és nem mi. Mondhatjuk azt is, hogy mi lett volna, ha a nüansznyi különbségek ezúttal is nekünk kedveznek a Dorog ellen, mint tavaly. Akkor elégedettek lennénk?
Most, hogy ennyire megaláztak minket, és zuhantunk egy újabb emeletet lefelé az alagsorból is, könnyű látni a problémákat, beszélni róluk. Amikor meg sikerül kozmetikázni az eredményeket valahogy, akkor hirtelen visszatér a reménykedés, jönnek a naiv bizakodások, hogy aztán még jobban fájjon a következő pofon.
Ebből elég. Beszélni kell végre kicsit őszintén a dolgokról. Ebben a klubban jelenleg szinte csak az emlékek azok, amik szerethetőek. Van egy-két ember, akiket sajnálok, akik más körülmények között értékei lehetnének a Lokinak, de az arányuk elenyésző. Tőlük eltekintve viszont azt kívánom, hogy bár a teljes klubvezetés, a játékosok, a szakmai stáb eltakarodnának végre, és épülhetne valami új. És félreértés ne essék: akkor is ezt gondolnám, ha most mi vertük volna meg 4-1-re a Kaposvárt. És hogy miért?
A gulyáskommunizmus meséje
Idősebb olvasóinknak a megélt valóságot jelentette az az időszak, amit többek között én is már csak a családi elbeszélésekből és a történelemkönyvek lapjairól ismerek: a Kádár-korszak. Mégis, érdemes egy kicsit visszatekintenünk erre a pár évtizedre ahhoz, hogy megértsük Loki-szurkolóként a jelenünket.
Miről is szólt a gulyáskommunizmus? Nos, 1956-ban nyilvánvalóvá vált a hatalom számára, hogy a magyarokat nem lehet csak erőszakkal vagy demagógiával elnyomni, ezért kitalálták, hogy a lázadás méregfogát kell kihúzni: azt az érzést, hogy ennél már nem lehetne rosszabb. Lett tehát mindenkinek biztos munkája, lakhatása; nem kellett senkinek éheznie, fáznia. Emellett a rendszer alakította ki az emberek szociális kapcsolati hálóját is, vagy legalábbis erőteljesen kontroll alatt tartotta.
És hogy miért hoztam szóba mindezt? Nézzük csak meg a párhuzamot a Kádár-korszak és a Szima-korszak között! Mindenkinek adott az egzisztenciális biztonsága (lásd: élvonalbeli tagság, szép új stadion), időnként a gulyásból is jut azért (lásd: harc a dobogóért, nemzetközi kupaindulás), építjük a szép új jövőt (lásd: fiatal, saját nevelésű játékosok), és az egésznek csak az alattomos imperialisták (lásd: játékvezetők, többi csapat) és a beépült imperialisták (lásd: aktuális edző, akivel éppen nem jönnek az eredmények) lehetnek az elrontói.
Nos, ez a rendszer bizony sokáig el tud ketyegni. Az egyetlen fontos szempont az, hogy tartósan és látványosan ne legyen rossz az embereknek, vagy ha mégis az, mindig legyen egy bűnbak. Méltatlannak tartom, hogy jelenleg nálunk éppen Herczeg András vált ezzé a bűnbakká, aki vitathatatlanul követett el számos hibát az elmúlt hónapokban, és érezhetően belefáradt a munkába, de nem miatta ilyen ez a rendszer.
Persze a kérdés adott: minek lázadni? Akinek fontos a hazája (a Loki), az hisz a rendszerben és építi azt, nem pedig kritizálja, rombolja. Minek lázadozni, ha ez a stabil stagnálás senkinek sem igazán rossz? Nos, utólag talán már többet láthatunk a gulyáskommunizmus eredményeiből: elherdált értékek, csődközeli gazdasági helyzet, óriási lemaradás a „hanyatló” Nyugathoz képest. Addig lubickoltunk a langyos sz*rban (elnézést a kifejezésért), hogy végül majdnem belefulladtunk.
A Kádár-rendszernél persze nem tudom utólag hibáztatni azt a generációt, hogy miért nem lázadtak fel. Ott volt a levert szabadságharc, a korábbiakhoz képest a viszonylagos jólét, na meg az állandó egzisztenciális fenyegetés, ha nem álltál be a sorba. Itt viszont nem fenyegetnek ilyen dolgok, szóval ideje lenne eldönteni, hogy akarunk-e továbbra is partnerek lenni a klub stagnálásnak álcázott leépítésében, a jövő elherdálásában. És végre meg kellene érteni, hogy nem csak akkor állnak fenn ezek a problémák, amikor éppen rosszul megy, hanem összességében nagy a baj. Én személy szerint elsődlegesen nem a játékosokra haragszom (bár az ő egyéni felelősségük is vitathatatlan), hanem azokra, akik lehetővé teszik, hogy ilyen hozzáállással és játéktudással ezek a focisták felhúzhassák magukra a Loki mezét.
Szóval ideje lenne kimondani: ezen a klubon csak a teljes megújulás segíthetne, mert a tulajdonosainak már rég nem szívügyük a Loki sorsa, az ott dolgozók egy jelentős része még hazai viszonylatban is alkalmatlan a munkájára, a játékosok többsége pedig olyan attitűddel lép pályára hétről hétre, ami még egy amatőr csapatban sem feltétlen férne bele. Úgyhogy jó lenne végre kiállni magunkért és a klubért, függetlenül attól, hogy ebben a harmatgyenge NB1-ben éppen a dobogóért vagy a kiesés ellen harcolunk.
Mert távozhat most Herczeg András a kispadról, mint ahogy távozott anno Kondás Elemér és Leonel Pontes is, de ez a tákolmány attól még tovább fog rohadni, hogy jön egy új edző. Lehet, hogy ideig-óráig előrelépünk majd vele játékban és eredményességben, azonban itt csak egy sokkal mélyebb és átfogóbb változás segíthetne.
Ideje ezt végre akkor is észben tartanunk, amikor éppen kevésbé aláznak majd meg minket, mint mostanában.
Hajrá Loki!
Enderson
(fotók: dvsc.hu)
