Igazából sehogy sem jó érzés kiesni, de most mégsem lehetünk annyira bosszúsak, mint egyébként lehetnénk. Nem sikerült kiharcolnunk azt a továbbjutást, amire reálisan nem sok esélyünk volt, a látottak alapján viszont simán megvolt rá a sanszunk. Elvéreztünk, de szépen haltunk meg. Voltak megint olyan tényezők, amik együttes közrejátszása azt eredményezte, hogy búcsúznunk kell a nemzetközi kupaporondtól. Elsősorban a játékvezetőre céloztam most ezzel.
Én személy szerint nem vártam sokat a meccstől, csupán annyit szerettem volna – ahogy azt a beharangozó végén is említettem -, ha nem úgy lépünk pályára, hogy beletörődtünk a kiesésbe, és hagyjuk megveretni magunkat, mint azt tettük mondjuk két éve a Bruges ellen. Nem volt szabad feladni, meg kell próbálni a lehetetlent, és ha továbbjutni nem is, szépen búcsúzni, mondjuk egy győzelemmel. Ennek előjelei nem voltak biztatóak olyan szempontból, hogy a meccs előtt nem sokkal derült ki, Szakály sérülést szenvedett az utolsó edzésen, így nem léphet pályára. Itt ismét elővehetjük, amit a beharangozóban írtam, nem maradt bevethető irányítónk, így hát Vadnai Dánielt kellett bedobni Szakály helyére, ezzel gyakorlatilag a középpályánkon egyetlen támadó szellemű játékos, Bódi maradt, de ő meg közel sem az a típusú játékos, aki kezébe veszi a karmesteri pálcát. Uli Forte ugyanazt a tizenegyet küldte pályára, mint egy hete, a gyors kontrák miatt lehetett félnivalónk, hiszen két forgatókönyv létezett a meccsen: egy gyors góllal megtörjük az ellenfelet, ami után van esélyünk bedarálni őket, vagy pedig kapunk egy gólt az elején, és akkor vége mindennek. Végül egy harmadik forgatókönyv érvényesült.
Az első néhány perc alapján azt hittem, hogy a Young Boys nem fog vacakolni, és egy gyors góllal végleg eldönti a továbbjutást, mert néhány támadás erejéig nekünk rontottak, de a lelkesedésük hamar alábbhagyott, és szép lassan átvettük az irányítást. A 7-15. perc között több nagy lehetőségünk is akadt a gólszerzésre, és jelét adta a játékvezető annak, hogy itt ma nem mi vagyunk a kedvezményezettek, amikor a 13. percben Sidibe lökésénél – a svájci védő eltolta a gólhelyzetben kilépő Sidibét, ahogy a Nemzeti Sport mai számában is írták, ezt a mezőnyben minden további nélkül le szokták fújni, mint ahogy pár perccel később le is fújt egy ilyet a félpályánál Borbalán, csak akkor már Sidibe ellen. Most néma maradt a síp.
A legszembetűnőbb taktikai elképzelés a mi részünkről teljesen egyértelmű, és magától értetődő volt: mivel nem voltak kreatív játékosaink a középpályán, így egész egyszerűen átíveltük azt a csapatrészt. Csak úgy záporoztak a felívelt labdák Sidibéhez, aki nem győzte lefejelgetni őket, de egyébként volt ráció ebben az elképzelésben a részünkről. Kulcsárnak lett volna a dolga, hogy az ilyen lefejelt, megtartott labdákra beinduljon, ezek azonban nagyrészt elmaradtak. Volt azért pár tetszetős akciónk az első játékrészben, egy ízben például Kulcsár kapott egy labdát a középpályáról, amit villámgyorsan továbbtett Sidibének, de kisodródva már nem tudta jól helyezni a labdát. A legnagyobb helyzetünk az utolsó percekben adódott, amikor Kulcsár szólója után már szemben állt a kapussal, de érthetetlen módon külsővel próbálta kapura tenni a labdát, így pedig csak egy erős hazaadás szerű lövés lett az akcióból. A játékvezető ténykedése mellett már ekkor sem mehettünk el szó nélkül, hiszen nem egy alkalommal oszthatott volna már ki sárgát a vendégeknek lerántásokért, utánarúgásokért, mégis csak kettőt adott, de ezek után gyorsan kompenzált is, és az első adandó alkalommal adta a lapot a mi játékosunknak is, nem számított, hogy hányadik alkalommal szabálytalankodott az illető, lényeg volt, hogy sárgára sárgával válaszoljon.
Nem sikerült tehát az első félidőben betalálnunk, pedig jelentősen megnyomtuk a játékrész középső szakaszát (10-40. percig kb.), így az amúgy sem túl nagy esélyeink jelentősen csökkentek. A második félidőre vártam volna egy Kulcsár-Seydi cserét, mivel előbbi ma nem tudott a csapat játékához sokat hozzátenni, Seydi erőszakosságában pedig lett volna potenciál. Ehelyett egy kényszerű cserével jöttünk ki a második félidőre. A játékrész elejét kicsit bealudtuk, de aztán ismét rákapcsoltunk az 55. perc környékén. Kulcsár a meccs legnagyobb helyzetét hagyta ki, amikor tisztán fejelhetett, de pont oda bólintott, ahol a kapus állt. Egyébként Kulcsárról még hadd jegyezzem meg, nem egy olyan lehetősége volt, amikor egy hosszú indítást kapott, és a gyorsaságát kellett volna kamatoztatnia, hogy beérje a labdát, de ezeket rendre elrugdosta előle a sorra kifutkorászó Mvogo, pedig volt egy szituáció a második félidőben, amikor ha picivel gyorsabb, és jobban odameri tenni magát, akkor a kapus elkaszálja, és vélhetően villant volna a piros. A 65. percben jött a már várt csere, Kulcsárt Seydi váltotta, amelyre a vendégek mestere azonnal reagált szintén egy cserével, és tette egyértelművé csapata további szándékait. Támadó középpályás helyett belső védőt hozott, a Young Boys átállt egy ötvédős rendszerre, az újonnan beállt Wüthrichnek pedig az volt a dolga, hogy leradírozza Seydit a pályáról, tudtuk meg mindezt az MTV munkatársaitól. Nos, nem nagyon kellett rajta mit leradírozni, mert Seydi ma nem szállt be jól, nem tudott sokat hozzátenni a ő sem a csapat játékához. Egyébként a meccs ezen szakaszában már lehet jobb lett volna nem Kulcsár helyett, hanem mellé behozni, és átállni három támadóra, hiszen teljesen mindegy volt, hogy kikapunk, vagy mondjuk 0-0 marad.
A hátra lévő időben mentünk előre becsülettel – ez kicsit sablon duma, de most tényleg így volt – nem adtuk fel még az utolsó percekben sem, ha mást nem, legalább a győzelmet szerettük volna kiharcolni. De ma – és egyébként szinte a teljes selejtezősorozatban – nem volt szerencsénk, akármit csináltunk, a labda nem akart befelé pattanni, pedig Bódi szabadrúgása után is nagyon közel álltunk ehhez, de ami máskor bepattan a kapufáról, az most kifele jött. Ugyanez igaz volt a mezőnyben is, általában úgy pattant a labda, hogy az ne nekünk, hanem az ellenfélnek legyen jó. A meccs utolsó részében egyébként már a játékvezető borzolta az kedélyeket a nevetséges ítéleteivel. Kezdve azzal, hogy a vendég kapus labdakiejtése után senki nem tudja miért, de kifelé ítélt szabadrúgást, vagy amikor szintén kapu előtt kavarodásnál összefutott a kapus a saját mezőnyjátékosával, szintén a vendégek jöhettek szabadrúgással… Elég ránézni a meccs végén a jegyzőkönyvre: nyolc sárgát kaptunk, a végén már csúnya nézésért is osztogatta a spanyol, és Seydit még ki is állította egy hátulról történő utánarúgásért. Az egész bíráskodásért, a szektorbezárásért,a magyar csapatok és a magyar válogatott folyamatos, példátlan büntetéseiért, meg úgy általánosságban, a magyar, és a kisebb országok csapatival történő bánásmód miatt (Legia Varsó esete), bizony bekaphatja az UEFA tövig. David Fernandez Borbalan nevét pedig felírtuk a „Melyik bírót nem szeretnénk többet Debrecenben meccset vezetni látni” listára, Andó-Szabó neve mellé.
Nem sikerült nyernünk, de legalább szépen haltunk meg, ahogy a bevezetőben is említettem. Nem érheti rossz szó a csapatot, és nem is érte, hiszen teljes joggal tapsolta meg a közönség a játékosokat. Ez most nem sikerült, de legalább megpróbáltuk. Összességében úgy értékelhetjük az idei nemzetközi szereplésünket, hogy egy kicsivel nagyobb kockázatot felvállalva (nagyobb befektetés, egy-két minőségi játékos igazolása, főként a támadósorba), és egy kis szerencsével (BATE meccs) bejuthattunk volna valamelyik csoportkörbe. Ezzel most óriási lehetőséget szalasztottunk el, és nem valószínű, hogy mostanság lesz még egyszer ekkora sanszunk. A koefficiens pontjaink már jövőre is éppen hogy elegendőek lennének a kiemeléshez a BL második fordulójában, de már most tetemes hátrányban vagyunk az éllovas Vidihez képest, úgyhogy ha nem leszünk bajnokok, akkor a következő adandó alkalommal már nem leszünk kiemeltek a második körben a BL-ben.
Pontozás
Nenad Novakovics – 6.0
Nem sok dolga akadt, mégis megint bizonytalan volt, mint a BATE elleni visszavágón. Volt egy néhány nagyon rossz kijövetele, és vagy két veszélyes vendég lövést szemmel védett. Tud ő ennél sokkal magabiztosabban is védeni.
Aleksandar Jovanovic – 6.5
Nem nagyon volt gond a játékával, védekezésben sokat dolgozott, nem egyszer mentett nagyot középen. Támadásban viszont tompa volt, nem igazán tudott Bódival összhangban helyzetet kialakítani a jobb szélen, ráadásul megint inkább befelé mozgott ahelyett, hogy levitte volna az alapvonalig, és onnan középre teker.
Máté Péter – 6.5
Nem volt ma gond a játékával, magabiztos és határozott volt, azért egy rövidzárlata neki is volt, mikor majdnem besodorta a labdát Novakovics mellett. Az előrevágott labdákról viszont leszokhatna, mert csak labdát veszítünk belőle.
Mészáros Norbert – 6.5
Nagyjából ugyanazt írhatnám le, mint Máténál, a félidőben viszont le kellett cserélni.
Korhut Mihály – 6.5
Sokkal jobban játszott ma, mint az odavágón, ahol tönkreverték őt a baloldalon a svájci támadók. Támadásoknál aktívabb volt Jovanovicsnál.
Bódi Ádám – 7.0
Ő volt az egyetlen kreatív, támadó szellemű játékosunk a középpályán, ennek mérten bátran vállalkozott, volt távoli lövése, beadásai, és nem sokon múlt az a szabadrúgás, ami ha bement volna, még tíz perc alatt bármi megtörténhetett volna.
Varga József – 7.0
Mai játékára nem lehetett panasz, erőszakos volt, rengeteg labdát szerzett, ment előre becsülettel.
Zsidai László – 7.0 – A mérkőzés legjobbja 
Vargához hasonlóan sok labdát szerzett, viszont az előre játékhoz is sokat tett hozzá, volt egy nagyon szép mélységi passza, és a lehetősége is megvolt a gólszerzésre egy kapu előtti kavarodás után. És mindezt úgy, hogy az első félidő felénél fejbe rúgták, és kötéssel a fején játszotta végig a meccset.
Vadnai Dániel – 6.5
Sajnos érződött, hogy alapvetően védekező szellemű játékos, nem nagyon tudott hozzátenni a támadásokhoz. Talán érdemes lett volna helyet cserélnie Korhuttal, egy próbát megért volna, a Haladás elleni hétvégi bajnokin például nagyon élt Korhut a támadó harmadban.
Kulcsár Tamás – 5.5 – A mérkőzés citromdíjasa 
Nem éreztem ma jónak, sok támadás akadt el rajta, pedig neki kellett volna nagyon élnie a gyorsasága miatt. Hatalmas ziccert rontott a fejesénél.
Ibrahima Sidibe – 6.5
A mentalitásával nem volt gond, helyzete is akadt. Legfőbb feladata ma is az volt, hogy a felívelt labdákat – amikből a már említett okokból sok volt ma – megcsúsztassa, lefejelje a társakhoz. A befejezések sajnos neki sem jöttek ma össze.
~o~
Igor Morozov – 6.5
Meglepően jól szállt be, nem volt gond a játékával. Magabiztosan játszott a védelemben.
l’Imam Seydi
Nem tudott ma sokat hozzátenni a meccshez, a végén pedig az agya is eldurrant.
Ferenczi János
Kényszerből állt be, hiszen rajta kívül nem volt támadó szellemű játékos a padon.
~o~
Kondás Elemér – 7.0
Fel tudta rázni a társaságot az elmúlt hetekben látott letargikus állapotból. Nem sok lehetősége volt belenyúlni a meccsbe, igazából csak a Kulcsár-Seydi kérdés volt nyitott, a többi poszton nem nagyon volt más alternatívája. Seydit hozhatta volna hamarabb Kulcsár helyett, vagy ha már ennyire kevés támadó szellemű játékos ült a padon, akkor jöhetett volna Vadnai helyett, és átállhattunk volna három támadós játékra.
