Az utóbbi hónapokban kifejtettünk néhány gondolatot azokról a célokról, amelyeket teljesítenünk kellene, hogy európai mércével nézve professzionális klubbá váljunk. Ez persze nem megy egyről a kettőre, szerencsére jó úton járunk, amely jellemzően lassú és magyaros, de ez inkább a közegből adódik. Ebből kifolyólag külföldön kell szétnéznünk, hogy egy nemzetközi példát találva, és azt megvizsgálva, annak eredményeit átültessük a gyakorlatba, a hazai viszonyok közé. Nem is kell nagyon messzire mennünk, a vizsgálat középpántjában: az FC Viktoria Plzeň.
A futballról az előző idényben vált híresebbé a pilseni csapat, eddig viszont – és ezután is persze – a sör jutott eszünkbe a „városkáról”. A cseh csapat sikerei két évvel ezelőtt kezdődtek el, amikor megnyerték a Cseh Kupát (nem először), tavaly pedig a klub fennállásának századik évében az első helyen végeztek a bajnokságban. Ezután következett az álom: bejutottak a Bajnokok Ligája csoportkörébe a Pjunik, a Rosenborg és a København kiverésével. A legjobbak között a BATE-val, a Milannal és a Barcelonával kellett megküzdeniük, öt pontot szereztek, küzdelmeiket az Európa Ligában folytathatták, ahol a tizenhatba kerülésért a Schalkéval mérkőztek meg. Nem vallottak szégyent, csak a hosszabbításban estek ki.
Mindenféleképpen érdemes megnézni a csehek játékoskeretét, illetve összehasonlítani a debreceni csapat tagjaival. A legszembetűnőbb, hogy hat külföldi játékoson (egy örmény, négy szlovák és egy cseh-szlovák kettős állampolgárságú) kívül mindenki cseh nemzetiségű. Habár meglepőnek tűnik, de nem az, mivel egy kitűnő utánpótlásközponttal rendelkeznek, de erről egy kicsit később. Addig is áttérve a számok nyelvére, a csehek huszonkét fős játékoskerete tizenhat millió négyszázezer eurót ér, míg a mi harminckét játékosunk éppen átlépi a kilenc milliót a transfermarkt.de szerint, amit azért fenntartással kell kezelni, de a különbség így is látszik.
Az akadémiájuk kitűnő, a cseh futball számára nagyszerű játékosok nevelkedtek itt, sokan közülük nemzetközi karriert futottak be. Két név jól fogja predesztinálni, hogy milyen munka folyik is ott: Pavel Nedved és Petr Cech. Stadionjuk nemrég épült, ráadásul az első bajnoki címük után rögtön megkezdték a munkálatokat és hamar be is fejezték, erről bővebben itt olvashattok. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy egy jelentős szponzor állt az építkezés mögé, amelyik a stadion névadója is egyben. A létesítményről készült képek elérhetőek a klub hivatalos honlapján, illetve könnyebben innen és innen.
Annyi önvallomással tartozunk, hogy megemlítsük, az első három bekezdés már pár hónappal ezelőtt megíródott, de akkor valamiért talonba került, most pedig a Barcelonából érkezett két szakember hatására került újra az „íróasztalra”. Már egy ideje felmerült bennünk, hogy mégis mik a távlati célok, milyen klubmodellt kívánunk követni. A két úriember érkezése után viszont eldőlt, hogy lehetőleg azt próbáljuk meg átvenni, amelyet az egész világ próbál lemásolni. Ez pedig nem rossz, persze ennek első eredményeit talán tíz év múlva fogjuk tapasztalni, ha töretlen a fejlődés minden tekintetben. A két napos konferenciából még nem lehet túl sok dolgot levonni, a kapcsolatok megerősítésére hasznos volt, főleg, hogy a debreceni triumvirátus tavasszal Barcelonába látogat. Igazából csak egy dolog volt érthetetlen, hogy a magyar futball megmentője, az edzőképzés apostola, a szakma császára, Mezey György, a meg nem értett zseni, aki Isten mellől szállt le hozzánk a mennyből, mit keresett a debreceni konferencián?
Reméljük, hogy sikerül erősíteni a kapcsolatot, át tudjuk venni a tudást, és persze lesz elegendő pénz ahhoz, hogy megvalósítsuk a modern futball rendszerét. Ez még maradjon nagyon közel került álomnak, mi még a pilseni csapatot tekintjük követendő példának, akiknek csoportkörre alkalmas stadionjuk, jelentős szponzoruk és saját nevelésű játékosaik vannak. Azért mi sem állunk rosszul, de néhány lépéssel előttünk járnak, a cseh csapat szintjének elérése jelen pillanatban könnyebben elérhető, mint egy spanyol élcsapaté.
(A képek forrása: fcviktoria.cz)
