Szakály iramodott meg a jobb szélen, laposan beadta a labdát, érkezett Sidibe becsúszva, és valahogyan, a védő segítségével a kapuba kanalazta a labdát. Ezzel vezettünk 4-0-ra két hete a Vasas ellen. Felmerülhet a kérdés, hogy miért is annyira érdekes mindez?
A válasz rejtett módon már Juvefan összefoglalójában is ott volt: „A második félidő elején lőtt egy tipikus Sidibés gólt, a szélről jövő beadásba belebotlott, és valahogy becsorgott a labda.” Nos, tényleg léteznek klasszikus Sidibe gólok, de a csapatunk egészére nézve is igaz, hogy hajlamosak vagyunk saját magunkat utánozni. Erről szól a következő sorozatunk, melynek első részében Sidibe, Tisza és Szakály gólsémáit nézzük végig.
Főleg azt az időszakot vesszük alapul, amikor Kondás Elemér volt a csapat edzője, mivel a blogunk működése is ekkorra datálható, viszont szükség esetén a távolabbi múltban is keresgélünk majd. A „gólsémák” kifejezés olyan találatokra utal, amelyek valamilyen szempontból nagyon hasonlítanak egymásra, mintha magunkat ismételgetnénk. Persze nem feltétlen ugyanaz a játékos szerzi ezeket a gólokat, de eléggé gyakori, hogy egy-egy játékosunk akár rövid időn belül is több, nagyon hasonló gólt szerez. Ez csak egy szubjektív benyomás a részemről, de talán az átlagosnál jobban jellemző mindez a Lokira.
Az elején szeretném kiemelni, hogy bizonyos esetekben mellőzzük majd a nagyon hasonló gólok közötti párhuzamvonást (pl. Sidibe gólja a Pécs ellen és Varga gólja a Kalmar ellen), mert azokkal egy későbbi írásban külön foglalkozunk.
Mivel a cikk apropójaként Sidibe gólja szolgált, ezért kezdjük vele az elemzést.
Sidibe – I. (Becsúszva szerzett gól)
Az első klasszikus eleme Sidibe eszköztárának az a fajta gól, amit a Vasas ellen is szerzett: egy lapos beadásra becsúszva érkezik, és valahogyan a kapuba kanalazza a labdát.
A Vasas elleni gól a szokásostól annyiban volt eltérő, hogy itt a közbecsúszó védő lábán is irányt változtatott a labda. Nézzünk még néhányat Sidibe hasonló, becsúszva szerzett góljai közül:
(1:50-től)
(1:15-től)
(6:08-tól)
Erre a legutolsó gólra – ahogyan már az elején is említettem – külön visszatérek majd egy későbbi cikkben.
Sidibe – II. (Üresen maradt a kapu)
Egy másik klasszikus Sidibe góltípus az, amikor az ellenfél bénázását vagy a labda szerencsés helyre pattanását kihasználva csak az üres kapuba kell továbbítania a játékszert. Erre is rengeteg példát találhatunk:
Lehet persze mondani, hogy szerencse, meg ez is bizonyítja, hogy csak így képes gólt szerezni, de szerintem ez is egy képesség, amikor egy csatár mindig oda tud „csetleni-botlani”, ahol a labda van. (Ennek ellenére Sidibe nem sztárcsatár, félreértés ne essék.)
Sidibe – III. (Jobb felsőbe rúgott büntető)
Bár azt túlzás lenne állítani, hogy folyton jobb felső sarokba rúgja a büntetőket, de az egyik kedvenc irányzéka biztosan ez. Általában egyébként jobb is, amikor így dönt, mert ezeket nehezebben tudják védeni a kapusok, mint a gyengén, laposan meglőtt büntetőit, amikre már szintén volt példa sajnos.
(0:20-tól)
Sidibe – IV. (Középen érkezik)
Ez a változat a becsúszós gólok visszafogottabb kivitelezése, de lényegét tekintve ugyanaz: érkezik középen és begurítja.
(2:11-től)
Sidibe – V. (Kicsavart pozícióból fejes)
Sidibe úgy él a köztudatban, mint a legjobban fejelő csatáraink egyike. Megnézve az elmúlt évek mérkőzéseit, azt láthatjuk, hogy időnként tényleg eredményes szokott lenni fejjel, azonban még véletlenül sem a szokványos módokon. Az alábbi három videót végignézve talán mindenki számára világos lesz, hogy mire gondolok:
(3:18-tól)
(1:45-től)
Jobban megnézve mindhárom fejesnél hátrafelé, legfeljebb kicsit oldalra mozdul a feje, egyik sem klasszikus fejelési lehetőség, azokban mintha kevésbé tudná feltaláni magát. Úgy látszik, Sidibe nem szereti a könnyebb utat választani…
∼•∼
Következő alanyunk Tisza Tibor, akinek legnagyobb specialitásaira (laposan a hosszú alsóba gurítás, valamint a visszahúzós csel) külön ki sem térek, inkább csak két érdekes gólsémát elevenítek fel nála.
Tisza Tibor – I (Szöglet utáni kavarodás)
Az idei szezonban egymás utáni két meccsen szerzett két, nagyon hasonló gólt, ráadásul mindkét mérkőzés végeredménye 1-1 lett. Először a Paks elleni idegenbeni remi alkalmával talált az ellenfél kapujába egy szöglet után, az elé pattanó labdát a kapuba gurítva, majd a következő, Újpest elleni hazai találkozón ismételte meg ugyanezt, csak ezúttal a felső léc alá bombázott védhetetlenül. Akkoriban egyértelműen ő vitte a hátán a szenvedő csapatot.
(0:50-től)
Tisza Tibor – II (Ballal átveszi, jobbal egyből lövi)
A tavalyi és idei szezonban egyaránt szerzett egy-egy gólt úgy, hogy a tizenhatoson belül elé pattanó labdát átvette ballal, majd egyből elvállalta jobbal. Érdekesség, hogy mindkét gól pontot vagy pontokat ért.
∼•∼
Következő, egyben ezen a héten utolsó alanyunk csapatkapitányunk, Szakály Péter. Sajnos a mostani formájából kiindulva eléggé a távoli múltba kell visszamenni ahhoz, hogy az ő góljait vizsgálhassuk. Két visszatérő elemet vettem figyelembe a repertoárjából, az egyiket a veretlen bajnoki szezonban villantotta meg többször is, a másikat pedig két különböző szezonban mutatta be újból. Mindezek mellett másik „önismétlését” meghagyom egy későbbi cikkbe, annak kapcsán még egy kis türelemmel kell lenniük a kedves Olvasóknak.
Szakály Péter – I (Tekerés a hosszú alsóba)
A veretlen bajnoki szezonban egymás után két bajnokin is gyönyörű gólt tekert a hosszú alsóba, mindkét meccset 2-1-re nyertük: először otthon a Kecskemét ellen, aztán idegenben a Fradi ellen. Ezeken a meccseken (az első két tavaszi fordulóról beszélünk) eléggé döcögött a csapat játéka, így különösen sokat értek a csapatkapitány megmozdulásai.
(videó legelején)
(1:58-tól)
Szakály Péter – II (A hosszún érkezve bekanalazza)
Mint az a figyelmesebb Olvasóinknak feltűnhetett, a második videón az MLSZ tévedésből Volast írt Szakály helyett (felcserélték kettejük gólját). Az ilyen jellegű gólokból egyébként más játékosaink is kivették a részüket. Szűcs István, Dalibor Volas és Tisza Tibor is jegyeztek hasonló találatokat.
(1:13-tól)
Sok egyéb hasonlóságot is fel lehetne eleveníteni (pl. Szakály panenkázott hasonlóan be büntetőt, mint annak idején Poleksic, illetve Holman múlt heti, Paks elleni átemelős gólja is emlékeztet némileg Szakály egyik, egy Fradi elleni 4-1 során szerzett góljára), azonban talán ennyiből is érzékelhető, hogy tényleg léteznek visszatérő sémák a támadójátékunkban.
Egy hét múlva folytatjuk sorozatunkat, többek között Coulibaly, Bódi és Kulcsár főszereplésével.
Addig is hozzászólásban várjuk kedves Olvasóinktól főleg azokat a „gólsémákat”, amelyeket még a régebbi, Kondás Elemér előtti csapataink produkáltak. Amennyiben összegyűlik elegendő ötlet, abból is csinálunk egy összeállítást.
Hajrá Debrecen!
Enderson
(Borítókép forrása: blikk.hu)
